Egy szép tavaszi reggelen sétáltál be a kórházba, hogy elvégeztess magadon egy tesztet, mivel szeretted volna kideríteni, hogy örökölted-e édesanyád betegségét, a Huntington kórt. Nagyon zaklatott voltál, még akkor is remegtek a kezeid, mikor aznap este véletlenül összefutottunk egy bárban. Próbáltalak megnyugtatni, aminek az lett a vége, hogy az ágyamban összegabalyodva kötöttünk ki. Ez pontosan két hónapja volt, azóta nem hallottam felőled, egészen tegnapig, amikor is az egyik nővér a kezembe nyomott egy tőled származó levelet, amiben az áll, hogy állapotos vagy és bizony enyém a gyermek. Kérlek, mondd, hogy csak viccelsz, bár kétlem, hiszen elég kedvesnek tűntél és nem olyannak, aki fűvel-fával összefekszik. ( Bár néha a jó kislányok is bűnbe esnek, és hát meg is lett a következménye…)
// röviden ennyi lenne az elképzelésem, a pb-t nagyon szeretném ha maradna, valamint a nevet is szeretném megtartani. //