Nothing is true, everything is permitted

Délután volt, megint egy olyan nap amelyet szinte megállás nélkül átdolgoztam. Volt egy megbeszélésem előjegyezve egy angol úriemberrel, érdekelte a családját az olaj vállalat, de nem akartam hogy kikerüljön a kezem közül, nem ezért dolgoztam, ráadásul nem értettek az olaj kereskedelemhez, ezt az első pár körben nyilvánvalóvá is vált a számomra. De, akkor mégis miért legyeskednek körülöttünk, nem értettem. Annyira azért követtem a társadalmunk eseményeit, hogy tudjam, hogy a Grantwoodok itt is szeretnének terjeszkedni, nem más által, mint azzal a Larrabee lánnyal, sosem volt hozzá szerencsém, magam sem tudom, hogy sajnáljam-e az esetet, hogy eleddig nem találkoztunk , vagy örüljek? De mindenképp sajnálom őt, mert végül a pletykák ellenére tudtam, hogy itt sem szerelmi házasságról van szó. Egy újabb ékes példája számomra a tekintetben, hogy egy magamfajtának a házassága felől semmi de semmi döntési joga nincs, színtiszta üzlet. Irigyeltem a két öcsémet, és örültem, hogy a húgom szerelmi élete annyira viharos, hogy olykor engem hív fel és kezd panaszkodni arról, hogy mit kéne tegyen ezzel vagy azzal a sráccal. Nem az a spártai szigorú báty voltam, mindig is jót akartam neki, de ha bárki is bántani merte volna őt, azt valahogy… valahogy, helyre teszem. Istenem, még a fegyverektől is irtóztam, mégis helyt kellett állnom olyan tárgyalásokon is, immár egyre többször, amelyeken egyre több hasznát vettem Pietro hidegvérének és a tőle tanultaknak. Persze üzleti tárgyalásban voltak már tapasztalataim, hogy ne lettek volna? Bő tíz év van mögöttem, és igaz, hogy eleinte apám oldalán ülve azokat asszisztáltam, és figyeltem,hogy hogyan zajlik egy tárgyalás menete, így volt fogalmam arról, hogy mikre kell figyelni. Most? Szépen elmagyarázom, hogy egy angliai nemes családnak nincs sok köze az olaj vállalkozáshoz. Persze nem lehetett okunk panaszra, granduca rangunk van, de én magam ezzel nem igen szoktam dobálózni, meg különben is mi értelme? Számomra nem a hercegi rangról, vagyok , a nagy hercegi rangról fogják eldönteni, hogy értékes vagyok-e vagy sem. Persze, felsőbb körökben nagyon is tisztában voltak azzal, hogy jómagam miféle ranggal rendelkezem, ám akkor fogok megrökönyödni ha ahhoz méltón is fognak köszönteni. Hogy mit jelentett nagy hercegnek lenni? A mi családjaink következtek volna a trónöröklésben, a főhercegi családok után, akik hamarabb kaphattak királyi rangot. Tehát, csupán két lépés választana el attól, hogy király legyek, lehetnék, hogy pontosabb legyek, ha élne még a királyság vagy a látszat monarchia fogalma Olaszországban, akár csak az angoloknál. De a címek nem koptak meg, a nevek megmaradtak, és voltak akik ezekből a kapcsolatokból, nevükből és az eszükből csináltak pénzt, mert attól függetlenül ,hogy nevek lettünk egykor, még nem jelenti is azt, hogy nemesek lévén üresfejű barmoknak is kellene lennünk.
