shane morgan

shane & maya

❥ bestbest friend

A legkíméletlenebb leendő Mrs. Morgan kritikusod vagyok. A legjobb barátod vagyok, a triumvirátusunk egyetlen női tagja, a telefonodat lemerítő, a kocsmában az utolsó szem sósmogyorót elkobzó, a rőt szakálladat leborotválni vágyó, a bajban a kezedet fogó. Nincsenek közöttünk tabu témák, a szemérmetlenséget már régen megdöntöttük. A telefonomban a tiéd az első telefonszám; s töretlenül próbálkozok ittasan az éjszaka közepén, a reggeli kávé előtt, ha szakad és nincs kedvem az utcára lépni, ha hallani akarom a hangodat, vagy ha szükségem van egy ölelésre, vagy egy üveg tequilára, de már túl sokat vedeltem hozzá, hogy épségben lejussak a negyedikről. Gyere, kopogj be! Jamie-vel már csak rád várunk, hogy beizzítsunk egy újabb, hiteltelen orvossorozat-maraton.

shane & jamie

best friend 4eva'

Te Neandervölgyi előember, te! Te két lábon járó, a pórnép közé leszállt Istenség! Amióta csak kipécéztetek Mayával, azon agyalok, hogy mégis, mi a jó fenéért lettünk, mi barátok? Közünk nincs egymáshoz! Nálad sűrűbben csúsznak le a nőkről a bugyik, mint egy nőgyógyászati szakrendelőben, rám meg legutóbb is úgy támadt rám egy nő, hogy legyen végre valami. (Jut eszembe, ez erőszaknak számít, vagy sem? Számít, ha közben élveztem??? ) Én hirtelen vagyok, temperamentumos, míg te megfontolt és óvatos. Én a gyerekekért rajongok, a műtétekért, a kiszámíthatatlanságért, te a kutatást élvezed, a publikációt, a kitartó rejtély megoldást. És kettőnk közül te voltál, aki becserkészte Mayát is (igen, ezt sosem fogom elfelejteni!) Mégis, mióta csak először ettétek meg az ebédem Mayával, azóta vagy az életem része. Miattad kérek minimum két hamburgert, miattad tetetek bele extra bacont is. Te vagy az, akit Mayával együtt, először felhívok, ha valami érdekeset láttam, ha valami vagy valaki felbosszantott, és akkor is, ha épp egy bár előtt ragadtam, és nem találok haza. Hozzád megyek, ha nehéz döntést kell hoznom, mert tudom, hogy te bölcsen és higgadtan átgondolod velem azt, mit kéne tennem, mégsem erőszakolod rám a véleményed. A kutyád szeret, és bár tudod, hogy ez talán nem egészen illendő, már egész jól megszoktad, hogy időnként arra érsz haza, hogy vagy én, vagy Maya, vagy legtöbbször Maya és én már beköltöztünk hozzád, és kizabáltuk a hűtődet, a maradék sült csirkét megetettük Batmannel, és átrendeztük a nappalidat, mert hirtelen kedvünk támadt talajtornázni, vagy kipróbálni a capuerat. Mindig tartasz otthon nekem zselét, Mayának gumimacit, és persze akármikor rávehető vagy egy klassz kerekesszékes versenyre, amit véletlenül indítottunk el, de igazán jövedelmező beruházás lett, a kórház nem is tudja, hogy honnan van ennyi adományuk szerintem. Te ott vagy mindenhol, mindenben, bármit csinálok. Velem vagy, ha némaságra vágyom, és csak csendben ülsz velem, amíg úgy érzem, túljutottam a nehéz pillanatomon. A teljes sötétségben és némaságban is értesz, nem kell mondanom semmit. Akkor sem teszed le a telefont, ha az éjszaka közepén felhívlak, és nem szólalok meg hosszú perceken át. Nem kérdezed meg, miért, pedig tudod, hallod, hogy sírok épp, és tudod, hogy valószínűleg egy üveg whiskey kiürült palackját szorongatom a kanapémon magamhoz. Mégsem kérdezel semmit, csak megvárod, hogy akár fél órányi csendes, szívszaggató sírás után annyit mondjak: Kösz, és lerakjam a telefont. Aztán másnap reggel, mintha mi sem történt volna, hatalmas adag kávéval és a toxikológiáról kért vitaminbombával jössz át hozzám, hogy összevakarj. A barátom vagy, és én sosem tudok elég hálás lenni azért, hogy vagy nekem.