A legidősebb testvér a sorban, az angol grófi család, a Larrabee elsőszülött fiúgyermeke, a bátyám. Van még egy húgunk és egy öcsénk. Tökéletesnek volt mondható a viszonyunk, és ez a kapcsolat talán csak akkor erősödött meg, amikor felnőttünk. Gyermekként kiegészítettük egymást: én voltam aki mert, aki tett, te voltál aki kitalálta. Én voltam az aki elvitte a közös csínytevések utáni büntetést, te voltál aki a szobafogságom idején is mindenfélét kitalált a szórakoztatásomra, csakhogy ne unatkozzak. Nem kellett engem soha pátyolgatni, nem ez a fajta gyerek voltam, te mégis megláttad bennem azt a kislányt, aki azért mar mindenkibe bele, hogy minél távolabb tartsa magától. Nem lehettek érzelmeink a külvilág felé, így egymásnak adtuk azt. Szoros a kapcsolatunk, mely megbomlani először akkor látszott, amikor három éve Sydneybe szöktem. Akkor dacosan tettem amit tenni akartam és még az sem tántorított vissza, hogy azt mondtad egyszer még bánni fogom. Te sosem ellenkeztél a családi szabályok ellen. Úgy tanultál ahogyan azt elvárták, azokat az iskolákat végezted el amiket el kellett, és olyan pályára léptél, amivel később az apánk helyét majd méltó módon átveheted. Közgazdász vagy, de a politika kezdett érdekelni az utóbbi időben. Mégis miben különbözöl a többi pökkhendi és öntelt nemesi ficsúrtól? Hogy van lelked, és velem ellentétben soha nem féltél semmit kimutatni, noha ez volt talán az egyetlen olyan dolog amit neked elnéztek, nekem nem. Más szabályok vonatkoznak ránk. Te azt veszel akit akarsz, csak kellően gazdag és befolyásos legyen, még akár szerelemből is köttethető a házasságotok. De én, a család női tagjaként egyetlen értékem az, hogy hozzámegyek egy másik pénzkupachoz, ezzel is gyarapítva a hírnevet, a rangot, és a vagyont. Mikor hírét vetted, hogy elfogadtam apám ajánlatát, mely szerint hozzámegyek Gareth Ray Grantwoodhoz nem hittél a fülednek. A te húgod, aki a fél világot képes volt átrohanni, hogy szabad, független és minden kötöttségtől mentes legyen, igent mondott egy érdekházasságra? Meglehet csak te látod az egész családból, hogy ez mennyire megvisel engem, és szinte senki nincs a közelemben, akinek beszélhetnél erről. Talán csak Alessa, a kuzinunk, de ő nem ismer olyan jól mint ahogyan te. Te tudod, hogy egy nagy tábla egész mogyorós belga csokoládéval és azzal, hogy átölelsz meg lehet nyugtatni. Ahogyan azzal is ha néhány különleges rózsatővel állítasz be hozzám. Rajtad kívül azt is kevesen tudják, hogy gyűlölöm a vágott virágokat. Állhatatos vagy, határozott, az a fajta akinek a csendes hanghordozása leginkább olyan mint a vihar előtti csend. Nem sokkal a Gareth és az én eljegyzésem bejelentését követően döntöttél: Sydneybe jössz, hogy itt legyél a közelemben, hogy újraépítsük a testvéri kapcsolatot, amely három éve, az én szeszélyes távozásommal megszakadt. Erről egyébként azóta sem nagyon beszéltünk. És azért, hogy a visszatérésemig szemmel tartsd Gareth úgy bánik e velem, ahogyan azt szerinted kell. (A karakter érkezését nagyon várom, egy lassan bővülő, és Sydney-be áttelepülő több nemesi család összekapcsolódásába csöppenne bele, amelyet áthat az intrika, az érdekek, és nem utolsó sorban a világunkra jellemző kiszámíthatatlanság. Hidd el, nem unalmas játékok várnának rád. És nem utolsó sorban nekem nagyon szükségem lenne rád. A saját ötleteidet is szívesen fogadom, együtt kiokoskodunk mindent, csak gyere! )