Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Bambi & Teddie - A crazy night
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Szomb. Nov. 07, 2015 1:01 am Keletkezett az írás





What a crazy night!
Bambi & Teddie


- Teddieke, jöttél leváltani? De kis ééédes, de én még maradok szüneten. Húzzál vissza gályázni! - ez az anyaszomorító köcsög képe fogad, amint belépek a konyha mögötti részbe, ahol az öltözők, és a pincérek ebédlője van. Ez az anyaszomorító pedig Jake. Két éve dolgozik itt, és azt hiszi, hogy bizony ő a főnök. Pedig ez k... rohadtul nem így van. Itt Nick a főnök, és nem ez a nyomorult.
Egyáltalán honnan veszi a bátorságot, hogy így hívjon? Kis huszonéves takony. Egyszer még megéri, hogy az öklöm találkozzon az arcával. De tudnám, hogy akkor is én húznám a rövidebbet, hiszen Nick egyébként is pikkel rám, pont azért mert elmentem. De annak már rohadtul öt éve volt, és visszajöttem, az isten áldja meg már. Ráadásul ennek a pöcsfejnek is el kell viseljem a képét, szinte nap, mint nap. És ez egyáltalán nem jó. Ráadásul ott vág nekem alá, ahol tud és amikor csak tud.
- Tegyél lakatot a pofádra Jake. Senki nem kíváncsi a baromságaidra. - lököm neki oda, ahogy leveszem a kötényemet a derekamról, és a számba biggyesztek egy szál cigit. - Nick engedett el szünetre, aki még mindig a főnök, aki még mindig nem te vagy. Szóval kispajtás... Itt az ideje, hogy te húzzál vissza gályázni. - a derekának lököm a kötényét, aminek a következménye az lesz, hogy ő teljesen 'véletlenül' leönti az ingemet borral.
- Rohadj meg, te... - még mielőtt olyat tennék, amit esetleg megbánnék, fújok egy nagyot, lehámozom magamról a boros inget, és félmeztelenül lépek ki a hátsó, alkalmazottaknak elzárt kis udvarba, és gyújtok rá a cigimre. Nagy lendülettel fújom ki a füstöt, és nyugszom meg. Mire harmadjára végzem el ezt a mutatványt, akkor veszem észre, hogy bizony nem vagyok egyedül.
- Szia Bambi. - fordulok felé mosolyogva, újabbat szívva a cigimből. Odasétálok a kávé automatához, megnyomom a gombot, hogy adjon nekem egy erős feketét, és amint kész, bele is kortyolok, hogy felváltva kávézzak és cigizzek. Hosszú lesz ez a mai éjszaka, és úgy néz ki, hogy az a patkány Jake tönkretette a tiszta ingem, kénytelen leszek a múltkorit felvenni. Remélem még használható állapotban lesz. Ha nem, akkor lenyomom az egyik tálcát a torkán. De minimum keresztbe.
Együtt jöttünk ma is, viszont nekem egyből be kellett állni, és a kajaszünetemet én még nem töltöttem ki. Bár kettő van, de ez csak rendezvény esetén szokott így lenni. Beletúrok a hajamba, és szemeim végigszaladnak a velem szemben álló leányzón. Egek, mennyire fura, hogy... Szóval hogy mi nem jöttünk össze. Vagyis csak nekem, mert ő még mindig csak a barátjaként tekint rám, és hiába látott a múltkor Nettie-vel, a csinos kolléganőnkkel, nem hiszem, hogy bármiféle érzést kiváltott volna belőle. Úgy látszik, megint olyan járgány után rohangálok, ami rohadtul nem fog megállni. Fene egye meg.
- Jake leöntötte az ingemet borral, miután közöltem vele, hogy húzzon vissza dolgozni. Kivételesen azt nem dörgölte az orrom alá, hogy ma is elhívott-e randizni. De én mondom neked, hogy ha a szeme is rosszul mozdul feléd, átmegyek rajta a motorommal. - mondandóm végét nevetéssel erősítem meg, bár minden egyes szavamat komolyan gondolom. Esküszöm, hogy áthajtok rajta a motorommal, és még élvezni is fogom. Bár nem hinném, hogy a börtönt élvezném, de szívesen letörölném az alattomos vigyort a képéről. Hát biz' isten, le is fogom.
- Tiszta őrület van ma. Legalább hatszor kaptam meg, hogy mennyire szar a kaja... De akkor mi a fenének jönnek ide? Ne nekem mondják, Nicknek mondják. Nem én vagyok a főnök. - csóválom meg a fejem, lehajtom az utolsó kortyot a kávémból, elnyomom a cigarettámat és nekidőlök az étterem falának, úgy várom a válaszát. Francba, de dögös a munkaruhájában... Is.

words: egy híján hatszáz
note: remélem tetszik  szív  
?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Nov. 07, 2015 2:48 pm Keletkezett az írás



Teddie & Bambi
oh my my my, what you do to me
Jobban belegondolva ez a mai nap is éppen úgy kezdődött, mint minden másik, amikor Teddievel jövök munkába. Milliószor cikizem őt, amiért annyira odavan a motorokért - amit egyébként teljesen megértek, ha fagyiról vagy müzliről van szó, teljesen olyan leszek, mint ő, amikor gyorsulásról és kerekekről beszél. Ennek ellenére imádok mögötte ülni. Meg a tekinteteket is, amelyeket olykor sikerül elkapnom a járókelőktől, akik elismerően mérnek végig bennünket, mintha legalábbis egy csodaszép pár lennénk. Bár azok is vagyunk, egy csodaszép és roppant vonzó baráti pár. Az, hogy odáig vagyok a legjobb barátom hátsójáért most tulajdonképpen nem számít. Ugye?
Szeretem én a munkámat, de komolyan. A pörgést, az embereket, a hangzavart, meg azt, hogy jó a csapat. Leszámítva persze Jake-et, akiről mai napig nem tudom eldönteni, hogy teljesen komolyan olyan, amilyen, vagy szimplán bolond. (Bár szívem szerint az utóbbira szavaznék.) És igen, az ember elfogad bizonyos mértékű őrültséget azoktól, akik körülveszik, de nem annyi éven át, mint én Jake-et. Komolyan! Igen, igaz, hogy a számolásba már belezavarodtam, de aki a vendéglátásban dolgozik, annak bizony számolnia kell a következményekkel. Épp ezért Jake és mindenféle velejáró következmény miatt osontam ki az udvarra, amíg még megtehetem.
Várva az ihletre, vagy éppen a megvilágosodásra álldogálok az udvaron, a frissen szerzett kávémmal, amit jobb lenne nem fogyasztanom, mert a koffein olyan szinteken felpörget és hiperaktívvá tesz, hogy órákig nem lehet lelőni tőle. Kisebb szívrohamot kapok így is, amikor kivágódik az ajtó és kilép rajta Teddie. Kevés kellett hozzá, hogy fel ne sikítsak, de felnőtt nagylány vagyok már, mit ijedezem a legjobb barátomtól? Hiszen Ő nem egy szörnyeteg az ágy alól. Somolyogva figyelem, ahogyan formás ajkai közé helyezi a cigarettát és vissza kell fognom, hogy ne nevessek rajta, mert még mindig nem vett észre.
- Szia Morci - Muszáj felnevetnem, ahogy őt nézem - meg a fedetlen felsőtestét, amiről tulajdonképpen csak nagyon nehezen tudom levenni a szemeimet. Mikor nőtt fel ennyire a legjobb barátom? Van erre egy teóriám, ami a következő. Azt szokták mondani, hogy a legjobb barátok olyanok egymásnak, mint a testvérek. Aztán ott az a kis mondás, hogy reggel húgom, este... Á, hülyeség. Teddie múltkor is jobban érezte magát Nettievel. Szerintem munkába is csak azért hoz el, mert útba esik neki a lakásom.
- Jake egy idióta barom - forgatom a szemeimet, meghallva legkevésbé szimpatikus munkatársam nevét. Ugyan én és Jake nem vagyunk kifejezetten rosszban, sőt, olykor még értelmes, felnőtt beszélgetést is képesek vagyunk folytatni, azt az elvet vallom, hogy aki a legjobb barátomnak nem szimpi, az bizony nekem sem az. És kész. - Nem éri meg foglalkozni vele - rázom a fejemet teljes meggyőződéssel. Elképzelni sem tudom milyen lehet folyamatosan együtt dolgozni Teddienek Jake-el, hiszen szerencsére én nem sokat érintkezem velük, mindenesetre én sem bírnám. Így a kifakadást teljesen jogosnak ítélem magamban, Thad részéről.
- Tudod mikor fogok én vele randira menni - hangos kacagás tör ki belőlem, ahogyan megjelenik előttem a jelenet. Én és Jake? Ugyan kérem, álmodjon csak tovább a kis királylány.
- De ha te elütöd és börtönbe kerülsz szerinted hogy látogatnálak meg? Mondjuk simán kikönyörögném a hitvesi látogatást - vigyor jelenik meg az arcomon az ötletre. Így pillantok Teddie szemeibe, várva a reakcióját a javaslatomra. Na nem mintha tényleg szeretném, hogy elüsse a munkatársunkat és végül börtönbe kerüljön miatta - bár egy olyan ember meggyilkolása, mint Jake, szerintem nem is minősül bűncselekménynek. Kevesebbet kellene olvasnom a Bűn és bűnhődést.
- Bárcsak segíthetnék - mondom szomorúan. Nem szeretem, amikor Teddiet így látom. Legalább annyira jó kedvének kellene, hogy legyen, mint nekem, most, hogy félmeztelenül látom. Követem a pillantásommal, ahogyan elnyomja a csikket, aztán közelebb lépek hozzá, az időközben kihűlt kávémat úgy elfelejtve, ahogy tanultam.
- Bármennyire élvezné a vendégek női fele, azt hiszem kerítenünk kellene neked egy inget. - Odalépek hozzá, és gondolkodás nélkül ölelem át a derekát. Nevetve teszem fel neki a következő kérdést. - Nem?

