Idegesen teszem le a telefont, miután üzenetet hagytam neki. Elképzelni sem tudom, hogy mi tarthat ennyi ideg, Ryan nem az a fajta pasi, aki órákig késik egy előre megbeszélt vacsiról. Már jó pár napja tervezzük, hogy egyik este kicsit romantikázunk, így át tudtuk szervezni a napjainkat úgy, hogy a ma esténk szabad legyen. Tehát, ha nem történt volna ez a váratlan esemény is itt kellene lennie, hát még most, hogy mindjárt felrobbanok. Egyedül nem fogom kibírni az egész családomat. Bár ők a vérem, mintha nem is tartoznék hozzájuk. Néha az-az érzésem van, hogy egyszerűen örökbefogadtak, annyira nem értem meg őket. Régebben, amikor gyerek voltam, akkor imádtam őket, azonosultam az elveikkel, megértettem és elfogadtam őket. Nézeteltérésünk sosem volt. Aztán, ahogy az lenni szokott, a gyász előhozott minden különbséget és képtelenség volt velük egy országban tartózkodni. Engem az bántott leginkább, hogy úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Ha a bátyámat előhoztam, azonnal témát váltottak, ha javasoltam, hogy menjünk ki többet a temetőbe, rögtön leintettek. Ridegen kezelték a szüleim a tényt, hogy meghalt az egyik gyerekük, és ez teljesen természetes, csak a saját gyászukat ne akarják másra is kivetíteni. Én nem az a fajta vagyok, aki szereti, ha megmondják, hogy mit tegyen.
Felkelek az ágyról, és elindulok ki a nappaliba. Imádom ezt a lakást. Az én kívánságom volt, hogy először ne házunk legyen, hanem lakásunk egy random épület random emeletén. Amerikában is így van ez, de nekem azért volt erre szükségem, hogy közel legyek a munkahelyemhez, és minden egyébhez, a külvárosból mindig sokáig tart bejutni. Most, hogy összeházasodunk, szeretnék majd egy nagy kertes családi házat magunknak. A legjobb része az otthon teremtésnek a berendezés. Igazi művészlélek lévén imádtam berendezni minden négyzetcentiméterét, de mint minden művész, én is folyton elégedetlen vagyok, és mindig akad valami, ami igazításra szorul. Vagy egy hete jöttem rá arra, hogy ideje házat néznünk. Nyilván majd csak az esküvő után fogunk beköltözni, de én már várom azt, hogy házról-házra járjunk és keressük az ideálist. Van benne valami megfoghatatlan, ami nagyon vonz.
Kisétálok a tágas nappaliba és az étkezőasztalra nézek. A gyertya, amit meggyújtottam elaludt, mert leégett, alatta csupa viasz minden. Fél órája gyújthattam meg, nem hittem volna, hogy ilyen hamar le is ég, de nincs mit tenni, fel kell takarítanom. A takarítónő témát is bedobtam volna már, de nem tudom, hogy Ryan hogyan fogadná, ha visszautasítanám a takarítást. Igazából nem tartom megalázónak, csak nincs rá időm. Orvos vagyok, a kórházban töltöm a napom két harmadát. A maradék egy harmadban meg takarítsak? Ha nagy házunk lesz mindenképpen szükségem lesz segítségre, addig meg boldogulok valahogy. Fogok egy papírtörlőt, és elkezdem a viaszt kaparni a hófehér asztalról. A maradékokat egy zsebkendőbe csippentem, aztán az egész gyertya csonkot megragadom és azzal a lendülettel hajítom is a kukába. Szerintem még egyetlen gyertyás vacsoránk sem volt, de most amúgy is elment totálisan a hangulatom. Nem tudom, hogy Ryan hogyan fog reagálni, de szerintem jobb, ha kinyitom még egy bort. Lehet, hogy valami erősebbet is kellene.
Már indulnék a bárszekrény felé, amikor hallom a telefon pittyegését. Ryan üzenetet hagyott, mert én nem vettem fel. Sikerült egész nap kerüldöznünk egymást. Viszont, mintha meg se hallgatta volna az üzenetemet. Grace Klinika és romantikus vacsora? Vajon hallotta a hangomat? Nem veszi elég komolyan. Sokkolni fogom őt hamarosan. Megfordulok, hogy elinduljak a konyhába, de akkor belép a lakásba és én lefagyok, egy lépést sem mozdulok. Ő elmosolyodik, átkarol, én meg csak állok. Emlékszem, a kezdeti időszakunkban voltam ennyire passzív utoljára. Most mintha megint kicsit letört lennék. Mozdulok egyet, aztán beszédre nyitom a számat, de nem jön ki semmi érdemleges.
- Szia. Köszönöm, igyekeztem.
Hüvős vagyok, de hagyom még kicsit. Kihúzza a széket, leülök. Rápillantok a gyertya helyére, a borospoharamért nyúlok. Belekortyolok. Kicsit több lesz, mint egyetlen korty. Ránézek.
- A nővérem holnap érkezik. Ki kell elé mennem. Válik.
Kezdőlap 
