»Csüt. Júl. 06, 2017 12:13 pm Keletkezett az írás

-Ez benne a szép...nem tudhatod... *Kacsintottam rá sokat sejtetően. Engem is megleptem, hogy ilyen hamar sátrazásra invitáltam, de ez csak úgy jött magától. Talán ez kellett nekem? Ez a pörgős lány? Hogy kizökkentsen? Hogy visszatérjen a régi énem? Mert annak idején én mindig is ez a humoros, mindig tettre kész ember voltam, aki mindig benne volt bármilyen hülyeségben.* -Majd a doktor úr igazolja a távollétét. *Vigyorogtam mindent tudóan. Azért ezt megnézném, hogy mit szólnak, hogy írok neki egy igazolást, hogy saaaajnos nem tud menni dolgozni, mert az orvossal megy sátorozni. Hát olyan igazolást sem látott még senki, annyi szent.*
-Hát mit szólnának a betegek, ha kérges tenyérrel tapogatnám őket? *Igaz, én műteni nem szoktam, csak asszisztálok egy-egy veseátültetésnél, így annyira nem kell vigyázni a kezeimre, mint a sebészeknek. De nem biztos, hogy némelyik kényesebb beteg értékelné, ha kérges tenyérrel fogdosnám. Van néhány elég háklis páciensem, akiknek semmi sem jó. Néha azt érzem, hogy az ablakon dobnám ki őket, mert igen, szomorú, hogy beteg, na de ha mindenbe beleköt az nem fog segíteni.*
-Szóval, amikor jönnék haza hajnalban, akkor lenne mit mulatnom az új szomszédon, aki a kocsifeljárón alszik a matracon. Hmm... na ezt megnéztem volna. *Szinte láttam a lelki szemeim előtt a jelenetet. Nem lát minden nap olyat az ember. Mondjuk akkor biztos elkönyveltem volna magamban, hogy a lány nem komplett. De így... hát néha alig tudtam követni a szememmel vagy éppen az eszmefuttatását...de mégis jól állt neki ez a szertelenség.
És talán ez volt az, hogy csak úgy bámultam rá, amikor felette támaszkodtam. Valószínűleg szerencsénk van, ha ezt senki nem látta, mert különben tuti szárnyra kel a pletyka, hogy összejöttünk. Bár ahogy ismerem némelyik szomszédot, biztos leskelődik a függöny mögül és holnapra már egy pár leszünk az utcában lakók szerint. Mondjuk érthető, hogy miért...
Csak támaszkodtam felette és hajoltam le hozzá. Igen, meg akartam csókolni. Bűnösen vágytam a csókjára, mert már pusztán az érintése a vállamon is tetszett. Nagyon-nagyon régen voltam ilyen közel egy nőhöz. Lehet erre fogni az egészet, hogy a hormonok kényszerítettek rá, de az hazugság lenne. Nem az vagyok, aki bárkit csak úgy lesmárolna. Vagy foghatnánk a borra is, de az sem lenne teljesen igaz. Már szinte éreztem az ajkait, amikor a telefonom hangja zökkentett ki minket... Nem vettem elő azt az átkozott mobilt, mert alighanem, akkor földhöz vágtam volna. De azért szöget ütött a fejemben, hogy ha már most majdnem megcsókoltam, akkor mi lesz esténként az ágyban fekve pontosan az ő függönytelen szobáját látom... Te jó ég!
És akkor ott voltak a fehérneműi. Vigyorognom kellett megint csak azon, hogy mennyire elvörösödött. De nem tartott sokáig, mert a fejemen landolt a doboz. Nevetve vettem le és tartottam neki.* -Hmmm... Akkor már kíváncsivá tettél, hogy mit rejtegethetsz előlem még. *Még bűnösebb gondolat ütött a fejemben szöget. Vajon most mi lehet rajta. Talán most is ilyen csipkés darab? És mit vésel az éjjel? Tartok tőle, hogy akaratlanul is az ablakát fogom bámulni a sötét ablakból, hogy megtudjam. Kukkoló lennék..lehet, de hát neki nincs függönye...
Gyorsan hessegettem el magamtól ezeket a gondolatokat és bevittem a dobozt, hogy kerüljön házon belülre. Szerencsére lassacskán az autó is kiürült és jött a kínos semmittevés.* -Szóval add elő azt alkoholt, amit ígértél. *Kacsintottam rá. Szerettem mindig is borozgatni. Pláne, ha van hozzá megfelelő társaság. Bár kíváncsi leszek mi fog történni, ha még többet iszunk.. lehet nem is kéne ezen elmélkedni, mert abból ideje korán baj lehet. De őszintén! Ez most érdekel engem?*

»Csüt. Júl. 06, 2017 2:54 pm Keletkezett az írás

Nem vagyok komplett. Alig ismerem és kirándulni akarok vele, kint aludni a semmi közepén. Értem én ,hogy mostanában nem volt még futó kalandom se, de ennyire nem lehetek könnyűvérű. Mi van ha most azt gondolja rólam? Nem mondom, hogy nem voltak elhajlásaim, de azok vagy 10 évvel ez előtt voltak. Azóta benőtt a fejem lágya, és ha nem is vallom be tisztességesen magamnak, addig valahol még is tudom, hogy lassan azért többre vágyom annál, mint egy - egy hetes kapcsolat, egy futó románc vagy valami.
- Szép is lenne, de próbaidős vagyok még 3 hónapig – sóhajtottam fel. Eleve ajánlással kerültem be, és szerintem ennek köszönhetem a felvételt is. Nem hiába vannak apának jó ügyfelei, akiknek azért messzebb elér a keze, mint a miénk.
- Hm, nem tudom. Nem próbáltam még kérges kezet milyen lehet a tapogatása – gondolkodtam el, és kicsit akadozva jöttek a szavak, és csak után esett le, hogy ez mennyire félreérthető és kétértelmű.
- A matracot bevittem volna – kuncogtam.
- És ha más nem akkor a kocsival behúztam vagy toltam volna a garázsba azt a keretet – nevetgéltem tovább. Végső elkeseredésembe pedig darabokra vágtam volna. Szépen néztem volna ki, mert akkor tervezhettem volna újra. Találhattam volna ki, hogy hogyan lenne újra strapabíró.
- Vajon mit szóltál volna akkor, ha az a szomszéd épp szétfűrészel valamit a kocsibejárón a sötétben? – néztem rá kíváncsian. Ötleteim vannak. Én magamat se mondanám komplettnek teljesen.
Aztán meg itt van ez a helyzet, ahol majd nem elcsattan egy csók. Kíváncsi lennék, hogy megtörtént e volna, ha nem szólal meg a telefonja. Amit magunkhoz tértünkből fel sem vett. Furcsa.
Ennél furcsább már csak az ajtóm környéke festett, ahol szanaszét volt mindenem, amit amúgy nem mutogat így az ember lánya. Ráadásul Will is alaposan szemügyre vette. Amúgy se mertem ránézni ,amióta felkeltünk a földről, most meg aztán pfff. De kénytelen voltam, mert magára hívta a figyelmet. És ennek örömére a fejére is húztam a dobozt.
- Rejtegetni? Hm…. – rákacsintottam, majd sunyin néztem rá miközben dobáltam visszafelé a dolgaimat, de nem ám egyesével, hanem marokkal, ahogy sikerült, csak minél hamarabb kerüljenek vissza a dobozba.
Most valahogy nem szívesen látnék bele a fejébe, mert akkor rák vörös lennék, és teljesen zavara jönnék tőle, aminek meg hebegés habogás lenne a vége.
Gyorsan visszadobáltam mindent, és elvette a dobozt tőle.
- Azt hiszem ez nálam jobb helyen lesz- öltöttem rá nyelvet, majd bevittem a hálóba. Valahogy nem szerettem volna, ha a nyitott doboz ott áll, arra várva, hogy pillantásokat vessen rá.
- A bor..hm.. hol is van ? – néztem körbe, majd meg volt az a doboz, amit már kinyitottam.
- Már csak a poharak kellenek , de vajon …- néztem az előttem lévő dobozokat, amikre az volt írva, hogy konyha , törékeny. Végül kiválasztottam az egyiket.
- Mond csak ittál már bort bögréből? – kérdeztem nevetve, majd előkaptam két darabot a dobozból. Szép pöttyös bögrék.
- Dugóhúzó, hajjaj – nevettem el magamat.
- Mondanám, hogy foglalj helyet, addig amíg keresgélek, de lehet gyorsabban fog menni, ha segítesz - mutattam az egyik dobozra, majd én mentem a másikhoz. Végül sikerrel is jártam. Kikaptam a dobozból a húzót, és mutatni akartam , hogy juppi meg van, de ahogy megfordultam Will még kotorászót.
Hm, formás fenék a fene vigye el, annyira ,hogy teljesen megfeledkeztem magamról, és nem szóltam, hogy meg van, amit keresünk. Csak ott álltam, és nézelődtem addig, amíg el nem kezdett felegyenesedni.
- Khm…- köszörültem a torkomat.
- Meg van – mutattam fel , és átadtam neki.
- Jutalom a kiérdemelt munkáért – vigyorogtam, és igyekeztem kikerülni a sarokból.
- Azt hiszem, ha ezt még megisszuk utána én már nem szerelek ágyat – nevettem el magamat. Tartok tőle, hogy a másik üveg után ez már a fejembe fog jobban szállni, és balesetveszélyes lenne szerelgetnem.
- Egészségünkre – emeltem a bögrémet, amikor már nyitva volt a bor, és töltöttünk magunknak. Aztán csak úgy lecsúszott, ami a bögrében volt. Hupszika. Lehet lassabban kellett volna.

