Néhány alapszabályhoz ragaszkodom az életemben, és ezek többek között a „ne beszélj sokat”, „ne tegyél fel felesleges kérdéseket, ha nem kíváncsiak a válaszodra”. A többórás repülőút nemcsak engem szívott le, hanem a mellettem helyet foglaló kreolbőrű szépséget is, aki éppen fent terpeszkedik a közös szobánkban. A szálloda nem túl nívós, mert nem akartam feltűnést kelteni, és különben is üzleti ügyben érkeztem a dél-amerikai városba. Nem turistaként vagyok jelen, de ha Gwen nem fog szót fogadni, akkor megismeri a rosszabb énemet. A megélhetési forrásom miatta égett le, és nekem bármilyen hülye magyarázatot kaffoghat róla, mert nem fogom elhinni. Az adósom, de még nem tudja, hogy ez milyen áldozattal jár. Cseppet sem aggódom miatta, és a föld hátán is megélne, csak ideje lenne, ha egy kis tiszteletet tanulna. Felettébb bosszant, hogy mióta leszálltunk egy fél perc nyugtom sincs miatta.
- Legyen szép napja Mr. Cross. – biccentek a szőke recepciós felé, és a bankkártyámat a belső zsebembe mélyesztem. A bőrkabát nem kellene, mert lerohad rólam, de most este van, és nem nagy a tolongás sem. Az időeltolódás miatt rám férne az alvás, de előtte mindenképpen le fogok zuhanyozni. A fegyvert magamnál tartom, és a repülőtéren is sikerült áthoznom. Hála a találékonyságomnak! A kis drága jobban teszi, ha megtanul nonverbálisan kommunikálni a következő napokban, mert begőzölök, és szétloccsantom az agyát. A másik munkája már korán sem izgat, hiszen őt se érdekelte, hogy én miből fizetem a kis táncait. Túl elnéző voltam vele, de a jó világ megszűnt, és az a Clay is, aki behódol egy nőnek. A liftben átnézem a friss ropogós bankókat, aztán el is rejtem a puska mellett. Micsoda szerencse, hogy be se lépek az ajtón, de máris számon vagyok kérve, mintha a pasija lennék, és nem a munkaadója. Szótlanul teszek-veszek, de kezdi felhúzni az agyamat. Móresre kellene tanítanom. A bőrdzsekimet levágom az egyik fotel karfájára, és az ablakhoz lépek, hogy kilessek rajta. A kisasszony ledől az ágyra, én meg egy pillantással mérem végig az istenadta adományát. A teste aranyat ér, de esze nem sok van.
- Éjszaka aligha tudnál bárhova is telefonálni. Azt hittem, ha már orvosnak tanulsz, akkor több eszed van, és kiszámolod, hogy ilyenkor Sydney-ben hajnal van. – teszem keresztbe a kezemet a mellkasom előtt, de a tekintetem nem veszem el róla. Máskor szerettem, ha nagyszájú volt, de most egyáltalán nem tetszik. Odasétálok az ágyhoz, könnyed léptekkel teszem meg a távolságot, és felrántom. Nem vagyok finom, sőt kedves sem. A fürdő felé tuszkolom, és lábbal lököm be az ajtót.
- Ide figyelj Gwen, neked se telefon, se kaja nem jár a báros incidens után. Ha nem fogod be a szádat, esküszöm fejbe lőlek. – a csaphoz lököm, és fél kézzel nyitom meg a vizet. Nem kell sok, hogy alá nyomjam, és várjak egy kicsit. Ha már prüszköl, és nem kap levegőt, akkor a torkára szorítok rá, és magam felé fordítom.
- Vegyél vissza az arcodból. Itt más szabályok uralkodnak, és kurvára nem érdekel a rezidensi állásod. Itt nekem fogsz dolgozni, ha ellenkezni próbálsz, akkor megöllek, és hidd el nekem, nem szarozok. – ismét a víz alá nyomom, és a tarkójára szorítok rá. Most kap egy kis ízelítőt belőlem.

Sokáig úgy gondoltam, ha megadom a kellő bizalmat, akkor az viszonzásra talál nálam. Megbecsülnek, amiért munkát ajánlok. Nem kérdezek sokat, és nem is érdekel, hogy a táncos lányaim miért nálam keresik a napi betevőt, mert mindenkinek van egy múltja. Nem ítélkezem, de figyelek, és megjegyzek dolgokat. Gwen sikeres, és az egyik legnagyobb bevételt hozta, így sokáig szemet is hunytam a kicsapongásai, a késései, és a részeges viselkedése felett. Akadtak olyan napok is, hogy lágyszívűnek mondtam volna magam, aki még azt is megengedi neki, hogy kivel bújjon ágyba. Nem kényszerítettem minden helyzetben rá, de ha nagy halról volt szó, akkor még vele se tehettem kivételt. Az alvilág nem úgy működik, ahogy a kisasszony elképzeli. Az összes alkalmazottamat lenyomoztattam, és Gwenről is tudtam ezt-azt. A kórházban rezidens volt, és a húgát is el kellett tartania. Nem mindennapi hivatás, de nagyobb jövőt láttam benne, ha nálam marad. Egyfajta birtoklás tört rám, és talán a vonzalmon kívül többet is jelentett nekem, de ez csak addig volt így, amíg fel nem gyújtotta a báromat. A tűzoltó elbeszélése alapján egyértelművé vált, hogy ő volt az a felelőtlen emberke, aki eldobta a csikket, és ez okozta a tüzet. Most viszont addig nem tudok kinyitni, amíg nem szerzek tőkét. Miért éppen Rioba utaztam akkor? Ernesto miatt. Régről ismerem a tagot, és nagy drogbáró lett, de tartozik nekem. Egyszer megmentettem az életét, és az ilyesmi nem marad hála nélkül. Gwen a biztosítékom, és a közelemben kell tartanom. A düh azóta is tombol bennem, és a kényeskedő viselkedésével csak taszít. Nem szeretem, ha feleslegesen nyávog, és panaszkodik.
- Leszarom a kórházat. – közlöm vele hidegen, és felrángatom az ágyról. A kisasszony el van tájolva, és még mindig abban a hitben él, hogy bármit megtehet. Egy kis észhez térítés gyanánt a víz alá nyomom a fejét, hogy vegye a lapot, de aztán elborul az agyam, és mire észbe kapnék, már a torkát szorongatom. Bennem is van egyfajta gyilkos ösztön, és ezzel nem sok nő találkozott. Ágyékon rúg, és hangosan káromkodnék, de kiront a fürdőből, és visszasétál a szobánkba. Meg kell kapaszkodnom a csap szélében, és el is zárom a vizet. A fájdalom nem múlik, és egy istenesen szövegelés után, talán egy fokkal enyhül, de nagyon felpaprikázott. Nem hiszem el, hogy valaki ennyire el lehet kényeztetve. Mit hitt, hogy a barátnőmként van jelen? Megáll az eszem tőle, meg a nagyzolós kívánságaitól. Lassan megyek vissza a szobába, és észre se vesz, mert az ablakon nézelődik ki. Felkapom a fotelre ejtett bőrkabátomat, és a belső zsebéből előhalászom a pisztolyomat. Nem is kell sok, hogy a háta mögé álljak, de hirtelen fordul meg, és ezernyi kérdést intéz felém.
- Kis szívem el vagy tájolva. – a hasához nyomom a csövet, de nem szakítom meg vele a szemkontaktust.
- Nem akarlak kinyírni, ha nem kényszerítesz rá. Itt nem lehetnek kívánságaid, nem érdekel a munkád. Tönkretetted a báromat, ezért a helyedben kussolnék is. Nem hatnak meg a krokodilkönnyeid sem. Túl sokat engedtem neked, de a játékszabályok megváltoztak, Gwen. Ez itt nem Sydney, és jobban jársz, ha visszaveszel a lepcses szádból is. Mit képzelsz magadról, de őszintén? Rendesen voltál fizetve, rengeteg engedmény járt neked a többi lánnyal szemben, aztán egy túlfűtött napodon, amikor megint lázadni volt kedved, felgyújtod a báromat. Szerinted ez következmények nélkül marad? Ajánlom, hogy fogd vissza magad, mert többet is veszíthetsz, mint a szép arcocskád. A húgod, ő még jelent valamit? Ha igen, akkor befejezed az állandó kérdezősködést, és ha én úgy ítélem meg, majd beavatlak. Nem hívhatod fel a kórházat, és nem mehetsz a felügyeletem nélkül sehova. Egy értéktárgy lettél, semmi több. Eljátszottad a bizalmam. – nyomom még a bőréhez a hideg fémet, aztán ellépek tőle, és azzal együtt vonulok be a fürdőbe. Az agyamra megy.

Nem hatnak meg a dús szempillák, az ártatlan tekintet, de a megbánás, és a bizonytalanság sem a hangjában. Túlontúl messzire ment, és érzékelnie kell, hogy ebben a helyzetben nem ő az úr, hanem én. Gwen roppant nehéz eset, és nem csak úgy mondom, mert megannyi szabályt hágott át a báromban is, hogy már rég ki kellett volna rúgnom, de valahogyan nem akaródzódott megtennem ezt a lépést. Nem olyan könnyű megválni olyantól….akihez vonzódunk. Most hiába a tökéletes test, a szende pillantás…nem keményedek meg, de jobbnak látom, ha egy kis távolságot tartok tőle. A fürdőbe vonulok be, és másodpercek alatt szabadulok meg a ruhadaraboktól. A kabinba belépve, azonnal rányomok a csapra, és beállok a zuhatag alá. A kezem a csempének nyomom, és lehunyva a szemhéjamat, erősen koncentrálok arra, hogy ne jelenjen meg a lelki szemeim előtt, ahogyan elalszik az ágyamon, és arra megyek ki, hogy védtelenül fekszik előttem. Bármit tehetnék vele, és egy rossz szava sem lehetne rám, de egyszerűen képtelen vagyok úgy bántani, hogy abból baj legyen…oké a bárom leégésének hírmorzsája elborította az agyamat, és nem gondolkodtam már. Emiatt ment olyan egyszerűen, hogy felüljek vele a gépre, és magammal hozzam, mint biztosítékot. A két kezemmel építettem fel azt a helyet, az enyém volt, és emiatt van bennem az a kettősség, hogy igenis megérdemli, hogy a bugyijába csináljon. Vissza kell állítani a hírnevemet, és most esélyt kapok rá. A gondolataim szövevényes hálózata teljesen kikapcsol, és észbe kellene kapnom, mert jó ideje már nem csinálok semmit, csak állok a víz alatt, mint valami hülye. A tusfürdőért nyúlok, és alig öt perc alatt, már a tükröt tisztogatom a csípőmre csavart törölközőben. A hajam nyirkos lett, és beletúrva kenem szét a cseppeket, majd nekilátok egy alapos fogmosásnak. A gyomrom most nem számít, éhes ugyan nem vagyok, nekem elegendő volt a repülős koszt. Az egyik alsómat behoztam szerencsére, és máris átöltözöm, de félmeztelenül fogok aludni, mert iszonyúan meleg van. Rio nem éppen az a város, ahol az ember a puszta hűsítő dolgokra vágyna, itt már attól meg lehet pusztulni, ha pár percig egy helyben maradsz. A légkondi ugyan megy, de nem sokat segít. Leoltom a villanyt, amikor kitárom az ajtót. Egyből az ágyra siklik a tekintetem, ahol a kis szerencsecsomagom már félig álomországban van. Félrebiccentett fejjel pakolok le az egyik székre, de nem tudok mosoly nélkül rátekinteni. Végre csend van, és én nagyra tudom értékelni, ha nem szólnak be minden áldott percben, vagy nem feleselnek vissza. Kiterítem a törölközőt is, és még egyszer vetek egy pillantást az éjszakai bűnös városra, de egyelőre nincs kedvem belegondolni, hogy mi vár ránk holnap. A lámpát lekapcsolom, és megállok az ágy előtt, összefont kézzel. Lehetnék úriember, aki az egyik közeli fotelban dől le, de most nem leszek az. Gwen sem egy úri hölgy, sőt attól nagyon messze áll. A ragadozó tekintetemmel mászok fel, és a vékonyabb lepellel takarom be őt. Elfekszem mellette, és a tarkómon összefűzve az ujjaimat egy ideig még a plafont bámulom. A sok nyomasztó gondolat közepette mégis sikerül benyomnom a szunyát.
