»Kedd Ápr. 25, 2017 12:09 am Keletkezett az írás

*Otthon nem állnak valami fényesen a dolgaim Abbey-vel. Sok mindent elcsesztem azt hiszem. De engem senki nem tanított meg arra hogyan is kellene egy párkapcsolatban viselkedni. Mellé még jött a munkám, ami sok időmet elveszi... Valahogy ellaposodtak a dolgok otthon és a munkába temetkeztem. Ezzel persze csak még nagyobb szakadék lett közöttünk. Érzem, hogy hamarosan elveszítem, ha nem lépek semmit. Bár tudnám mit is kéne pontosan csinálnom.
Ma is egy stresszes nap lesz a munkahelyen. Ezt már akkor tudtam, amikor reggel hat új páciensünk lett az osztályon. Ebből kettőt azonnal be kellett fektetnem, hogy nehogy koraszülés legyen. A többi négynél a vajúdás meg a különböző fázisokban tart, tehát hosszú nap lesz. Persze mikor máskor, mint ma jelentett beteget a másik ügyeletes szülész kolléga. Persze szóltam a nővéreknek, hogy hívjanak be még valakit, de ez mindig eltart egy ideig. A délelőtt folyamán az egyik szülés szerencsére komplikáció mentesen lezajlott, de úgy tűnt, hogy a következő nehezebb lesz. A baba farfekvéses, így még az sem kizárt, hogy császármetszés lesz a vége. Úgy tűnt, hogy egy kis időm van még, amíg a szülőszobára kell menni, így célba vettem a földszintet.
Odalent a büfébe elsőkörben vettem magamnak egy jó kávét, aztán kimentem a kertbe a napsütésre. Elfoglaltam az egyik padot és szép kényelmesen elfogyasztottam a jól megérdemelt kávémat. A kávé most pedig kívánt egy cigit. Nem szokásom és nagyon ritkán van olyan alkalom, hogy rágyújtok. Nos a mai egy ilyen alkalom. Igazából nem is emlékszek arra, hogy mikor dohányoztam utoljára. Rendszeresen nem fogok rászokni, ez az egy biztos. Most viszont egy elég húzós nap lesz előreláthatólag, kell a levezetéshez ma.
Most kifejezetten élveztem is ezt a pár perc nyugalmat. Egyszerűen csak ültem kint a padon a napsütésben és csendesen pöfékeltem. Lehet egyesek rossz szemmel néznek rám, de most nem érdekel. Van elég bajom nélkülük is mostanában.*