»Csüt. Júl. 06, 2017 8:32 pm Keletkezett az írás

*Tudom, hogy nem helyes, amit csinálok. Hogy hívhatom meg az első találkozás után rögtön egy hétvégére a semmi közepére sátrazni? Nem tudom mi lesz ebből, de valami azt súgja belül, hogy nem lehet ebből baj, hogy ezt kell tennem. Jól érzem magam a társaságában és ez az érzés nagyon rég látott vendég nálam. Lehet csak képzelődök, de érzek valami izzást kettőnk között. Bár lehet csak a sok évi magány mondatja ezt velem.*
-Sebaj, addig is itt leszek a szomszédban. Hogy ne félj a vadonban majd ettől a doktor bácsitól. *Mosolyodtam el. Tudom én milyen munkát kezdeni. Mondjuk nekem annyiból szerencsém volt, hogy ugyanabban töltöttem el tanulmányi éveimet is, mint ahol most dolgozok. Szerencsére marasztaltak annak idején, mert kevés a nefrológus. De mint egy mentő övként jött, hogy volt munkám és nem kellett semmin sem agyalnom akkoriban.*
-Miért? Puhához már volt? *Magas labdát nem tudtam kihagyni. Szívesen megkérdeztem még volna, hogy ha a puha kezemről melegnek tartott, akkor az eddig férfiakat is melegnek tartotta az életében? De inkább megtartottam magamnak ezeket a kérdéseket. Bár őszintén szólva biztos mókás válasza lenne erre is.
-Háááát.. akkor lehet rohantam volna az ajtóig.. tekintve hogy egy hónapok óta üresen álló háznál mit keres valaki fűrésszel az éjszaka közepén... Lehet akkor én gondolnálak téged sorozatgyilkosnak. *Úgy csináltam, mint aki elgondolkodik ezen az eshetőségen. Mondjuk akkor lehet nem lettem volna teljesen nyugodt, ha egy fűrésszel a kezében láttam volna először az éjszaka közepén. Valószínűleg félteném az életemet eléggé.
Így viszont... Azon kaptam magam, hogy majdnem megcsókoltam. Akartam tudni, hogy tényleg olyan puha-e az ajka, mint aminek tűnik. De hát ilyen a formám, hogy valami megzavar. Bár lehet jobb is, mert a végén még itt az ajtóban fekve fajult volna el a dolog.
De utána a kis fehérneműs kaland minden pénzt megért. Füle hegyéig rákvörös lett. Azt hitte nem látom, pedig de. Viszont nagyon jól állt neki. Szőke göndör fürtjeihez nagyon jól ment ez az elvörösödés. Szeretem, ha egy nő képes a szemérmességre, a szégyenlősségre. Pont úgy,a hogy ő az imént elszégyelte magát. De udvariasan inkább nem feszegettem tovább a témát. Lesz rá még alkalom, hogy zavarba hozzam, erről gondoskodni fogok.*
-Nem is értem miért...nagyon szexi darabok.. *Kacsintottam rá, ahogy kivette a kezemből a dobozt és elvonult vele. Azért így kerítettem arra alkalmat, hogy jól megnézzem magamnak hátulról. Pont annyira formás, ahogy szeretem. Pont ott és annyira kerekedik, amennyire kell... Minden férfi álma...
Segítőkészen kotorásztam a dobozokban egy dugóhúzó után. Fel sem tűnt, hogy csend van és csak én kotorászok, mint valami félhülye. Amikor felegyenesedtem, nem kerülte el a fülemet az apró torokköszörülése. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a méregetésben zavartam meg. De hát kölcsön kenyér visszajár, nem? De azért készségesen nyitottam ki az üveget és töltöttem a bögrékbe.*
-Az első boros bögrém tiszteletére. *Mosolyodtam el és ittam bele a boromba.* -Ne aggódj, majd segítek. Ketten összehozzuk. Vagy maximum ott a matracod, ha elbénázzuk. *Nem tudom hová visz minket ez a következő üveg bor. Tartok tőle, hogy akkor a gátlások teljesen el fognak tűnni. Nem tudom, hogy tényleg valami elindult-e köztünk, de nekem talán segíteni fog kicsit, hogy ne legyek olyan kínban állandóan, hogy rosszat teszek.
Hogy eltereljem a figyelmemet, gyorsan megittam a bögréből a bort, aztán mindkettőnknek újra töltöttem.* -Holnap este ráérsz? *Na tessék, itt az eredménye a bornak. De talán enélkül soha nem kérdeztem volna meg ezt. Igazából csak kávéra vagy valamire akartam elvinni, semmi komoly hátsó szándék...még.*

»Csüt. Júl. 06, 2017 10:20 pm Keletkezett az írás

- Jó tudni, hogy a szomszédba van valaki, akire lehet számítani – mondtam mosolyogva. Nem csak a vikkendezésre értettem, hanem úgy mindenre. Nem számítottam arra, hogy így lesz. Hogy rögtön az első nap összebarátkozom valakivel, aki még jó fej is, fiatal is, és egyedül álló. Na jó ez utóbbit miért jegyeztem meg? Jó, jó tudom miért. Jó pasi, és bejön nekem. Vele simán eltudnék valami komolyabbat gondolni.
- A ….- nem tudtam hirtelen mit mondani a puhás dologra, csak lesütöttem a szememet. Újra szóra nyitottam a számat, majd megint becsuktam némán. Ezt még eljátszottam vagy háromszor. Végül inkább menet közbe megpöcköltem a karját, és pakoltam tovább.
- Hm…azt hiszem tudom, hogy halloweenkor mivel foglak ijesztgetni – nevetem el magamat, de azért még zavart, hogy az előbbire nem tudtam neki visszavágni. Nagyon is. Ő meg tuti, hogy élvezte.
Aztán sikerült még egyszer zavarba hozni, vagy kétszer? Nem is tudom. De az biztos, hogy valami itt folyik. A kérdés, hogy vajon a végére fogunk járni valaha, vagy húzzuk egymás agyát, vagy mi lesz ? A választ jó lenne kideríteni, de nem akarom, hogy túlságosan nyomulósnak tartson, mert hát nem vagyok az. És már így is elég sok minden történt, amióta megkértem, hogy segítsen.
- A végén elcsórod őket, hogy titokban felvedd – mondtam neki miután elvettem a dobozt, és kapott most egy gyerekes nyelvöltést is.
- Habár kíváncsi lennék, hogy férnél el egyes darabokban. Lehet szorítania, és nem lenne meg a kellő szellőzés – kuncogtam ismételten, most legalább én voltam nyeregben, nem úgy, mint jó előbb a kezes témában.
Na meg itt volt a dugóhúzó keresése. Megtaláltam, és elfelejtettem szólni. Valahogy megint a hatása alá kerültem, ami nem csoda az előbbi kis incidens után. Majd nem elcsattant egy csók. Én végig tapogathattam a vállát. Még jó,hogy a kezem nem indult el a tarkójára, mert akkor most lehet nagyobb zavarba lennék.
- Nem tudom hol vannak a rendes poharak – nevettem el magamat miközben a bort kortyolgattuk a bögrékből.
- Úgy lehet menni fog – vigyorogtam, majd fogtam a bögrémet és megkerültem a pultot.
- Te hozod a bort, én hozom a csavarhúzókat, meg kulcsokat. Remélem meg vannak a csavarok meg egyebek, mert ha nem úgy nehézkes lesz – nevetem el magamat, majd lehajoltam a ládához, és előbányásztam belőle a dolgokat, amikre szükség lesz. És volt annyi eszem, hogy a csavarokat, alátéteket is oda pakoltam be.
- Háh, ezek is meg vannak, mehetünk – vigyorogtam rá ,majd kicsit meglepődtem a kérdésen. Csak azt nem tudom, hogy ez mennyire sikeredett feltűnően.
- Holnap? – kérdeztem vissza, de nem is tudom, hogy miért.
- Nem terveztem semmit sem a pakoláson kívül , de ha jobban belegondolok max csak a konyhát tudnám bepakolni, a meg ráér- nem nagyon szoktam főzni. Ritkaságba megy. Jó ideje az a kajarendelős fajta vagyok, mert úgy gyorsabb, időt spórolok, amikor tudok mással foglalkozni.
- Szóval igen, ráérek. Miért kérdezed? – néztem rá kíváncsian, és megálltam a folyóson a hálószoba felé menet, hogy ne háttal állva beszéljek vele. Vajon most elakar hívni valahová? Vagy miért kérdezhette?

»Pént. Júl. 07, 2017 12:58 am Keletkezett az írás

-Szívesen segítek bárkinek, ha rászorul. *Őszintén szólva ő az, akinek tényleg segítenék. Néhány mondva csinált indok és lehet átkopogtatok hozzá párszor. Talán bánná? Neheztelne rám? Az a baj, hogy nem tudom manapság milyen udvarlásnak örülnek a nők. Annak idején nem is volt szükségem nagy udvarlásra, mert rögtön megvolt a közös témánk Katie-vel.
Határozottan tetszett, hogy nem tudott mit mondai a kérdésemre. Annyira tetszett, hogy sikerült zavarba hoznom egy kis kézenfekvő kérdéssel. Csak tátogott és nem tudott visszavágni. Végre valami, amire nem tud visszavágni. Szóval lehet még hasonló témát találni... Most próbáltam nem nevetni, de egy jóleső mosoly megjelent az arcomon*
-Na mivel? Hmm.. már én is.. de szerintem te jobban meg fogsz lepődni... *Vajon mit szólna, ha hoznék neki valami emberi testrészt? Persze nem igazi lenne, de pontosan úgy néz ki... Egy kézfej, egy lábfej vagy valami belső szerv... Már látom magam előtt, hogy mennyire beijedne... Ezt tuti meg kell tennem...*
-Én fel nem veszem.. inkább valaki máson nézegetném őket. *Szerintem érteni fogja a célzást. Úgy húztuk egymás agyát...hát ilyet még soha nem csináltam. Már alapból az is váratlanul ért, hogy majdnem megcsókoltam. Ha nem csörren meg az átkozott mobil, akkor fél percen belül alighanem az ajkaira tapadtam volna. Az az egy probléma van, hogy még most is szívesen megtenném, ahogy itt iszogatjuk a borunkat. Nagyon kell igyekeznem, hogy ne az ajkait bámuljam. Nem akarom, hogy valami rámenős tirpáknak gondoljon.*
-Itt nem hagynám ezt a finomságot. *És már fogtam is meg az üveg bort. És közben ismét megnéztem magamnak, amikor lehajolt. Észveszejtően formás feneke van. Azt hiszem, amint hazamegyek, fejemet fogom csapkodni, hogy észhez térjek. Minden csak nem normális, hogy ennyire feltűnően nyomulok...vagy ez csak flört? Nem tudom....*
-Hát én...őőőő....gondoltam, hogy esetleg... *Banyek, ennyire nehéz lenne elhívni egy nőt randira? Ezek szerint nekem biztosan.* -Szóval eljönnél velem...őőő.. mondjuk meginni egy kávét vagy sütizni? *Na csak sikerült nagy nehezen kinyögnöm. Most elképzelem mit gondolhat rólam. Valószínűleg azt hiszi majd, hogy nem vagyok komplett. Az isten szerelmére, csak akadozva, szinte dadogva tudtam megkérni arra, hogy jöjjön el velem valahova. Fogjuk arra, hogy kijöttem a gyakorlatból eléggé. Most pedig rajtam volt a sor, hogy zavarba jöjjek. Nem is tudtam hirtelen hova nézzek, minden olyan érdekes lett hirtelen. Hogy tereljem a dolgot, inkább belekortyoltam a boros bögrémbe. Ennek legalább van értelme, mert ad még egy kis bátorságot.*

»Pént. Júl. 07, 2017 1:30 pm Keletkezett az írás

Vajon tényleg bárkinek segít, vagy kivételes eset voltam? Vajon könnyűvérűnek gondolt és azért jött ilyen készségesen?
- Hm, jó tudni, hogy vannak még ilyen emberek a világban – jegyeztem meg neki. Remélem azért nem leszek túl elfoglalt, vagy leterhelt az új helyen, hogy jobban megismerjem, ne csak így futólag. Már, ha ez nevezhető annak. Viszont ott van a beosztása, ami neki nem egyforma. Lehet, hogy most tényleg csak szerencsém volt azzal kapcsolatba, hogy összefutottunk. De mit agyalok én ennyit ezen? Nem is tudom, hogy tényleg ennyire jó pasi e, vagy van neki valami stikje. Mondjuk, ami az illeti kicsit furcsa, hogy 3 év elteltével is kinn vannak a feleségei képei. Bár ezt én nem tudom megállapítani. Én még nem veszítettem el senkit sem. Szóval ezért nem lehet megszólni. Lehet, hogy ez a normális?
- Tudod ijesztő, hogy egymást akarjuk túl licitálni abba, hogy hozzuk rá a frászt a másikra – nevettem el magamat, mert ez azért tényleg vicces volt.
A kialakuló helyzet viszont egyáltalán nem. Elesünk, majd nem megcsókol, ami azt illeti én is őt. Kielemeztük a fehérneműimet, na meg tuti nézzük is egymást rendesen. Én biztos, de azért igyekszem nem feltűnően tenni ezt.
- Öhm, hát ha szemfüles vagy, én meg figyelmetlen talán láthatod – mondtam még mindig zavaromba, és egyre jobban égett a fülem. Most már tuti, hogy nem csak azok a vörösek. Jobb is ha megyünk, és csinálunk valamit, mert a végén annyira nem lesz félreérthető, amiket itt beszélünk, hogy már a vak is fogja látni a dolgokat.
- Ne is – nevettem el magamat, ahogy a borra célzott. Legalább is remélem, hogy most ezt nem értettem félre.
Szoktam flörtölni meg minden, de ez most jól is esett. Ahogy a segítsége is, a jelenléte is. Rendben én vágytam az önállóságra, de azért bevallom, hogy ha nem lenne itt, unalmas lenne. Túl nagy lenne a csend, és még csak tv sincs még itt, hogy valami zörögjön a háttérbe pakolás közbe. Úgy pedig lehet be is kattannék, és magam mennék vissza valami kifogással a szülői házba. Az meg milyen lenne már, hogy az első önálló estémen haza rohanok?
Azt hittem, hogy nem tudjuk tetőzni még jobban a dolgokat, és akkor elhívott. Csak álltam a folyosón miután visszakérdeztem, mert azért ezt csak szemtől szembe illik megbeszélni. Fura volt, hogy dadog. Eddig nem úgy tűnt, hogy zavarba lehetne ejteni, vagy gyáva lenne. De most még is olyan furcsa volt.
- Szívesen – válaszoltam, azért szemrebbenés nélkül.
- A süti jól hangzik- mondtam mosolyogva, majd tovább mentem a szobába , és leraktam a kezemben lévő dolgokat.
- Kezdjük szerintem az oszlopokkal, vagy inkább a keretbe tegyük bele az átkötő léceket, aztán a matrac, aztán a rudak stb – néztem körbe a szobába megint. Na de hová raktuk le a ágyrácsokat alkotó léceket? Jah, persze , fordultam hirtelen meg, és Will megint ott állt az orrom előtt.
- Lécek – mutogatok mögé, mert azokat én raktam le a folyóson, mert Will, épp akkor cipelt előttem valamit, így én ott lepakoltam.

»Pént. Júl. 07, 2017 10:10 pm Keletkezett az írás

*Igen, engem otthon megtanítottak, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Az udvariasság és kedvesség nem kerül semmibe, mégis valaki másnak nagyon sokat számít, ha bajban van vagy segítségre szorul. No meg én tudom, hogy segítséget kérni sem gáz, az csak emberibbé tesz.
Most pedig egyenesen örültem, hogy úgy alakult, hogy segíthetek valakin. Még hozzá rajta. Igaz, az elején csak azt hittem, hogy egy sima egyszeri alkalom lesz, hogy becuccolok vele és kész, aztán jön a sima szomszédi udvariaskodás a jövőben. De nem. Nagyon jól éreztem magam vele. A pörgőssége pedig valami módon kirángatott abból gödörből, mélabúból, ahol nagyon régóta voltam. Hogy csak egy napig tart majd ez? Nem tudom, lehet. De mi lenne, ha tennék arról, hogy ezután is találkozzunk és nem csak úgy, mint szomszédok? Vajon lehetne több köztünk? Vajon tudna kezelni egy ilyen érzelmileg sérült férfit, mint amilyen én is vagyok? Vajon tudnám úgy szeretni, ahogy megérdemli? Annyi kérdés...*
-Én nem is licitálok. *Húztam fel durcásan az orrom, de nem sokáig bírtam és elnevettem magam.* -Mert az olyan mókás...azért. *Tényleg furcsa, de mégis mulattató a helyzet. Olyan jó így játékosan civakodni vele.*
-Úgy lesz.... *De csak nagy szemekkel nézek, hogy láthatom a fehérneműit, ha szemfüles vagyok. Na ha eddig nem gondolt annak, akkor ezek után tuti kukkolónak fog gondolni. És lehet nem is áll messze a valóságtól. Nem akarok arra gondolni, hogy tényleg kukkolni fogok. De fogjuk csak a borra ezt a bűnös gondolatot. Mert akkor nem tartom annyira rossznak magam.
Talán ezt akartam valahogy kompenzálni, hogy elhívtam egy sütire. És ami még furcsább, hogy tényleg szeretnék vele eltölteni még egy kis időt. Ráérek majd otthon emészteni magamat azon, hogy vajon helyesen teszem-e. De a legnagyobb megkönnyebbülés akkor ért, amikor beleegyezett. Én pedig megcsapok valakit a kórházban, ha keresztbe tesznek valahogy. Semmiképp nem fogok túlórázni, ez már biztos.
Ő elindult befelé, én pedig letettem ideiglenesen a borod üveget és a bögrét a fal mellé. Éppen felegyenesedtem, amikor ismét szembe találtam magam vele és olyan közel volt. Mutogatott a lécek felé, de én hülye nem mozdultam meg. Sőt, még emelkedett a kezem is és a füle mögé tűrtem egy rakoncátlan tincset. És a kezem valahogy ott is ragadt a tarkója környékén. És csak nagyon nehezen tudtam rávenni a kezemet, hogy elengedjem. Azt mondogattam magamnak, hogy nem szabad ezt, ilyen gyorsan nem.*
-Bocsánat... *Torkomat köszörülve dobtam egy hátra arcot, hogy behozzak néhány lécet, hogy nekiállhassunk a szerelésnek.* -Remélem te értesz az ágy szereléshez...mert én nem... *Hát igen. Az ilyen tehetségem az a béka segge alatt van mérföldekkel Szóval ebben neki kell irányítania.*

»Szomb. Júl. 08, 2017 1:19 pm Keletkezett az írás

Elnevettem magamat, amikor kijelentette, hogy nem licitál. Nem a fenéket nem licitáljuk túl egymást.
- Nem állt jól a felhúzott orr – kuncogtam, és szívesen orron pöcköltem volna, de az már tényleg annyira közvetlen lett volna. És mi meg alig ismerjük egymást.
Tudom, hogy a kevés olykor több, de nem tudom, hogy most ez igaz e. Azt viszont tudom, hogy az élet egy utazás, és én épp most léptem benne egy nagyot. Talán sok lenne egy társ ebbe a lépésbe? Nem hiszem. De belőle lenne társ? Ha más nem barát biztosan. De van az a mondás, ami ránk szerintem tutira nem igaz: Akik igazán vonzódnak egymáshoz, azokat ezer mérföld sem választhatja el. Akik nem, azok akkor sem kerülnek össze, ha a szomszédban élnek.
Ránk ez nem igaz, mert valami van, valami vonzódás, szikra, van itt valami, ami még megfoghatatlan. Valaminek a csírája csak, vagy egy apró mag, egy apró porszem, ami majd kinövi magát. Legalább is remélem. De mi sem bizonyítaná azt jobban, mint az a tény, hogy egyszer már majd nem megcsókolt, és elhívott. Nem neveztük nevén, hogy randi, vagy milyen találka lesz, de kezdetnek jó, mint ez a mai este.
A fehérneműs reakcióján csak elnevettem magamat.
- Azért csak óvatosan, a végén el kell menned szemorvoshoz – kuncogtam tovább. Ennyi járt, főleg azok után, hogy előbb nem tudtam visszavágni neki.
Aztán megint ott voltunk: egymással szembe, túl közel a másikhoz, és megint csak néztük a másikat. Aztán a szemem sarkából láttam, hogy mozdul, de csak a keze, amivel egy kósza hajtincset rakott a fülem mögé, de a keze ott maradt.
Azon kaptam magamat, hogy kicsit pipiskedem, közelítek, aztán egyszer csak eltűnt a pillanat. Elillant ismét. Most ennyire gyáva, vagy mi a franc van?
Csak követtem a szememmel, ahogy a lécekért lépett, így behátráltam a szobába égő arccal, és lehajoltam a csavarokért. A bocsánatkérésre viszont nem mondtam neki semmit se. Nem érzem úgy, hogy elnézést kellene kérnie.
- Igen, értek – válaszoltam röviden , és még mindig a csavaros tasakkal vacakoltam, aztán megkerestem az elektromos csavarhúzómat. Jobb lesz, ha gyorsan összerakjuk és aztán búcsút veszünk mielőtt valami felrobban ettől a nem is tudom mitől.
- Fektesd a léceket nyugodtan keresztbe, és megyek, odacsavarozom őket. Ha esetleg gyorsabban végzel, akkor csak dobáld a csavarokat a lyukba – mosolyogtam rá egy kicsit, hogy biztassam, mert hát nem egy pipogya alaknak néztem. Viszont így szerelés közbe igyekeztem kerülni a közvetlen közelséget. Azt nem tudom megmondani,hogy miatta, vagy magam miatt e.
- Hm, szép munkát végeztünk, tiéd a matrac, enyémek a rudak – le is hajoltam, hogy felvegyek egyet és szépen a helyére rögzítsem. Könnyen ment, ahogy a csavarozás is. Nem ez az első alkalom, hogy ilyet csinálok. Valahol ez nekem jó hír, mert nem fogok annyira férfi segítségre szorulni, leszámítva az erőt, mint most is.
- Nem tudod hová raktuk le a sínes rudakat? – néztem Willre, majd a szobában szét, mert nem láttam.

»Szomb. Júl. 08, 2017 3:46 pm Keletkezett az írás

-Ha az nem, akkor mi áll jól? *Kérdeztem vissza incselkedve. Csipkelődünk ezerrel és ez tetszik. Ez lenne az a flört, ami kimaradt az eddigi életemből? Katie-nél nem kellett flörthöz folyamodnom, vele teljesen más volt a kapcsolatunk. A kampuszon találkoztunk, amikor rossz épületbe jött be és én segítettem neki megtalálni a jó irányt. Ahogy beszélgettünk, minden jött magától... De most Alisonnal teljesen más. Lehet sok közös van bennünk, de ez a flört.. teljesen új és nagyon is tetszik. Viszont az biztos, hogy bőven van még mit tanulnom ezzel kapcsolatban.*
-Még jó, hogy kiváló szemészeink vannak a kórházban. *Vigyorogtam büszkén. Mintha semmi rossz nem lenne abban, hogy leskelődök utána. Volt egy olyan gondolatom, hogy még neki is tetszik az elképzelés, hogy nem is olyan ritkán kukkolnám. Nem, nem azért gondoltam, mert könnyűvérűnek véltem. Inkább csak reméltem, hogy ő is érzi a kettőnk között vibráló...nem is tudom mit. Talán vonzódást.
Olyan természetes volt, ahogy csak a füle mögé simítottam azt a tincset, mintha már régóta ismertük volna egymást. Olyan bensőséges... Ismét majdnem megcsókoltam, de aztán arra gondoltam, hogy túl gyors. Én nem ilyen vagyok..legalább is azt hiszem.
Aztán tök jó volt, hogy elkezdtük az ágyat összeszerelni, mert így volt mire koncentrálnom. Szerencsére Alison ért hozzá, én meg adtam a fizikai erőt. Az ilyesfajta technikai tudásom a nullával egyelő. Nem vagyok egy technikai zseni. Az autó és motorszerelés megy, de ez nem. Így készségesen tettem mindent oda, ahova kell, nyomkodtam a csavarokat be, ahogy utasított.*
-Sínes rudak... Megvan, máris hozom! *Beugrott, hogy azt odakint az előszobában tettem le, így gyorsan kisiettem érte. Megálltam mellettük pár pillanatra, hogy vegyek néhány mély lélegzetet. Nagyon felkavart Alison már a puszta jelenlétével. Ez nem az ő hibája. Én vagyok túl beszari. Lehet ha legurítanám az üvegben maradt bort, akkor más lenne a helyzet. Akkor van egy olyan sejtésem, hogy rövid úton rámásznék, de akkor már másnap reggel olyan szégyenérzetem lenne, hogy nem mernék a szeme elé kerülni. Mert én nem olyan vagyok. Basszus.. De már a puszta jelenlétével is arra buzdít, hogy érintsem meg, kóstoljam meg... Gyorsan ráztam meg a fejemet, hogy elűzzem a képeket.
Felkaptam a rudakat és visszamentem velük a szobába.* -Itt vannak a szökevények! *Erőltettem magamra a mosolyt. Már vártam is a következő utasítást, hogy mit hova. De próbáltam nem túl közel kerülni hozzá, mert félő, hogy akkor az összes még megmaradt önuralmam elpárologna. Ha még hozzám is érne... Akkor hamar fel lenne avatva a frissen összerakott ágya, attól tartok!*
-Szóval..őőő.. van kedvenc cukrászdád? Vagy rám bízod a dolgot? *Muszáj volt valami más témát felhoznom, különben a szememmel falnám fel menten. Ez kellett nekem! Egy semleges téma! Igen! Ismerkedjünk csak.. így jó lesz... azt hiszem.*

»Szomb. Júl. 08, 2017 6:59 pm Keletkezett az írás

- Nem áll jól? – néztem rá vissza. Na várjon csak. Isten bizony azt a csipkés dolgot veszem fel estére, ha elment, és abba fogok felkapcsolt lámpánál flangálni a szobába. Nem vagyok szégyenlős kis lány, és nem érzem, úgy, hogy erkölcstelenséget művelnék. Végül is ,ahogy egy férfi ismerősöm mondta, amikor ránk nyitott lányokra, hogy á mit takargatjuk magunkat, amikor ez olyan, mintha bikinibe látna bennünket. Hm, annak az alsónak van felső része is emlékeim szerint. Gonosz leszek? Igen, nagyon is, de megérdemli.
- Csak okosan a szemészekkel, mert a végén megkérdezik, hogy mi történt, és magyarázkodhatsz – öltöttem rá megint nyelvet, majd nevettem egyet. Lehet abba kellene hagynom a flörtölést, még mielőtt tényleg azt gondolná, hogy valami rámenős fruska vagyok, aki bármikor kapható bármire. Ezt azért nem szeretném.
Főleg azok után, hogy folyamatosan pattognak a szikrák, de aztán ki is oltja őket. Amit még mindig nem értek. Elképzeléseim vannak, de egyikbe se akarok jobban belegondolni azért, ne hogy tévútra tévedjek.
- Rendben – válaszoltam a kis rudak érkezésére és addig előkotortam a rávaló függönyöket.
- Ezek mennek a rövidekre, ezek meg a hosszúakra. Csak rá kell csipeszezni őket – közöltem a száraz tényeket, majd elvettem tőle egy hosszabb rudat, és elkezdtem rá felcsipeszezni a függönyt.
- Látod, csak így, pont a tetejét, és nem kell ráncolni. A függönyön még látszódnak hol voltak felakasztva – azzal le is ültem az ágyra, és tovább dolgoztam a függönnyel. Kíváncsi voltam, hogy leül e, vagy neki mer e fogni. De, amint végeztem felálltam és elé léptem.
- Kedvenc cukrászdám? Hm…- gondolkodtam el egy picit.
- A belvárosban van egy eldugott kis hely. Nem is igazán cukrászda, inkább pékségféleség, ahol minden féle finomságot lehet kapni. A belvárosi gyógyszertár tudod merre van? Az mellett kell befordulni a kis utcára , és onnan már az illatok visznek tovább- mosolyodtam el, hogy kicsit bátorítsam, de mire is?
- De …abba is benne vagyok, ha hozol valamit, és munka után valamelyik parkban találkozunk. Nálam az édesség teljesen mindegy, hogy mi, csak édes legyen – nevettem el magamat megint, mert hát nem tehetek róla, de édesszájú vagyok.
- Nos uram, ön magasabb, megtenné, hogy felhelyezi a helyére? – néztem rá kíváncsian nagy cica szemekkel.
- Csak annyi, hogy a kivágott részbe kell beilleszteni mind a két végét, és ha nem akarja, akkor kicsit rásegíteni egy finom ütéssel – adtam ki neki az utasítást, de közbe már vettem is a kezembe a következőt. És ez így ment míg fel nem került az összes a helyére.
- Hát ez megvolna, már csak egy harci feladat van az ággyal kapcsolatba – azzal felemeltem a kezemet, intettem, hogy várjon és elrohantam a nappali felé, ahol elvileg az ágyneműm is pihen. Azzal együtt pedig a gumis lepedő, amit a matracra kell helyezni.
- Meg is van, a lepedő – nevettem el magamat, mert legutóbb egyedül próbálkoztam vele, és inkább nem mesélném el azt a szenvedést.
- Kapja el uram a sarkát – vigyorogtam, és átdobtam az ágy másik oldalára a lepedő sarkát.
- Hm, azt hiszem készen is vagyunk- néztem végig az ágyon, amit sikeresen legyőztünk.
- Viszont van még itt valami, amivel segíthetnél – azzal oda léptem mellé, és kézen fogva szépen elindultam vele a konyha felé.
- Egy doboz szépen becsúszott az ágyneműm közé jól el bújva. Anya készített egy kis elemózsiát tudván, hogy későig fenn leszek, és pakolok, és hogy édesszájú vagyok. Ez lesz a jól megérdemelt jutalmunk a munkáért – magyaráztam a konyha felé haladva.

»Szomb. Júl. 08, 2017 9:37 pm Keletkezett az írás

*Imádom, hogy így lehet cukkolni. Egy-egy apró kérdés vagy kis szurkálódás és már tudom, hogy lesz valami visszavágás. Ha nem is most, akkor később. És ez benne a szép, hogy nem tudom mi lesz a visszavágás, de várom. Róla nem tudom azt hinni, hogy csak úgy szó nélkül hagy valamit. És véletlenül sem feltételezném azt róla, hogy minden pasival így flörtöl. Főleg, mert én kezdtem egy-egy hülye beszólással és valahogy elég jó kis flört kerekedett belőle. Élveztem. Jól éreztem magam, ami pedig igencsak ritka számba megy nálam.*
-Nekem pedig be kellene vallanom, hogy egy felettébb csinos nő költözött a szomszédomba... aki mellesleg mutogatja is magát nekem. *Vigyorogtam, mint a vadalma. Tuti valami kukkoló perverznek néz, de mit csináljak. Tényleg szemrevaló teremtés és ha még hozzávesszük azokat a nagyon is szexi fehérneműket... Hát ha olyan viszonyban lennénk, amiben még biztos nem vagyunk, akkor sanszos, hogy ma nem mennék haza. De rendes fiú akarok lenni, aki tud udvarolni is... Mert basszus! Azt akarok... És ez csak most esett le nekem is.*
-Nem tűnik bonyolultnak. *Szerencsére ő is mintha kicsit visszavett volna. Figyeltem hogyan csinálja a csipeszelést és én is úgy csináltam. Leültem mellé, egy tisztes távolba és próbáltam tetszetősre megcsinálni a függönyt. Nem vagyok nagy specialista, de azt hiszem jól sikerült. Éppen szemléltem a művemet, amikor ott állt előttem hirtelen. Csak pislogtam fel rá és hallgattam, hogy mi a kedvenc helye. De újabb hasznos információs csipegettem fel...imádja az édességet. Jó az ilyet tudni!* -Persze, ismerem a helyet... *Városban talán nincs is olyan édességet árusító hely, ahol ne jártam volna. Én magam is nagy rajongója vagyok a finomságoknak.* -Végülis jó a park, lehet sétálni. Meddig dolgozol? *Valószínűleg neki jobb az időbeosztása, mint nekem. Nálam sokszor nem tudni mikor csipogtatnak meg, hogy menjek be egy sürgős esethez. Mondjuk ez elég ritkán fordul elő, mivel én magam nemműtök, csak asszisztálok néha. Soha nem is éreztem ahhoz nagy kedvet, hogy műtsek, az nem az én világom.
Aztán ahogy kérte szépen a helyére tettem a rudakat, némi ütlegeléssel, mert nem adta magát egy könnyen. Már minden a helyén volt, amikor jött a lepedő. Nekem már nagy gyakorlatom van ebben, hisz három éve magamnak kell ezt megoldanom. De szívesen segítettem neki, mert persze, ha van segéderő, akkor ki kell használni.*
-Mit... *Azt már nem tudtam ki mondani, hogy mit kell még segíteni, amikor elkapta a kezemet. Olyan kellemes érzés volt ez az egyszerű kézfogás is. Olyan régen éreztem ezt, hogy valakinek a keze az enyémbe simul. Olyan megnyugtató volt. Mire a konyhába értünk, nem csak ő fogta a kezemet, hanem én is az övét. Olyan természetes, olyan nagyon jó volt...egyszerűen helyénvalónak tűnt.*
-Óóóó! Nassolásban mindig benne vagyok! *Nevettem el magamat és már ott toporogtam, hogy mit kell felfalni. Amint feltárult a doboz tartalma, azonnal rá is vetettem magamat.* -Ismeretlenül is, de egy nagy kézcsók jár édesanyádnak! *Nem hízelegni akartam neki, hanem tényleg ízlett ez a kis finomság. Sajnos mióta egyedül vagyok legtöbbször csak bolti sütiket eszek, illetve amikor anyukám néha hoz valamit. Mindig is szerettem a házi készítésű édességeket.
Ahogy elfogyott az adag sütim, csak néztem Alisont. Nem tudtam levenni róla a szememet. Valószínűleg elég kárt tettem az alakuló kapcsolatunkban vagy miben azzal, hogy mindig meghátráltam. Nagy levegőt vettem és direkt elé léptem. Kezénél fogva húztam magamhoz közelebb, miközben másik kezemmel végigsimítottam az arcán.*

»Szomb. Júl. 08, 2017 10:08 pm Keletkezett az írás

Olykor azt mondják, hogy a nyári szerelem könnyen tovaszáll, de ami flörttel kezdődik, abból lehet az igazi szenvedély. Ez lesz a mi esetünkben is? Vagy mi lesz egyáltalán? Mert szerintem a vak is látná már azt, ami egyre jobban egyértelműbe ezekből a flörtökből. Bejövünk egymásnak.
Az ember tele van nem teljes értékű kapcsolatokkal az életben. Még a legjobb barátra se mondható az, hogy teljes értékű lenne. Eddigi életem során hol munkában, hol barátságban, hol akármiben találtam valakit, de egyik se azt adta, amire most már vágyok. Egy társat szeretnék, aki előtt le lehet venni az egész nap viselt maszkot, ami elrejt minket. Egy társat, akihez igazi, intim, érzéki viszony fűz. Szeretném már ezt a valakit megtalálni, hiszen az idő felettem is repül, és nem leszek már fiatalabb, csak öregebb. Valahol előbb utóbb megkondul az a biológiai óra is, hogy siessünk, siessünk. De elsietni se szeretném csak azért, hogy legyen valami. Néha tényleg arra vágyom, amiket a filmben lát az ember: egy mindent elsöpröm , szenvedéllyel teli szerelem. Soha nem volt részem ilyenbe. Csak múló szeszélyekbe.
- Cöh, ugye tudod, hogy akkor megszaporodnának a vendégeid, én meg kiraknék ezt azt az ablakomba? – néztem rá nagy komolyan, de tuti, hogy a szemem megint elárul, hogy lehet, hogy huncutságon töröm a fejemet, csak a szám jár. Vagy még sem?
- Nem az, hidd el – mondtam mosolyogva, amikor az ágy összerakása került szóba. A csipeszekkel is ügyesen boldogult férfi létére.
- Hm, gyakran csinálsz ilyet? – kérdeztem nevetve, amikor szemrevételeztem a munkáját.
- Hm, remek –konstatáltam, hogy ismeri a helyet és közbe szemmel ellenőriztem, hogyan s ügyködik. Nem volt benne hiba, ahogy a pipiskedésében sem. Francba, már megint stírölöm.
- Várhatóan 5 vagy 6 óráig. Nem tudom még pontosan. Hivatalosan 5 óra, gyakorlatilag holnap kezdek, és még nem tudom, hogy mire számítsak – sóhajtottam fel.
- De akkor találkozzunk a parkban a belvárosban. Az este ki van világítva, és akkor legyen 6 óra,ha az úgy jó neked. Közel van, és ha addigra tuti elszabadulok – akármi is lesz, gondoltam tovább magamba. Ha kel la fejem tetejére is állok, csak engedjenek el. Nem akarom kihagyni ezt a találka lehetőséget, mert ha nem is mondjuk ki, hogy ez egy randi, akkor is az. Rendes randevún pedig nem is tudom mikor voltam utoljára. Eddig mindig bulikba, vagy barátokon keresztül ismerkedtem, és ott mindig volt társaság, így nem nevezném azokat a találkákat randinak.
- Ne mitez, majd meglátod – kuncogtam, és vontam magam után tovább a konyha felé.
- Helyes, mert ezt itt egyedül nem tudnám megenni –tártam fel előtte a doboz tartalmát, amibe volt pár finomság. Anya kitett magáért. Otthon még úgy gondoltam beviszem az új munkahelyre, de most teljesen máshogy vélekedtem róla. ÉS tessék lássék már meg is kínáltam vele.
- Átadom – nevettem, és én magam is bekaptam egy falat sütit, ami aztán majd nem a torkomon akadt, mert Will megint akcióba kezdett. De vajon most végig is viszi?
Újfent egymást kezdtük nézni, a kezem valahogy a kezében maradt, vagy újra megfogta? Már nem is tudom, de közeledtünk, ismét. És akkor megérintette az arcomat.
- Porcukros lettem? – kérdeztem egészen halkan, majd hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam, de rögtön visszavonulót is fújtam. Mi ütött belém? Az a hülye bor, tuti , hogy mindenért az a hibás. Ha eddig nem gondolt könnyűvérűnek most tuti azt hiszi.

»Vas. Júl. 09, 2017 9:58 am Keletkezett az írás

*Csak most kezdem érezni, hogy mennyire hiányzik egy igazi kapcsolat. Egy olyan, mint Katie-vel. Tudtunk beszélgetni mindenről, nem kellett színészkednünk egymás előtt. Ha az egyikünk szomorú volt, akkor a másikunk vidította vagy éppen csak csendben ültünk a másik mellett. Ha valami jó hírt kaptunk, akkor együtt örültünk. Egyszerűen jó volt úgy hazamenni, hogy valaki vár. Katie halála óta pedig..hát igen.. csak a fájdalom és az önvád... A mardosó magány.... Mégis hűséges maradtam a feleségemhez. Lehet én vagyok a beteges, de ha valaki ennyire szeret valakit...
És most az éreztem, hogy Alison olyan vidám, pörgős, talpraesett, határozott... Mind-mind egyszerűen vonzott magához. Persze tudom, hogy ez nem minden. Én már nagyon régen nem a külsőségeket nézem, na jó persze nagyon is jól néz ki. Nem ismerem még igazán, de azon kapom magamat, hogy szeretném ismerni. Ki tudja.... talán pont ő lesz az, aki segít majd abban, hogy legyőzzem a démonaimat.*
-Na még csak az kéne! Senkit be nem engednék! *Vágtam rá azonnal felháborodottan. Persze a szememben nekem is ugyanúgy mint neki, ott csillogott a vidámság, pajkosság. Lehet harapnék mondjuk már most, ha valaki más is őt akarná bámulni fehérneműben.*
-Gyakran, naná... talán az előző életemben. *Nevettem fel. Én meg aki így csipeszelget függönyt. Amikor néha rászánom magam a függöny cserére, az is megérne egy misét. Még jó, hogy senki nem látja... Rámegy egy fél napom mindig.*
-Ott leszek! *Senkinek semmilyen nyűge-baja nem fog érdekelni. Én szokásosan fél hatkor leadom a rendelést. Ha már ilyen nehézkesen, de elhívtam, akkor ott leszek. Az biztos, hogy már most rezelek előre, mert rendesen kijöttem a gyakorlatból. Meg még mindig itt motoszkál a fejemben, hogy helyes-e. Néha még mindig olyan érzésem van, hogy ezzel elárulok valaki. Hát nehéz dilemma...
De muszáj valamit lépnem, hogy lássa Alison, hogy nem vagyok veszett ügy, csak maximum én magam vagyok egy elveszett lélek. Bármit mondanék, az nem érne semmit most már. Így jött ez a vad gondolat (fogjuk arra, hogy a bortól).... Kezénél fogva húztam közel magamhoz. Épp csak megérintettem az arcát, amikor ő volt az, aki megcsókolt. Ugyan elhúzódott, de nem hagytam annyiban a dolgot. Most én voltam az, aki támadott. Nem menekülhetett, hisz magamhoz öleltem és megcsókoltam. Lehunyt szemekkel kóstolgattam az ajkait. De régen éreztem ezt a szenvedélyt, ami lángra gyúlt bennem, de nem hagytam elharapózni. Hosszú volt ez a csókcsata és minden pillanatát élveztem, de nagy nehezen elszakadtam az ajkaitól.*
-Még mindig melegnek gondolsz? *Tettem fel elmosolyodva a kérdést, de még mindig nem engedtem el a derekát, aminél fogva öleltem magamhoz eddig is.*

»Vas. Júl. 09, 2017 11:35 am Keletkezett az írás

Valahogy ez azt sugallja, hogy Will komolyabb parti, mint az eddigi kalandjaim voltak. Azok közt volt, aki majd nem mutogatott, hogy ha csinosan voltam felöltözve. Egyet még azon is rajta kaptam, hogy azt ecseteli a haverjának milyen is vagyok az ágyban. Mondanom se kell, hogy ami a kezemben volt az rajta landolt, és rövid úton kiadtam az útját. Bosszúból pedig , na meg panaszkodás közben elmondtam a barátnőknek, hogy nem tudom mit ver nagy dobra, amikor se oda adó nem volt, se a szex nem volt jó vele, arról meg ne is beszéljünk, hogy a felénél se jártunk ő már végzett. De ez már jó régen volt. Utána benőtt nekem is a fejem lágya, és próbáltam kevésbé bunkókkal felcsípetni magamat.
A válaszán csak jót kuncogtam, de nagyon tetszett ez a reakció.
- Akkor előző életedben nő voltál? Ez megmagyaráz sok mindent – csipkelődtem vele még kicsit , és a határokat feszegettem. És nagyon is jól esett.
- Akkor ezt meg is beszéltük, igyekszem nem késni – nagyon remélem, hogy a munkahelyen nem akarják, hogy már az első nap túlórázzam, vagy valami keményebbe vágjak bele. Így is tartok attól, hogy ha olyan munka kerül elém, és még ha csapattal is kell dolgoznom, akkor se fogok tudni leállni, és előállni saját tervekkel, esetleg még meg is valósítani belőle valamit. Pedig le kell majd magamat valamilyen módon állítanom addig, amíg csoporttal dolgozom, addig, amíg csak egy vagyok a sok közül, és mi adjuk az új látásmódot a fejnek.
Aztán végre valami történt. Lehet, hogy csak ennyi kellett ? Egy újabb érintés, na meg a süti? A bor utóhatásáról se tettem még le, mert hát azért, ha azt nézzük ketten majd nem megittunk két teljes üveggel. Én egyet általában 3,4 napig nyalogatok el, mert azért este ha haza ér az ember jól esik egy kis pohárral Könnyebben el is alszom, na nem mintha a fáradtság nem győzne egy nehezebb nap után.
Lehet ez sarkalt arra, hogy megcsókoljam, vagy csak tartottam attól, hogy megint megfutamodik. Ehelyett inkább én akartam visszalépni miután megtettem az első lépést. De már nem volt menekvés, a kezei elzárták az utamat, így hozzápréselődve kóstolgattuk egymás ajkát, majd teljesen belemerültünk a témába. Hogy milyen volt a csók? A francokat, mindent elsöprő. Még nem kaptam ilyet soha életembe. Csoda, ha elszakadni se akartam, és az oxigén hiány se érdekelt? De egyszer mindennek vége kell, hogy legyen, vagy legalább is félbe kell hagyni a dolgokat, és ez is most így volt. Ő kezdeményezte, én meg hagytam, és csak pihegtem továbbra is ölelve őt, mert igen, most tűnt csak fel hogy átkaroltam a nyakánál fogva. Jobb kezemmel a tarkóját cirógattam.
- Hm,…talán…. de még nem bizonyosodtam meg az ellenkezőjéről – néztem fel rá, és egy újabb csókot nyomtam az ajkára. Ízlelgettem kicsit újra.
- Azt, hiszem már nem – kuncogtam, és a fejemet a vállának döntöttem, mert ha megint ránézek, akkor újra kezdjük az egészet.
- Igazság szerint nem szeretnélek most elküldeni, de annyi bort ittunk, hogy jobb , ha mégy. Már ez se volt teljesen helyes dolog tőlem. Sajnálom, hogy így letámadtalak a pakolástól kezdve mindennel. A bar pedig ... mindkettőnk fejébe szállt – suttogtam halkan, mert azt súgta az eszem, hogy ezt most meg kell tenni.
Megijedtem e? Igen. Féltem e? Igen. Hogy miért? A válasz egyszerű? valami olyat indított meg, amire tényleg azt mondják, hogy elsöprő érzés, és nem akartam, hogy gyorsan végig fusson az egész. Azt se tudom igazán, hogy igaz e vagy csak a bor hatása. Így is valami fájdalmasan kondult meg, amikor azt mondtam, amit, hogy menjen.

»Vas. Júl. 09, 2017 3:39 pm Keletkezett az írás

*Nálam egy kapcsolat mindig szent és sérthetetlen. Persze minden két emberen múlik, de ha szeretjük egymást, akkor a hűség nálam alap. Soha eszembe sem jutott másfelé kacsingatni a házasságom ideje alatt, sőt azóta sem. Ez utóbbi lehet beteges, de ez van. Katie halála után meggyűlt a bajom az alkohollal is, de mostanra eljutottam odáig, hogy gond nélkül tudok iszogatni, mert tudom hol a határ. Persze ebben a családomnak is nagy szerepe volt, hogy túl tudtam lépni azon az időszakon, hogy csak az alkoholba tudtam a bánatom fojtani. Mostanra inkább testedzés van, ha rossz passzban vagyok. Például minden este lenyomok legalább ötven fekvőtámaszt, de van előfordul sokszor, hogy többet is. Mikor milyen a hangulatom...*
-Hááááát ki tudja... lehet ezért tudok főzni is? *Kérdeztem tőle tettetett megdöbbenéssel. Bár a kényszer vitt rá, hogy megtanuljak főzni. Igaz, a beosztásom miatt nem olyan sokszor van rá időm, de kikapcsol, amikor rávetemedek. Talán azért, mert akkor arra koncentrálok és nem másra. Bár mondhatnám hobbimnak is? Lehet. Bár süteményekhez nem értek, az nem az én világom.*
-Ha később végzel, akkor szólj és elmegyek eléd. Megadom a számom és akár megcsörgethetsz, ha valami közbejön. *Ez talán a legkézenfekvőbb, mert bárkinek tényleg közbejöhet akármi. Bár őszintén remélem, hogy nem így lesz. Jó lenne csakúgy beszélgetni, ismerkedni. Ugyan nem mondtuk ki, de ez egy randi lesz. És remélem még több is fogja követni.
És azt hiszem elég volt az az apró gesztus, a kézfogás, hogy tenni akarjak valamit, hogy ne nézzen egy pipogya alaknak. Ugyan ő csókolt előbb, de az olyan kis udvarias csók volt. Én azonban úgy tapadtam az ajkaira, minta az életet jelentené. Kóstolgattam az ajkait. Pont olyan puhák voltak azok a formás kis ajkai, ahogy gondoltam. Most már egyenesen vonzottak magukhoz. De az oxigénhiány közbeszólt és el kellett szakadnom tőle. Észre sem vettem a nagy hevesség közben, hogy ő meg a tarkómat cirógatja. Csak néztem rá és az a pimasz mosoly megint csak kiült a képemre. Elégedett voltam magammal és az egész helyzettel. Olyan kellemes volt csak úgy ölelni, ahogy nekem dőlt.*
-Ne aggódj, nem rohannálak le. De igazad van.. azt hiszem így első napra ez bőven elég volt... Nem haragszok én semmiért, sőt... Azt hiszem megmentesz. *Nagyon-nagyon nehezen tudtam csak elengedni, mert jól esett, hogy egyszerűen csak átölelem. Annyira hiányzott már ez az érzés, hogy valaki a karjaim közé simuljon. De azért még egyszer megsimogattam az arcát, ahogy elengedtem.
Elég nehezen vettem rá magam, hogy az ajtóhoz menjek. De ott még visszafordultam és egy utolsó csókot adtam neki.* -Szép álmokat! *Súgtam az ajkai közé és tényleg utoljára megcsókoltam. Mondhatni szedtem a lábaim hazáig, hogy nehogy visszaforduljak.
Otthon belülről dőltem naki a bejárati ajtónak. Valahogy nehéz volt mindezt elhinni, ami történt az elmúlt pár órában. De reggel munka, muszáj ágyba kerülnöm. Szóval gyorsan lezuhanyoztam és szokásosan a boxer alsóban, ahogy aludni szoktam, leültem az ágy szélére. Kezembe vettem az éjjeli szekrényen álló képet Katie-ről és végigsimítottam a képen. Mélyen olyan érzésem volt, hogy elárulom...de hogy lehet árulás, ami ennyire jó?* -Adj valami jelet...segíts nekem... *Szoktam hozzá beszélni alapból is. Hinni akartam, hogy most nem haragszik rám. Talán nem akarná, hogy mindig egyedül legyek... Ahogy kétségek között gyötrődve ültem az ágy szélén, mint valami jel, mozgolódást vettem észre a szomszéd házból.* -Köszönöm... *Elmosolyodva tettem vissza a képet és most szemérmetlenül fixíroztam az ablakot, hogy vajon mit fogok odaát látni.*

»Vas. Júl. 09, 2017 9:11 pm Keletkezett az írás

- Te tudsz főzni? - kérdeztem nevetve. Nekem sose volt időm rendesen megtanulni. Nem azt mondom, hogy nem tudok egy két dolgot megalkotni, de akadnak jókora hiányosságaim.
- Hm, ezt kár volt elárulnod. Ezen túl zaklatni foglak, mert nekem nem nagyon volt időm ilyesmire eddig. Meg hát , anya mindent megcsinált, én meg foglalkozhattam a saját dolgaimmal – sokat gondolkodtam már azon, hogy meg kellene tanulni rendesen főzni, de nem találok neki alkalmas időt. Rohantam az életben előre, tanultam, szórakoztam, nem mintha most változás várható. Max annyi, hogy lehet még jobban hajtok, és többet dolgozok, hogy előrébb jussak a szamárlétrán, és hogy bizonyítsak.
- Rendben, és ez tényleg jó ötlet – nyugtáztam, hogy tényleg nem ártana számot cserélnünk. Aztán ez valahogy elmaradt, mert teljesen másba fogtunk bele, amibe még mindig csak pihegek. A szívem meg majd kiugrik a helyéről. A tüdőm új rejtet helyekről elfogyasztotta a tartalék levegőt. Nem is csoda. Soha nem fogom tudni kitörölni az emlékezetemből. Amikor csak kóstolgattuk egymást, majd elmélyültbe , már – már egy fajta csatába kezdtünk nem csak azért állt el a lélegzetem, mert épp faltuk egymást. Hanem a felkavaró érzésektől is, amiket megindított bennem.
Hosszan csókoltuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdtük. Nem tudtam gondolkodni, csak az számított, hogy megtörtént végre, az elmém csak ezzel volt tele. De vissza kellett térnem a valóságba.
- Nem? A francba – nevettem el magamat, és közelebb bújtam hozzá, úgy figyeltem, amit mond. Megmentem? Szerettem volna rákérdezni, hogy ezt hogyan is érti, és miért mondja, de most nem akartam elrontani a pillanatot. Valahogy most nem lett volna helyén való rákérdezni, mert féltem attól, hogy elillan ez a maradék kis idő, amíg nem teszi ki a lábát az ajtómon úgy, hogy valamivel megmérgezzük ezt a szép estét.
- Várj!- szóltam utána miután elengedtük egymást és elindult. Elszaladtam a táskámért, és egy névjegykártyát adtam neki, a számom miatt.
- Szép álmokat neked is – suttogtam vissza az ajkai közé , majd mint valami éhező úgy szívtam magamba utolsó csókját mielőtt távozott. A hátammal támasztottam a bejárati ajtót, és néztem, ahogy elmegy. Még mindig hevesen vert a szívem, de aztán ellöktem magamat az ajtótól, és neki fogtam pakolni. Közben végig az járt a fejembe, hogy mi is történt.
Kezdetnek bevittem az ágyneműmet, és elrendeztem az ágyamat, hogy ha végzek, akkor csak bele keljen esnem. A függönyt az ablak felől kiengedtem, és mosolyogva pillantottam át a szomszédba. Ne láttam Willt, de ettől még a mosoly ott maradt, ahogy a pillantásom is kis ideig, közben meg az ajkamat harapdáltam.
Első körbe a kislámpámat kerestem meg, amit a hálóba vittem.
Ezután a fogasos ruhákat akasztottam a helyükre, mert nem szeretném, ha összegyűrődnének. A többi el van dobozva, kivéve az, amit holnap akarok felvenni, de lehet újra kellene gondolnom a randi miatt. Azért a többi dobozt is betoltam a beépített szekrénybe. Ezt majd ki szeretném bővíteni, ami egy falbontást fog maga után vonni, de ez nem mostanság lesz. Amint ott végeztem kimentem, vittem magammal a boros dolgainkat, majd megízleltem újra a bort, de nem a saját bögrémből. hanem Willéből.
Nem is tudom, hogy meddig pakolásztam még kint. Próbáltam eltologatni a dolgokat, hogy ne csatatérre emlékeztető legyen az egész nappalim. Aztán fáradtan indultam a szobámba, ahol villanyt kapcsoltam, majd ledobtam magamat az ágyra, úgy 2 pillanat erejéig, majd a szekrényből kikerestem a dolgaimat. Törülköző, egy bugyi, és mi véletlen pont az akadt a kezembe, amit Will úgy megmustrált, így magamhoz is vettem. Aztán hálóing , ami jelenleg egy póló lesz, mert a rendes fogalmam sincs merre van, és nincs kedvem már megkeresni. Megkerestem még a piperés dolgaimat, majd eltűntem a fürdőben. Jól esett a víz, kicsit hűvöset engedtem, mert azért a bor tényleg megtette a hatását, és az izgalmak is. De ez nem fog abba megakadályozni, hogy jót aludjak.
Amint végeztem a tusolással, felvettem a ruháimat, majd fáradtan kitotyogtam a szobába. Vajon Will fenn van még? Átnéztem, és egy kis lámpa még égett nála, de ettől eltekintve őt nem láttam. Kiszaladtam a szobából, kerestem egy filcet és egy üres dobozt, amivel visszaszaladtam. Odaálltam az ablak elé, kicsit felhúztam a pólómat, épp csak annyira, hogy ki legyen a fenekem, és megmutattam neki azt a csipke csodát, és közben a papírra írtam a következőt:
„Remélem, így képzelted el! Jó éjszakát és köszönöm a csodás estét!”
Miután végeztem az írással oda fordultam, és kiraktam az ablakomra, és egy puszit dobtam át. Lekapcsoltam a nagy lámpát, a kicsit meg fel, és bebújtam az ágyamba a tábla gépemmel, mert még pár dolgot át kell néznem holnapra.

»Vas. Júl. 09, 2017 10:09 pm Keletkezett az írás

-Hát, ha az ember egyedül él, akkor muszáj megtanulni, ha nem szeretnél éhen halni. *Vontam vállat.* -Nyugodtan. Szívesen alkotok. Egyszer majd talán megkóstolhatod a remekműveim. *Vigyorogtam büszkén. Büszke vagyok a tudományomra. Legtöbb férfi kollégám még egy rántottát sem tud elkészíteni. Sokáig hallgathattam az ugratásaikat, de persze rögtön abbahagyták, miután először megkóstolták a spagettim vagy kebapom. Szóval azután rögtön abbahagyták és már egyenesen várják, hogy esetleg maradjon az ebédemből, hogy rávethessék magukat.
Jó ötletnek tűnt, hogy számot cseréljünk, de ehelyett inkább egymás ajkára koncentráltunk. Szorosan öleltük egymást és úgy faltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta. Nagyon régen volt ebbe részem. Olyan energiát adott, amire nagyon nagy szükségem volt. Legszívesebben még csókolnám akár órákon keresztül is, de sajnos erre nem volt lehetőségem... vagy inkább elég levegőm. Túl régen volt benne részem, hogy kitartásom legyen. Na de majd most... Talán vele... Talán vissza tud hozni az igazi életbe? Szerintem ő képes lenne rá.
Kifejezetten örültem annak is, hogy úgymond elküld. Azt mutatja ez is, hogy nem könnyűvérű nőcske.* -Akkor holnap megcsörgetlek munka után, hogy áll-e még a dolog. *Igen, ez lenne a legkézenfekvőbb. Még itt sem hagytam, de már most hiányzott. De mennem kell...mindkettőnknek dolga lesz holnap, ki kell pihennünk magunkat.
Otthon eléggé ostoroztam magamat, ahogy vártam is magamtól. De mikor tanácsot kértem, akkor valami jelként fény gyulladt Alison hálójában. Én meg mint valami idióta, úgy kezdtem kukkolni. Minden egyes mozdulatát az emlékezetembe véstem. Az istenért is baromi jól néz ki. Már éppen leválasztottam volna magamat az ablakról, amikor ő odalépett az ablakhoz és megmutatta magán azt a szimbolikus csipkés bugyit. Szélesen vigyorogtam még akkor is, amikor megláttam az üzenetét. Tehát tudta, hogy figyelem.
Ezek után valahogy nagyon jól aludtam...ami rég fordult velem elő utoljára. Másnap reggel pedig egy hasonló üzenetet írtam neki.*
Őszintén szólva sokkal szebb volt, mint képzeltem! Sok sikert az első napon! Este találkozunk! *Ezt a kis üzenetet tűztem hajnalban az ajtójára, amikor indultam a munkába. Még akkor is vigyorognom kellett, amikor elkezdődött a rendelésem a kórházban.*

»Hétf. Júl. 10, 2017 2:03 pm Keletkezett az írás

- Tudom, de sosem találok rá időt, hogy meg is tanuljam tényleg. Ide, oda rohangálok, dolgozok, és valahogy ez kimaradt az életemből, meg hát ott volt édesanyám, és ha én nem is ,de ő oda figyelt arra, hogy egyek is néha- vallottam be őszintén. A gyors kajáldákat, meg rendelős dolgokat inkább meg sem említem, még is csak orvos, a végén az orromra koppint.
- Hm, ez úgy veszem, hogy meghívtál, amit szívesen elfogadok – vigyorogtam rá, és legszívesebben most nyomtam volna neki egy hatalmas cuppanóst, de nem mertem azok után, hogy már párszor megfutamodott. Csoda, hogy én léptem meg megléphetőt? Lehet, más azt mondaná, hogy hülyeség volt, hogy nem kellett volna, meggondolatlanul cselekedtem. De a viszonzás után ezek a gondolatok valahogy tovaszálltak.
- Rendben – azt hiszem a telefonom ma jó hangosra lesz véve, ami a délutánt illeti. És nem igen fog érdekelni, hogy más mit gondol, majd amikor megszólal. Majd kitalálok rá valamit ,hogy ha még benn leszek. Ki az, miért keres, és legfőképp miért kell elmennem. Még hazudnom se kell, ha azt mondom, hogy egy orvossal kell találkoznom fontos ügyben. Há. Ésszerű válasz, és nem hazugság. Remek, vagy remek? Ügyes kis lány vagy Alison.
Az este eltelt, nekem meg még volt tenni valóm, de előtte azért a szomszéd úrnak tartottam egy kis bemutatót, majd ágyba bújtam, és dolgoztam még picit. Reggel is úgy ébredtem, hogy a papírok szanaszét voltak az ágyon. A lehető legkócosabban keltem fel, szóval mehettem rendbe szedni magamat.
Jó időbe telt, mire rendbe szedtem a rakoncátlan tincseimet, hogy végül el tudjak indulni dolgozni. Átnéztem Willhez még előtte, de nem láttam semmi mozgolódást, így egy nagy sóhaj kíséretében útnak indultam. Viszont arra nem számítottam, hogy egy üzenet fog várni az ajtómon. A szívem hevesen dobogott, amikor letéptem, hogy elolvassam. A tartalma pedig hát… szívmelengető volt. Tehát látta, mit műveltem az ablakban az este. Figyelt. Más ettől lehet, hogy megrémülne, én viszont örültem. Nagyon is. Az üzenetet elraktam és elindultam a munkába.


/ köszönöm a játékot, várom a folytatást ˇˇ/

» Keletkezett az írás