© ZENE: benned minden megvan | SZAVAK: 628

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Nov. 08, 2015 4:21 pm Keletkezett az írás





What a crazy night!
Bambi & Teddie


Amikor felidegesítenek, általában két dologra szoktam gondolni. Az egyik a motorom, az, hogy mennyire szeretem a sebességet, az embereket akik megbámulnak, a kölyköket akik fel akarnak ülni a motorra, a nőket, akik vágyakozva nézik, hogy legalább egy kört hadd menjenek vele, és persze magát azt a tényt, hogy motorozni a világ egyik legjobb dolga. Csak felülsz rá, beindítod, meghallod a hangját, a dörmögését, az erejét, mindent. És ez tökéletesen le tud engem nyugtatni, ha Jake, vagy esetleg Nick úgy dönt, hogy az én idegeimen próbálja ki a felettébb vicces tréfáit. És komolyan, be szokott válni.
A másik... Aki képes lenyugtatni, ő Amber. Ritkán hívom így, nekem már Bambi marad. Régóta együtt dolgozunk, de nekem az első naptól kezdve tetszett de gyáva voltam. Soha nem volt annyi bátorságom, hogy elhívjam randizni, vagy komolyan közeledjek hozzá. Viszont nagyon jó barátok lettünk. Ami talán kárpótolhat azért, hogy soha nem volt köztünk több ennél, de a rosszabbik fele pedig az, hogy bizony mindig az anyósülésről nézhettem végig, ahogy kapcsolatai kezdődnek, majd vigasztalhattam napokig-hetekig egy kapcsolat vége után ápolhattam a lelkét.
- Nem vagyok morci... Gyilkolni van kedvem. - nevetek fel halkan, ahogy a számba helyezek még egy szál cigarettát, és rágyújtok. Hiába, összességében kilenc órája melózok egy huzamban, és most jöttem ki cigizni. Ilyenkor, amikor lagzi van, akkor mindig így szoktam működni. Sok munka, kevés szünet, és akkor is sok cigi. És tudom, hogy ez nagyon nem jó, hiszen tizenhat éve dohányzom. Sokszor már érzem, hogy nincs valami rendben a tüdőmmel, de nem tudom letenni a cigarettát. Ahhoz túl sok a stressz. Túl sok minden. Hiába, hogy látszólak kiegyensúlyozott életem van, néha beütközik olyan dolog, amitől még mindig rosszul tudom érezni magam. Ilyen például Jake állandó piszkálódása az érettségim hiánya miatt. Nick azért nem adta át az étterem vezetését nekem, mert nincs érettségim. Pedig én voltam az első alkalmazottja. És most mégis az a patkány Jake az esélyesebb. Az élet szar. De legalább jó a grafikája.
- Tudom hogy az... Tudom hogy nem szabadna foglalkoznom vele, de amikor Nick közli veled, hogy Jake lesz az étterem vezetője pár hónap múlva, az egyenesen azt jelenti hogy én leszek az első, akit ki fog rúgni. És mindezt azért, mert nem érettségiztem le. - csóválom meg a fejem. Már nem fújtatok, mint egy bika, már nem dühöngök, nem verem szét a berendezést. Csalódottan nyugodtam bele, hogy nemsokára elbúcsúzhatok az állásomtól. És érettségi nélkül már nem igazán fognak alkalmazni sehol. Külföldön az ember még el tudja magát adni mindennek, de itt?!
Nick egy kivételesen jó ember... Volt, amíg meg nem érkezett Jake, és elrontotta. Addig ő volt a legjobb barátom, manapság már nem tudunk ketten meglenni egy légtérben, de tudja hogy miért kell itt tartania engem. Mert rengeteg tanulóm van. Nagyon sokan hozzám járnak tanulni a vendéglátós iskolából. Ugyan a főpincér sem én vagyok, hanem Jake, a gyakorlatokat mindig én vezettem. Egyelőre szerintem ezért lehetek itt, semmi másért.
Egy kicsit megnyugszom, amikor közli a velem szemben álló leányzó, hogy eszében sincs elmenni randira azzal a féreggel. Legalább ennyit el tudtam érni, hogy ő nem isteníti Jake-t, mint a kollegáink többsége. És a főnök. Ez fontos. Ha a főnök valakit istenít, akkor ott már gond van.
- A látogatás a legkevesebb, kivel motoroznál akkor? - felnevetek halkan a hitvesi látogatás ötletére. Imádom ezt a csajszit, annyira túlteng benne az élet, hogy nekem sincs időm mellette rosszkedvűnek lenni. De komolyan, egy kész energiabomba, és képes ezt bármikor bizonyítani. Mennyire örülnék, ha egyszer összejönnénk? Nagyon.
- A tálcát borítanám rá mindegyikre. De... - elakad a szavam amikor megölel, aztán megsimítom a hátát. - A szekrényemben... Van még egy ingem, ilyen esetekre. - kedvesen elmosolyodok, úgy pillantok le Bambira. De jó. Nagyon jó.

words: 611
note: : :3
?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Nov. 08, 2015 9:21 pm Keletkezett az írás



