Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko, Grace Washington, Nathan Graham

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Szakmai megbeszélés (Skype videóhívás)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Pént. Nov. 13, 2015 4:35 pm Keletkezett az írás



Este kilenc..
Rettentően sok időmbe telt mire végre sikerült álomba könyörögnöm Zoeyt. Négyszer kellett felolvasnom a Csipkerózsikát. A negyedik után feladtam. Az összes nyálamat rápazaroltam a fekete nyomtatott betűkre, amik már összemosódtak szemeim előtt a kislámpa fénye alatt. Hiába, régen volt már olyan, hogy az éjszakát nem bent töltöttem, hanem itthon a gyerekemmel. Talán mindig is ilyen nehéz volt elaltatni Zoeyt, csak már egyáltalán nem emlékszem rá, olyan rég csináltam én utoljára....
Aaron valamikor hat óra magasságában esett haza. Őszintén szólva fogalmam sincs róla. Nem tartom számon, és éppen valami könnyű -a Youtube videó és a leírása szerint-, meditációs gyakorlatot végeztem, aminek a végére kimerültebb voltam, mint egy kardio edzés végén. Zoey ugyanis elkapott az óvodában valami hasmenéses kórságot, és tíz percenként rohangáltam az "anyaaaaa kitörölsz?!" felkiáltásaira. Ezer szerencse, hogy Aaron aztán átvette a terepet.
Hogy mi a helyzet jelenleg? Lássuk csak... örülök a csendnek, és annak, hogy végre megehetem az eperdzsemes fánkomat ami után már reggel óta vágyódom.
Törökülésben elgémberedek a kanapén, lábaimra terítem az agyonmosott, kibolyhosodott plédet, felhúzom rózsaszín, kifakult műszálas pulóverem cipzárját, az arcomba nyomom az olvasó szemüvegem, majd kócos hajamat a fülem mögé gyömöszölöm.
Nem hiába az a mottóm, hogy "Az otthon az a hely, ahol csúnya lehetsz és még élvezheted is"
Nem vagyok benne biztos, hogy akivel konzíliumot akarok folytatni, elérhető-e, így inkább először csak egy üzenetet bátorkodom bepötyögni a kollégának.
-Helló! Végre letettem a gyereket. Talán most van pár szabad percem. - Uhh... ez eléggé szexistára sikeredett.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Nov. 16, 2015 11:17 pm Keletkezett az írás



Délelőtt 11...

Mi a jó dolog a modern ügyvédemben? Hogy nem kell órákig beszélgetnem vele és szagolni a nevetségesen hozzá nem illő parfümjeit, mert elintézhetek vele mindent online, pár szóban. A bátyám halálhíre megrázta. Az álszent...
A válásom gyors és hatékony lebonyolításáért szép pénzt fizettem neki. És most is szép pénzt fogok fizetni a gyors hagyatéki ügyben. Eric minden pénzét viheti a ribanc én pedig kigondolom, hogy hogyan fogom távol tartani az elkövetkezendő évtizedekben innen. Elfordulok a székkel, a bőr sértetten nyög alattam. A lezúduló esőt nézem. Dublin nem változik. Sokak szerint mi, írek depressziósok vagyunk a sok eső miatt. Szerintem aki ezt gondolja egy gyökér és még nem járt ebben az országban, vagy angol. Ez a város gyönyörű és van egy megfoghatatlan kisugárzása. Lénye, ha úgy tetszik.
Szórakozottan pöckölgetem a hamut a cigimről. Nincs kedvem az elkövetkezendő hetekhez...vagyis hónapokhoz inkább. A sok szánakozó, megértő tekintethez, kérdésekhez, látogatóhoz. Remekül megvagyok egyedül is, nem értem ezt néhányan miért nem fogták még fel.
A Skype semmivel sem összetéveszthető hangja pittyeg a szoba csendjébe. Kérdő tekintettel fordulok meg. Ha még egy hülye visszajelzés, valamelyik szerencsétlentől komolyan összetöröm az átkozott gépet.
Megfordulok és megbököm az egeret. A képernyő kivilágosodik, meglepetten vonom fel a szemöldökömet. Na erre nem számítottam.
Főleg nem ilyen nyitányra.
- Pillanatok alatt le tudok vetkőzni. - gépelem be egy suttyó mosoly kíséretében, amit persze nem lát.
Elgondolkodom, hogy bekapcsoljam-e rögtön a webcamot, tekintve, hogy egy lusta féreg vagyok gépelni, bár annak is megvannak a maga szépségei.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Nov. 20, 2015 8:37 pm Keletkezett az írás



Na jól van, ez tényleg elég kínos kezdés volt. És, hogy akarom-e látni a meztelen testét? Hűséget fogadtam nem vakságot basszus kulcs! Nekem is van egyfajta jó ízlésem, és attól mert még van egy karika gyűrű az ujjamon -már nem sokáig-, tudok különbséget tenni sármos, és rusnya férfiak között. Ő egyértelműen az egyes kategóriába sorolható.
Na, de még mielőtt kiesne a félig megcsócsált fánk falatka a számból, jobb lenne talán a tettek mezejére lépni. Helyesbítek, a lényegre térni.
-Nem mondom, hogy anno nem vágtak meg majdnem gyors és gépírásból, de... szerintem mind a kettőnknek előnyösebb lenne a webcamera... - Lehet, hogy a gyors és gépírást a büdös életbe nem tudták a fejembe, ez esetben az ujjaimba verni, de sajnos az a szoorú igazság, hogy ez a mai, 21. századi technológia is ímmel-ámmal, de kifogott rajtam. Ezelőtt tíz évvel elképzelhetetlen volt, hogy bekapcsolj egy, a számítógépedbe épített kis kamerát, hogy úgy beszélgethess a tőled kilométerekre, kontinensekre lévő emberrel, mintha szemtől szemben itt ülne veled egy szobában. Téboly!
-Szóval, ha most csak az én kedvemért ledobtad a textilt, kérlek vedd is vissza, mert a gyerekem itt alszik a másik szobában. - Sandán elvigyorodom a sorok gépelése közben, majd bekapom az utolsó falat fánkot, egy gyors pillantást veszek telefonom elsötétült képernyőjén az arcomra, hogy sikerült-e úgy ennem, hogy nem lett még a szemöldököm is cukormázas, aztán egy utolsó gyors pillantást vetek elnyűtt pulcsim cipzárjára. Biztos, ami biztos, két gyerek már lógott ezeken a melleken, nem biztos, hogy ezek után kíváncsi rájuk.
-Helló újra, rég nem látott idegen. - Ezt már nem gépelem -jobban mondva egy ujjal pötyögöm-, hanem a kamerába beszélek.
-Van egy jó és egy rossz hírem is számodra. Melyikkel kezdjem? - Igen, a klasszikus kérdés, a klasszikus mondat végén..
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Dec. 20, 2015 7:03 pm Keletkezett az írás



Ostoba félmosollyal bámulom a monitoron megjelenő sorait. Nem mondom, hogy a technológia ellenzője vagyok..mert nem. Nagyon megkönnyíti az életemet, pláne a szakmai életemet. Szóval webcamozni akar...hm...ha gané lennék, tényleg lenyomnék valami live show-t, hogy úgy tűnjön éppen az ágyamból másztam ki, de hát ezt mindketten tudjuk, hogy nem igaz. Délelőtt van, melózom mint rendesen. És azt azért nem ruha nélkül teszem.
- Ahogy gondolod. Nem csinálok belőle problémát ha valaki nézni is akar közben. - gépelem be vigyorogva.
Tudom, hogy Karen házas. Már amikor megismerkedtünk túlestünk az ilyen tisztelet körökön. Én ha jól emlékszem, pont akkor váltam. Elég különös időszak volt az tény és való, de ami nem megy azt nem kell erőltetni. Fogalmam sincs, hogy miért nősültem meg egyáltalán. Gyerek se lett, pedig mindig szerettem volna. Csak hát XXI. század, modern nő eszményképe a gyerekszülés meg valahol lemarad két diéta és a bikinis bombaforma között.
- És a gyereked az alélós sikoltozásodra ébredne fel? - kérdezem végül még mindig gépelve.
Igen, oké egy rohadék vagyok, de valahogy szeretek flörtölgetni. Távol álljon tőlem, hogy bárkinek a házasságát szétszedjem. Kivételt képez ez alól a bátyám, de ő megérdemli. Többszörösen. Nem is tudnék olyan büntetést kitalálni, ami igazán fájna neki. A ribancának a hiánya nem ezek közé tartozik.
Bekapcsol a kamera-kép és ott is van a rég nem látott Karen. Nem változott, nem öregedett. Még mindig energikusnak tűnik. Annak dacára is, hogy sikeres orvos és édesanya. Le a kalappal! Remélem a férje legalább megbecsüli.

Rányomok én is a kamera bekapcsolására.
- Üdv doktornéni! - vigyorgok immár én is bele. Bízom benne, hogy a mikrofonom elég normálisan működik és mindent hall amit mondok.
Elmosolyodom. Ki gondolta volna, hogy jó hír és rossz hír is van a kalapjában. Valahogy mindig kéz a kézben járnak és nem igen tudjuk egyiket sem kitörölni.
- Na tessék, semmi elájulás, semmi csodálkozás...csak a lényeg egyből. De tessék, kezdd a rosszal, aztán jöhet a jó is!
Kényelmesen hátradőlök a székben, felrakom a lábaimat az asztalra és érdeklődő tekintettel figyelem a monitort. Bizonyára van valami komoly oka annak, hogy megkeresett, mivel nem szoktunk csak úgy cseverészni.
- És ne sikongass doktornő, a végén még felébred a gyerek. - nevetek fel.
Rá is gyújtanék igen, de a kórház szabályzata ezt is megtiltja persze.  Viszont legalább itt nem zavarnak. Egyáltalán. A kis titkárlányka tudja, hogy rühellem ha megzavarnak valamiben. Ilyen például egy skype beszélgetés is egy kontinenssel arrébb lakó ismerőssel.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Dec. 26, 2015 9:39 am Keletkezett az írás



Állandó jelleggel elvagyok havazódva. Vagy a kórház cseszik ki velem, és a diagnosztizáláson kívül egyébb, fölöslegesebbnél fölöslegesebb feladatokat ránt a nyakamba, olyanokat, amiket nem tudok rásózni a főnővérre, vagy itthon üt be a krach, ami miatt nem tudok bemenni dolgozni. Lassan már az összes istenverte szabadnapom elfogy, mert itthon kell lennem Zoeyval, aki mióta óvodába jár olyan kórságokat hoz haza, ami csak gyerekek körében fordul elő, és amik direkt újra fertőzik, mintha a bacilusoknak és vírusoknak feltett szándékuk lenne a hátráltatásom. Ördögi kör ez, és hiába tömöm őt mindenféle immunerősítővel, napi szinten gyümölccsel, zöldséggel -bár valószínűleg ezek is már valami génmódosított vackok, és vitamint soha az életben nem láttak még-, ő ugyanúgy visszaesik, és mindenféle nyavalya végigmegy rajta. Ha egész életében antibiotikummal tömném, szerintem akkor sem változna túl sokat a helyzet. Na, de a lényeg, hogy végre sikerült álomba könyörögnöm, és lehet néhány nyugodt percem -kis szerencsével akár órám is-, hogy megvitathassak egy két dolgot a Szőke herceggel.
-Nem vagyok ennyire könnyűvérű. Láttam már férfi testet... - Pötyögöm. Az más kérdés, hogy lassan már fél éve annak, hogy utoljára lefeküdtünk Aaronnal. Illetve, csak próbáltunk, mivel úgy be volt rúgva, mint a gödény, és semmit nem tudott magából kipréselni.. Khmm.. szó szerint.
-Üdv, doktorbácsi... - Hozzá hasonlóan köszöntöm, és talán még el is mosolyodom, bár arra nem vennék mérget. A lényeg, hogy iszonyú gáz a hajam, és a foltos pulóverem is, de legalább nem kajás az arcom, és így kevésbé festek olyan nevetségesnek, mint amilyen valójában is vagyok.
-Mitől kellene elalélnom? Ha Ádám kosztümben kán-kánt járnál a webcamera előtt, akkor még azt mondom, hogy talán... - Egy cseppet pimaszra veszem a figurát, de ha neki szabad zavarba ejtő megjegyzéseket tennie, akkor én sem akarok kimaradni a buliból, és feltétlenül el akarom lőni azt, ami még a tarsolyomban van. Bár Tristan és a "zavarba esés" két külön kategória. Azt hiszem, hogy hírből sem ismerik egymást.
-Na, de akkor a lényeg... - Egyik kiszabadult tincsemet visszatűröm a fülem mögé és hátradőlve egy újabb fánkot ragadok magamhoz. Baromi éhes vagyok.
-Szóval, van egy vissza-visszatérő betegem. Mindig Dormicum túladagolással hozza be a mentő. Pszichológushoz rendszeresen jár az alvás problémáival, és az a hülye picsa újra és újra ugyanazt mondja neki, és ugyanazt írja fel. Megnézettem pszichiáterrel, de szerintem ide mi már kevesek vagyunk. Mit gondolsz? - Ha olyan beteggel állok szembe, akinek feltehetőleg az alvás problémái állnak a függőségének a hátterében, azonnal Tristanhoz fordulok. Hiszen ő a szakembere ennek az egésznek, és a kórházban nincs olyan orvos, aki ezzel foglalkozna. Ezért is kerestem most meg...
-A másik... mennyire lennél képes ott hagyni mindent, és esetlegesen Sydneybe költözni, és tovább praktizálni a St.Clairebe? - Kérdésem végén harapok egyet a fánkból, és nem szólok többet. Hagyok neki időt a válaszokra, bár gyanítom, hogy öt perc helyett legalább öt napra -ha nem többre-, lesz szüksége ahhoz, hogy az utóbbi felajánláson elgondolkozzon.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Jan. 12, 2016 2:57 am Keletkezett az írás



Lám-lám, Karen doktornő civilben! Izgi..mintha marslakót látnék strandolni. Valahogy megszoktam, hogy a hivatalos bulikon mindenki igyekszik a legdrágább dizájner darabot magára aggatni - függetlenül attól, hogy hogy áll - a melóban pedig a kötelező viselet van. Otthon nem igen látjuk egymást. Most így annyira..emberi. Bírom. Tetszik az ilyen.
- Mindig tudtam, hogy ilyen vágyaid vannak velem kapcsolatban. - vigyorgok bele a camba - Talán lehet róla szó, ha szépen kéred.
Persze, tudom, hogy ez csak egy játék közöttünk. Ő házas és édesanya, nyilván nem velem fog itt perverzkedni a hálón keresztül, csak azért mert most éppen valami miatt megkeresett.
Kérdő tekintettel nézek rá, hogy mit szeretne végül tőlem. Bár akaratlanul is sikerül elmosolyodnom, amikor meglátom a kezében a fánkot. Valamiért a nők szégyellik, ha ilyesmit esznek. Tudnám miért...istenemre utálom az olyanokat, akik a jelenlétemben leveleket meg bogyókat rágcsálnak. Nem egy őzzel akarok akármit csinálni, hanem egy nővel.
- És mit mondott a pszichiáter? Van valami különösebb problémája a páciensnek? Mert az alvászavart akár a gyógyszer is okozhatja. Nem ritka, hogy ilyesmit kivált. Pláne ha mást is szed mellé, főleg ha azt a mást nem vallja be. Ha van esetleg egy friss laborod tőle, akkor belepillantanék. - mondom komolyan, szakmai fronton nem szoktam viccelni.
Belekortyolok a poharamba, ami azt hiszem citromos víz. Egyszeriben félre is nyelem, amikor meghallom a kérdését. Hogy micsodaaa? Én, menjek el Ausztráliába??
- Khm, Karen...ez most valami vicc akart lenni? Mert legközelebb ne akkorra időzítsd, amikor innék. - mondom enyhén köhécselve.
Valójában oké, hogy valami kickstartot terveztem be az életembe, na de pont Sydney?? Már ha igaz egyáltalán.
- Valamint ez most csak amolyan mi lenne ha, jellegű kérdés volt? - kérdezem végül, nyugodt torokkal.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 11:14 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Szakmai megbeszélés (Skype videóhívás)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: