Amikor megláttam a nevem mellette a plasztika szót legszívesebben sikítottam volna. Nem tudom, hogy ezt mégis ki gondolta jó ötletnek. Elég nyilvánvaló minden szakorvos számára, hogy a kardiológián vagyok. Ez persze nem azt jelenti, hogy máshoz nem értek, de pont a plasztika? Mellek és ajkak, seggek és hasak. Ráadásul a szakorvos neve sem tesz túlságosan boldoggá. Katherine Sullivan. Ő az a nő, akit hetente legalább egyszer Nate dönget. Elég nyilvánvaló mindenki számára, hogy mi folyik köztük, úgyhogy egyáltalán nincs jó véleményem róla. Lehet, hogy a plasztikát uralja, de az össze sem hasonlítható a szívekkel. Szív nélkül nem lehet élni, de egy kis plusz zsír senkit nem öl meg (kivéve persze, ha az olyan sok zsír, hogy veszélyes, kettes típusú cukorbetegséget okoz, vagy az egyik lábat veszélyezteti, de ezt most nem veszem figyelembe).
Sóhajtok, aztán erőt veszek magamon és elindulok. Vizit lesz úgy öt perc múlva, szóval gondolom a plasztikán kell megvárnom Kate-et. Képtelen vagyok dr. Sullivannak szólítani. Mindig Nate arcra ugrik be róla. Lassú léptekkel, vontatottan haladok a plasztika felé. Kitárom az ajtót, majd belépek, és a központi pulthoz lépek. Egy szép mappába minden karton betűrend szerint van elrendezve. Olyan 5-6 beteget látok benne. Ezek Kate betegei. De azt sem tudom, hogy el kéne-e ezeket nekem olvasnom vagy sem. Lehet, hogy jobb lenne megvárni, és hagyni, hogy elmondja, amit fontosnak tart. Elfordulok a mappáktól, és a pultnak támaszkodva várom őt. Azt sem tudom, hogy mit csinálok. Nevetséges vagyok. Ez még rosszabb, mint én és a gyerekosztály (onnan ki vagyok tiltva, mert nem tudok mosolyogni).
Még várok úgy két percig némán, majd meghallom a kopogó hangot, és tárul az ajtó. Kifújom a levegőt, megigazítom a hajamat, és rendesen megállok, mintha vártam volna rá, és lelkes lennék. Valójában semmit sem tudok a plasztikai területekről. Amikor ezt a nőt meglátom, mindig az jut eszembe, hogy én nem voltam elég Nate-nek a karácsonyi bulin, de ez a nő persze kell neki. Nem tudom, hogy mit lát benne, ami bennem nincsen meg. Mondjuk magassarkút tutira sosem hordanék. Még akkor sem, ha uralnék egy teljes ágat a kórházban. Erőt veszek magamon, és elé állok. Szeretek határozott lenni. - Jó reggelt dr. Sullivan. Önhöz vagyok beosztva mára. Nem olvastam át az eseteket, de láttam, hogy 5-6 betege van. Velük kezdjük a vizitet?