»Szomb. Jan. 23, 2016 12:07 pm Keletkezett az írás
Message from Crystal
1
Kedves Alarick! Nagyon sokat gondolkodtam, hogy merjek neked írni azok után ami történt, avagy jobb lenne a dolgokat úgy hagyni ahogyan vannak. Aztán rájöttem, hogy az elvesztegetett időt senki nem fogja nekem vissza adni. És nekem jelenleg ebből van a legkevesebb. Elvesztegethető időből. Sajnálom, ha olyan dolgokat hoztam felszínre amelyről inkább nem akartál tudomást venni.Sajnálok mindent, amivel esetleg bántottalak. Nem mentem akkor hajnalban utánad, noha tudtam, hogy ez egyenlő lesz egy végső búcsúval.Talán igazad van neked és igaza van mindenkinek abban, hogy ehhez van a legkevesebb jogom. Mások lelkét összetörni. Hiszen ebből mindenkinek egy van. És a tiéd már így is darabokban. Nem ítéllek el azért az életért sem amit folytatsz. Isten mindenkinek megadta a szabad választás jogát, mindenki maga dönti el hogyan él vele. Te nem hiszel...én hiszek.Talán bűn, de továbbra sem bánom azt az éjszakát, csak azt sajnálom, hogy a szép befejezést nem tudtam megadni. Kérlek ne neheztelj rám! Szeretettel: Crystal
Itt nem arról van szó, hogy miről akartam tudomást venni és miről nem, hisz ez az énem, a létem része, minden napomat ez teszi pokollá. Nem tudok nem tudomást venni róla. Egyszerűen csak nem akartam aznap foglalkozni vele. Egyetlen egy napot akartam, mikor nem azon kell járjon az eszem, hogy mi történt... Lehet, hogy titkon tudtam, hogy ez lesz, hisz mint mondtam, már akkor rájöttem, hogy valami "nem stimmel" veled, mikor először a szemedbe néztem. Tehát vállaltam a kockázatot és nem is volt kötelező elmondanom, nem tartottak fegyvert a fejemhez. Csak jobbnak láttam ha elmondom, én miként látom a helyzetet. ... pontosan. Ezt kell megértenie az embernek, hogy legyen bármilyen nagy a fájdalma, attól még más életét nem teheti tönkre mert az övé szerinte már rég veszett ügy. Nem volt jogom erre felhívni a figyelmed és hidd el, nem ítélkezek! Nem ítélem el amit csinálsz csak felmerült bennem a kérdés, hogy nem lenne neked is jobb, ha valaki igazán szeretne és tényleg melletted lenne? Nem neheztelek, számomra elmúltak azok az idők, mikor ilyenek miatt bárkire is haragudhatnék. De csak, hogy tudd én se bánom ami akkor történt már csak azért se, mert felnyitottad a szemem arra, hogy miként NE dobjam el magamtól az életet. Ezért pedig hálás vagyok.
Kedves Alarick! Egy nap. Csak ennyit kellett volna adnom és erre nem voltam képes. Milliószor átfutott a fejemben, hogy mit tennék másképpen. És igen, talán különös az egészben, hogy semmit. Mert a jó dolgok, csak így jöhettek el. Azért, hogy esőt adjon az ég el kell borulnia, és villámokat kell szórnia. Néha a szép pillanatokért sokkal drágább árat fizetünk, mint azt elsőre gondolnánk. Ahogyan pótanyám mondta: minden szivárványt eső előz meg, minden napfelkeltét sötétség. Kár, hogy belőlem talán a kelleténél talán sokkal jobban kiveszett az akarat. A remény megvan, csak ez önmagában kevés.Ahogyan mondtam neked, egyetlen találkozás sem véletlen, talán csak a miénkre nem sikerült még rájönnöm, miért történt. Talán nem is érdemes kutatni. Volt valaki, aki mellettem volt és szeretett, de elküldtem, mert nem volt elég erős ahhoz, hogy ne pusztán együtt haldokoljon velem, hanem utána el tudja viselni, hogy én elmegyek és ő itt marad. Mondd, jogom van ahhoz, hogy ilyen sorsra ítéljek bárkit? És jön a másik kérdés: jogom van ugyanezt megvonni? Mondd ki tudna erre választ adni? Ha bármit is adtam neked azon az éjszakán nem neked kell hálásnak lenned érte, hanem nekem. Hogy valami mégis marad belőlem. Szeretettel: Crystal
