A húgom legjobb barátnője voltál, aztán jött az a baleset... Szarabbul viseled Daisyy elvesztését, mint én. Akárhányszor hozlak vissza az életbe, te mindig visszaesel a drogok világába. Szüleidet régen elvesztetted, a nevelő szüleidet utálod.  Valahogy így kerültél hozzám. Csak tengesz-lengesz a világban és a lakásomban. Rémálmaid vannak, olyankor áttipegsz hozzám, ügyelve, hogy ne kelts fel és bebújsz mellém az ágyba. Elveszett vagy. Egyetlen főiskolára sem jelentkeztél, mert épp valamelyik elvonón voltál. Most megígérted, hogy vége. Tényleg vége?  

---

igazából olyan jó lenne ha valami szép szerelmi szál kerekedne belőle :3 de userre bízok mindent, PM-ben keress ha itt vagy, pb alkudható ( bár szerintem Nadine tökéletes), előtörténetemet olvasd csak el, és siess !