Te vagy a lányom, az életem, a Kismajmim, a mindenem. Szavakban nem önthetem, mennyire szeretlek, és akárhányszor rád nézek, a szemedbe pillantok, vagy az alvó arcodra, bűntudat fog el, hogy egykor, amikor még kicsi pocaklakó voltál, azon gondolkoztam, lemondok rólad és örökbe adlak. El sem mondhatom, mennyire hálás vagyok az égnek, és mindenkinek, aki le akart beszélni az ötletről, de leginkább annak a döntésnek, hogy hadd fogjalak meg, miután megszülettél. Abban a pillanatban, hogy a karjaimba kerültél és megláttam a kis arcocskád, amint erősen megmarkoltad az ujjam, tudtam, hogy életem egyik legnagyobb hibája lenne, ha továbbadnálak.
Azóta velem élsz és a nagyszüleiddel. Egyetemista éveimben sokszor nélkülöznöd kellett a jelenlétem, talán még most is, ennek ellenére kapcsolatunk szoros, amennyire csak lehet. Nem múlik el nap úgy, hogy minimum ne beszéljünk, és ha akár egy kis lyuk van a napomban, azt a veled töltött időmmel tömöm ki. Ha éjszakás vagyok a kórházban, akkor lefekvés előtt hívlak, és te is bármikor telefonálhatsz – amit meg is teszel – ha úgy érzed, hiányzom.
Kíváncsi, kalandvágyó, boldog kislány vagy, és akárhányszor randizni kezdek valakivel, mindent megteszel, hogy összejöjjön a dolog, így neked is lehessen apukád. Fáj, hogy néha ilyen görcsösen szeretnéd, és még jobban, amikor nem jön össze, így csalódnod kell.
Ahogy nősz, egyre többször hozod fel édesapádat, egyre több kérdésed van vele kapcsolatban, és már most tartok attól, hogy tinédzser korodban – ami nincs is olyan messze, valljuk be – engem fogsz hibáztatni, amiért nem árultam el apádnak semmit a létezésedről, így sosem lehetett melletted. Tudom, hogy eljön a nap, amikor el kell hogy mondjam neked az igazságot, viszont remélem, az a pillanat nagyon távol van még, ugyanis nem szeretném, ha szomorú lennél, amiért nem szerelem gyümölcse vagy. Ahogy azt sem, hogy megutáld édesapád, vagy engem.
Jelenleg kisiskolás vagy, és bár hozzám hasonlóan jól teljesítesz eddig, már most népszerűbb vagy, mint én bármikor is voltam. Rengeteg barátod van, mert kedves, együtt érző, barátságos, bátor és vicces vagy. De az igazi szenvedélyed a tánc. Emellett majorette is vagy, amit látszólag nagyon élvezel.
Gyere gyorsan, Kismajmim!
Írj, ha megérkeztél!*.*  

/az előző user viszonylag gyorsan tűnt el, kérlek, csak akkor vállald a karit, ha aktív tudsz maradni vele   ezen kívül pb-nek még Kristina Pimenovát is szívesen látom*-*/