Őszintén mondom neked, hogy én nagyon sokáig vártam arra a bizonyos napfelkeltére vagy az általad emlegetett szivárványra az eső után. Csak sajnos nem látom még sehol anélkül, hogy ne vennék be valamit a cél érdekében. Úgy érzem, hogy akkor a miénknek hatalmas rejtelme lehet, ha nem bírtunk ki keményebb szóváltás nélkül öt percet se egymás mellett. Honnan tudod, hogy nem volt elég erős? És itt jön az a kérdés, hogy efelől miért te döntöttél? Miért nem adtad neki a lehetőséget, hogy ő mérlegeljen, kibírja-e vagy sem? Miért nem hiszel az emberekben és a kitartásukban? Tudod... miután valakinek elkotyogom azt amit a minap neked is, nem szoktam vele viszont beszélni épp azért, mert félek a következményektől és attól, hogy meg akar változtatni. Mert akaratlanul is ezért harcolnak az emberek. Ez megy már egy jó ideje a családom terén is. Viszont benned mégis megláttam valamit azon az éjszakán és ezért szeretném, ha bíznál egy kicsit... és együtt megtalálnánk ennek az új ismertségnek a titkát. Esetleg egy kávé mellett nem lenne kedved a napokban megvitatni? Valamelyik délelőtt, amikor neked is jó? Talán adhatnánk még egy löketet ennek az elszalasztott lehetőségnek. Nem azt mondom, hogy kebelpajtásoknak kellene lennünk, de ha már eljutottál addig, hogy írj egy sms-t akkor talán egy személyes beszélgetés mikor többet megtudunk egymásról, mindkettőnket megnyugtatna egy kicsit.
Kedves Alarick! Van egy szó: lehetőség. Amiben benne van az is, hogy sikerül, ahogyan az is, hogy nem. Vannak akik meglátják benne azt, hogy jól is kijöhetnek belőle, és vagyunk páran akik a cél előtt megrettenünk. Nem tudom megmagyarázni, hogy mitől. Ha képes lennék erre, akkor minden bizonnyal nem úgy váltunk volna el ahogyan, nem üzenetet írnék, hanem felhívtalak volna, és talán most sem üzenetben társalognánk, hanem személyesen. A lehetőség mellett van egy másik szó, ami ott van bennem és amely miatt mégis állandóan visszavonulót fújok, és ez a félelem. Négyszer adtam lehetőséget neki...és aztán már én voltam fáradt újra megadni. Hiszek az emberekben, a kitartásukban már kevésbé. Nem az ő hibájuk, ez inkább az enyém. Még szoknom kell a gondolatot, hogy nincs időm arra, hogy mérlegeljek. Gyorsan kell döntenem, és az nem mindig helyes. De látod, nem csupán én félek valamit, hanem te is. Neked is megvannak a magad démonai, és azt hiszem ezeket a találkozásokat hívják végzetesen rossz időben történt találkozásoknak, amik mégis valamiért megtörténnek. Még akkor is ha túl hirtelen és túl viharos. Személyes találkozás? Rick! Pont ezt nem akartam. Felkészültél rá, hogy belépj úgy az életembe, hogy fogalmam sincs miképpen távozol onnan? Én nem biztos, hogy meg tudom adni neked azt a feloldozást, amit egykor nem kaptál meg. Én más vagyok. Felkészültél erre? Csak ebben az esetben van értelme ismét találkoznunk.Szeretettel: Crystal
Nem csak nekünk, de mindenkinek megvannak a félelmeik. Mi a démonainkkal és az idővel küzdünk. Két hasonló sorsra ítéltetett személy, még ha nem is teljesen ugyan azt a sorsot idézi a kettő. Ettől függetlenül Crystal, ne azzal foglalkozz, hogy miként fogok onnan kilépni. Talán már réges-rég nem az számít, hogy kinek milyen szerepet töltök be az életében sokkal inkább az, hogy végre legyen valaki aki elfogad és a te esetedben ezt éreztem. Az elfogadást és azt, hogy nem ítélkezel, noha bevallom volt ám pár szavad, ami hallatán abban a pillanatban kimentem volna a szobából. Annyi szitokszóval és lenéző tekintettel találkoztam már életem során, amiből elegem lett és ez volt az, ami miatt elmondtam a saját életemet is. De mindig lehet új esélyt adni az embernek és meg nem történtként felfogni azt ami volt. Talán csak arra számítok, hogy lesz végre valaki akivel őszinte lehetek és aki őszinte velem. Nem feloldozásra várok és úgy érzem, hogy ezt alapból csak én adhatnám meg magamnak, mert amíg talán én nem fogadom el a múltamat és a jelenemet vele együtt jövőmet, addig más sem fogja és csak azt látják, hogy tönkre teszem az életemet. Itt viszont inkább az a kérdés, hogy te felkészültél-e rá? Amennyiben nem, nem fogom erőltetni...
Kedves Alarick! Noha nem vagy vallásos ember, mégis ismered a Bibliát, így nem lesznek számodra ismeretlenek Máté szavai:"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek." Ha bármi mást éreztél felőlem akkor éjjel, mindaz azért volt, hogy valamiképpen el tudjalak küldeni. Mert a tekinteted arról árulkodott, hogy nem tennéd meg...nem mennél ki mindaddig amíg nem teszek olyat amivel ezt elérhetem. Ez volt az egyetlen lehetőségem. Hogy bánom? Nem. Hogy sajnálom? Elmondhatatlanul.Soha...egész életemben soha nem bántani akartam az embereket, és idestova egy éve csak ezt csinálom. Talán tényleg itt lenne az ideje újra lehetőséget adni számukra. Talán jobban életben tartana mint a gyógyszerek. A múltadat nem tudom megváltoztatni, ahogyan a jövő sem lehetek a számodra, de a jelent még meg tudom szépíteni.Nem csendes elmúlásra vágyom, nem arra, hogy az önsajnálatban vergődve érjen a vég, hanem arra, hogy elmondhassam igazán szép volt ami még hátra volt. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy a sorsodat nem választhatod meg, azt az Úr adta neked, de azt, hogy miképpen teszed teljessé ehhez ajándékozta a szabad akaratot. Hogy felkészültem e bármire? Nem...és nem hiszem, hogy valaha fel fogok, de nem váhatok örökké arra, hogy felkészülten érjen a végzetem.Szeretettel: Crystal
Természetesen nem ismeretlenek. Nem. Addig nem mentem volna ki amíg olyat nem mondasz, amit már nem tudok tolerálni. Lehet, hogy olykor nem vagyok teljesen százas és kicsit őszintébb vagyok a kelleténél, aminek te magad is a fültanúja voltál, de ettől függetlenül tudom, hogy miként kell az elfogadott vagy elvárt viselkedési norma szerint beszélni az emberekkel. Mi az amit még megengedhetek velük szemben, de azt is tudom, hogy mi az amit ők velem szemben. Azon túl viszont tartanom kell a tisztes távolságot, nem is tudom kinek az érdekében. Nem tudom, hogy erény vagy inkább hátrány, de addig amíg érdemesnek látom a beszélgetést és nem a támadásról, az undorról szól addig nem szoktam magam mögött hagyni senkit, inkább meghallgatom amit mond minek után szívtam egy kicsit a fogamat, de... ez vagyok én. Én viszont azt mondom, hogy az Úr nem ad nekünk semmiféle sorsot mert nincs olyan út, ami állandó lenne. Nincsenek előre elrendeltetések, mindig mindent meglehet változtatni már csak a döntéseink is erről árulkodnak. Átmész az autóval a szomszédos sávba vagy sem? Sietsz? Előzöl?... ezek is döntések melyek leírnak egy adott utat. Ha rosszkor előzöl és egy völgy van előtted, talán karambolod lesz vagy az fog pórul járni akit épp előzöl. Vagy sietsz és előzni akarsz, de inkább kivárod a sorodat. Az élet döntésekből áll és ez építi fel a sorsunkat, a végzetünket. Ebben viszont egyet értek. Tehát?
Kedves Alarick! Tudod, furcsán vagy összerakva, és helyenként olyan érzésem van mintha egy csúsztatott tükör lennénk egymás számára. Mintha önmagunkat látnánk, valamiféle másik formában. Megfigyelted, hogy ha egy beszélgetés, legyen az életbeli vagy éppen mint most egy üzenet, akkor egy idő után támadsz? Talán nem veszed észre, talán nem is ez a szándékod, viszont a másik embert védekezésre vagy éppen meghátrálásra készteted. Lehet az ember őszinte, de ennek is fokozatai vannak és finomságai.Tudod azon gondolkodom miért van benned ennyi düh, miért érzed azt, hogy csak haraggal lehet elérni bármit...ugyanakkor hova zárod ilyenkor az érzékenységed és a törékenységed? Bizalmat akarsz nekem szavazni de közben elzárod magad ismételten.Alarick...figyeltél arra amit az előbb írtam? Szabad akarat. A döntések a szabad akaratból születnek. Hiszen pontosan ezt csináljuk minden nap. Onnantól, hogy kinyitjuk a szemünket, egészen odáig, hogy elalszunk. Döntések sokaságát hozzuk meg, miközben a következmények újabb döntések elé állítanak.Nyers vagy Rick, és én ezen sem nem akarok, sem nem tudok változtatni.Mindaddig amíg elbújsz előlem nem tehetek mást. És ahogyan te sem, úgy én sem akarok olyasmit erőltetni, amit te nem akarsz.Tehát? Patthelyzet.Amit fel kellene oldani, csak nem tudom hogyan. Szeretettel: Crystal
Ha tudnék sms-en keresztül érzelmet kifejezni, szerintem már rég más vizeken eveznénk... na majd talán így: Szerintem nem kell megválaszolnom a kérdést vagy azt, hogy miért van bennem ennyi düh, múltkor elmondtam. Lehet, hogy támadásként fogod fel, vagy annak érzed, de ha látnád milyen közömbös a képem közben, talán nem vélnéd annak. Ha rám tennének egy vérnyomás mérőt, egy szemernyit se emelkedne a pulzusom, szóval nem kell attól félned, hogy támadok. Nyers vagyok, igen, mindig is nyers voltam és szókimondó de úgy érzem, hogy a valós érzelmek talán teljesen kihaltak már belőlem, de legalábbis eltemettem őket egy bizonyos személlyel együtt. Ettől függetlenül igyekszek. Egyszerűen ilyen vagyok, fel kell dolgoznom bizonyos dolgokat. Olyat is, ami nem megy könnyen, mégis egyedül verekszem át magam rajta mert megtanultam, hogy másban aligha bízhat meg teljes mértékben az ember... a hozzáértők pedig csak azt látják, hogy márpedig a drogok hatalma alatt állok, az okozza a depressziót, az üldözési mániát és minden mást is. Mindegy Crys, ezt nem sms-ben szeretném veled megvitatni. Ha komolyan tudni akarod hova a düh és a nyers magaviselet, akkor még mindig áll a kávé ajánlata.
Kedves Alarick! Szerintem igenis meg kell válaszolni a kérdést, és ha igazán magadba nézel, ha még megtalálod magadban azt az embert aki egykor voltál akkor te is tudod, hogy addig nem léphetsz tovább, amíg saját magad nem kapsz önnön kérdéseidre választ. És igen, ezt nem tőlem, és nem mástól fogod megkapni hanem saját magadtól. És lehet nem kellene de visszadobom a te mondataidat, amelyet kérdésként nekem tettél fel:"Nem ítélem el amit csinálsz csak felmerült bennem a kérdés, hogy nem lenne neked is jobb, ha valaki igazán szeretne és tényleg melletted lenne?" Ezt te írtad le nekem nagyjából fél órája. És tudod...hiszek abban, hogy vannak kérdések amelyeket az ember először önmagának kell feltegyen mielőtt másnak felteszi.Egy tea. Van a belvárosban egy teázó, Kék Kanári a neve. Nem tudom mennyire ismered, de ha rákeresel neten meg fogod találni. Ide szoktam járni egy héten kétszer, mert a tulajdonost ismerem...régről. Fontos hely volt egykor az életemben, és még mindig az.Itt biztonságban érzem magam, itt azt hiszem olyan nyugalom veszi körül az embert, ami miatt nem kell félnie. Egy kis sziget a rohanásban. És igen, érdekel miért vagy ilyen, ugyanakkor félek is valamilyen szinten megtudni.Holnap? Máskor? Az elkövetkező két napom szabad, utána dolgozom.Szeretettel: Crystal
Okos nagyon okos... a kérdésre holnap válaszolok, igazából hosszú lenne leírni és még így is van egy napom aludni arra, hogy mi mindent merjek elmondani. Nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek gondolod noha talán tényleg annak kellene lennie. Minden esetre kösd fel a szoknyát, hosszú mesenap lesz holnap. Délelőtt kilenc? Tíz? Mikor jó neked?