Nem lényeges. Nem ez a fontos a számomra. Mégis valahogy így szólt volna a megszólításom:  Damiano Luciano Borgia granduca di Sicília a Szicíliai nagyherceg. Bah, utáltam ezt az egészet, apám pedig állandóan ezen néven mutatott be a partiktól kezdve az olyan rendezvényeken át, ahol csak a pompa csak a név és  rang számított, persze az "udvaronc" szerepét betöltő figurának a kikiáltónak is el kellett mondania, az anyámtól kezdve apám nevén át az enyémet. Irigyeltem a testvéreimet, mert a számukr sosem volt kötelező az ilyesfajta estély, vagy az azokhoz hasonló rendezvényeken való részvétel, persze olykor-olykor örültem ha a húgom velem tartott. Legalább ő feldobta az est hátralevő részét, és nem kellett a látszat flörtölésekkel és más hasonló pletykás fennhéjázós dolgokkal töltenem az időmet, hanem elsétálgattunk a kertben, vagy táncolgattunk, olykor-olykor pedig néha még üzletet is kötöttem, persze, nagy körültekintéssel. Mégis, magam sem tudom, hogy miért , de egy kisebb fajta gyomorgörccsel vártam az elkövetkezendő beszélgetést. Biztos csak azt akarja megkérdezni, hogy mondjuk… teszem azt, hol lenne alkalmas megkötni a házasságukat, de nem , hiába próbáltam ilyen apró kis témákhoz ragaszkodni, hogy csak ezért jött, biztos, hogy nem ezért, meg ugyani miért tőlem kérdezne meg efféle dolgokat, én csak egy egyszerű olajkereskedő voltam, majdnem… De  második részéről mindig is igyekeztem elfeledkezni. Jól tudtam én, hogy nem akarom ezt, semmi áron, ha tehettem volna lemondok mindenről, de akkor a családtagjaim álmát törném derékba. Fontosak voltak nekem, éppen ezért nem tehettem meg, hogy cserben hagyom őket. Noha a testvéreim támogattak a tekintetben ,hogy nekem is egy olyan párt kellene találnom, akit nem előre leszerveztek, hanem megláttam és kihagy a légzésem, hogy a húgom szavaival éljek. Reménykedni csak szabad nem?
Az irodám rejtek fala mögött található mosdóban szedtem rendbe magamat, valamiért most úgy éreztem, hogy nem mutatkozhatok fáradtan, esetleg borostásan. A helyiségben egyébként kellemes hűvös volt, ment a lég kondi, nem szerettem forróságban dolgozni, sem fülledt levegőben, rontotta a munkám minőségét, de szerintem ezzel mások is így voltak, sötét öltönyt viseltem, drága olasz, méretre szabott darabokat, a cipővel együtt,  a nyakkendőmet éppen akkor igazítottam meg, amikor csörgött a telefon. Még lett volna öt percem, hogy kijöjjek és elrendeljem hogy mit kérünk frissítőnek. Munkában sosem ittam alkoholt, csak odahaza, vagy a kocsiban, Pietro vezetett, én a hátsó ülésen ittam. Mint a testőröm itt volt most is, kint várt az iroda előtt.
A telefonhoz léptem.
- Mr. Borgia megérkezett Mr. Grantwood. -  hallottam a recepciósom hangját, amikor kiértem és becsuktam magam mögött az ajtót, no meg miután megnyomtam a telefon gombját.
- Nagyszerű, engedje be kérem, Ms. Matthews. - nem ültem le, az asztal elé sétáltam és ott vártam a vendégemet. Volt a szobában az irodai asztalom előtt egy üresebb rész, valahol középen pedig egy kisebb tárgyaló rész, kis kényelmes fotelek, négy darab egymással szemben, és egy ötödik, az ajtóval szemben, az én székem, mindig oda ültem le.
- Mr Grantwood, örülök, hogy személyesen is megismerhetem -  kegyes hazugság ez persze, mert egyáltalán nem örültem a jelenlétének, kétségkívül értett az üzlethez, de semmi szín alatt nem adom az olaj vállalatot senkinek. Ahhoz nagyon jó feltételekkel kellene jönnie, bárkinek. Nem álltunk rosszul, és a részvényeinket is számon tartom a tőzsdén, mi vezettünk az ausztráliai olaj bizniszben, élen jártunk. Ehhez pedig az olasz kapcsolatok is hozzá jöttek, hiába no, Olaszország neve sokszor egyenlő volt a maffiával, és esetemben nem is tévedtek olyan sokat.
Tettem pár lépést közelebb a kis tárgyaló részhez, és ha kezet fogtunk, amely részemről határozott és magabiztos volt, nem szkanderes fajta, azt utáltam, de férfias. Pietro tanítgatott a fegyver használatra is ,de a krav magára is, azt hiszem ezt találta a legmegfelelőbbnek, hatástalanítani a támadót,nem megölni, és harcképtelenné tenni inkább, ez állt a legközelebb hozzám, de most nem verekedni készültem, csupán tárgyalni, hiszen az lesz itt, csak nem tudom még a menetét. Vagy azt, hogy pontosan mit akar Gareth, mert még mindig nem volt számomra világos a jövetelének célja. Apám is átpasszolta rám a Grantwoodok ügyét, a hívást egyenesen tőle kapcsolták át az első alkalommal, utána pedig mindig hozzám, és rendszerint Garethel beszélgettem. Egyébként az irodaházunk legfelső szintjén voltunk, ahová természetesen lift hozta fel a vendégeket, az alsóbb szinteken az egyé irodai alkalmazottak, és kutatás fejlesztés, számítástechnikai részlegek foglaltak helyet. De nem ez volta a fontos jelenleg, hanem az, hogy miért is jön Mr. Grantwood.
- Mivel szolgálhatok? Kávéval, teával? Svájci ásványvízzel? - volt az is, időnként szerettem ínyenckedni, ha ő kér alkoholt, azzal is szolgálhatok, de én magam nem fogok inni.

Reggel undorodva néztem farkasszemet a tükörképemmel.  Tudtam, hogy előbb, vagy utóbb bekövetkezik az, ami a napokban megtörtént, habár eleddig nem érdekelt, ezt tartottam helyesnek. Mégis valami megváltozott, valami életre kelt bennem, amit el kell nyomnom, mert ha a partner megérzi a bizonytalanságot, akkor fogást talál, és ha ez megtörténik, akkor talán az egész üzlet nem jön létre. A sors bolond játéka csupán, hogy mindkét szenvedő fél a szigeten tartózkodik, és még csak nem is sejtik, mi vár rájuk. Sajnos én tudom, és nem tehetek ellene semmit, mert engem is meg lehet fogni. Így ma csupán annyi a dolgom, hogy az egyik felet felvilágosítsam, majd időt hagyva neki, a másikat készítsem fel.
Olykor úgy érzem, túl nagy teher számomra ez a helyzet, és legszívesebben kihátrálnék, de Joe oly makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy ideje beletanulnom a családunk feladataiba, hogy képtelenség nemet mondanom. Így lett a kis pihenésemből újfent munka, ezért nem engedhetem meg a naphosszat tartó semmittevést. Nem mintha képes lennék nem lefoglalni magam valamivel, hiszen a nyakamba szakadt unalmas tegnapi napon sem találtam a helyem. Talán Joe pontosan tudta ezt, és ez által adta ki a feladatot. Meg kell látogatnom ezt az olajvállalat tulajdonost, akinek az apja úgy döntött, eleget vártak a fiára, ha eddig ő maga nem talált egy feleséget, akkor a kezébe veszi az irányítást, és elfogadják a húgomat, mint a legidősebb fiúk jövendőbelije. Kicsit talán irigylem is, hiszen ő kapott éveket, hogy ő maga válasszon, viszont tudom, hogy ez nem csak ennyiből áll. Ana is próbált maga választani a befolyásos emberek között, de mindegyikük elbukott, semelyikük nem volt elég rangos, vagy elég tehetős, esetleg a kevés befolyást sérelmezték. Tudom, hogy megy ez. Ha előkelő családból származol, nem vehetsz el akárkit. A saját szememmel láttam, hogy bánt el Joseph a tulajdon nővérével, mert egy péket akart a családunkba hozni. Szerinte a szerelem fertőz, ahogy a nagynénémet is a pokol tüze ragadta el. Mégis hogy lehet vallásos egy olyan férfi, aki minden létező kényszerítő módszert bevetve erőlteti az akaratát a körülötte élőkre? Én mégsem tudom őt gyűlölni ezért, pusztán nem fűlik a fogam a mai tárgyaláshoz.
De nincs apelláta, mennem kell. Előre lebeszélt időpontom van, vár engem, én pedig elehet teszek a saját kötelességeimnek. A rossz hír hozója leszek, és ideje lenne úgy viselkednem, ahogy azt elvárják tőlem. Így megmosom borostás arcomat még egyszer jéghideg vízzel, majd kilépek a fürdőből. A nap már elhagyta a horizontot, minden bizonnyal elmúlt nyolc, így talán Kayával sem futok össze feleslegesen. Minden bizonnyal akarattal kerül, mert a nők olykor megbánják azt, ha olyannal töltenek egy kellemes éjt, akivel nem akarnak. Én nem bánom azt az éjjelt, csak nem érzem még mindig azt a határozottságot, amit kellene, így inkább belemegyek ebbe az egymást elkerülős játékba. Amúgy sincs időm arra, hogy beszélgetésbe elegyedjek a leendő feleségemmel, mert még a találkozó előtt feltétlenül ennem kell valamit. Tulajdonképpen pár nap alatt egész könnyedén megszoktam a kellemes hőmérsékletet, igazából meg tudnám szokni egész életemre eme éghajlatot, és minden bizonnyal kérni fogom a nagybátyámat, hogy az esküvő után itt élhessek Kayával. Ahogy láttam, megszerette a helyet, és bár magamat is megleptem, szívesen élnék itt.
A reggelimet egy igen nívós étteremben fogyasztottam el, valamikor tíz óra tájékán, szerencsére itt engedhetek egy kicsit azokon a szabályokon, amit Joseph nem befolyásolhat. Lassan talán el kellene készülnöm, de reggeli után nem indultam egyből a Borgia olajvállalathoz. Tulajdonképpen nem volt kenyerem a késés, így tudtam, hogy időben oda fogok érni. Ezért is vettem magam elé az újságot, amit még a felszolgáló hozott nekem, és ráérősen futottam át a híreken. Valahogy teljesen más érzés volt az itteni lapokat olvasni, mert nem virított a nevünk a címlapon, anyám műmosolyát megőrző fotóval, és egy újabb hazugsággal, mely csupán az ő képzeletében él. Minden bizonnyal a korral egyre inkább elveszti a józan eszét, hiszen ha nem a közeledő esküvőmről áradozik, akkor a csodálatos hortenziáiról, és azok gondozásáról tart előadást minden áldott közös étkezésen, miközben apánk a legújabb Apple terméket dicséri. Jól esik ez a csend, és ideérkezésem óta egyetlen hazai lapot sem vettem a kezembe. Ott tornyosulnak a szobámban lévő komódon ugyanúgy összehajtva, ahogy Vincent letette oda. Nem akarom magam feleslegesen terhelni olyan információkkal, melyeket az itt tartózkodásom alatt a hátam közepére se kívánok. Pedig a nagybátyám szerint tisztában kell lennem mindennel, ami otthon folyik, de ha ő is elmondja, akkor minek olvassam el? Lényegtelen információkra nem pazarlom az időmet.
A megbeszélt találkozó előtt még egy órával az étterem kényelmes székében figyelem a betévedő tehetős embereket, majd jelzek a felszolgálónak, hogy fizetnék. A bankkártyámat hanyagul nyújtom át, majd sietve távozom. Szerencsére itt nem szükséges a nagyobb biztonsági intézkedés, mivel itt jóval kevesebben ismernek fel, mint angol földön. Különös úgy végigmenni az úton, hogy a felém forduló arcokon nem fedezem fel a felismerést, hogy csak azért néznek utánam, mert a két méter magas testőröm előttem megy, míg a fekete társa mögöttem.
Alig tíz perccel érkezek előbb, és az eligazításnak hála, nem tévedek el a hatalmas épületben. Így a találkozót sem késéssel nyitom. A recepción Vincent megáll, némán jelzem neki, hogy itt várakozzon, amíg végzek. A hölgy a pult mögött mosollyal fogad, majd bekísér az irodába, amit tekintetemmel mérek fel, majd a Damiano Borgiát mérem végig, hogy a kezemet nyújtva egy mosollyal köszöntsem.
- Részemről a megtiszteltetés, Mr. Borgia - határozottan rázok vele kezet, és magamban konstatálom ugyanilyen erős kézfogással köszönt. Még nem volt szerencsénk egymáshoz, a megbeszéléseken csak a apja volt jelen. Nem is értem, a nagybátyám miért pont olajvállalkozás felé kacsingat, hiszen eddig nem tudtam, hogy értene hozzá. Mindazonáltal eleddig elvetette az idősebb Borgia a házasságot, csak most, hogy a fülébe jutott a hír, hogy egy igen befolyásos angol gróf lányát veszem el, csak most keresett meg ő azzal, hogy átgondolta a házassági ajánlatot. Milyen érdekes, hogy pont akkor tette ezt, mikor a nagybátyám már elállt volna az egész egyezségtől. Jól hallottam, hogyan kérette magát a telefonon keresztül. Bevett szokása, nem vethető meg ezért, soha nem tud kihagyni egy olyan egyezséget, ami a családunk előre jutását eredményezi. Ráadásul ez a frigy nem csak nekünk, Grantwoodoknak kedvező, hanem nekik is, mert így betehetik a lábukat angol földre úgy, hogy befolyásos körökben is nyitott ajtókat találnak majd.
- Egy kávé tökéletes lesz, köszönöm - biccentek, majd végül, ha hellyel kínál, helyet foglalok az egyik fotelban. Rövid hallgatásba burkolózom, mivel felhozni az érkezésem okát jelenleg nem kellemes. De ettől függetlenül meg kell tennem, mert nem fordíthatok hátat a családomnak. Természetesen nekem is hasznom származik belőle, így nem tehetek úgy, ahogy szeretném, bár minden bizonnyal Mr. Borgia nem lesz elragadtatva az egésztől.
- Az édesapja a múlt héten megkereste a nagybátyámat azzal a céllal, hogy belemenne a már korábban megszabott feltételekbe, de tudja nekünk is át kellett gondolnunk a döntésünket - vezetem fel a mondandómat, igazából még nem felhozva a lényeget, csak körülírva azt. - Talán ön is tudja, hogy miért, de a helyzet valóssága gondolkodóba ejtette a nagybátyámat, de végül elfogadta a feltételeket, én pedig azért jöttem, hogy ezeket tisztázzuk, bár reménykedem az édesapja már megtette az információk átadását - hangom kimért és tárgyilagos. Nincs az arcomon érzelem, de végig őt figyelem, elvégre a teste apró rezdülései elárulják őt. A mi közegünkben ugyan nincs helye az érzelemnek, de én se repestem az örömtől, mikor közölték velem a hírt; el kell vennem Kaya-Marie Larrabee-t. Talán Damiano másképp kezeli a helyzetet, habár olasz, én pedig tudom, milyen temperamentumos tud lenni egy olasz ember, hála a felmenőimnek. Természetesen ez nem mindenkire igaz, talán ő tudja kezelni a helyzetet, vagy csupán beletörődött a helyzetbe, ahogy én magam nem tudtam. Mindenesetre azt tudom, hogy nem fogok elmenni innen addig, míg meg nem tudunk egyezni egy találkozót, ahol megismerik egymást a húgommal.

Nothing is true, everything is permitted

Tulajdonképpen, ha tudtam volna, hogy miért van itt, be sem engedem, sőt úgy intézem, hogy én se legyek akkor itt, de hát… nem tudom, hogy apám a fejem felett intézkedett, a hátam mögött. Ahogy arról sem tudok, hogy lejárt a nekem kiszabott határidő. Pedig én próbálkoztam, voltak próbálkozásaim, az escort lány, őt kedveltem, értelmesen lehetett vele beszélgetni, és nem a vagyonomra fájt a foga, hanem, engem akart megismerni, engem akart kicsalogatni a csigaházból, aztán… ott volt az állatorvos lány, de barátja volt, nem akartam a párja és közé állni, végül ott volt a gyémántkereskedő lánya, az csúnya ballépés volt, és azt hiszem itt sokallhatott be az öreg, ezért nem szólt már hozzám egy ideje, csak különös tekintettel méregetett, és láttam a szemeiben ,hogy forral ellenem valamit, de nem voltam ideges, nem szabadott annak lennem, mert fontosabb volt a munka és az egészségem.
Apropó munka, nagyon érdekelt, hogy miféle ajánlattal jött Gareth, kellemes a megjelenése, határozott a kézfogása, de valahogy gyanús, mintha felmérne minden egyes négyzetcentit az irodámban, és engem is, ha egy normális tárgyalás lenne akkor nem lenne ez a pillantás, ismerem magamat, én is szoktam effélét megejteni, ha fontos dologra készülök, akkor felmérek mindent és mindenkit a környezetemben.
A titkárnőm addig nem ment el, amíg Gareth azt nem kérte, amit szeretett volna inni, én csak a szokásos ásványvizemet kértem, és ezt jeleztem is egy biccentés kíséretében Ms Matthewsnak.
Pillantásom pedig visszasiklik a helyet foglalt Grantwoodra, elegáns angol úriember, aki csak azért hogy megnézzen engem nem igen hiszem, hogy betette volna ide a lábát. Sokkal többről szól ez a látogatás, és hamarosan világossá is válik a számomra, hogy ez egy megbeszélés lesz, még mindig a kézfogásán jár az eszem, erős, határozott, akárcsak én, aligha lehet megingatni bármiben is, akár csak engemet, munkában semmiképp sem hagytam,hogy megvezessenek, nem engedhettem meg magamnak a tévedéseket, én nem az a fajta olajvállalkozó voltam aki tojt a környezetére, a természetre, hanem az amely számára fontos volt a környezetvédelem is, ezért is ügyeltem mindig mindenre a legkisebb részletekig.
Összehúztam a szemöldökömet és kicsit félrebiccentettem a fejemet, miközben Garethet hallgattam. Mégis, miféle feltételekbe ment bele? Milyen feltételek? Milyen üzlet? Kigomboltam a kabátomon a középső gombot amely eddig össze volt gombolva, és vettem egy nagy levegőt, kicsit ráncoltam a homlokomat.
Egy ideje nagyon is hallgatott az apám, túlságosan csöndben volt, azt már megszoktam, hogy nem szól bele az üzleti döntéseimbe, ahogyan azt is, hogy elfogadja azokat, sőt a fiatalos gondolkodásmódomnak is örül, úgy látom, hogy elégedett a tekintetben,hogy jó kezekben lesz a cége. A piszkosabb tárgyalásain is remekeltem, sosem hagytam magamat megfélemlíteni, ezt pedig a testőrömnek, Pietronak is köszönhettem, ő volt a biztos pillér, akire rá mertem bízni az életemet.
De, mégis miért érzem a számban az árulás keserű ízét? Azt hittem, hogy a cég ügyeiben is dönthetek magam.
Csak ültem Garethel szemben és pörgettem az emlékezetem lapjai közt, vehemensen, mert nem hagyhattam ,hogy órákig ülök vele szemben csöndben, mintha magam is az irodám egyik berendezési tárgya lennék.
- Emlegetett valamiféle fúziót az angolokkal, de megvallom őszintén, én nem tudok semmi ilyesmiről, sőt elleneztem ,hogy bárki angol érdekekkel rendelkezőt bevonjunk ebbe a családi vállalkozásba. - szép, egész ügyes, diplomatának kellett volna mennem, azok többsége se tudja, hogy miről hadovál, nos én sem tudtam, hogy miről, csak azt tudom, hogy semmiféle angol arisztokrata család sem fogja betenni a vállalkozásunkba a lábát, mert nem és kész. Nem hagyom, hogy elvegyék tőlünk azt amiért ennyi ideig dolgoztunk, apám és én. De mégis, miért érzem még mindig úgy mintha fejbe kólintottak volna? Van itt valami amit apám nem mondott el, és ez megvisel, kihagyott valamiből, ami miatt úgy érzem, hogy kihúzták a lábam alól a talajt. - Nézze Mr. Grantwood, nem tudom, hogy milyen feltételeket jött tisztázni, a cég jól áll, meglehetősen. Nincs olyan feltétel, vagy ajánlat ami miatt kiadnám a kezeim közül. S bár félek bevallani, de azt hiszem az apám kihagyott a Grantwoodokkal való tárgyalásából, úgy hiszem igazán érdekelne, hogy miről beszélgettek. - adtam be végül a derekamat, más választásom nem lévén és igen, játszunk nyílt lapokkal, ebben az esetben engedhetek egy kicsit, mert nem tűnik úgy mintha ezután a pár mondatom után Gareth fogná magát, és haza akarna menni. Miért is tenné? Valamit ügyködhettek apámmal, a tudtomon kívül, de mit? Erre kíváncsi volnék, és arra a meglehetősen elégedett fejére, amit ma reggel vágott, pedig hiába kérdeztem, hogy minek örül ennyire?
Semmi fiam, hamarosan megtudod, nagy meglepetés lesz!
De mi? Miféle meglepetés? Azokat a meglepetéseket utáltam, amiket az apám készített elő nekem, és ez most az ő meglepetése volt, miatta járom a cég kikövezett útját, és nem a sajátomat, miatta vállaltam el, hogy a testvéreimnek megfelelő élete lehessen, ahogy… minden bizonnyal mindezek tudatában kénytelen leszek végig hallgatni Mr. Grantwoodot.
A titkárnőm letette a kávés csészét Gareth elé, egy kis tálcán volt mellette cukor, barna, fehér, és egy kis kancsóban tej is. Majd elém is letette az ásványvizes poharamat.
- Köszönjük, Ms Matthews, elmehet. - a titkárnőm biccentett, majd kisietett, sötét kosztümöt viselt, magas sarkúval, amelynek hangja el is halt a márvány kövezeten, ahogy becsukta maga mögött az ajtót, én a poharamért nyúltam, és belekortyoltam a tartalmába, muszáj voltam megnedvesíteni a számat, mert kicsit kiszáradt azt hiszem. Ha apám egyezkedett a Grantwoodokkal, nem sok jót ígért a számomra a helyzet, és valahogy kezdtem sejteni, hogy nem a cégről van szó, hanem inkább rólam. Céges sikereknek nem szokott így örülni, és az anyám, meglehetősen hallgatag és gyászos képet vágott amikor ma reggel összefutottam vele pár perc erejéig, nem is mert a közelemben maradni túl sokáig, tudtam, hogy titkol előlem valamit, őt ismertem már annyira, hogy tudjam, főleg a viselkedéséből.
Drága Mama, mit titkoltál?Bár… azt hiszem hamarosan úgy is megfogom tudni…
Megdörzsöltem az orrnyergemet, és nyugodtan vártam a továbbiakat, nyugtalan voltam, mert utáltam felkészületlenül tárgyalni bárkivel is, nem tudtam Gareth jövetelének céljáról, furcsa egybeesések voltak körülöttem a szüleim tekintetében. Tanácstalanságom egyetlen bizonyítéka az őszinte vallomásom, a tekintetben, hogy kihagytak a tárgyalásból. Ezt leszámítva nyugodtan ücsörögtem a helyemen, majdnem kényelmesen, de mégsem, hiszen feszülten vártam hogy kiderüljön Gareth jövetelének célja.
Jelenleg fájt bevallanom, de ő tökéletesebben uralta az érzelmeit azt hiszem, mint én, hiszen kezdtem összerakni a képet, de még hiányoztak darabkák amikkel teljes mértékben megfejtem a szüleim viselkedését az irányomban. Meg azt, hogy miért hagytak ki a Grantwoodokkal való tárgyalásból, ez nagy érvágás a számomra, de sosem voltam az a tombolós fajta, sokan el se hiszik hogy olasz vagyok, amíg nem látnak egy foci meccset végig nézni, vagy igazán feloldódva. De most nem volt túl jó kedvem, meg kell hagyni.

Ezek az érdekházasságok soha nem vezettek még jóra. Egyetlen olyan párral nem találkoztam még, akik boldogok lettek volna, avagy egyből fejet hajtottak volna a család akarata előtt. Anettának is meg volt már a megfelelő férj-jelöltje, de ellene ment a családi eszméknek. Nem tudom, hogy ez a velem szemben álló Borgia leszármazottban milyen érzelmeket csal majd elő, de többnyire haragot szokott szülni. Már, ha nem tudja, milyen ügyben is kerestem fel, de talán az apja nem lehetett oly kegyetlen, és nem tarthatta titokban a megállapodását a nagybátyámmal. Ana mindenesetre gyűlöl, mint a rossz hír hozóját. Nem igazán vagyok büszke magamra jelen helyzetben, habár nem szokott érdekelni más lelki világa, most valahogy úgy érzem, ez az egész egy nonszensz. Nem lehetne így házasodnia senkinek, de mégsem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy el tudjuk vágni azt a képzeletbeli köldökzsinórt, ami összeköt minket a családunkkal és a vagyonnal. Mert igazság szerint mindannyian szeretjük azt, amiben élünk, és nem tudnánk megválni tőle, ahogy Kaya sem tudott volna, én sem voltam képes, és Ana sem lesz képes. Damiano Borgia pedig szintúgy meg fog békélni vele. Nem lehet oka a panaszra, a húgom gyönyörű, fiatal, és ráadásul igen kifinomult, egyedül engem zavar a legjobban, hogy a húgom, az a kicsi lány, már nem olyan kicsi, mint volt. A lány, akinek zongoráztam, nővé érett, és nekem kell elintéznem azt, hogy megismerkedjen a leendő férjével. Ez nem az, amiről álmodott, de sajnos nem tud ellene mit tenni, ahogy én sem az ellen, hogy ezzel most árulónak érzem magam. De mindez rajtam nem látszik. Sem a belső harcom, sem az undor, amit az előre elrendezett házasság gondolata okoz, sem pedig az, hogy legszívesebben hátat fordítanék a férfinak, majd kisétálnék az ajtón, keresve magamnak egy jobb elfoglaltságot.
Az igazság az, hogy nem találom a helyem, mióta Kaya elvitt magával olyan helyekre, amiről álmodni sem mertem, mióta együtt játszottunk, mióta... Megízleltem valamit, amit évekkel ezelőtt elengedtem, és hagytam kicsúszni a kezeim közül, és most még többre vágynék, szinte megvesznék azért, hogy ne kelljen itt lennem, hanem mondjuk valahol a parton, mezítláb a homokban, megfeledkezve önmagamról, de nekem most itt kell lennem, és folytatnom, amit Joseph elkezdett hónapokkal ezelőtt. Megkörnyékezte ezt az idősebb Borgiát, ajánlatot tett neki, tárgyalt vele napokig, majd a férfi időt kért, és végül Joe volt az, aki lemondott az egyezségről. Nem is értem, még mindig nem fér a fejembe. Olaj? Nem ez a mi területünk. Valójában nem mondhatnám, hogy van kifejezett területünk, mert apám elektronikával foglalkozik, én pedig... Az itt most nem számít. Mély levegőt véve figyelem inkább a férfit, aki beszélni kezd, mert érdekelnek a vonásai, az, hogy miként reagál a szavaimra, hiszen nem véletlenül nem említettem a házasságot így nyíltan.
- Higgye el, engem is őszintén meglep, mivel legjobb tudomásom szerint a nagybátyám elállt az ebbéli terveitől. mikor az ön édesapja megkereste ismét. Minden bizonnyal köze lehet a hamarosan megrendezendő esküvőmhöz a Larrabee család lányával - jegyzem meg, miközben végül felállok, hogy körbejárjam az irodát. Nem vagyok szívbajos, őszintén kijelentem, hogy biztos vagyok benne, hogy így, egy rangosabb családdal az oldalamon megnyílnak az ajtók, és az idősebb Borgia nagyon jól tudja, a Larrabee családnak mekkora rangja, és befolyása van, és ezáltal könnyedén befészkelhetné magát angol földre kevés erőfeszítéssel. A mi világunkban még mindig a pénz és a hatalom beszél, és ezt nem félek a szavaimba rejteni. Tisztában vagyok vele, hogy érdekből cselekszünk, mindenki, senki nem lehet kivétel ez alól, és az idősebb Borgia is így tett. Pontosan ezért kérette magát Joseph Grantwood, mert tökéletesen átlátta a helyzetet. De mivel úgy is akart Ausztráliában is terjeszkedni, így végül beadta a derekát.
- Nos, igazán sajnálatos, hogy az édesapja nem avatta be a részletekbe, Mr. Borgia, így én leszek az, akinek ezt meg kell tennie... - veszek egy mély levegőt. Hát igen, valamiért az idősebb férfi azt gondolta, tréfás lenne, ha tőlem hallaná a fia a rossz hírt. Vagyis azt, ami megváltoztatja az életét. Igen, van benne logika, kitombolja magát,. így otthon már nem a szülőknek kell elviselni a dühkitörést. A férfi olasz, minden bizonnyal olasz temperamentummal, tudom, milyen az, hiszen az én felmenőim közt is vannak olaszok, így megértem. Sajnos én a rosszabb géneket örököltem, nekem is semleges helyen mondták el, ahol nyugodtan kitombolhattam magam, majd lenyugodva már azt gondolták, megússzák a szüleim. Sajnos tévedtek, abban a pár napban gyűlöltem őket is De már lenyugodtam. Elfogadtam, hogy feleségem lesz, hogy gyerekeim lesznek, Damiano is ugyanúgy ezt fogja tenni.
- Az édesapja nagyon szeretné angol földre betenni a lábát a legkevesebb erőfeszítéssel, és a nagybátyám ugyanezt szeretné itt, Ausztráliában. Pár hónappal ezelőtt a nagybátyám felajánlotta a család legféltettebb értékét, tudja, hogy megy ez nálunk, de az ön apja elutasította, mondván, hogy ön megoldja ezt a részét az életének. Természetesen a nagybátyám ezt elfogadta, sőt nem is firtatta, de nem tett le a terveiről. Közben híre ment az eljegyzésemnek, mely minden bizonnyal az ön apja fülébe is eljutott, ekkortájt ismét felvette a kapcsolatot a nagybátyámmal, milyen érdekes egybeesés, nem? - mosolyodom el ridegen, majd ismét az asztalhoz sétálok, hogy a kávémat a kezembe véve kortyoljak belőle. - Végül a nagybátyám belement a feltételekbe, és az apja megkért, hogy jöjjek el önhöz megbeszélni egy találkozót, ahol megismerkedhet a húgommal, hogy mégse legyenek egymás számára ismeretlenek - fejezem be végül a mondandómat, de még mindig nem mondtam ki nyíltan, hogy tulajdonképpen azért vagyok itt, mert neki el kell vennie a húgomat, de szerintem tudni fogja ő ezt magától is. Nem örülök neki, hogy nekem kell felvilágosítanom őt, de ezek után majd megadom neki a húgom elérhetőségét, és minden bizonnyal majd ők ketten megbeszélik a továbbiakat, vagy nem. Tehet úgy, mintha a gond nem létezne, de attól igen is létezik. Sajnos erre a saját bőrömön jöttem rá. De ez végül is mindegy. Innentől nekem a húgom a fontos, hogy neki ne essen bántódása, a dolog többi része nem érdekel, viszont tudni akarom, ki ez a fickó, meg akarom ismerni, legalábbis amennyire a testbeszéde elárulja őt, hiszen nem szándékozom örök barátságot kötni. Csak jó helyen akarom tudni a húgom, mert ha nem így van, akkor én leszek az, aki mindent meg fog tenni, hogy megakadályozza az esküvőjüket.