Édes, a pipacsmezőre emlékeztető illat kúszik fel az orrnyergembe. Olyan tökéletes minden, nem tudom megállni, hogy ne ízleljem meg….ó istenem. Automatikusan ölelem magamhoz a virágmezőt, de amikor felnyílnak a kék íriszeimet takaró bőrredők, akkor megáll bennem a szikra is. Fel vagyok izgulva, az ágyékom Gwen oldalának nyomódik, és ijedt, őzike szemeket mereszt rám, miközben a nyakát csókolgatom.
- Öhm… - próbálok észhez térni, de magam se tudom, hogy mi történt. Álmomban soha nem jutottam még el idáig.

Az álmok különös dolgokra sarkallják az embert, és észre se vesszük, hogy mennyire az uralmuk alá képesek hozni bennünket. Nem vagyok egy álmodós típus, de ma este mégis rám talál az álommanó, és csillogó porleplével egy meseszép helyre kalauzol. Az elmúlt napokban majd szétvetett az ideg, mert felégett a bárom, és nem volt elég megtakarításom, hogy újraépítsem. Ez még nem is jelentett volna gondot, de az egyik alkalmazottam keze is belelógott. Gwen hihetetlenül szép nő, de felvágták a nyelvét, és sokszor nem tudja, hogy hol a helye. Még az is megfordult a fejemben, hogy azt hiszi, hogy nála van a gyeplő. Bárcsak ne láttam volna, hogy utoljára milyen állapotban lépte át a küszöböt, mert akkor nem hinném el, hogy képes rá, mégis megtette. A részegség nem újdonság az ő esetében, de hogy megtagadja a parancsomat, és magánszámot lejt a színpadon. Ki kellett volna már rúgnom, de abban is biztos vagyok, hogy a bevételem nagy részét neki köszönhetem, mert egy őstehetség. Ritkán fedezem fel a hasonlókat, és tudom, hogy a kényszer nagyúr. A tesójára akar ügyelni, meg orvosnak tanul, ami nevetséges ilyen testtel. Nem értem, hogy minek akar életeket menteni. A kórházban több időt kellene töltenie, de az nem fér bele, hogy nálam is, meg ott is legyen. Eljön a nap, hogy választania kelljen, és az hamarabb itt lesz, mint gondolná.
A virágillat elbódít, és a nyál is összefut a számban. Meg kell ízlelnem, annyira közel vagyok hozzá. Finoman csippentem két ujjam közé a növényt, és vonom közelebb az orromhoz, de szinte a szirmaim is hozzáérnek. Micsoda afrodiziákum, nem hiszem el…csak egy falat belőle. A köd lassan száll fel a szememről, mire észbe kapok, hogy nem egy réten állok, hanem az ágyban fekszem. Az izzadsággyöngyök végigfolynak a hátamon, de a legnagyobb megrökönyödést Gwen közelsége jelenti. Ki kellene ugranom az ágyból, és el is tolom, de olyan igézően néz, hogy félek már rájött, hogy fel vagyok izgulva.
- Khm.. – köszörülöm meg a torkomat, és perceken belül már szinte átlát rajtam. Ez lenne a mi nagy pillanatunk? Ízleljem meg a saját tulajdonomat? Soha nem tagadtam, hogy valamilyen szinten annak tartom, elvégre tőlem kapja a megélhetési pénzét. A szája most nem nagy, mégis van bennem egy távolságtartás őt érintően.
- Nem lenne jó ötlet. – zárom le a témát, és átfordulva fel is ülök az ágyon. A villanyt nem akarom felkapcsolni, és az arcomat a két tenyerembe temetve hülyébbnél hülyébb gondolatok cikáznak át a fejemen. Itt a lehetőség Clay, hát nem látod? Nem sokat agyalok, megtámaszkodom a tenyeremen, és hátrapillantok a vállam felett. Nem szól semmit, csak bámul maga elé, én meg egy életem, egy halálom.
- A picsába, meg fogom bánni… - mormogok egyet, és minden teketória nélkül mászok rá, a kezemmel megragadom az arca két oldalát, és felfalva az ajkait kóstolom meg. A tánc elindult közöttünk, és az időzített bombát is most élesítettem be…