Kedves Alarick!Ugyan! Dehogy vagyok okos, csak figyelek rád. És nézd csak oda én is megtaláltam ezt a kis mosolygós citromsárga emberkét/ Mennyire régen használtam, már az idejét sem tudom. Egyébként nem csak te érzed ezt. Mármint, hogy nehéz valamiről beszélned. De azt gondolom, hogy kell lennie valaminek, ami miatt megtörtént ez az egész.Ami miatt nem tudok már aludni napok óta, mert tudom, hogy valami lezáratlan maradt, valami...mintha félbehagytunk volna egy mondatot. Ezt érzem azóta az este óta, és emiatt is kerestelek fel, mert azt mondtad bármikor kereshetlek. Nem voltak elvárásaim, igazából ha nem írtál volna vissza akkor is elmondtam amit szerettem volna. Bár így talán még többet is. Hidd el, meg fogod érteni, ha belépsz a Kanáriba, hogy miért különleges.Legyen tíz. A reggeli rituálé...tudod, a gyógyszerek. És szeretnék egy kicsit pihenni is, ma hajnal egyig dolgozom, komoly műtét lesz. Mármint nem nekem, hanem ez a munkám.Akkor a Kék Kanári, holnap 10-kor a belvárosban. Szoknya? Rendben, legyen szoknya a mesenaphoz.Szeretettel: Crystal
Máris kedvesebb hangvétele van az üzeneteknek Amúgy nem kell aggódnod, ezzel én magam is megszenvedtem, mikor még a huszadik percben is vártalak. Hihetetlen, hogy még ilyen helyzetben se tudok megtartani a szavam. Öt percből húsz lett, tudod a remény... mindegy is a fő, hogy írtál és én válaszoltam és talán holnap sikerül átverekednünk bizonyos dolgokon magunkat. De ha valamire kérhetlek, akkor... hagyd otthon a tüskéidet, mert nem szeretnék nyilvános helyen veszekedni megint Rendben, legyen 10 addig én is letudok adni néhány papírt az irodában. Esetleg neked valami kívánság? Alarick
Kedves Alarick!Hidd el, nagyjából egy konszolidáltabb beszélgetéshez, illetőleg üzenetváltáshoz szerettem volna magam is eljutni, csak úgy érzem esetünkben ez nem mindig olyan egyszerű. Mint mondtam, kicsit tükör vagy nekem, és félek belenézni.Húsz perc? Te húsz percet vártál rám? Én őszintén nem tudom mit mondjak.Még másfél órát maradtam a hotelben az ágyba visszaheveredve, mert ott még megvolt nekem az az illúzió. Még megvoltak az illatok, és szükségem volt rá. Tudod, ezek tartanak életben. Ezek is.Jobban belegondolva élőbbé is tehettem volna ha lesétálok. Tudod a remény néha csalóka-csalfa kis tündértünemény.Ünnepélyesen megígérem, hogy nem viszem magammal a tüskéimet. Valójában csak egy éve vannak meg, de vannak helyzetek, amikor érdemes őket visszahúzni. Remélem ez is ilyen helyzet lesz, bár nem tagadom, kicsit félek tőle. Nem csak attól amit hallani fogok, hanem attól is amit mondani. Egy kicsit talán tőled is, noha nem abban az értelemben, ahogyan azt mások gondolnák. Mindegy is.Kívánság? Igen van! Margaréta. Tudnál szerezni margarétát? Szeretettel: Crystal
Kezdőlap 
