Eléggé utállak. Azt hiszem, te is engem. Mindig kiszöktetsz a kórház kertjébe cigizni, és sosem kommunikálunk máshogy, csak veszekedve. Igazi gyűlölet, nem? Ha valaki látna kívülről, azt mondaná, igazi kémia, de te sem szeretnéd, és én sem, hogy lássanak. Tavaly szeptemberben ismertelek meg. Te sem vettél komolyan, elvégre nagyon jó vagy a kor pontos megállapításában ránézésre. Túl fiatalnak tartottál ahhoz, hogy foglalkozz velem, egészen addig, amíg le nem üvöltöttem a fejed, mikor el akartad venni a fél tábla tejcsokimat. Aztán akkor is, amikor ok nélkül meghúztad a hajam. Meg te is az enyémet, amikor hozzáértem a te hajadhoz. Szent és sérthetetlen. Aztán karácsonyra ajándékot vettél nekem. Majd a szülinapomra is.
Te sem érzel. Én sem érzek. Te sem tudsz semmit az én betegségemről, és én sem a tiédről. Tudom, hogy én vagyok a szenvedélyed, és te is tudod, hogy nekem te. Ennyiben maradtunk.

// Amit a pb-vel kapcsolatban tudni kell: a képen Cole Sprouse látható, azonban rajta kívül is szóba jöhet még mindenki, aki hasonló kaliberű: vagyis kisfiús pofival megáldott 20-25 éves fiatalember például Cameron Monaghan, Lucky Blue Smith, vagy Ash Stymest. Anyuapu,kutyahörcsög rajtad áll, ahogy a betegsége is, vagy az, hogy beteg-e egyáltalán - lehet civil is, csak legyen valahogy bejárása a kórházba. A két karakter kapcsolata, ahogy fentebb kifejtettem, amolyan macska-egér játék, ami vagy marad, vagy fejlődik tovább, rajtunk áll. Elbeszélgetünk még erről egy kicsit, ha megjöttél. Nagyon-nagyon várlak!