Molly and Hayden

 

Volt körülbelül nyolc éve arra, hogy kiismerje a kórház embereit, hogy összegezze őket és külön csoportosítsa legtöbbjüket. Van az a csoport ahol a nagyszájú, beképzelt és öntelt emberek tobzódnak, akik azt hiszik magukról, hogy ők szarták a spanyol viaszt. Akikkel soha a büdös életben nem tudott szót érteni bármennyire is próbálkozott vele, és akiket ő sem kíván a háta közepére se pedig úgy ismeri magát, aki bárkit elfogad legyen bármilyen elviselhetetlen is.
Megszokta, hogy általában ők azok akik elhessegetik, akik egyszerűen csak levegőnek nézik és lökdösik egyiktől a másikig, hogy "na majd ő talán...", vagy... hát eddig ezt tapasztalta. Nem tudják őt elfogadni és nem is próbálkoznak vele, nem tesznek érte. Volt olyan szakorvos, aki egyszerűen csak kirugdalta őt a műtőből, mert nem tudta elviselni a jelenlétét. Nem tudta felfogni, hogy mit keres ott, miért mond mindig mást, mint amit ő akar, pedig aztán később bevallotta, hogy okos ez a gyerek, tudja mit akar, azt, hogy mit csinál, csak bíznia kellett volna benne. Mindvégig azt csinálta miután elküldte Haydent, amit az mondott csak ő volt olyan makacs és nem fogadta el. Ezután persze jobbnak látta, ha bocsánatot kér, de mintha mi se történt volna ezután, továbbra se várta maga mellé a műtőbe. Ő pedig nem erőszakoskodott, inkább elfogadta a nemleges döntést.  
Viszont az utóbbi időben mintha valami megváltozott volna, mintha történt volna valami aminek köszönhetően elkezdtek megváltozni a dolgok és azok akik mind idáig szúrós szemmel undorodva néztek rá, mint orvosra, most már kezdenek nyílni felé. Egyre többször hívják kávézni, egyre több dologba avatják be mint orvosi mint pedig emberi szinten. Már nem érzi azt, hogy mindenhonnan kiutálnák, hogy hátat fordítanak neki mikor belép az öltözőbe és ez már tényleg haladás.
És akkor jönnek a többiek, akik elfogadják, akik beszélgetnek vele akik várják, hogy reggelente - vagy épp este, attól függ, hogy milyen műszakban van - megérkezzen és egy frissítő kávéval kezdjék vele a napot. Nekik tényleg rengeteget köszönhet, hisz ők azok akik hozzásegítik a fejlődéshez mert megmondják kerek perec ha hülyeséget csinál és azt is, ha jót. A dicséret náluk alap mint ahogy a figyelmeztetés is. És, hogy mi van még? Vagy kik? A barátok. Azok akikkel eljár sörözni, szórakozni olykor segg részeggé isszák magukat de együtt vannak, ők egy nagy kupacban. Nem is vágynak másra csak, hogy műszak után együtt ülhessenek le valahova, átbeszélhessék az aznap tapasztaltakat amit egy alapos kis részegség valamint másnaposság követ. Lehet, hogy mind egytől egyig felelősségteljes felnőttek akik tudják, hogy mire esküdtek fel és, hogy mit várnak el tőlük, de szomorú vagy sem, nekik is szükségük van egy kis kikapcsolódásra. Ám azzal, hogy reggeltől estig vagy olykor másnapig bent vannak és robotolnak, olykor csak az alkohollal tudnak várt hatást elérni, csak annak segítségével tudnak eléggé kikapcsolódni.
Na most azt, hogy melyik csapatba kell tennie Mollyt azt még nem tudja. Ahhoz nem ismeri eléggé, még nincs az az idő amit eltöltve egymás társaságában, ítélkezni tudna. És persze nem is szeretne már most, első találkozás alkalmával, mindennek eljön az ideje. Annyi biztos, hogy egy nagyon kedves, kissé félénk de tanulni vágyó lányról van szó aki talán pont ebben fog megbukni hisz most se veszi figyelembe a testének jelzéseit.
- Persze, de ha túl sokáig játszol ilyen szorgalmas porszívót, akkor tényleg az egészséged rovására mehet. Úgyhogy ezt most orvosolni fogjuk és nem tartalak bent ma végig. Tudom, hogy szemétségnek tűnik Molly, de egy orvos, még ha csak gyakornok is vagy, nem rohangálhat betegen a... betegei között. Nem csak megfertőzöd őket ha vírus lappang benned, de nem is teljesítesz úgy, mint szeretnéd. Szóval... megbeszéltük? Mínusz két óra a mai napból, elintézem neked - határozott tekintete reméli, hogy elhiteti a lánnyal, véresen komolyan gondolja és nem tűr el semmiféle ellenkezésre utaló mozdulatot vagy épp szót. Az viszont határozottan megmosolyogtatja, hogy megint kifogott egy pörgősebb, szórakozottabb lányzót.