»Hétf. Május 01, 2017 7:43 pm Keletkezett az írás

»Kedd Május 02, 2017 6:22 pm Keletkezett az írás

*Néha elgondolkodom, hogy miért is a szülészetet választottam. Mert néha annyi a meló, hogy belegebedek. Jelenleg azt sem tudom hogyan fogom túlélni ezt a napot. Egyszerre nem lehetek több helyen. Ha szerencsém van, akkor a két veszélyeztetett terhest még időben fektettem be és nem indul meg a szülés. De akkor is marad négy, amivel meg kell birkóznom valahogy. A nagy baj az, hogy nagyon kevés szülész dolgozik a kezem alatt az osztályon. Addig rendben, hogy időnként áthívok egy-egy nőgyógyászt, ha nagyon nagy gondban vagyok, de ők nem vezethetnek szülést érthető módon.  És itt vannak az olyan napok, mint a mai....férfiasan bevallom, hogy időnként ordítani lenne kedvem.
A merengésemből Madison zökkentett ki. Madison nem volt más, mint a nőgyógyászaton dolgozó kolléga, Jeremiah Callaghan felesége. Akárcsak rólam, úgy róluk keringett némi pletyka mostanság. Hogy külön voltak egy ideig és Madison hisztis némberként viselkedett. Hogy ebből mi az igazság, azt nem tudom. Tény és való, hogy egy ideig nem láttam errefelé a nőt. Mostanság viszont egyre többször jön, ami azt jelenti, hogy kibékültek, ha valóban valami probléma volt köztük.*
-Eszelős? Hová gondolsz? Csak hat új páciens reggel óta. Mi az nekem! Legalább megtanulok osztódni! Másik beosztott kolléga lebetegedett, próbálunk valakit behívni, de eddig még senki az ég világon nem érkezett meg. *Nevettem fel kényszeredetten. A cigimet elnyomtam, amikor leült mellém. Nem tudom hogy viszonyul a bagóhoz, de van bennem annyi lovagiasság, hogy nem füstölgök az orra alá. Nekem sem árt, ha nem szívok annyit. Így is, ha ezt Abbey megtudná, akkor ezért is leszedné a fejemet.*
-Te mi járatban vagy errefelé? Ugye nem páciens lettél? *Senki nem jár szívesen kórházba csak úgy heccből. Vagyis épelméjű biztos nem. Egy kórház nem olyan hely, ahol az ember szívesen múlatná az időt. Plusz azért nem szívesen hallanám, hogy az egyik kolléga -akivel többször is együtt dolgozok- felesége megbetegedik. Persze tudom, hogy ez sem kívánságműsor.*
-Mással nem tudlak megkínálni, csak egy félig elfogyasztott, borzalmas kávéval. De nem ajánlom, ha nem akarsz mérgezésben kimúlni. *Hát igen. A büfében kapható kávét mindennek nevezném, csak kávénak nem. Olyan, mint egy színezett mosogatólé. Viszont más nincs. Koffeint is valószínűleg csak nyomokban tartalmaz, de a hit talán segít, hogy ébren maradjak a mai húzós napon.*

»Szomb. Május 13, 2017 9:53 pm Keletkezett az írás

»Hétf. Május 15, 2017 4:20 pm Keletkezett az írás

*A kórházban a nővérek, az ápolók rosszabbak, mint az öreg pletykás vénasszonyok, akik egész nap kint ülnek a házuk előtt és kibeszélik a falu eseményeit. Az ember hiába próbálja megtartani magának az élete apró részleteit egy kórházban dolgozva. Előbb-utóbb valaki elkezd pletykálni...és ha elkezdődik a pletyka, akkor hamarosan az egész kórház tudni fog rólad és viselt dolgaidról. Én próbálom magam távoltartani ezektől, de ígyis eljutnak hozzám a pletykák. Ismerem Jerry és Madison történetét.. legalábbis ami a kollégák között terjeng. Az igazság meg lehet, hogy valahol odaát van. De biztos vagyok benne, hogy hallott már rólam is dolgokat. Vagy ha nem, az üdítő kivétel lenne. Egy főorvos magánélete valahogy mindig nyitottkönyvnek tűnik.*
-Pacsit ide.. egy főorvos és egy gyakornok kapcsolata sem egyszerűbb...csoda, ha nem hallottad rólunk a pletykákat. *Fintorodtam el egy kicsit.* -Inkább nem is gondolok bele, hogy mi lesz, ha eltelnek a rezidensi évek és szakorvos lesz...talán majd integetünk egymásnak a büfében. *Nem szeretnék arra gondolni, hogy egyszer vége lesz a kapcsolatunknak. Elhatároztam, hogy visszatalálunk egymáshoz, szóval az akadályokat is le kell majd küzdenünk. Vannak elképzeléseim... pontosabban tudom, hogy mit kéne tennem, de félek tőle. De ha sikerül most helyrehozni a kapcsolatunk, akkor talán lesz merszem megkérni Abbey kezét.*
-Dehogy, mindig örülök egy ismerős páciensnek. Csak szólj és a nyolcadik héten jöhetsz az első ultrahangra. *Ha igazak is voltak a pletykák, úgy tűnik tényleg kibékültek és jöhet a gyermekáldás. Ezen nem fog múlni, szívesen vállalom, hogy végig viszem a terhességet. Nem tudom annak idején hogyan jött az isteni sugallat, hogy ez legyen a szakom, de imádom a szakmám, új életeket világra segíteni. Néha elgondolkodom azon, hogy vajon én milyen lennék apaként. A szüleim nem igen törődtek velem, csak nőttem, mint a gomba és balhéztam az utcán a haverokkal. Nem rajtuk múlott, hogy az lettem, ami. Tehát vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban, de ha esetleg mégis teherbe esne Abbey, nem esnék kétségbe azt hiszem.*
-Hát nem utasítom vissza, ha tényleg nem kell. *Bármilyen kávé jobb annál a mosléknál, amit a büfébe adnak. Ma pedig nagyon fog kelleni minden mennyiségű koffein. Laza mozdulattal borítottam a tuják közé a pohár tartalmát és szinte mámorosan kortyoltam a kitöltött meleg kávét.* -Egy istennő vagy! Az életem mentetted meg! *Nevettem fel. Most bármit adnék neki cserébe. Lehet csak egy termosz kávé, de valami mennyei. Ritkán tudok ilyen jót inni.* -Mit kérsz cserébe? Jól használd ki, egyszeri alkalom. Csak itt, csak most, csak neked! *Ugrattam. Bár így belegondolva nem tudnék neki sok mindent adni most. Max a szakértelmem, ha valami kérdése lenne.*

»Szomb. Júl. 15, 2017 9:01 pm Keletkezett az írás

- Nem hallottam semmiféle pletykát. – válaszolok halványan mosolyogva és megvonom a vállam. Tényleg nem hallottam felőlük, és Jerry amúgy sem pletykás fajta. De még ha az is lenne, mostanság nincs ideje ilyesmire, ha akad egy kis szabad ideje akkor azt leginkább velem tölti és nem a legfrissebb szaftos sztorik begyűjtésével. Szerencsések vagyunk, mert így legalább van saját életünk. Az viszont meglep, hogy Loganék is hasonló cipőben járnak. – Azt hittem, hogy könnyebb úgy, ha egy helyen dolgoztok. Eddig nem is gondoltam arra, hogy az eltérő beosztások miatt nem találkoztok eleget. De egyébként jól megvagytok Abbyvel? – őszintén érdekel, hogy mi újság velük. Addig is körülnézek itt a kertben, és nincsenek túl sokan. Odabent persze nyüzsgés van, ember ember hátán és mindenki rohangál, küzdenek az életekért, karokért, lábakért… nem tudom hogy bírják. Sosem lennék képes arra amire ők, én ennél gyengébb vagyok. Szerencsések vagyunk, hogy nem mindenki olyan mint én.
- Kösz! Mindenképp jelentkezem, ha aktuális lesz. – remélem nem látja rajtam, hogy mennyire szeretném, hogy ez hamar bekövetkezzen. Jó lenne már ott tartani, hogy vizsgálatokra mászkálhatunk. De ez még odébb van szerintem, hiszen még csak most sikerült átrágni magunkat a problémákon, és ki tudja mi minden van előttünk!
Milyen lehet szülésznek lenni? Kis életeket világra segíteni? Látni am embereket olyan kiszolgáltatottan, aztán a világon a legnagyobb öröm közben? Kicsit irigylem, de mint mondtam én erre nem lennék képes. Felajánlom neki a kávét, és töltök is a poharába belőle. Bármi jobb mint az a mosogatólé az automatából vagy a büféből.
- Ugyan! – ahogy elneveti magát, én is már vigyorgok – Innék én is veled de akkor Jerry morcos lesz. Szerinte túl sok kávét iszok. Így most azzal állok bosszút, hogy másokkal is sokat itatok! – kacsintok rá játékosan. Aztán én is elnevetem magam. Mit kérek cserébe? Hát ez vicces kérdés, egyértelmű válasszal. – Mivel a világbékét nem tudod elintézni, ezért inkább talán ha tudnál te is egy kicsit lobbizni a főnökségnek, hogy kevesen vagytok… - sóhajtok szomorkásan, de aztán máris visszanyerem a mosolyom. – Abby meg te is jól járnátok, ha nem kellene ennyi plusz műszakot vállalnotok. Több időtök lenne egymásra!


// bocsánat, hogy csak most válaszoltam, kicsit elkavarodtam a reagok közt

»Hétf. Júl. 17, 2017 10:54 am Keletkezett az írás

-Igaz. A pletykák csak az ápolók és az orvosok között számít nagy dolognak. Én sem szoktam hazavinni ezeket a dolgokat. *Otthon szeretek a munkán kívüli dolgokkal foglalkozni. Ha a pletykák igazak lennének, akkor már réges-régen nem lennénk együtt Abby-vel. Igaz, vannak problémák, de úgy tűnik, hogy kezdenek egyenesbe jönni a dolgok. Ha kis szerencsénk van, akkor hamarosan Abby is a pácienseim közé kerül, mert ahhoz ragaszkodok, hogy ha terhes lett, akkor én akarom végig vinni, egészen a szülésig. Tudom, hogy vannak nagyszerű kollégáim, de mégis csak Abby-ről van szó, ő jelenti nekem az életet, még ha volt egy hullámvölgyünk is nemrég.*
-Abby gyakornok még, mindig másik osztályon, másik műszakban. De igyekszünk egyben tartani a kapcsolatunkat. Voltak problémáink, de rendezzük őket. Kis szerencsével ő is hamarosan a páciensem lesz. *Mosolyodtam el. Hát belevágtunk a babaprojektbe a múltkori mámoros éjszaka után. Hirtelen döntés volt, de bízok benne, hogy a helyes utat választottuk. Neki sem és nekem sem voltak jó szüleink, így remélhetőleg mi teljesen mások leszünk. Talán pont egy baba kell, aki igazi családdá kovácsol minket ennyi év után. Már az is körvonalazódik a fejemben, hogy mikor és hogyan kérem meg a kezét. Ugyan modern kort élünk, de mégis csak jobb, ha egy házasságba születik bele a gyerek.
A legtöbb nő, aki hozzám jön a terhessége miatt, nagyon izgatott. Így az évek alatt megtanultam olvasni a reakcióikban, apró gesztusaikban. Így Madison-on is láttam, hogy izgatott és várja az első ilyen alkalmat. Valószínűleg nagyon szeretne már egy kis lurkót. Én pedig szívesen segítek majd mindenben a terhesség körül, ha oda kerül a sor. Pláne, hogy kolléga feleségéről van szó. Nem mintha a többi páciensem nem kapna ugyanolyan nagy figyelmet. Életeket világra segíteni... nem is tudom mi vitt erre a pályára, de szeretem csinálni. Mondhatni az én kezemben kezdődik mindegyikük kinti élete.*
-Most bármennyi koffeint el tudnék fogyasztani, nem is látom még a nap végét. *Jól esően kortyolgatom a finom fekete folyadékot. Mérföldekkel finomabb, aromásabb, mint az előző kávénak csúfolt mosogatólé. Ez legalább tényleg segít, hogy ébren tudjak maradni, amíg csoda folytán meg nem érkezik egy kolléga, aki besegítene. De igazuk van, én sem jönnék be szabadnapomon, oldják meg.*
-Óóóó, szoktam én beszélni nekik. Sajnos kevesen választják manapság ezt a pályát. Volt olyan kolléga, aki azért mondott pont fel, mert nem volt egy csepp szabadideje sem... Mondjuk én ezt nem tudnám megtenni a pácienseimmel... De igyekszek mindig a főnöknek beszélni, ha összefutok vele. *Igaza van Maddie-nek, nem jó ez így. Amikor már nőgyógyászt kell áthívni, hogy szülést vezessen le, az már probléma. Hiszen nem ez a szakterületük, nem tudnák mit kellene csinálni egy-egy problémásabb esetnél, ahogy én sem tudnék helytállni az ő szakterületükön. Mi lesz, ah ez miatt kerül veszélybe egy újszülött vagy az édesanyja? Olyan pert akasztanak a kórház nyakába, hogy ketté áll majd a főnökség szeme. És igazuk lenne a felpereseknek..*

/Semmi baj. Nekem is gép problémám van mostanában, keveset tudok neten lenni./

» Keletkezett az írás