Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko, Katherine M. Sullivan, Lena E. Winfield, Morita Ben

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Kedd. Okt. 06, 2015 9:42 pm Keletkezett az írás




John & Rhys


*
Az eső elől menekültem befelé a házunk verandájára. Boldogságom immár négy hete tartott, és madarat lehetett volna fogatni velem. Lucy végre megszületett, és bearanyozta a szürke hétköznapjainkat. Cseppet se bántam, hogy éjszakánként felvert az álomból, vagy csak keveset hagyott szunyókálni. Ő volt a mi kis csodánk, és bárkinek elmondtam volna, hogy amit a hír közlése után éreztem félelem, csak egy elbagatellizált, felnagyított rémkép volt általam. Az apaság nem könnyű, és soha nem állítottam, hogy készen állnék rá teljesen, de mit csinálsz akkor, ha már belépett az életedbe egy olyan örömforrás, amit egy kis kezecske, és két gyönyörű kék szempár adhat? Leírhatatlan, és megfoghatatlan érzés. A kilincset lenyomva egy kicsit leráztam magamról a rám hullott esőcseppeket, és beléptem az előszobába.
- Szívem, merre vagy? – az aggasztó jelekre nem figyeltem fel az elején, pedig már tudnom kellett volna, hogy valami nincs rendben. Válasz nem érkezett, és csak a hálószobánkban égett a villany. Természetellenes csend honolt, és rossz előérzetem támadt.
- Lauren? – érdeklődtem még egyszer, miközben az előszobában lévő komódra helyeztem le az aktatáskámat, és befelé vettem az irányt, de ami a közös szobánk falain belül várt, arra nem voltam felkészülve. Mindenhol széthordott ruhadarabok feküdtek a szőnyegen, és az ágyon is. A feleségem önkívületi állapotban, törökülésben kántált a földön, és a gyerekünket szólongatta. Nem tudom, hogy mi volt a rosszabb, hogy ilyennek kell látnom azt a nőt, aki a mindent jelentette számomra, vagy azt, hogy a lányunk élete az ő kezébe lett helyezve. Azonnal átszeltem a közöttünk lévő távolságot, de nem is reagált arra, hogy a nevét ismételgettem. Lucy teste jéghideg volt a pólyába bugyolálva, és Lauren egyfolytában a nevét dúdolgatta, szinte már ijesztő módon.
- Mit csináltál?! – rivalltam rá, és kikaptam a kezéből a csöppséget. A fürdő felé tévedt a tekintetem, és már éreztem, hogy olyasmit tett, amit soha az életben nem fogok megbocsájtani neki.
Két hónappal később én magam vittem el egy szanatóriumba a feleségemet. Eleinte csak azt mondták, hogy terhesség utáni depresszióban szenved, azonban nekem annyira megrendült benne a bizalmam, hogy nem voltam képes hinni neki. Melyik nő vetemedik arra, hogy az alig egy hónapos gyerekét jéghideg vízben fürdesse meg, aztán meg úgy tegyen, mintha minden rendben lenne? Majdnem megölte a lányunkat, mégis bizakodnom kellett benne, hogy jobban lesz. Összetörtem lelkiekben, és még arra se voltam képes, hogy ezt megosszam a legközelebbi barátaimmal, vagy családtagjaimmal.


*

Öt év telt el azóta, és az életem gyökeresen megváltozott, de ez az emlék sohasem hagyott nyugodni. Lauren kifordult önmagából. Nem volt választásom. Ma viszont minden gyűlöletem a tetőfokára hágott. Dr. Hayden felhívott megint a munkahelyemen, és afelől érdeklődött, hogy nem tudnám-e meglátogatni őt. A válaszom kapásból nem lett volna, de tisztában voltam vele, hogy Cora vigyáz Lucyra, és együtt mentek el valamilyen óvodai kirándulásra. Végül rábírtam magam, és elmentem az elmegyógyintézetbe. Reménykedtem benne, hogy esetleg egy tiszta pillanatában kapom el, és akkor nyűg nélkül aláírathatom vele a válási papírokat. Hetek óta megírattam az ügyvédünkkel. A szerelem már régen elmúlt, és nem kívántam hivatalosan is egy őrült férje maradni. A parkolóban magamhoz vettem az iratokat, és némi bizakodással léptem át a kaput, de csalódnom kellett, de még mekkorát. Eleinte nem volt probléma, és a feszült értekezés után bekísértek hozzá. Az üres falat bámulta, és engem is csak néhány perc után ismert fel. A beszélgetésünk nem volt örömteli, és még arra se vette a fáradtságot, hogy a lánya felől érdeklődjön. A válásra bezzeg kiborult. Nekem támadt, mint egy űzött vadállat, és azt hajtogatta, hogy soha nem hagyhatom el, ennek soha nem lesz vége. Ekkor mit tettem? Nem vagyok büszke rá így utólag, de hazudnék, ha beismerném, hogy nem élveztem. A segítséghívásra vajmi kevés esélyem lett volna. A több éve tartó haragom, és dühöm elszabadult egyik pillanatról a másikra. Ösztönösen fonódtak az ujjaim a nyakára, és akarták kipréselni belőle az életet. Meg se rökönyödtem attól, hogy megdöbbent, sőt a végén már levegőért kapkodott. Élveztem, apró mosollyal az arcomon fürkésztem tekintetét. Segélykérés vagy dac volt-e benne? Így utólag már nem tudom megmondani. Arra emlékszem, hogy ketten szedtek le róla, és kísértek ki. Egy időre eltiltottak tőle, sőt az igazgató beszélni óhajtott velem, de erre már én nem voltam hajlandó.
Az első utam a külvárosba vezetett. Nem figyeltem, csak mentem előre és az első ajtón berontva indultam meg a pult felé. Nem érdekelt, hogy kik vesznek körbe, vagy mit gondolnak rólam az itteni emberek. Az ingem szétszakadt dulakodás közben, és a mellkasom felső részén jól látszódtak a körmei által okozott horzsolások.
- Egy dupla whiskeyt legyen szíves. – ültem le az egyik üres székre, és csak magam elé bámultam. A csapos nem kérdezett semmit, csak elém tolta, én meg egy hajtásra felhúztam. Intettem, hogy kérem a következőt, amikor valaki leült mellém. A férfi kinézete ismerősnek tűnt, mintha láttam volna, és akkor be is ugrott.
- Te is a St. Claire-ben dolgozol, ugye? – érdeklődtem felé fordítva a fejemet. Ő se nézett ki a legjobban. Nem akartam mások magánéletében vájkálni, mert nekem is megvoltak a magam bajai.
- Kettőt. – mutattam a pincérnek.
- A vendégem vagy. – támaszkodtam meg a pulton, és kifújtam a levegőt. A szarnál is szarabb nap.

MADE BY TORIE ♥
Vissza az elejére Go down
 
John x Rhys
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: