Drága, egyetlen bátyóm! Mit is mondhatnék rólad? Te vagy a családunk büszkesége, mióta nyomozó lettél - azt rejtélyes módon mindenki elfelejtette, hogy kettőnk közül mindig is te voltál a bajkeverőbb gyerek.
Ha jól tudom, az a dolgod, hogy szolgálj és védj, de hogy semmiképpen sem engem kellene, abban biztos vagyok. Nem keveredem én olyan nagy bajba - legalábbis nem sokszor. Csak ne szólnál bele minden párkapcsolatomba...
Bár, ha jobban belegondolok, az utóbbi időben nem jártál a lakásom közelében. Sőt, olyan régen fosztottuk ki együtt a hűtőmet hajnali kettőkor, beszélgetés közben, hogy már a hangodra sem emlékszem. Merre jársz?