Teddie & Bambi
oh my my my, what you do to me
- Azért remélem én még biztonságban vagyok - Nevetem el magamat, amikor Teddie vitába száll azzal az állításommal, hogy márpedig Ő morcos. Vagy nem morcos. Mindegy. Lényeg a lényeg, hogy nem szeretem őt így látni és ha bármivel is csak egy kicsit is fel tudom vidítani, akkor azt megteszem. Nem kell rosszra gondolni, nem úgy értettem. Vagy mégis?
- De várj, várj... Ha mégis meggyilkolsz ma este valakit, aki remélem, hogy Jake lesz és engem kikérdeznek a zsaruk akkor kiderül, hogy tudtam róla és bűnrészességért engem is lecsuknak. Létezik koedukált börtön? - Próbálom magamat nagyon komolyan előadni és úgy tenni, mintha tényleg foglalkoztatna ez a kérdés, vagy ha legalábbis fennállna annak az esélye, hogy itt ma valakit tényleg meggyilkolnak. De azt hiszem mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy ez nem így fog történni. Azt hiszem ismerem már eléggé Teddiet ahhoz, hogy tudjam, bármilyen mérges is valakire, nem fogja hidegvérrel meggyilkolni.
Azt hiszem ez a mennyire-ismerem-a-másikat dolog fordítva is igaz, tekintve, hogy Ő az egyetlen férfi eddigi életemben, akivel huzamosabb ideig kibírjuk egymást. Na már nem egy párkapcsolatban, csak úgy... barátként. Jó tudni, hogy van valaki, aki képes elviselni minden hülyeségemet.
- Nem rúghat ki téged. - Megrázom a fejemet. El sem tudom képzelni a munkát Teddie nélkül. Ha őt kirúgná bárki is - legyen az Jake vagy épp Nick -, fognám magamat és én is felmondanék. Nem ismerek jobbat Tednél ebben a szakmában és komolyan nincs ki a négy kereke annak, aki ezt nem ismeri el. - Te vagy a legjobb...
- Néhány hónap alatt akár egy érettségit is megszerezhetnél - vonom meg a vállamat elgondolkodva. Hiszen történtek már csodák és nem hiszem el, hogy éppen az én legjobb barátom ne tudna kirázni a kisujjából egy érettségit. Az ember hosszú évek alatt össze is szedi azt a tudást, amit egyébként olyan fiatalon elvárnak tőle. Különben is, az érettségi mitől érettségi? Mire vagyunk érettek? És miért kell mindenkinek megérnie ugyanakkorra arra a nagy dologra? Lehet, hogy Teddienek éppen most jött el az ideje. Történjen bárhogyan is, én biztosan száz százalékig támogatnám őt. Hiszen ez a dolgom.
- Ez meg a másik... - nagyon komoly arccal kezdek el bólogatni neki. És tényleg. Mi is lenne velem, ha nem ülhetnék fel reggelente arra a nagy becsben tartott járgányra? Oké, most valószínűleg mindenki azt mondja, hogy lehet azon egyedül is ülni, de el kell keserítsek mindenkit egytől-egyig, ugyanis nincs jogsim. Tudom, szar ügy, de eddig soha nem volt rá elegendő időm - vagy éppen kedvem. Ha Teddie elmegy érettségizni, én szerzek egy jogsit, esküszöm.
- Akkor gyere, szerezzük meg - mondom nevetve, miközben a derekánál fogva befelé kezdem húzni. Isten ments, hogy most elengedjem. Persze csak azért, hogy meg ne fázzon... Na nem mintha annyira szeretném, hogy felöltözzön. Sokkal inkább az a bajom, hogy meglepően a kedvemre van, hogy láthatom a legjobb barátomat ing nélkül. Basszus.

© ZENE: mary joe | SZAVAK: 464

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Nov. 10, 2015 1:00 am Keletkezett az írás





What a crazy night!
Bambi & Teddie



A hozzászólás trágár szöveget tartalmazhat (18+)

- Téged bevennélek a tervembe, ha erről lenne szó. – elvigyorodok. Tényleg, ha gyilkolnék, Bambi lenne az első, akinek szólnék. De nem fogok gyilkolni, szóval ez a probléma is megoldva. Komolyan. Nem lennék képes rá, én ahhoz túl jó embernek tartom magam. Azt hiszem.
A koedukált börtönös ötletre felnevetek halkan. Ez a nő lenne nekem az igazi, de fogadjunk hogy már sorban állnak érte a srácok, hiszen most vágta ki azt a nyomorék David-et. Persze elhívhatnám randira, de fennáll az esélye annak, hogy bizony ezzel tönkrevágok egy nagyon, de nagyon jó barátságot. Vagy nem lehetnénk ugyanúgy barátok is, és kapcsolatban is lehetnénk? Halvány lila fingom nincsen róla.
- Édesem, sajnos nincsenek koedukált börtönök… Pedig téged kérnélek magam mellé a cellába. – elvigyorodok, ahogy a számhoz emelem a cigarettát. Beleszívok, a két ujjammal addig elengedem a nikotinrudat és miután a füstöt letüdőztem, köröket fújok ki. Kedvenc szórakozásom, hiszen tudom hogy Bambinak legalább annyira tetszik. Régebben is mindig ezért csesztetett, hogy tegyem meg ezt a kedvéért. Akkor sem kellett sokat noszogatnia, hiszen minden… Oké, szinte minden kérését teljesítem azonnal. Papucs lennék? Nem. Csak azt akarom, hogy végre engem vegyen észre, és ne azt a sok szánalmas kérőt, aki arra megy, hogy egy éjszaka megdugja. Bár amióta az én barátom, ilyenek nem igazán szoktak jönni hozzá, hiszen én nem szoktam ezeknek a faszukkal gondolkodó embereknek javasolni, hogy közelebb kerüljenek hozzá.
Talán kicsit túllihegem, igen, de… Elvakított volna a szerelem? Szerintem már ezer éve. De nem tehetek ellene semmit. Sajnálom.
- Sajnos nem vagyok én itt senki, hogy ezt megakadályozzam. – keserűen elmosolyodok. Ha ki akar rúgni Nick, akkor megteszi. Ha Jake is ki akar majd rúgni, akkor ő is meg fogja tenni. És az a legszörnyűbb, hogy kicsit úgy érzem, hogy miattam van ekkora forgalom itt. Egyrészt. Hiszen tényleg tíz éve vagyok a szakmában, és soha senki nem tanított rá. Mindent magamtól sajátítottam el. Lehet ezért nem akar Nick kirúgni. Vagy azért mert a barátjának tekint még mindig? Nem hiszem. Nem tudom. Semmit sem tudok már.
- Azért ez elég nagy mondás, hogy én vagyok a legnagyobb… Korántsem, csak… Az egész éttermet együtt kezdtük el Nickkel, és én úgy érzem magam, mint akit hátba szúrtak. De elég rendesen. – a mondandóm első felénél még szerényen elmosolyodok, aztán pedig ismét sértettnek, megbántottnak és átvertnek érzem magam. Ez a három pedig a legrosszabb érzés a világon, hidd el… Higgy nekem.
- Az érettségi még lenne a kisebb gond, de nincs időm rá. A saját vállalkozásomat akarom elindítani, de nincs meg rá a keret, és dolgoznom kell. De ha kirúgnak, hol a fenében alkalmaznának? – tárom szét a karjaimat. Sajnos ez igaz, hiszen érettségi nélkül nemhogy saját vállalkozásom nem lehet majd. Nem is fognak alkalmazni sehol. Nick az egyetlen, aki alkalmaz még most is, és… És ha ő kirúg, akkor mi a fenét csinálhatnék? Mehetnék az utcára. Fene egye meg.
- Nem bánom, szerezzünk egyet. – bólintok mosolyogva, és engedem magam a húzásnak. Bárcsak az ágyába húzna így be… Bár az ilyet nagyon gyorsan ki kell verni… Mármint ki kell űzni a fejemből. Ő csak a barátom. Vagy nem? Mi a fene van?!
- Na mi az Teddike, romantikáztatok? Tudod, munkaidőben tilos! Hajj, mi lesz, ha ezt a főnök úr megtudja… NICK! – visszatérve ismét Jake képével találjuk szembe magunkat. És ha Bambi nem áll közénk, akkor most már teszek is érte, hogy kirúgjon Nick. Őszintén remélem hogy közénk áll! Kérlek Bambi, nem akarom kirúgatni magam, de az indulataimnak most nagyon nem tudok gátat szabni. Francba.
- Jake, kotródj vissza dolgozni. Ki a franc vagy, hogy állandóan beszólogass nekem, te takony kis buzi?! – egyelőre csak vészesen közelítek hozzá, az öklömet még nem emelem fel… Ez egy jó estének ígérkezik!

words: 606
note: nem akarom hogy kirúgjanak Sad
?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Nov. 10, 2015 8:50 pm Keletkezett az írás



Teddie & Bambi
oh my my my, what you do to me
Néha, amikor Teddievel vagyok, totál elfelejtem, hogy éppen mit csinálunk, vagy hogy igazából lenne más dolgom is és csak arra tudok gondolni, hogy mennyire szeretek vele lenni. Nem vagyok olyan, aki napokig lógatja az orrát valamiért, de még ha néha el is kap a melankólia, Thad pillanatok alatt elfeledteti velem a bajomat. Ma persze egyáltalán nem erről van szó. Sokkal inkább én vagyok az, aki próbálja felvidítani félmeztelen barátunkat. És azt hiszem kifejezetten sikeres is vagyok, mert nem kell túl sokáig firtatnom a koedukált börtönök létét ahhoz, hogy lássam a vigyorát, amit egy fogorvos is pillanatok alatt megirigyelne. Hát még egy olyan nő, aki szerelmes az én legjobb barátomba és velem látja.
- Milyen rendes tőled - felelem nevetve. Lehet, hogy mióta szakítottam Daviddel kicsit talán túl sok Netflixet nézek, mert rögtön legalább hat ötlet jut eszembe, hogyan is tehetnénk el közösen láb alól Jake-et. Komolyan, a világnak nem jelentene túl nagy veszteséget, abban biztos vagyok. De én sajnos nem bravúros ügyvéd vagyok az egyik ilyen sorozatból, aki képes lenne titokban tartani az egészet és minden bizonyítékot eltüntetni, amellett, hogy könnyű szerrel helyt áll a tárgyalóteremben is. Én csak egy mezei pincérnő vagyok. De mindenki elkezdte valahol, nem igaz?
- Helyes válasz - vigyorodom el én is. Így figyelem tovább, ahogyan Teddie a szokásos köreit eregeti a rák-pálcikájával. Bármennyire imádom őt úgy, ahogy van, nem akarom látni, ahogyan napról-napra fokozatosan kinyírja magát a dohányzással. Tulajdonképpen még jól is esik, hogy maga mellett akarna tudni egy cellában, ha lenne rá lehetőség. Hízelgő. De komolyan. Kár, hogy a legjobb barátomról van szó. Mert legyünk bármennyire is mind a ketten heterók, mégis mi történne, ha minket összeengednének? Mellesleg, mi lenne, ha csak azért mert együtt vagyunk, valami nem tetszene belőlem neki. Szörnyű lenne elveszíteni őt.
- Teddie... Millió éve ismered Nicket, komolyan kinézed belőle, hogy kirúgna? - Felvonom a szemöldökömet. Na nem mintha én annyira tisztában lennék a kettőjük helyzetével, mivel én jóval azután érkeztem, hogy egyáltalán kialakult közöttük az a bizonyos konfliktus, amiről mindkét pasi beszél de egyiket sem értem meg igazán. A nők dolga, hogy egymással haragban legyenek. Eddig úgy gondoltam a férfiak sokkal jobban összetartanak, de lassan el kell gondolkodnom az ellenkezőjéről.
- Komolyan szétrúgom a hátsódat, ha nem fejezed ezt be. - Hogy enyhítsem a mondandóm élét, elmosolyodom ugyan de halálosan komolyan gondoltam, amit mondtam. Pont az az ember hiszi azt magáról, hogy nem a legjobb ebben az egész kócerájban, amikor Ő mindenféle képesítés nélkül képes megoldani a legabszurdabb helyzeteket is. Csak az emberekkel lenne egy kicsit könnyebb dolga...
- Tudod azt szokták mondani, hogy valamit valamiért - mondom halkan nevetve. A pasik komolyan olyan nehezen látják meg azt, ami ott van az orruk előtt. Mert valószínűleg egy harminc éves férfinak olyan nehéz lenne letenni egy érettségit. Tényleg meg kell valósítanom azt a hátsóba billentést, ha azt akarom, hogy Ted valaha is megtegye, amit meg kell tennie. Meglesz az érettségije, nyit egy saját éttermet és simán világhírű vendéglátó lesz belőle. Jósnőnek kellene mennem...
- Szuper - vigyorogva nézek fel rá, miközben még mindig befelé próbálom irányítani. Persze nem kell túlságosan erőlködnöm, mert jön Ő a saját lábán is, teljesen önként, de azért nagyon jól esik ölelgetni a derekát. Főleg így, hogy félmeztelen. Nem minden nap adatik ez meg, még nekem sem - kifejezetten azóta nem, hogy szakítottam Daviddel, amit nagyon nem bánok. Megfojtott az a kapcsolat.
Alig lépünk be az épületbe, rögtön meghallom Jake rikácsolását, aki azóta, mióta Teddie megjelent odakint, még mindig nem ért el addig, hogy ténylegesen beálljon dolgozni. Bár... Várjunk csak! Jake meg a munka? Na ne, az két teljesen külön, összeférhetetlen fogalom. Én ugyan próbálom nem felvenni amit mond, mert mindig ezt csinálja, valószínűleg azért, hogy végre igent mondjak a randi ajánlatára, ami soha a büdös életben nem fog megtörténni... Mindegy is. Szóval Teddie annál inkább felhúzza magát és pillanatok alatt reagál az árulásra.
- Teddie! - szólok rá gyorsan, csak hogy még véletlenül se veszítse el a fejét. De azt hiszem itt többre lesz szükség pár szónál ahhoz, hogy lenyugtassam a legjobb barátomat.
- Ó, fogd már be, te túlméretezett ara papagáj! - ordítok rá Jake-re gondolkodás nélkül, amikor Nick után kezd kiabálni. Már csak a főnökünk hiányzik ide. Ha nem éppen műszakban lennénk mind a hárman, simán hagynám, hogy Ted földbe döngölje az irritáló munkatársunkat, de éppen most beszéltünk arról, hogy akár el is veszítheti a munkáját. Azt pedig nagyon nem akarom. - Tudod a munkádért fizetnek. Visszahúzhatnál felszolgálni - közelebb lépek és először Jake-hez kezdek beszélni. Várom az undorító válaszát, amit minden egyes alkalommal benyög, amikor kiosztom. Mégis hogy izgulhat fel valaki attól, hogy éppen lecseszem azért, mert életben van?
- Figyelj... - ezúttal Teddiehez fordulok és becsusszanok közéjük, hogy elálljam az útjukat. Huh, micsoda szendvics. - Nem éri meg betörni az orrát, bár ráférne egy kis szépítés. - A vállam fölött hátrapillantok, a még mindig ott álldogáló Jake-re. Ez a gyerek soha nem fog végre normálisan dolgozni? - Te jobb vagy ennél! Teddie, kérlek... - Fogalmam sincs mit mondhatnék még, azért új technikával próbálkozom és míg a nevén szólítom, a mellkasára teszem a kezemet, hátha ez megakadályozza, hogy nekiugorjon Jake-nek és ezzel egyidejűleg elveszítse a munkáját is.

© ZENE: all my friends | SZAVAK: 846

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Nov. 13, 2015 5:29 pm Keletkezett az írás





What a crazy night!
Bambi & Teddie



A hozzászólás trágár szöveget tartalmazhat (18+)

Hiába randizok Nettie-vel... Hiába aludt már nálam ott párszor, mégis csak arra kellett hogy megdugjam. Hogy felejtsek. De nem tudtam, szabadulni sem tudok az érzéstől újra, meg újra visszatér. Francnak kellett beleszeretnem a legjobb barátomba?! Egy faramuci helyzet ez, nekem mindenki elhiheti, mert amíg t e tudod, hogy odavagy érte, addig ő meg nem tudja, és minden ilyen helyzet, ami neked fájó, neki fel sem tűnik. De mindenki volt már ilyen helyzetben, nem? Vagyis, nem mindenki de... Sok ember lehetett már, ők biztos tudják, hogy mit kéne tennem. Lehet meg kéne kérdeznem valakit, de azzal szerintem csak hülyét csinálnék magamból... Nem is vagyok annyira egyszerű eset, mint azt gondoltam volna. Néha bonyolultabb vagyok egy nőnél is szerintem, és ez fasziként elég... Gáz dolog.
- Szerinted milyen terv lenne az, hogy ha nem is szólnék neked? Nem is lenne semmi belőle. Te mindenhez kellesz, amit egyszer a fejembe veszek. - az elején ugyan komolytalanul vigyorgok, míg a mondandóm végén a vigyor mosollyá, és a komolytalanságom pedig komolysággá alakul át. Hiába, ez tényleg így van. Bambi nélkül nehezen tudnám elképzelni az életem, annyira a része lett. Része lehetne máshogy is, de... Vajon kibírnánk? Vajon nem lenne közöttünk veszekedés? Ezt csak akkor tudnánk meg, ha bizony ki is próbálnánk.
- Számítottál más válaszra? Bár ha azt mondtam volna, hogy nem akarok veled egy cellában lenni... Akkor hazudtam volna. - teszem még hozzá a cellás téma margójára, és elnyomom az utolsó slukkot a cigimből. A füstöt kifújom, és elgondolkozom Bambi mondatán. Ha Nicken múlna, simán kivágna. Hogy miért? Mert megromlott a viszonyunk, ennyi az egész. Nem vagyunk már olyan jóban. Nem járunk össze, csak a munkahelyen látjuk egymást, és akkor is csak szavakat mondunk egymásnak. Mint például 'itt a beosztásod' vagy 'holnap szabin leszek'. És eddig épkézláb magyarázatnak tűnt az is, hogy a tanulóim miatt nem rúg ki. Akkor most sem fog, nem igaz? Hiszen van tíz tanulóm, abból öt most is dolgozik, mert Jake parancsokat osztogat nekik. Pedig a suhancoknak is elmondtam már, hogy arra a pöcsre nem kell hallgatni, csak rám. Ha ma még nagyon felhúznak, akkor őket is előveszem. Az egyszer biztos, hogy Jake majd kapni fog... Ha nem itt, akkor éttermen kívül, ott senki nem fogja tudni rám bizonyítani.
- Kapásból, gátlástalanul és azonnal. Ha rajta múlik. Emlékszel mit csinált Monicával? Ő utánam jött két hétre, és pár hónapja egyik napról a másikra kirúgta. Engem is képes lenne kirúgni, ha arról lenne szó. Csak a tanulóim tartanak itt. Bambi, két éve munkaügyeken kívül egy árva szót nem váltottam Nickkel. - nevetek fel keserűen. Kicsit rosszul esik, hiszen a legjobb barátom volt, és Jake érkezésével -ami egészen pontosan két éve volt - csinált egy hatalmas pálfordulást, és azóta rá sem lehet ismerni. Jake, mindennek ő az oka. Miatta állok már csak egy lábon a munkahelyemen, miatta nem én lettem ennek az étteremnek a vezetője... És mindez ok nélkül, hiszen én az elejétől fogva rendesen viszonyultam hozzá. Úgy látszik hogy ezt bebuktam.
- Ha Nick kirúg, elmegyek esti iskolába... Viszont addig gyűjtögetem a pénzem, hátha összejöhet az álmom. - elmosolyodok kedvesen. Minden vágyam egy saját étterem, de ahhoz rengeteget kell még tanulnom, és egyelőre biztos hátteret kell teremtenem magamnak. A motorok vásárlása kicsit megkopasztotta a számlámat, úgyhogy muszáj ismét egyenesbe hoznom magam... No nem vagyok csóró, félre ne értse senki, de a két harley nem két dollár volt.
- Teddieke, más kell megvédjen? Ejnye, most legyél nagyfiú! Lecsapjam a kezedről Ambert? Jaj, most elszóltam magam, hogy Te akartad randira hívni, de megelőztelek? - gúnyolódik tovább. Nyugodtnak látszom, de nagy önkontroll kell hozzá, hogy ne verjem ki azonnal a fogait. Csak Bambira való tekintettel próbálok önuralmat gyakorolni, de ha tovább jártatja a pofáját, nem fog menni.
- Téged meg a csinos pofidért fizetnek... Bár ha nem dolgoznál akkor is megfizetnének, kis kur.. - a másodperc töredéke alatt zajlik le minden, ami most fog következni: megragadom Jake torkát és kivonszolom oda, ahonnan jöttünk, az ajtónak lököm, hogy Bambi véletlenül se tudjon kirontani rajta.
- Na idefigyelj te kis patkányképű fasztorlasz! Rám bármit mondhatsz, de jól jegyezd meg azt, hogy nem tűröm hogy egy nőt lekurvázz! Megértetted? Megértetted te patkány?! - szorítok egyet a torkán, aztán elengedem, és a kezét hátrafogva visszavezetem a konyhába, ott lelököm egy padra. Fogalmam sincs, hogy Nick a főnök ezt az egész kis magánakciót végignézte, és arról sincs fogalmam, hogy mekkora slamasztikába kerülhetek. A kurva életbe, ezt aztán jól elintéztem.

words:730
note: x
?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Nov. 18, 2015 12:31 am Keletkezett az írás



Teddie & Bambi
oh my my my, what you do to me
- Milyen megtisztelő - mondom vigyorogva. Kifejezetten jó érzés ezt hallani Teddie szájából. Na nem mintha eddig ne lettem volna tisztában azzal, hogy mi legjobb barátok vagyunk, de hogy olyan fontos tervekből sem hagyna ki, mint az egyik kollégánk meggyilkolása, az igazán kedves dolog tőle. Másrészt meg persze el is várom, hogy mindenben hülyeségben benne legyek, amit csak kitalál. Hiszen azért vagyok - vagyis többek között azért is.
Szokták mondani, hogy férfi és nő között nem létezik barátság. Szeretném hinni, hogy Teddie és köztem nem fog hirtelen elromlani minden valami idiótaság miatt és örökre barátok maradunk. Nem is tudom mit csinálnék sokszor nélküle, meg a motorjai nélkül. Viszont ha nagyon bele akarok magyarázni valamit a mi kis barátságunkba, akkor gyengébb pillanataimban - hajnali kettő környékén, amikor már a nevemet is alig tudom -, bizony sikerül is. De hogy ezt csak én gondolom-e így, vagy Teddie is tud róla, azt nem tudom. És félek is megkérdezni. Mert a végén kinevetne és közölné, hogy a jövőhéten tervezi megkérni Nettie kezét. Amit iszonyatos nagy baromságnak tartok, de ha már hirtelen ilyen szélsőségesek lettünk, akkor ne térjünk vissza a normális gondolatokhoz.
És hogy én mit szeretnék? Fogalmam sincs. Egy dolgot tudok csak, az pedig a következő; nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat. De már legjobb barátok vagyunk, akkor mi baj lehetne abból, ha többek is lennénk? Fenébe, fogalmam sincs. És jobb is, ha nem ezen töröm a fejemet, mert csak belefájdul a gondolkodásba.
- Nem, éppen ezt vártam - A vigyor még mindig ott villog a számon és képtelen vagyok abbahagyni. Most komolyan, Teddie és én egy cellában? Csak el kell képzelni! És így, hogy Thad félmeztelenül van, nem is olyan nehéz. De tényleg, mondja már meg nekem valaki mióta néz ki ilyen jól a legjobb barátom?!
Egyszer nagyon szeretném kivallatni először Nicket, aztán Teddiet is, arról, hogy pontosan miért is van ennyi feszültség kettőjük között. Aztán simán seggbe rúgnám mindkettőjüket, mert nem létezik, hogy túl komoly dologról legyen szó. És akkor még a nők drámáznak mindenen. Egyszerűen csak szembe kellene állniuk a másikkal és felnőtt férfiak módjára megbeszélni az egészet, nem pedig rossz szemmel nézni a másik minden mozdulatát.
Nicket jó főnöknek ismertem meg. Teddie pedig a legjobb pincér, akit csak ismerek. Jake a nyomába sem ér, mégis minden babért ő arat le, mert van akkora pofája, hogy mindenkinek eladja magát. Sajnos a legtöbbször sikerül is neki. De mikor veszi már észre bárki is, hogy az, hogy Teddie nincs olyan nagyképű, mint egyesek, nem jelenti azt, hogy nem klasszisokkal jobb, mint az a talpnyaló Jake?
Az egészben talán az a legrosszabb, hogy Thad sem tudja magáról milyen jó. Vagy hogy mire lenne képes a munka mellett. Komolyan. A kisujjából kirázna egy érettségit, akár néhány hónap alatt, és simán Jake orra alá dörgölhetné. Én legalábbis a helyében tuti ezt tenném. De persze mit számít az én véleményem? Makacs pasik...
- És gondolod, hogy ez egyedül az Ő hibája? - Persze, hogy Nick hibája. Eladta magát a Sátánnak. De azt, hogy pontosan mit gondolok, Teddienek nem kell tudnia. Most pszichológust játszok. És valahol hallottam, hogy minden kapcsolat két embertől függ. Lehet, hogy ebben az esetben éppenséggel nem egy házasságról szól - Isten ments, hogy Ted meleg legyen -, de senki nem mondta, hogy baráti kapcsolatról nem lehet szó.
- Ezt megjegyeztem ám! Most már muszáj lesz betartanod! - Örömittasan tapsikolok, mint egy öt éves, aki megkapta a legjobb karácsonyi ajándékot. De hogy valaki, aki olyan makacs, mint az én Teddiem, beleegyezzen olyasmibe, amit én javasoltam neki... Nos, azt hiszem mától piros napos ünnepként tartom számon ezt a napot, egész hátralévő életemben.
- Kiverjem a fogadat? - Kérdezem teljesen komolyan Jake-et, akinek a szavait még mindig próbálom felfogni. Tényleg azt mondta volna, hogy... Hogy Teddie randira akart hívni? Fel sem foghatom igazán az egészet, a két pasi máris eltűnik a helyiségből, én pedig teljesen egyedül maradok a nagy filozófiai kérdésemmel, amit sajnos senki nem fog most megválaszolni nekem. Az most nem is igazán érdekel, hogy le akart kurvázni, mert tudom, hogy Teddie a szuszt is kiveri belőle. De éppen most beszéltük meg, hogy nincsenek koedukált börtönök, akkor miért akar tök egyedül odajutni, nélkülem?
Az ajtóval hiába próbálkozom, valamelyikük háta úgy préselődik neki, hogy egy centit sem tudok rajta mozdítani. Szeretnék kiabálni, kirontani, megakadályozni, amire Teddie készül, megmondani neki, hogy engem nem érdekel ki kurváz le, mert egyszerűen nevetséges már csak a vád is... De nem tehetek semmit. Különösen akkor, amikor megszólal mögöttem a főnököm mély hangja. Ugrom egyet és golflabdányi szemekkel fordulok hátra, hogy Nickre nézzek. Hát Ő meg hogy került ide?
- Mi folyik itt? - Tulajdonképpen meg sem kellett volna kérdeznie, akkor is tudja, milyen a kapcsolat Teddie és Jake között. Egy pillantásából látom, amit az ajtó felé vet, hogy tudja mi történt. Én meg persze rögtön akcióba lendülök.
- Jake kaja szüneten volt, és képzeld, amikor bejöttünk Teddievel éppen fulladozott... Szörnyű, szörnyű vörös volt már a feje is. Hát én úgy leblokkoltam, hogy azt sem tudtam mit tegyek. Most van éppen megmentve odakint. Thadnek köszönheti az életét. - Az a kis mocsok. Persze ezt már hangosan nem teszem hozzá. Még a végén az én állásom is veszélybe kerül. És egy olyan embert, mint én, mégis ki alkalmazna?
- Látod? Még mindig vörös a feje... Szegény Jake - mutatok az említettre, amikor a padon landol. Azért az én drága legjobb barátom annyit megtehetett volna, hogy körülnéz, miután belép.
- De hála Tednek most nem halt meg a kedvenc pincérünk! Még jó, hogy van egy ilyen jó és képzett ember közöttünk, és nem hagyja, hogy bárki is megfulladjon az ebédszünetén... - Míg beszélek, megállás nélkül Teddie vállát veregetem, bár inkább jelzés értékkel, mintsem azért, mert komolyan gondolom a dolgot. Remélem veszi az adást és beszáll a játékba. Meg azt is remélem, hogy Jake nem akar meghalni és Ő meg befogja a nagy pofáját.

© ZENE: fallen leaves | SZAVAK: 955

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Nov. 24, 2015 2:48 pm Keletkezett az írás





What a crazy night!
Bambi & Teddie


- Ugyan, én érezném megtisztelve magam. – vigyorodok el. Annyira jóban lettünk az évek során. Néha felvetődik bennem a kérdés, hogy biztos hogy ezt tovább kéne bonyolítani? Ér ennyit az egész, hogy kockára tegyek miatta egy olyan barátságot, ami értékesebb bárminél? Nem. De én akarom. Mert én ilyen vagyok. Fiú és lány között nem létezhet barátság. Az én szempontomból tuti nem, és most meghazudtoltam magam, hiszen négy éve legjobb barátok vagyunk Bambival. De én nem erre vágyom. És nem is egy éjszakára, távol álljon tőlem, nagyon távol az egy éjszaka. Sok éjszakára kell. Rengetegre. Az összesre, azt hiszem. Igen, igen ez a legjobb megállapítás rá.
- Van egy olyan gyanúm, hogy jobban ismersz, mint a saját anyám. – szűkítem össze a szemeimet, de azért vigyorgok továbbra is. Hiszen tényleg, lassan jobban ismer mint a szüleim. Oké, oké, a szülőknél kevésbé ismerhet jobban valaki, de engem egy valaki biztosan jobban ismer a saját apámnál és a saját anyámnál: Amber.
Az elmúlt négy év alatt megszámlálhatatlan dolgot tudott meg rólam, elhintettem például azt, hogy a szőke nők az eseteim, és tőle pedig megtudtam, hogy szereti a motorokat. Oké, szerintem ő már szőke volt, mióta én ismerem, és nekem is előbb volt motorom, minthogy megtudtam volna hogy odavan a motorokért, szóval… Ilyen lenne egy tipikus egymásnak teremtés esete? Nem hiszek a happy endekben, és a tündérmesékben. Másképpen régen én lehetnék az új pincérkirály, vagy valami ilyesmi szarság, ha létezik ez a dolog…
- Nyilván két emberen múlik az egész, és hozzá tartozik az is, hogy még mindig haragszik rám azért, mert öt éve elmentem külföldre dolgozni… De ez miatt nem haragudhatna rám örökké, és már bocsánatot is kértem tőle, és visszajöttem ide dolgozni. Akkor könyörgött nekem, hogy ne menjek, de hajthatatlan voltam. Szerintem nagyobb mértékben nekem köszönhető a barátságunk megbomlása. – a teljes történetet csak ketten tudjuk Nickkel. Valójában azért mentem el, mert én akartam így. Itt akartam hagyni ezt az egész kócerájt, mert soha nem kezelt úgy, mint egyenértékű embert, pedig én voltam itt az étterem alapításánál, én dolgozok itt a kezdetektől fogva. Ha nem vesszük hozzá azt az egy évet, de ez még mindig kilenc év melót jelent. Komolyan én sem értem Nick-et, ketten kezdtük el. Ennyit jelentene neki ez az egész? Vagy ennyit sem?! Fogalmam sincs
Nem vagyok büszke arra, amit most tettem. Nem tudtam uralkodni az érzelmeimen, és ez az állásomba kerülhet, véglegesen. De nem tűröm el, hogy egy nőt is lekurvázzanak. Amelyik megérdemli, az megérdemli, de Bambi nem. Ő nem egy ribanc, de ha az lenne, még akkor sem mondhatna rá senki semmit, mert azonnal beverem a képét. Azt hiszem, egy kicsit szerelmes vagyok a legjobb barátomba… Nem gáz?!
- Öööö…. Őőőő… Igen, szegény Jake… - nem tudom elfojtani kárörvendő vigyoromat, de bennem van az is, hogy megmondjam az igazat. Hogy mit művel velem egy éve. Hogy ott tesz alám, ahol akar.
- De tudod mit, Nick?! Azt még csak-csak eltűrtem, hogy engem ugráltat, mintha én lennék a főnöke. Azt is eltűrtem, hogy állandóan alám rak, hogy közéd-és közém állt ez a kis patkány… De azt nem tűrtem el soha, és ez után sem fogom lenyelni, hogy lekurvázza a munkatársunkat. – vetek egy fenyegető pillantást a még mindig fetrengő Jake-re. – És ha ki akarsz rúgni, hát tessék: ez a kóceráj mire fog menni? Hova fognak jönni a tanulók, mi?! Ki fog idejárni tanulni? Jól menő éttermet akartál?! Megkaptad! De elvesztetted az egyetlen támaszod. Mert ez, nem az. – Jake-re mutatok, aztán odasétálok a szekrényemhez, feltépem az ajtaját, kiveszem belőle a csereingemet. – És most, ha nem bánod… Visszamennék dolgozni. Igaz, hogy kajálni jöttem ki, de itt már azt sem lehet. – vetek egy dühös pillantást mindenkire, aztán várom a reakciókat.

words: x
note: bocsánat a késlekedésért :c
?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Nov. 29, 2015 12:19 am Keletkezett az írás



Teddie & Bambi
oh my my my, what you do to me
Ugyan nem szeretek olyan lenni, mint a többi ember, de egy dolog azért még az én életemben is olyan, mint mindenki máséban. Van egy legjobb barátom, aki nélkül képtelen vagyok elképzelni az életemet. És amíg mások megváltoznak, fogják magukat és össze nem vesznek az említett legjobb barátjukkal, addig én biztos vagyok benne, hogy ez nálunk nem fog megtörténni. Ha mégis megtörténne, simán fognám magamat és ellopnám Teddie egyik motorját. Mert nincs is annál jobb érzés, amikor hallom leparkolni őt a lakásom előtt. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Valószínűleg tök unalmas életem lenne, egy olyan munkával ráadásképpen, amit bármelyik hülye el tud végezni, egy olyan idióta munkatárs mellett, mint a drágalátos Jake - igazából imádom a munkámat, na de, hogy Teddie nélkül kelljen végeznem? Azt már nem...
De mi van, ha egyszer fogja magát és megnősül? Akkor mi lesz velem? Melyik normális ember hiszi el, hogy Thad és köztem nincs több, mint barátság, amikor a mai világban úgy tűnik senki nem hisz a férfi-női barátságban, egyedül engem kivéve? És vajon a legjobb barátom asszonykája különbözik mindenki mástól ezen a Földön? Teddie, nagyon ajánlom, hogy még jó ideig ne tervezgesd a nősülést!
- Azért abban nem lennék olyan biztos. - Mit mondhatnék? Elég időt töltöttünk együtt ahhoz, hogy tudjam mire hogyan reagál és hogyan gondolkodik. Nem véletlenül vagyunk legjobb barátok, igaz? Rólam pedig senki nem mondhatja azt, hogy nem figyelek oda igazán azokra, akiket szeretek. Teddiet pedig tényleg szeretem.
- Végül is... - Hirtelen előtör belőlem a filozófus és rengeteg bölcs dolgot szeretnék egyszerre elmondani, aminek csak az az eredménye, hogy egy mukkot sem tudok szólni. De mivel eddig sem szóltak ránk, hogy a duma helyett dolgoznunk kellene, úgy tűnik van elég időm visszaszerezni a nyelvemet attól a bizonyos cicától. - Nem is kellene itt dolgoznod. Be kellene indítanod a saját vállalkozásodat. Nem állapot, hogy Nick folyton téged szívat, amikor Jake a hülye... - Bevallom kicsit fáj ezt mondani, holott szerintem tényleg az lenne a legjobb Teddienek és Nicknek is, ha nem szívnák folyamatosan egymás vérét. Mellesleg milyen menő lennék, ha a legjobb barátomnak lenne egy étterme. Aztán megint felmerül bennem a kérdés, hogy mégis mi lenne velem, ha négy év után egyszer csak magam kellene gyalogoljak munkába? Ha nem várna Teddie mosolya az ajtóban és nem tudnám használni a tőle kapott bukósisakomat...
Újra és újra rá kell jönnöm, hogy valószínűleg soha nem fogom megérteni a pasikat - mint ahogyan ők sem minket, nőket, de ez most igazán mellékes. Jake egy idióta, ezt mindig is tudtam, róla tök felesleges még csak beszélnünk is, ugyanis ha lenne is megoldás a férfiak gondolkodására, róla valószínűleg csak azért is kiderülne, hogy nem tartozik a férfiak körébe - persze csak gondolkodásban. Sokkal inkább hasonlít egy majomra, akinek elvették a banánját.
Na de hogy Thad is a banán nélkül maradt majom kategóriába kerüljön? Épp az imént beszéltük meg, hogy nem kellene kinyírnia senkit, mert nem kerülhetünk együtt börtönbe, erre mégis megkockáztatja a dolgot, mintha bárki is át tudná írni a törvényt. Csak azért kockáztatni az állását, mert valaki lekurvázott? Igazából ez.. Ha jobban belegondolok nagyon jól esik, másrészt pedig irtó nagy hülyeség. Mert jól tudhatná, hogy éppen olyan emberektől nem veszem fel az ilyesmit, mint Jake.
De térjünk csak vissza arra, hogy miért esik jól nekem ez az egész? Várjunk, várjunk. Szoktak egyáltalán legjobb barátok megverni bárkit is, mert valaki lekurvázza a legjobb barátukat? Hm? Milyen jó is lenne, ha valaki megválaszolná a kérdéseimet a fejemben... Mennyivel okosabb lennék! Újra eszembe jut, az, amit Jake mondott, az egész randi dolog, meg hogy Teddie el akart hívni... Most hihetek neki, vagy nem? Basszus...
A főnökünk láttán bár kisebb szívrohamot kapok, mégis elég gyorsan pörög az agyam ahhoz, hogy ki tudjak találni valami sztorit, ami még éppen megmenthetné a legjobb barátom állását, ha.. Ha nem lenne olyan hülye, hogy leleplezi saját magát. Ted, az Istenért, hát erre neveltelek? Látszik, hogy nem égetett ki annyi szőnyeget és tört el annyi vázát gyerekkorában, hogy olyan profin hazudjon, mint én.
- Istenem... - Nem tehetek mást, mint hogy elkerekedett szemekkel figyeljem, ahogyan Ted minden sérelmét rázúdítja a gyanútlan Nickre, aki csak úgy, mint én, köpni-nyelni nem tud. Bár, amikor Teddie Nick előtt  is megvéd engem, legszívesebben megtapsolnám. Nem is kívánhatnék magamnak nála jobb legjobb barátot - és nem is akarok.
Nem merek igazán megnyikkanni, amikor Thad befejezi mondanivalóját, csak pislogok Nickről Teddie-re, Teddire-ről Nickre, és így tovább, oda-vissza.
- Én is csatlakoznék - motyogom közbe, amikor senki nem szólal meg. Komolyan, ez az egész frusztrálóbb, mint egy bokszmeccs, pedig itt senki nem ütött meg senkit - kivéve Jake-et, de Ő megérdemli, most pedig nem is róla beszélek.
- Most menjetek... De erről még  beszélünk - szólal meg végül Nick, nekem pedig mázsás kő esik le a szívemről. A főnököm még sincs akkora gyökér, hogy egy majomnak higgyen - aki ráadásul banán nélkül maradt. Bármi is legyen közte és Teddie között, úgy tűnik a legjobb barátom előbbi kifakadása elgondolkodtatta egy picit. De legalább végre gondolkozik...

© ZENE: roses | SZAVAK: 814

Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Dec. 17, 2015 1:20 am Keletkezett az írás





What a crazy night!
Bambi & Teddie



A hozzászólás trágár szöveget tartalmazhat (18+)

Vajon ha Amber tudna az érzéseimről, akkor is ilyen lenne velem? Így viselkedne? Fogalmam sincs, hiszen nem mondtam el neki, hogy mégis mi a fenét érzek, és azt se mondtam el, hogy mióta érzem ezt. De álljunk meg egy pálesz eresztési tájmra! Mikor foglalkoztam én azzal, hogy mi másnak a jó? De a legjobb barátomról van szó. Hányszor vitáztam már magamban ez miatt, és mindig a józan eszem döntött ezekről a dolgokról. Mindig, mindig. És egyszer sem hallgattam a szívemre, pedig igazán megtanulhattam volna, hogy tegyem azt, és talán akkor még együtt is lennénk. És akkor én lennék a legboldogabb ember a világon. Meg akkor is, ha végre lenne egy saját éttermem, és legalább még két Harley Davidsonom, plusz egy nagyobb házam, de szépen sorjában fog következni minden: először a nő, aztán az étterem, végül a két motor pluszban és a nagyobb ház. Szép álmok, szép tervek, heh? Csak nem hinném, hogy össze fog jönni valaha is.
- Heh, pedig így van, hidd el nekem. Anyám nem tudja, hogy mire gondolok, gyanítom, hogy te még ezt is tudod, drága. - biccentem oldalra a fejem egy hamiskás félmosoly kíséretében, aztán végül elnevetem magam. Lehet, hogy az a problémám, hogy egész egyszerűen nem tudok komoly lenni? Nem tudok az Ő társaságában komoly lenni annyira, amennyi ehhez a vallomáshoz kéne? Szerintem biztos, hogy ez lenne. Én ezt teljességgel érzem, és ha elröhögném? Vagy meg sem tudnék szólalni? Azt hiszem inkább az utóbbi lenne. Vajon az a sorsom, hogy egész végig a barátja legyek Bambinak?
Egy nagy faszt! Én tudom, hogy meg fogom őt szerezni, ha belerohadok, de akkor is az enyém lesz, és onnantól kezdve nem is fogom elengedni! Bár ehhez a gondolatbeli tervezésnél tovább is kéne jutni, és ... És igen, innen tovább kéne jutni, mert egyelőre csak eddig jutottam el, és azt hiszem hogy a további menete a dolgoknak nem lenne túlzottan jó hatással ránk. Mármint az, hogy itt mondjam el a gondolataimat. Azt inkább máshol kéne.
- Akkor mégis hol kéne? Saját éttermet még nem tudok nyitni, és máshol már nem igazán alkalmaznának. A tanulóimnak pedig a szíve megszakadna, ha el kéne mennem, azt hiszem. Vagyis úgy gondolom, hogy miattam vannak itt, mert ahogy Chris elmondta, nem bírja elviselni Jake képét. Legalább kétszer okozott neki defektet. A maradék három pedig én voltam. - nevettem el magam a végére. Nyilván, ennek az is a célja, hogy mosolyt csaljak Bambi arcára, de való igaz, hogy néha úgy viselkedem, mint egy óvodás kisgyerek, ezért is sikerült kilyukasztani Jake autójának kerekeit. És a biciklijének a kerekeit is. Még jó, hogy nem közlekedik motorral, különben azzal is meg kellett volna tegyem.
- Helyes Nick. Töröld ki a csipát a szemedből, és láss egy kicsit a csöpögős, szar álcán túl. - teszem hozzá morogva, ahogy összegombolom az ingem, kilépek az étterembe, és körülnézek. Hátrasimítom a hajam, és máris integetnek az egyesnél. Az van legközelebb Bambika helyéhez, így a vállam fölött hátrapillantva, mosolyogva szólok neki.
- Hatalmas mázlija van az egyesnél ülőknek. Megkapják a legjobb ültető pincért, maguk mellé, és engem is megkapnak, ami... Azt jelenti, hogy megint lehet kinek szidni az éttermet. - kacsintok rá, aztán lekanyarodok az egyeshez, és kedvesen mosolyogva köszönök a vendégeknek. A szememet pedig le sem veszem a velem szemben álldogáló Amberről.
- Jó estét! Mivel szolgálhatok? -


words:x
note: x
?
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 3:22 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Bambi & Teddie - A crazy night
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» bambi the little deer ★ 100%
» the night is dark and full of... - Lio & Gwen

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: