»Kedd Nov. 01, 2016 8:40 pm Keletkezett az írás

Mint mindig, ma is nagy a választék az ebédlőben, és az ember töbnyire nem tudja, hogy mit is szeretne enni. Ezzel, én is így vagyok, főleg mikor a két kedvencem van teritéken, Pizza és Gyros. Ma pedig a kitolás jegyében, az a drága jó vezetőség, össze hozta, hogy netudjak dönteni. Hosszú percekig állok és igyekszem dönteni, csak nem akarok. Anya is mindig mondta, hogy nem akarásnak nyögés a vége. Hosszas töprengés után, a pizza mellett teszem voksom, a többiek nagy örömére.
- Pizzát kérek. - Mondom, mire a konyhás nő egy szeletet dob a tányéromra, majd a következő delikvenst hívja, hogy ki szólgálja őt is. A ttálcámat egy asztalhoz viszem, és ott lerakom, míg azautómatából, szerzek valamit inni. Egy forró citromos teát választok, úgyis megkivántam azt. Többnyire, mindenki a haverjával, a barátjával öl leegy közös asztalhoz, és evés közben dumálnak. Nekem is szokott ilyen barátom lenni, csak mivel megbetegedett, így a mai ebédemet, és előre láthatólag az egész heti ebédet, egyedül fogyasztom, míg a barátom vissza nem jön. Le ülök, és bele kezdek az evésbe, közben egy pletyka újságot lapozgatok, amit Ms. Morphie adott, hogy olvassam el, ami érdekel belőle. A gond az, hogy engem nem érdekelnek se a stárok, se pedig a celebek magán élete, van gondom épp elég a magaméval. Szerintem, neki se kéne ezt olvasnia, mert mindig felidegesíti magát, és az nem fog neki jót tenni, bár nem az én dolgom, hogy mivel töltse az idejét. Bár, ma reggel láttam, mikor beszélgetett valakivel, gondolom vagy a szoba társa, vagy egy szomszéd lehetett.

»Kedd Nov. 01, 2016 10:15 pm Keletkezett az írás

*Elérkezett a nap nagyon várt ideje, az ebéd. És én képes vagyok ilyenkor már egy vízilovat is felfalni. Szerencsés alkat vagyok, mert soha egy deka meg sem látszik rajtam. Az is igaz, hogy sokszor kimarad egy-egy étkezés meg aztán szabadidőmben futni is eljárok, hogy levezessem a fölös energiáim. Érik ismét egy kör a városban, mert megint kezdek túl feszült lenni az állandó hajtás miatt. Persze tudom jól ortopédusként, hogy a futás hosszútávon nem a legegészségesebb sport, de ez volt az egyetlen sport, ami kicsit is el tudott lazítani. Két óra futás és semmi bajom.
Mai nap a kevés olyan napok közé került, amikor volt bőven szabadidőm és le tudtam menni a kantinba ebédelni. Mindig akad ott valaki, akivel tudok dumálni ebéd közben. Itt mindenki kienged kicsit.
Szerencsére a sor rövid volt, így hamar sorra kerültem. Jól megnéztem mi a választék és egy gyrost kértem végül. Szerencsére jól főznek a konyhán, még soha nem tudtam rosszat enni itt. Fogtam a tálcámat és körbenéztem, hogy hova is tudnék leülni. Minden asztal tele volt, kivéve egyet. Látásból ismertem már az ott üldögélő, olvasgató lányt, így odasétáltam hozzá, de mielőtt leültem volna, azért udvariasan megkérdeztem.*
-Szabad ez a hely? *Anyám mindig jólneveltségre tanított. Tőle mindig megkaptam azt, amit apámtól nem. De mindig is büszke voltam arra, hogy szorult belém némi jóindulat, amit néhány kollégáról viszont nem mondható el.
Nem ismerem még a lányt annyira, de itt a lehetőség az ismerkedésre. Szeretem megismerni a kollégákat, hisz tulajdonképpen a kórház a második otthonom. Majdnem többet vagyok itt, mint otthon.*

»Szer. Nov. 02, 2016 8:54 pm Keletkezett az írás

Hosszas gondolkodás után, végül a pizza mellett döntök, majd egy autómatából, citromos teát veszek, bár ehezaz ételhez a Cola vagy fanta jobban illene, de a teát most valahogy megkivántam, és azt vettem. Miután leültem, és az egyik beteg által kölcsön adott szenylapot kezdem olvasni, mondjuk eléggé vicces, hogy ennyi idősen így gondolom, de mindegy. Egyenlőre csak lapozgatok, mikor is valaki megszólal a közelben, és mikor fel nézek, akkor látom, hogy az egyik ortopéd orvos az, aki a hely felöl érdeklődik.
- Igen, persze. - Mondom egy kedves mosolyal, és közben az újságot becsukom. Úgy se találtam semmit, ami érdekelne, és egy kis beszélgetésnek is most jobban örülnék, mint a csöndnek. A férfit, sokat látom, így azt mondhatom, hogy látásból ismerem, így ennyi, de általában nem beszélgetünk. Most van itt, és most tudok vele beszélgetni.
- Miss Morphie, ma haza megy. A korát tekintve, szerintem öregek otthonában lenne a helye, ott legalább társasága is lenne. Tudom milyen rossz egy üres lakásba haza térni, ahol senki se várja az embert. - Kezdek bele, bár tudom, hogy ő nem tud mit tenni, de még is legalább valakinek elmondtam, hogy mi a véleményem. Közben, eszek a pizzából és a teáből kortyolok.

»Szer. Nov. 02, 2016 10:43 pm Keletkezett az írás

*Egy dolog azonnal feltűnt. Végre egy nő, aki nem salátán és ásványvízen él, hanem képes bedobni egy pizzát is. Máris egy jó pontot szerzett nálam. Soha nem értettem azokat a nőket, akik képesek voltak éhezni csak azért, hogy vékonyak legyenek. Magam részéről nem vagyok odáig a csontkollekciókért.
Amint megkaptam a választ, hogy leülhetek, letettem a tálcámat az asztalra és letettem magamat az egyik székre. Jól esően sóhajtottam egyet, mert tényleg jó volt kicsit leülni.
Éppen nekikezdek az evéshez, amikor az egyik betegről mesél. Kicsit elgondolkodva válaszoltam neki.* -Lehet ajánlani neki egy házi ápolót vagy egy bejáró nőt. Nem lenne egyedül otthon és segítenének is a ház körül. *Több idősebb ember veszi igénybe valamelyik lehetőséget. Nem szégyen, ha valaki más segítsége kell idősebb korban. Bevallva néha nekem sem ártana egy bejáró nő olyan állapotok uralkodnak időnként a lakásomban. Agglegény lakás...hát igen. Otthon mindig káosz van, ellenben itt mindig rend van körülöttem.
-Amúgy hívj csak Dimitrinek. *Észbe kaptam, hogy még nem is mutatkoztam be. Oké persze, rajtam van a névtáblácska, de azért illik bemutatkozni. Ez is mutatja, hogy időnként tudok szét szórt lenni.*
-Szoktalak időnként látni, de melyik osztályon dolgozol? *Ha már itt vagyunk akkor ismerjük már meg egymást. Inkább, minthogy csendben zabáljunk. Nincs annál rosszabb, amikor társas magányban tömi az ember magát. Meg aztán én úgy vagyok vele, hogy mindig szeretek ismerkedni.*

» Keletkezett az írás