Különös tréfát űz velünk az élet, egyik tragédia súlyt minket a másik után. Tizenkét évvel ezelőtt apánk halt meg szolgálat közben Irakban, majd két évvel ezelőtt pedig Leah húgunkat temettük el. Apánk halála téged viselt meg a legjobban, mivel te is Irakban állomásoztál, mikor a táborotokra törtek az ellenséges haderők és végeztek apával.
Azóta sok év telt el, de még mindig nem sikerült feldolgoznod a történteket. A családból senkinek sem mondtad el a teljes történetet. Viszont mindenki sejti, valami végzetes történhetett. Hisz azóta mardos téged a bűntudat és a keserű düh. Ugyan alezredessé léptettek elő az évek során és kitűnően végzed a feladatodat, de a tűz hiányzik belőled. Végre te is kezded belátni, hogy segítség nélkül nem fogod feldolgozni a tragédiát.
Egyre többször fordulsz meg a kórház egyik pszichológusánál. Ez azt jelenti, hogy kezdesz megnyílni? Mi reménykedünk, hogy egyszer csak nyitsz felénk és elmondod a teljes történetet és újra a régi Daniel leszel.

[hadd bővüljön a Morgan család! nagyon várom a bátyámat is! a név nem változtatható, mivel már többször is említve lett. viszont pb ügyileg meggyőzhető vagyok.   ]