Shane and Lily
Egy hét telt el azóta, hogy Ioant együtt találtam azzal a nővel, és kimondatlanul is szakításnak vettem ezt részéről. Azóta egyszer sem beszéltem vele, nem hívtam fel telefonon, még akkor sem, ha kísértést éreztem aziránt, hogy felkeressem.
Nem, nem és nem! Az a pökhendi, beképzelt bunkó nem érdemelte meg azt, hogy még egyszer könnycseppet hullajtsak utána.
A televízió előtt mélyen belesüllyedve a kényelmes bőrfotelbe, lábaimat a dohányzó asztalon pihentetve, kezemben egy nagy tál chipsel arra döbbentem rá, hogy míg én tömöm magamba a hagymás-tejfölös ízesítésű chipset és a MariaLupe háromszázhuszonötödik részére felbőgök, mert az a dög Carlos Miguel az esküvő napján hagyta az oltárnál MariaLupét és mellékesen még mindig az előző kapcsolatomat síratom, addig az az egoista, nagyképű marha a bicepszével szórakoztatja a csajokat és minden este más nőt visz haza. Ebből elég volt!
Kikászálódva a fotel kényelmes öleléséből, tyúkléptekkel vettem célba a konyhát, hogy a chipses tálat végleg eldugjam, az egyik szekrény legmélyére és le is lakatoljam azt, hogy még csak véletlenül se jusson eszem fél órával később ismét az olajos csemegével simogatni lelkemet.
Lépteim ezután a fürdőszobába vezettek, ahol szemügyre vettem azt a hatalmas szénakazalt a fejem tetején. Még a tükörbe is belevicsorogtam, csak hogy lássam, milyen rettenet lett belőlem az egy hét alatt.
- Kabbe Ioan Hamilton! – Vágtam bosszúsan a szavakat a tükörbe, majd egy fésűvel nekiestem a fejemen terpeszkedő hajzuhatagnak és addig fésültem, míg hajszálaim ismét vissza nem nyerték eredeti formájukat és tökéletesen nem simultak egymás mellett.
Ezután összefogtam copfba a hajamat, és a fogkefével estem neki fogaimnak, hogy visszavágjak a chipsnek és tökéletesen fehérre varázsoljam fogsoromat.
A negyed órás művelet után mosolyogva pillantottam a tükörbe és a sarokba hajítottam pizsama felsőmet. Ekkor hallottam meg egy ütemes muzsikát felcsendülni a nappaliban elhelyezett tévékészülékből, és mikor mezítláb visszaettem magam a helyiségbe, akkor láttam csak, hogy MariaLupet leváltotta egy bombanő aerobic műsora.
- Gyerünk, fel és fel! Emeljétek, gyerünk, még nyolc van hátra, számolj velem! És hét, és hat, és öt…- A nő olyan magasságokig dobálta a lábait, hogy elfogott az irigység. Azt hiszem, éppen egy olyan szőkét döngetett Ioan, aki a hátsó sorban dobálta a loboncát.
- Te is meg tudod csinálni, gyerünk, ne add fel! – Mintha csak hozzám szólt volna a képernyőn keresztül Daniella Sparks, pillanatok alatt rávett arra, hogy őt utánozva megpróbáljak magamból vasladyt kovácsolni.
Pillanatok alatt félretoltam a bútorokat, majd csak úgy, mezítláb , pizsamanadrágban és egy szál melltartóban álltam a képernyő elé, hogy igyam a mester szavait, és háromnegyed óra alatt bombatestet formázzak magamnak.
Akartam, de még mennyire, hogy akartam. Hajtott a düh, a bosszúvágy és az, hogy megmutassam Ioannak, én is érek annyit, mint azok a plasztikmacák a tévéből.
Daniella mozdulatait utánozva becsatlakoztam, és igyekeztem ütemre csapkodni magam előtt a levegőt.
Kickbox mozdulatok következtek, jobbról és balról kellett suhintani, majd egyenesen, kicsit aztán nagyot. Azután jöttek a rúgások, előre és hátra, azután pedig oldalra, mindenből nyolc sorozatot.
A víz már fojt rólam, de nem adtam fel, hisz még csak most jött a java.
- Most pedig dolgozzuk meg egy kicsit azt a popsit. Álljatok közepes terpeszbe, kezeket a csípőre és le, fel és le, gyerünk csajok! És még hét, és hat…– Utánozva a fitness ladyt, igyekeztem elsajátítani a popsiformáló mozdulatokat és ütemesen mozdultam a zenére.