Végre! El sem hiszem! Hosszú idő után, végre sikerül kimozdulnom valahová. Azt sem tudom mikor voltam utoljára valamerre bulizni kicsit. Talán a múlt hónapban mentem el egyik este. Egész nap dolgoznom kellene, de cseréltem egy lánnyal, hogy ma ő jön helyettem délután, én meg holnap megyek helyette. A délelőttöm a szokásosan telt. Reggel már korán kelni, sietni a kórházba, a reggelim egy péksüteményből, és kávéból áll. Ezelőtt sose ittam kávét, utáltam, de a rengeteg korán kelés miatt elkezdtem kávézni, meg energia italt iszom állandóan. Az utóbbit korábban is ittam mindig. - Miss Grahama, kérem mosakodjon be, mert jön be velem a műtőbe. - gondolataimból, Dr. Trainor ébresztet fel. - Igen, uram. - helyesen bólogattam, és követtem őt a bemosóba. Mi a fenének kellek én oda a műtőbe? Nem vagyok se asszisztens, se semmilyen gyakornok vagy valamilyen orvos, hogy tudjak segíteni neki. Semmihez sem konyítok. Nem nagy műtét lesz, aszt hiszem csak valami térd műtét. Mind egy. Ahogyan kérte a doktor úr, követtem a bemosóba, és bemosakodtam, felvettem a köpenyemet, maszkot, fejkendőt, és követtem a műtőbe. Ahoz képest, hogy egy szimpla térdműtét volt, 2 óra hosszát szenvedtem bent a műtőben. Igen szenvedtem, mert csak úgy voltam ott mint egy fali dekoráció. Figyeltem a műtétet, és kész. A műtét után szerencsére már szabad voltam. Egyenesen hazamentem, kerestem valami normális kaját, és megebédeltem. A délutánomat pihenéssel töltöttem. Próbáltam felkészülni az esti bulira. Valahol a külvárosba lesz a buli. Még nem jártam ott, mert csak egy meghívót kaptam, de mást nem tudok. Majd csak odatalálok. De lehet taxival megyek. Letusoltam, majd magamra tekerve a törülközőt, bementem a szobámba, a szekrényem elé álltam, és keresgélni kezdtem, valami értelmes ruha után. Végül találtam egy sárgás,kicsit zöldes ruhát, amit egy tök jó turiba találtam. Csak egy bugyit vettem, melltartót nem szoktam ilyenkor ha bulizni megyek, bár néha bugyit sem szoktam felvenni. Felvettem a ruhámat, kerestem hozzá cipőt, ékszernek egy fülbevalót vettem fel, és egy kicsi gyűrűt. Hajamat kissé behullámosítottam, és hagytam had omoljon a vállamra. Egy leheletnyi smink, kerestem egy kis táskát, amibe a telefonom, egy kis pénz, és pár dolog ment még bele. Ahogy korábban gondoltam, hívtam egy taxit, és azzal mentem a helyszínre, mert sosem jártam még erre, és inni akartam, szóval ezért nem a saját kocsimmal jöttem. Az épület kívülről olyan egyszerűnek nézett ki, mint a többi raktárszerű épület. Belépve, kissé elvakított egy pillanatra az erős fény, de pár perc múlva, már egy koktélos pohárral a kezembe, amit a bejáratnál osztogattak, azzal mászkáltam, és nézelődtem, hátha akad valaki ismerős. Ahogy, így bámultam, és bambultam, nekimentem valakinek. Csak én vagyok ilyen bamba. - Ne haragudj, nem vettem, észre, hogy valaki itt áll előttem. Elbambultam kissé. - kértem tőle bocsánatot. Nem öntöttem le vagy valami, de akkor is nekimentem. Ahogyan megfordulta, akkor látom, hogy hát ez Kira. Megörültem, hogy látom, mert régen láttam már, meg találtam egy ismerőst, akivel ellehetek, és nem unom szét az agyamat. - Kira, de jó téged látni, és találtam egy ismerőst. - mondtam mosolyogva, közben megöletem, és adtam egy puszit az arcára. Nem tudom, még mindig, hogy hogyan is állunk egymással. De már pontot kéne rakni arra az i -re.
Minden nap ugyan az a monotonitás. Felkelek, elmegyek dolgozni, este pedig hulla fáradtan hazaesek és bealszok a tv előtt. Másnap pedig minden kezdődik elölről. De nem most. A héten minden olyan könnyű és gördülékeny volt. Akkor keltem amikor akartam, akkor feküdtem le amikor akartam és azt csináltam amit csak szerettem volna. Hiszen nem voltam időhöz kötve, nm voltak meg azok a megszokott korlátok amelyek közé nap mint nap be vagyok szorítva. Édes semmit tevés, jól megérdemelt szabadnapok. Szinte el sem hiszem, hogy végre nem az van, hogy kora reggel rohanok a kórházba. Végre itt vagyok lazulhatok. A lazulásba pedig elengedhetetlen egy kis bulizás. Ehhez pedig ideális helyszínként szolgálhat a nővéremmel közös baráti körünk bulija. Zene, pia, gyors kocsik és szexi meghívottak, ami éppen ezért garantálja a fülledt erotikát is. Persze az ilyen helyekre nem jöhet el akárki. Szigorúan csak is meghívásos alapon működik a dolog. Az, hogy én minden alkalommal itt vagyok az nem kérdéses, hiszen ahogy mondani szokták, a vér kötelez, vagyis a család az első. Ha pedig azt nézzük akkor mi itt egy nagy család vagyunk. A száguldás szerelmesei, akik minden őrültségben benne vannak, csak azért, hogy gyorsulhassanak. Persze itt minden buli más és más. Általában mindenki hoz magával valakit, legyen az barát, áktuális partner, szerető, munkatárs vagy akár mind ez egy személyben. Mint példának okáért nálam a legutolsó alkalommal Lyn. Ő az életem egy olyan fontos személye akinek sokat köszönhetek. Neki mondtam el először, hogy biszexuális vagyok. Lyn pedig ahelyett, hogy úgy reagált volna mint sokan tették utána, Ő nem húzott el, hanem ott maradt velem és felfedte előttem, hogy Ő is olyan mint én. Ezt követően volt egy-két igazán jó pillanatunk, de mostanában nem igazán volt időnk egymást felkeresni, így viszont halvány lila fogalmam sincs arról, hogy hányadán is állunk most. Azt viszont biztosra tudom, hogy ma egyedül megyek el bulizni. Mégpedig valami ultraszexi cuccban, mert fognom kell magamnak valakit. Férfi vagy nő teljesen mindegy. Csak is a szórakozás érdekel ma este. Zene, buli, pia és szex. Ehhez pedig úgy kell öltöznöm, hogy kitűnjek a tömegből. Erre a célra pedig tökéletesen megfelel az a narancsszínű felső amit a múltkor vettem, a fekete szoknyám és az az átkozottul kényelmes magassarkúm amit azt hittem, hogy utálni fogok mert kényelmetlen lesz, de végül mégis az lett a kedvencem. Egy kevés smink, cicás szem és hullámokban aláhulló hajzuhatag. Amikor végre készen álltam a teljes alakos tükör előtt a szobámban, meghallottam, hogy dudáltak a ház előtt. A nővérem megjött értem és a megbeszéltek alapján együtt megyünk a helyszínre. Itt minden a megszokottak alapján ment, egy elhagyatottnak látszó raktárépületben tartottuk a bulit, hangos zenével, hangos autókkal és villogó fényekkel, na meg rengeteg piával. Éppen az egyik újonnan bevett "bandatag" csapta nekem a szelet, amikor megéreztem, hogy valaki nekem jött. Ilyen persze bármikor előfordulhat, ha az ember egy bulizókkal teli épületbe van bezsúfolva. Viszont arra nem számítottam, hogy valaki olyan botlik belé szó szerint akivel jó összhangban vagyok. - Szia Babám! - mosolyogtam lelkesen, miközben majd ki szorította belőlem a szuszt az ölelésével. Miután azonban elengedett én kezdtem bele a csacsogásba. -Én is örülök annak, hogy látlak. Olyan régen találkoztunk már. Jó lesz egy kicsit együtt bulizni. - csicseregte mosolygósan, mit sem törődve a mögöttünk ácsorgó sráccal. Hát nagyon úgy tűnik, hogy ígéretes este elé nézünk. Hiszen ha nem is sikerül valakit az ágyamba csábítanom, akkor is legalább együtt bulizhatok Lynnel és a barátaimmal. - Úúúú Ugye megvárod velem majd a gyorsulást? Lia szerint ez lesz a legjobb verseny a közeljövőben. Itt van Jack is. Tudod az a cuki srác, azzal a sötétkék Shelbyvel. Apropó cuki srác, Ő itt... Nathen. - böktem ki végül amikor megakadt a szemem az addig még mellettem álló új fiún, aki most már egy másik lánynak csapta a szelet.
Kezdőlap 