A lelkes lendület viszi előre, így finoman szólva is meglepi, hogy Molly gyökeret vet előtte. Szegény lányt kis híján felborítja, de még idejében elkapja a kezénél fogva.
- Figyelj, legközelebb azért figyelmeztess, ha ilyen hirtelen mozdulatokat teszel jó? A mai napig nehezen koordinálom a mozdulataimat az apróbb emberek között - utal itt arra, hogy magassága olykor buktatónak számít, hisz nem olyan piciny és rugalmas, mint például Molly tehát lehetetlen küldetés lett volna idejében lefékezni.
Mikor megbizonyosodik afelől, hogy tartják Mollyt a lábai, kicsit hátrébb lép s így, némiképp elámult arckifejezéssel hallgatja végig a kérdését amibe számtalan magyarázatot és kijelentést is belesző.
Ez most... mi is akar lenni tulajdonképpen?
Merül fel benne a kérdés amit bár nem mond ki, de talán az arcára van írva. Őszintén megvallva, nem sok barátnője volt eddigi élete során, két komolyabb kapcsolatnak örvendhet, és ide s tova harmadik éve nincs se kutyája, se macskája kapcsolat terén. Viszont ilyen kérdéssel még soha nem állt elé egy nőszemély se, és bár lehet, hogy Molly ezt egyszerű baráti szándéknak szánja, mégis mintha látna valamit a háttérben. Így talán ennek tudatában lépi meg a következőt.
- Bármikor itt leszek, csak hívnod és kérned kell - játszik vidám mosoly a szája szegletében. Fogalma sincs, hogy mennyire merje felajánlani magát, elvégre rengeteg a munka minden szempontból. Nem fog állandóan idelent ücsörögni és az idő alatt míg a kórház területén tartózkodik, jobb szeret folyamatos melóban állni, hogy ne kelljen túlóráznia. Ráadásul nem is engedheti meg magának a lustálkodást - de ne is reméld, hogy bármi a munka rovására fog menni, mert bár lehet, hogy meghívom szegény gyakornokokat hébe-hóba egy kávéra, de nem azt jelenti, hogy munka terén ugyan olyan tapintatos vagyok. Jó csak vicceltem, nincs se ördög szarvam, se vasvillám - mert ugyebár Hayden nem azon rezidensek közé tartozik, akik magasról tesznek a gyakornokokra, vagy csak azért tartja maga mellett őket, hogy ugráltathasson valakit. Nem szereti szívatni se őket noha kétségtelen, hogy olykor határozottabb hangnemet kell megütnie velük szemben mert akad, hogy elszalad velük a ló és szemtelenebbek ez által a kelleténél. Azt persze nem is képzeli, hogy Molly is ilyen lenne.
- Annak viszont örülök, hogy sikerült valakivel megtalálni a közös hangnemet - eközben persze próbálja jelezni, hogy haladjanak tovább, mert ugyebár az óra az ketyeg és még le akar főzni a lánynak egy teát, amit otthon a farmon sokat használt ő maga is, mikor láz vagy influenza kínozta.
Soha nem szedett gyógyszereket, legalábbis marokszámra nem. Ennek egyetlen egy, egyszerű oka van. Sajnálatos módon mikor annak idején a lába miatt felírták neki a Vicodint, mint kiderült fokozottan hajlamos a függőségre ami nem kis bonyodalmakat okozott az életében. Épp ezért a saját érdekében lemondott minden nemű gyógyszerről, csak akkor vesz be egy-egy szemet, ha már végképp nem bírja a fájdalmat és nem hatnak azok a gyógyfüvek, teák és ki tudja, hogy milyen woodoo kellékek amit Leah talált neki.
Mikor elérik a pihenő szobát, gyorsan belöki maguk előtt az ajtót, hogy ne keltsen túl nagy feltűnést a többi gyakornok között akiket épp Thomas foglal le a maga "ellenállhatatlan bájával". Olykor piszok hálás tud lenni a srácnak, így mikor a tekintetük találkozik, csak biccent egyet köszönetképpen, de már lépi is át a küszöböt, hogy a szekrényéhez ballagjon.