Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Adalbert Von der Anderle, Dimitri Grigorenko, Lena E. Winfield, Shay Kieran

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
4
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 19.

»Vas. Okt. 30, 2016 11:00 pm Keletkezett az írás



- Igen?
Nagyon hajlottam afelé, hogy ne vegyem fel a telefont. Volt egy nagyon hosszú műtétem, és csak két órája értem haza, azóta is az ágyban feküdtem, és aludtam. A hangomból is kihallatszódhatott, hogy nem igazán vagyok a toppon. De voltak már ilyen hajnali hívások, mikor el kellett mennem valakiért, hogy hazavigyem, ezért sem halkítom le a telefonomat szinte sosem. Meg hát ki tudja, mikor lehet szüksége rám a kórháznak is. Az ilyen eseteknél kezdem csak érezni, hogy fogy a lelkesedésem, mikor napokig robotolok, aztán pedig alig tudok 4 órát aludni. De mikor kipihenten fel tudok ébredni, máris olyan vagyok, mint máskor, visszajön a lelkesedés, és az érzés, hogy szeretem a munkámat.
Hallgatom, amit mond a telefonba egy ismeretlen ember, és kell is egy kis idő, mire felfogom, mit akar, de mikor sikerül, már szállok is ki az ágyamból.
- Indulok azonnal.
Nem igazán sikerült levedlenem az egész napos ruháimat, miután hazaértem, így kapásból a kocsim kulcsáért indulok meg, aztán pedig maga a kocsi felé, hogy elinduljak az említett helyszín felé. Most esik csak le úgy igazán, hogy Mira telefonjáról hívtak valószínűleg. Meg is nézem az enyémet, hogy megbizonyosodjak erről. Igazság szerint csak annyit fogtam fel az egészből, amit csávókám mondott, hogy van itt egy lány, Mirának hívják, és állandóan az én nevemet mondogatja, meg hogy látszólag nagyon rosszul van, valamint, hogy jó lenne, ha érte mennék. Nem tudtam, hogy ismerem-e a férfit, aki hívott, vagy hogy honnan tudja a számomat, de a kocsiban ülve kicsit összébb állt a kép. Szerencsére ilyenkor nem járkál túl sok kocsi, így nagyon karambolra sincs esélyem.
Odaérve kiszállok a kocsiból, és már el is indulok a hely felé, amit említett a pasi, hamar pedig meg is találom őt. Aztán pedig odavezet Mirához, akihez leguggolok, hogy megnézzem, nincs-e valami komolyabb baja. Szerencsére semmi, így már veszem is fel őt a karomba, aztán pedig kifejezem hálámat a férfi felé, hogy vigyázott rá.
Mondogatott a kocsiban jó néhány dolgot a leányzó, én pedig csak azért imádkoztam, hogy ne dobja ki a taccsot a kocsimban. Össze-vissza beszélt, de annyit sikerült megértenem, hogy nem akar hazamenni, így úgy voltam vele, akkor elviszem hozzám. Mi baj lehet belőle, gondoltam…
Ott bent pedig beviszem a hálómba, és minden óvintézkedést megteszek vele, vödör az ágya mellé, és hasonlók. Aztán viszont én is lefekszek a kanapémra, és alszok egy keveset.

Nem mondom, hogy kialudtan ébredtem fel, de jobb, mint néhány órával korábban. Benéztem Mirára, hogy minden rendben van-e, aztán pedig nekiálltam kávét főzni, meg egy omlettet összedobni magamnak reggelire. Ha ő felébred, és kérni fog, akkor meg csinálok még egyet, azon ne múljék.
Vissza az elejére Go down


Rezidens
▪▪ Hozzászólások száma :
12
▪▪ Hírnév :
1
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 11.
▪▪ Korom :
25
▪▪ Tartózkodási hely :
❖Sydney

»Szer. Nov. 02, 2016 3:56 pm Keletkezett az írás



Eden x Mira


Egyre inkább biztos abban, hogy az életvitele igencsak ellentmond az életcéljának, azonban még régen ebből menekült, most ebbe menekül. Senki nem mondhatja, hogy könnyű az orvosi, vagy a gyakornoki, majd a rezidens évek. Igazából magában számos kifogást keresett már, miért nem mond le arról, hogy az agysejtjeit és vele az IQ-ját is a sárba tiporja nap napután. És ennek csak újra és újra nekivág. Ha a város kiemelkedő helyén az egyik legnagyobb buli készül, akkor az már biztos, hogy a St. Claire legmenőbb rezidenseinek ott a helye, köztük Mirának is. Talán egy szétcsúszásra hajlamos és kevésbé stabil személyiségnek nem túl ideális ez a társaság, ő mégis szeret velük lenni, és kifejezetten jól titkolja, hogy mennyire rossz a helyzete a háttérben. A nő többször vitte már túlzásba a bulizást, mint azt illene vagy szükséges lenne, mégsem tudta semmi megállítani abban, hogy ismét belegyalogoljon esetleg egy pofonba. Ugyanis ezt aláírta volna sajnos már előre, pedig az este elején még elhatározásokat is tett. Mint azt, hogy a saját lábain távozik, vagy hogy másnap a szabadnapján nem másnapból akar felépülni, hanem valami hasznosat tenni majd. Nem jött össze.
A villogó neon kiégni készül a feje felett, ahogy a szórakozóhely mosdójában a mosdókagylóra támaszkodva néz magával szembe a tükörben. Utálja magát, lenézi és undorodik attól az egésztől, amit tesz, amilyen lett. Erősnek mutatva magát pár kigördülő könnycsepp után lemossa az arcát, majd a falnak támaszkodva szinte kicsúszik a helyiségből. Pár ismeretlen arcnak nekiesve átverekedi magát a pultig, onnan az oldalsó ajtó lenne a cél, de közbejön az egyik barátnője, aki egyből italt nyom a kezébe és visszahúzza a tömegbe. Igazából már azt sem nagyon tudja, a lábai mitől működnek, vagy az egész szervezete. Szépen lötyög ki az ital, a fele azonban még így is rá várt, amit el is kortyolt. De ez volt az este teteje. Nem tudta mennyi idő után kapaszkodott az egyik velük táncoló fiúba, úgy érezte, hogy nem kap levegőt, hányingere lett; minden túl sok volt körülötte. Csak egy nevet volt képes már kinyögni. Arra még tisztán emlékszik, hogy a fiú kijavította őt, hogy a neve nem Eden, hanem Damien - vagy hasonló -, de nem is figyelt rá. A falnak vetve hátát nyöszörög maga elé. Szedte volna elő a telefonját is, de csak a táskája tartalma borul; érzi, hogy az estének bőven vége, ha ezúttal nem egy zsákban akar a nővére elé kerülni. Lecsúszik a földre, összeszedegeti az elgurult cuccokat, abban sem egészen biztos, hogy minden, amit a földön talál, az övé. Aztán a telefonját kiveszik a kezéből, ő pedig innentől csak próbált túlélni.
Kávéillat és a fény az a kombináció, ami mozgásra bírta Mirát. A fejére akarta húzni a takarót, mint gyerekként, ám csak akkor vált számára világossá, hogy nem teljesen megszokott, sőt, egyáltalán nem az, amiben ébredt. Ijedten próbált meg felülni, körbenézett, majd összehúzta szemeit. Megdörzsölte a halántékát, a szobának nem kellene forognia, még ha nem is az övé, ebben biztos, és egyszerre vágyik a sötét nedű után a gyomra és tiltakozik ellene az illat nyomán. Sután mászik ki az ágyból, sikeresen felrúgva valamit az ágy mellett, szerencsére üresen. Gyorsan utána kapott, de úgy látszik a csendes felkelés nem rá vallana. Zavartan húzkodta a felsőjét, hogy ugyan már érjen lejjebb a combjainál, még megtalálja mi volt rajta még. Bár a nadrágra van tippje, a résnyire nyitott ajtóhoz sétált a kilincsbe kapaszkodva nyitotta kijjebb és nézett ki.
Eden. Ott volt teljes valójában, csak figyelte, mint valami rossz kukkoló pár percig. Nem tudta eldönteni, hogy pillanatnyilag mit kellene tenni vagy mondani. Ugyan nem az első alkalom, hogy egy buli után neki köszönhette, hogy nem valami pszichopata karmai között végezte, de általában hazakerült valami úton-módon. Bár a tegnap tényleg nem volt szép este…
- Szia.




Vissza az elejére Go down


Szakorvos
▪▪ Hozzászólások száma :
4
▪▪ Hírnév :
2
▪▪ Megjöttem :
2016. Oct. 19.

»Szer. Nov. 09, 2016 3:41 pm Keletkezett az írás



Nincs egy szál gondom se azzal, hogy ilyen ügy miatt felébresztettek. Habár nem tagadom, örültem volna annak is, hogyha többet tudok aludni, remélhetőleg zavartalanul… De már lényegtelen igazából. Jó, hogy voltak ott olyan alakok, akik nem használták ki Mira állapotát, hanem inkább segíteni próbáltak neki. Elég elcseszett világban élünk, ez pedig visszaadja a hitem az emberekben. Bár továbbra is tisztában vagyok vele, hogy ez semmit nem jelent még a többire nézve. Maradjunk annyiban, hogy minden jó, ha a vége jó. Habár eszméletlenül kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett, amiért ennyire leitta magát. Kétlem, hogy valaki bekevert volna valami port az italába, mert amint megnéztem a lányt, semmi ilyen tünetet nem véltem felfedezni. Annyi viszont igaz, hogy fáradt is voltam, de továbbra is tartom magam ahhoz, hogy csak sokat ivott. Az sem kizárt, hogy véletlenül elszaladt vele a ló, és túl sok alkoholt fogyasztott. A legjobbakkal is megesik az ilyen. Nem mintha tapasztalatból beszélnék, mert ritkán szoktam csak inni, akkor sem ilyen, vagy ehhez közeli állapotra.
Hátrafordítom a fejemet, mikor végül megszólal, és nem csak áll bambán mögötte, és lágyan elmosolyodom.
- Jó reggelt! Kávét?
Amennyiben kér, úgy már öntök is ki egy csészébe, és adok hozzá minden egyebet, amit szeretne bele. Én a sajátomba csak egy kevés tejet öntök. Aztán pedig jön az újabb kérdés.
- És esetleg reggeli? Omlettet csináltam eddig magamnak, és neked is terveztem, de nem akartam potyára.
Tudhatja már jól, hogy számomra ez egyáltalán nem teher. Többször is elmondtam neki, mert nem ez az első ilyen alkalom. Habár annyi biztos, hogy az eddigi legdurvább. Voltak már közelítő esetek, de a mostani meglepően más volt az eddigiekhez képest. Na de visszatérve, amennyiben kér reggelit, úgy elkezdem az övét is megcsinálni, és csak akkor mászok oda az asztalhoz, és ülök le hozzá, miután elkészült. Máskülönben pedig a sajátommal mozdulok meg, és foglalok helyet.
- Mi volt ez a tegnapi, Mira? Valami eszméletlenül ramaty állapotban voltál, mikor elkerültem hozzád. Hatalmas, ismétlem, hatalmas szerencséd volt, hogy rendes srácok találtak rád, mert bármi megtörténhetett volna. Így is túl sok, számomra fontos személyt vesztettem már el, nem tudom, hogy bírtam volna el, ha veled is történik valami.
Sóhajtok egyet, és megtörlöm a homlokomat.
- Jobban oda kellene figyelned az alkohol beviteledre is, bár ezt rengetegszer hallottad már tőlem…
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 5:04 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Mira & Eden
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: