Hopenak csak a családban mi hívunk, ez a második keresztneved. (Az elsőt az elvivő tiszte eldönteni. ^^) A nővérem vagy és tulajdonképpen nagyon szeretjük egymást, annak ellenére is, hogy szöges ellentétben áll a jellemünk egymással. Míg én érdesebb vagyok egy mosogatószivacsnál, s olyan munkát végzek, amihez elengedhetetlen (lenne) a kedvesség, addig te bájosabb és kellemesebb jellem vagy egy angyalnál és mégis olyan a munkád, ahol ha nem vagy erős, maszkulin és határozott, akkor megesznek reggelire.
New Yorkban élsz és a fiadat neveled, én így tudom. Hét éve lettél özvegy (akkor vetted vissza a születéskori vezetéknevedet, s lettél újra Whittaker), Stanley (a fiad) akkor volt 3 éves. A néhai férjed a legjobb barátom volt, fiatalabb nálad és tulajdonképpen sose örültem a szerelmeteknek. A veszteségedet a saját tragédiámként éltem meg, nem igazán álltam melletted a gyászban, épp úgy, ahogy apáék tizenegy évvel ezelőtti halálakor sem. Egyszerűen nem vagyok jó ebben, ne haragudj!
Az ideérkezésed okaként egy tragikus és egy nem annyira tragikus utat tudok elképzelni. Egyrészt lehet Stanley beteg, s itt van a legjobb hírű orvos (akárki), aki kezelni tudná, hát ezért jössz ide; másrészt pedig csak egyszerűen rájöhettél, hogy átvertelek, s nem a munka miatt maradtam, hanem azért, mert megint elhatalmasodott rajtam a kór. De persze bármi más okod is lehet, nem kötöm meg a kezed.
Gyere és szeresd a húgodat és forgasd fel picit a kedvességeddel az életem!