Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Hernández & St. James
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Hétf. Jan. 04, 2016 9:25 pm Keletkezett az írás





Lazítás
Brodie & Carmela





A munkatársaim többségével jól kijövök munkakapcsolat szintjén. De különösen élvezem a munkakapcsolaton túlmutató néha jól érezzük egymást kapcsolataimat is. Persze ebből nem szokott egyszerre sok futni, de előfordult már, hogy több szoknyát kergettem egyszerre. Szeretem nagykanállal enni az életet. Éppen ezért most sem vagyok rest arra gondolni, hogy Hernández ügynökkel esetleg elfogyaszthatnánk egy üveg bort így a munka végeztével.
- El sem hiszem, hogy vége ennek a sok jelentésnek. Ez a legunalmasabb része ennek a munkának.
Sóhajtok fel hátradőlve a papírkupac mögött a szemeimet a kedvenc FBI ügynökömre vezetve. Már csak mi ketten vagyunk bent. Látszik, hogy nagyon elhivatott vagyok. Bár az is ösztönöz, hogy legalább akkor egy nap alatt le van tudva a papírmunka és nem kell tovább ezen ülnöm, mint egy kotlós tyúk, hanem jöhet a következő megoldatlan ügy, ami csak rám vár. Vagy esetenként ránk, hiszen kifejezetten jól dolgozunk együtt én és ő, noha megesett már, hogy egy-egy ügyet egymás ágyában ünnepeltünk meg. De hát ez csak ünneplés és energialevezetés volt. Romantikus kapcsolat nincs közöttünk. Legalábbis én biztosan nem érzek semmit sem iránta, és a nőt ismerve kötve hiszem, hogy ez fordítva másképp lenne. Szenvedélyes, de nem egy szerelmes típus azt hiszem egyikőnk sem. Én amúgy is mostanság lehet, hogy kezdek beleesni abba a kis angyali doktornőbe. Tudtam én, hogy egyszer még egy fehér köpenyes lesz a vesztem, amikor 7 évesen eltörtem a lábamat és egy doktornéni rakott rendbe, már megtetszettek a sztetoszkópos hölgyek.
De azért bírom, ha egy fegyveres, kemény csajt tudhatok az ágyamban, ezt sem tagadhatom.

- Van valami terv ma estére? Van egy üveg borom, elfogyaszthatnánk.
Az arcomon mindent elmondó vigyor terül szét, ahogyan felvetem a kérdést és az ötletet. Remélem, hogy nincs semmi dolga és a gyerekre is vigyáz még egy darabig a bébiszitter, ugyanis van egy pár elgondolásom anyucival.
Az asztal mögül felkelek és a latin szépség felé veszem az irányt, hogy azért biztosan mindent megtegyek a meggyőzés érdekében.
- Szerintem illő lenne megünnepelni, hogy ismét rács mögé került egy rossz fiú. Nagyon szexi volt, ahogyan a földre teperte Hernández ügynök.
Hangom kicsit mélyebb színt vesz fel, ahogyan a nő íriszeit keresve próbálom meglátni bennük a hajlandóságot arra, hogy bizony legyen az a lúd kövér és erre az estére ne csak annyi örömünk jusson, hogy rács mögé raktunk egy nemzetközi drogdílert, hanem kicsit másfajta élvezetekkel is színesítsük az estét. Hiszen régen ünnepeltünk már és őszintén szólva a tudat, hogy igazából, lehet, hogy már csak röpke hónapok vannak hátra az életemből még inkább arra sarkallnak, hogy élvezzem ki az életet, és két kanálra egyem annak minden élvezetét, amíg még tehetem.




Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Jan. 06, 2016 3:47 pm Keletkezett az írás



Okay, let's have a little fun now...
A gép előtt ülve, kis pihenőt tartva végigböngészem a közösségi oldalakat, amik igazából kurva unalmasak manapság. Semmi érdekes nincs rajtuk, csak fényezik magukat az emberek gyönyörű fotóikkal, különböző értékeiket postolják ki, aztán csodálkoznak, ha meglátogatják őket holmi emberek, akiknek fáj a foguk arra, ami az övék. Én sosem rakok ki ilyesmiket, na jó, található egy-két irigykedésre méltó fotó, de hát ez velem együtt jár. Akik nem ismernek a munkán kívüli életben, sokszor rám csodálkoznak, ha összefutunk civilben, hogy mennyire adok magamra és az öltözködésemre. Igenis megveszem magamnak a Versacce, a Gucci vagy egyéb más márkájú ruhát, mert megtehetem. Attól, hogy anyuka vagyok, nem feltétlen kell elhanyagolnom magam, nemde? Még akkor is, ha nem teljesen érzem magam egy kislány édesanyjának.
Mikor már harmincötödszörre görgetem végig ugyanazokat a híreket az üzenőfalon, bezárom az ablakot, és összetűzök még pár dokumentumot, majd az aktákat rendezve visszarakom őket a helyükre. Rajtam kívül már csak egy-két ember tengődik az irodában az ügyeleteseken kívül, úgyhogy most már nem vágyom másra, csak lelépni innen. Nem feltétlenül haza, vevő vagyok bármilyen más lehetőségre, ugyanis Tatjanát, a bébiszittert ma egész éjszakára béreltem fel. Ha haza is mennék, nem valószínű, hogy bármi érdemlegeset tudnék csinálni az alváson kívül.
A gondolataimból Brodie hangja zökkent ki. Felkapom a fejem, és csak diszkréten, de végigmérem. Ez a pasi igencsak a helyén van, minden tekintetben.
- Igen, én is utálom. – sóhajtok fel, és helyére rakom az utolsó papírokat is. Tulajdonképpen miért is nem szórakozhatnék ma Brodieval? A múltkor is jól elvoltunk, na meg azelőtt is, és azelőtt is. Ez történik, ha egy fáradt nap után egy férfival –nem mellesleg egy igen jóképű férfival- maradok bent estére. Kinek nem jut eszébe ez meg az? Nagyon úgy tűnik, hogy a kiszemeltem is pont ugyanarra gondolt, amire én.
- Egy rugóra jár az agyunk. Én is pont valami ilyesmire gondoltam. – mosolygok rá, majd összeszedem a cuccaimat, és a telefonom órájára pillantok. Yvonne már úgyis alszik, nem fog hiányolni ma este. Mikor azonban kicsit jobban belegondolok a dologba, rájövök, hogy ezt mondom már jó ideje esténként, és vagy a munkába vagyok temetkezve, vagy valami, vagy inkább valaki másba. A lányom alig lát, és ez nem jól van így.
- Vagy nem is tudom… Haza kellene mennem. – mondom végül, ám amikor elindul felém, és még bókolni is kezd, na meg az a tekintet… A picsába, a férfiak fognak a sírba vinni.
- Jó, legyen, de reggelre otthon kell lennem. Haza kell rugdosnod, érted? – szegezem rá mutatóujjam, és visszapörgetem magamban a leteperést, amiről beszélt. Hát igen.. Kevesen nézik ki egy ilyen apró, törékeny nőből, hogy igazából simán a földre küld bárkit. Akár egy drogdílert is, vagy egy testesebb bűnözőt.
- Átveszem a ruhám. És hagyjuk ezt a magázást, jó? – mondom, miközben már elindulok a női öltöző felé. Nem szeretek a munkaruhában menni bárhova is, még haza sem. Elég, hogy napközben ezt a formaruhát kell viselni. Nem mondom, ez is tud szexi lenni, de nem számomra. Túl egyhangú. Sokkal inkább jobban fogom érezni magam ebben a szűk farmerban és vörös felsőben. A cipőmet is kicserélem elegáns magas sarkúra, és már indulok is vissza a ma esti prédához.
- És otthon szeretnéd meginni azt az üveg bort, vagy még a bor előtt beülünk valahova? – kérdezek rá, hogy pontosítsuk a dolgokat. Én mindkettőre vevő vagyok, talán az otthoni iszogatás abból a szempontból lenne jobb, hogy holnap nem lennék atom másnapos, mert ha még betérünk valamelyik bárba, akkor nem garantálom, hogy nem csiccsentek be, míg egyáltalán elérünk Brodiehoz. Mindegy, a ma este az ő döntése, kivételesen nem az én kezemben lesz az irányítás…


tag: brodie (: | notes: nem életem legjobb reagja, majd lesz jobb is még. (:
robb stark
Vissza az elejére Go down
 
Hernández & St. James
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: