Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Caine & Riley - Nem kívánok neked semmi rosszat, de levegőt se
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Csüt. Jan. 28, 2016 8:39 pm Keletkezett az írás



Sydney nem változott sokat, csak több mobilba belebuzulóan járkáló embert látni az utcákon. Legalább nekik van telójuk. Hogy nekem miért nincs? Nos, a sitten nem tanítottak meg Steve Jobskodni, és csóró is vagyok. Joy majd biztosan vesz nekem valami szart, de egyelőre mobiltalanul kell tengődnöm ebben a mobil-centrikus világban.
Meglepő módon a nővérem házában nem a nővérembe botlottam bele, hanem az ő kedves férjébe, Ray-be. Eh. Naivan azt hittem, hogy hat év alatt sikerült szakítaniuk, és mára már Joy kirúgta a csávót. Hát nem. Nem vagyok rosszindulatú, csak utálom Raymondot, és örülnék ha beleesne egy betonkeverőbe. Egyszer minden álmunk valóra válik.
Nem Ray az egyetlen, akit nem kedvelek. Hm, ez egy elég enyhe kifejezés. Azt nem tudom megmondani, hogy pontosan hány embert akarnék kinyírni, könnyebb lenne azt összeszámolni, hogy kik azok, akiket bírok. Öhmmm. A régi haverjaim. Meg az újak. Meg azok akik régiek, de még most is megvannak. Őket bírom. Nagyjából. Mi mást tehetnék? Nem utálhatom az egész világot, mert akkor kurvára egyedül fogok maradni. Akkor ki adna lóvét? Ágyat? Egyéb dolgokat? Szeretek érdekember lenni, tök fasza. Mindenhol jól jön, kivéve a börtönben. Ott nem díjazzák a köcsögösködést. Mármint...ezt a fajta köcsögösködést. Mindegy.
Voltam a tengerparton, Joyéknál, kajáltam, de mégsem tudok visszazökkenni a mindennapokba. Mintha ledobtak volna egy idegen bolygóra, idegen lények közé. Ettől ingerült leszek, bár kevés olyan pillanat van, amikor én nyugodt vagyok. Max amikor alszom. De még akkor is forgolódom és rugdalózom. Mint egy debil kisbaba. A börtön itt is kivétel, mert odabent aludni sem tudtam igazán. A cellatársam egyfolytában horkolt, aztán kaptam egy másikat, az meg röfögött, vagy nem is tudom hogy mit csinált. De tényleg. Malac hangokat adott ki álmában. Néha azt hittem, hogy dutyi helyett egy sertéstelepen vagyok. Mi a fasz? Ah, kéne egy memóriatörlés, hogy ne mindenről az elmúlt évek jussanak eszembe. Régebben azt mondtam, hogy a faszi akit megkéseltem örökre magán fogja hordani ennek az emlékét, míg én túllépek ezen az egészen. Most már kezdem azt hinni, hogy ennek a fordítottja az igaz. Hogy dögölt volna meg! Szíven kellett volna szúrnom. Akkor életem végéig a börtönben rohadnék, de kit érdekel? Nem kellene élnie. Ő kezdte. Oké, én kezdtem, de azért, mert...mert...csak. A bíróság vagy kokainon él, vagy egyszerűen csak idióták. Azt a drogos barmot is le kellett volna csukniuk, de neeeem, őt inkább elvitték a kórházba gyógyulgatni. Ennyi erőből engem meg hazaküldhettek volna. Nincs semmi különbség. Talán majd egyszer meglátogatom, viszek neki valami ajándékot. Valami kedveset. Egy gránátot esetleg.
Nagyjából minden szükséges dolgot elintéztem mára, a pénzt megszereznem még ráér, szóval sétálhatnék is egyet, ha már a balhézást egyelőre hanyagolnom kell. Jó leszek. Helyesbítek, megpróbálok jó lenni. Nem kiabálok, nem verekszem, jófiú leszek. Ez a fogadalmam úgy öt percig tartott, nekem ez nem megy. Nem is történt még semmi, de nem megy. Lesz ami lesz, kész.
Nincs szar idő, meg nem is tudnék mást felvenni, nincsenek új cuccaim, így egy kék farmerben és egy fehér pólóban vándoroltam az utcákon. Nem akarok semmit se csinálni, ami tőlem szokatlan, dehát ez van. Elég lesz a séta. Elmegyek egy szép helyre. Nekem a sikátor szépnek számít. Itt nyugi van. Szeretem a nyugalmat. Jó, nem szeretem, de ide szoktak hülye emberek járni, akikkel lehet kötözködni. Ha meg nem jön senki, akkor megyek tovább. Nekivágtam magamat az egyik falnak, és elmélyülve vizslattam a falfirkálmányokat. Hát ezekből szart sem értek.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Jan. 29, 2016 9:11 am Keletkezett az írás



Ignoráltam a tompa puffanásokat, amiket Ethan ökle okozott minden alkalommal, amikor belecsapódott a szerencsétlen fickó unszimpatikus pofájába, aki azt remélte, hogy meglophat. Azt hitte nem derül ki, hogy eltűnt a neki adott cucc, amit árulni kellett volna? Pénzt nem láttunk belőle, tehát, ha el is adta a pénzt akkor is lenyúlta. Nem szeretem az együgyű embereket, akik azt hiszik kis szerencsével megúszhatnak egy ilyen simlis húzást. Ráadásul a közelmúltban történtek miatt az ilyen esetekre sokkal érzékenyebb vagyok, mint talán az indokolt lenne. Lehet köszönőleveleket küldeni annak a másik pöcsnek. Tehát a külső érdektelenség ellenére, élvezettel néztem, ahogy Ethan dolgozik és bizony Ethan értette a dolgát. Csak négyen jöttünk, fölösleges ideráncigálni ennél több embert egy ilyen kis apróság miatt, rajtam kívül három személy bőven elég egy ilyen kis megbeszélésre. A testőröm kint állt, két okból: 1; baszottul az idegeimet borzolta, hogy a közelemben van mindig és csak pisálni mehetek ki nélküle, már ha előtte bejelentettem, hogy a slózira megyek. Értettem én, hogy ez a dolga és biztos profin is csinálja, de ha már egyszer nem bírom vele tovább egy légtérben... Szerencsére Julian, mert hogy így hívják a testőrömet, eléggé figyelembe vette a szeszélyeimet, így kint maradt. Ez mindkettőnk érdekében egy kurva okos döntés volt, kapott is érte pár plusz pontot nálam. 2; valakinek biztosítani kell a kinti terepet, nem lenne jó, ha meglepne minket valaki, mondjuk egy szemtanú, naadjisten a rend egy megrögzött őre, akit nem lehet lefizetni. Szóval most Julian a seggünkre vigyázz odakintről, elég nagy darab ahhoz, hogy már a megjelenése is elijessze a kíváncsiskodókat és elég okos, hogy leszerelje a zsarukat. A negyedik emberem mellettem állt, új srác lehet, mert még nem volt időm a nevét megjegyezni, de ez a kisfiús rémület remélem hamar eltűnik a pofájáról, mert mindjárt ő is kap pár ütést, hogy összeszedje magát. Nem az óvodában van, baszki. Az ilyenek minek lépnek be? És melyik emberem volt, aki beajánlotta, vagy felvette? Hát az agyam eldobom, hogy pár napot nem nézek rájuk és hülyeséget csinálnak. A tompa puffanás mellett most már megjelent egy idegesítő szörcsögő, kissé sípoló hang, így hideg pillantásomat visszafordítottam a fickóra, aki valami kibaszott bűvésznek képzelte magát és elvarázsolta, azt, ami az enyém. Figyeltem, ahogy az orrából zubog a vér, a szemöldöke felszakadva. Örülök, hogy nem nekem kell feltakarítani a padlót Ethan után, aki a kezét törölgeti. Szerencsére Ethan ismeri a bevett rendszert, s bár jelen vagyok nem pillantgat rám útmutatásért, pontosan tudja mi a szokásos forgatókönyv nálunk, mi a kibaszott monológ, amit mondania kell és milyen kérdést kell feltennie. A kérdés pedig kurva egyszerű: Hol a faszban van a pénz, vagy a cucc?
- Rágyújthatok? -ha már a kérdéseknél tartottunk tettem fel a sajátomat a többiekhez címezve, beleértve a nyöszörgő fickót is, hiszen én itt most azt játszom, hogy kurvára nem vagyok senki. Ethan bólintott, a mellettem álló srác meg vagy azért sápad mert ki kell mennie, vagy éppen a bezabált kaját próbálja visszagyömöszölni a torkából a gyomrába. Én azonban leszartam a srácot, ha ide rókázik felmossa, inkább a farmerem zsebébe nyúltam, hogy előhalásszak egy szálat meg egy gyújtót. Élvezettel szívtam be az első slukkot, majd lassan karikákat fújtam a levegőbe, ha emberünk nem kezd el csicseregni Ethan komolyabb eszközökhöz fog folyamodni, mert hát baszott találékony.
- Ne kérem.... Ne... - hallatszott a könyörgés. Nem értem miért vetik be mindig, hisz mindenki tudja, hogy a könyörgés csak Istennél működik, már ha létezik, de az is lehet, hogy még nála sem. Félre billentett fejjel hallgattam, ahogy Ethan neveket kezd sorolni, valószínűleg a tag családtagjainak neve, asszony, gyerekek, amije van. - Én csak kölcsön vettem a pénzt és a drog egy részét, ígérem visszaadom... Kérem, hinni-e kell nekem... Ne bántsák a családomat...- nyöszörgött tovább. Nagyjából hát megvagyunk. Ha ez volt a tag első esete akkor kap egy lehetőséget és egy hetet, hogy bizony visszafizesse amivel tartozik, ezt Ethan nagylelkűen közli is vele, ha egy hét múlva sem lesz meg a pénz, akkor sajnos jönnek a keményebb szankciók és persze az életével fog törleszteni, ha máshogy nem megy, de én ezeket már csak tompán halottam, mert saját gondolataim foglalkoztattak. Leginkább az, hogy mit is kell még ma elintéznem és hogy hagyjam el Juliant, aki lassan púppá nő a hátamon. Sarkon fordultam és lassú, nyugodt léptekkel hagytam el az épületet, mögöttem a kis srác, majd ő meg is állt az első bokornál, míg én testőrömhöz ballagtam.
- Ki ez a szerencsétlenség? - tettem fel neki a kérdést. Megrántotta a vállát, tehát ő sem tudja, elnyomtam a cigit és messzire pöcköltem az utcán. - Adhatnál neki néhány szakmai tippet, ha az sem segít át kell tennünk a behajtóktól valami kisebb melóra, mert így csak egy rakás szarkupac... - azzal elsétáltam mellette, hiszen a közelben még találkozom van egy informátorral. Láttam, hogy Julian már a szemöldökét ráncolja, mire félig felé fordultam.
- Várd meg Ethant, míg eltakarít, vagy eltakaríttat maga után... A közelben még van egy kis dolgom, szóval gyalog is simán odaérek, te pedig vidd el a srácokat és várj meg otthon. - azzal már indultam is, nem törődve Julian morgásával. Amelyik kutya morog az nem harap, nem igaz? Az órámra pillantottam, amikor a megbeszélt sikátorba értem. A megbeszélt időpont előtt voltunk egy negyedórával a sikátorban mégis állt valaki, aki reményeim szerint az informátorom. Azért találkozom vele személyesen mert őt kivételesen csíptem, bár tőle is tartottam a távolságot, mint mindenkitől, de szerettem hallgatni, ahogy előadja a szitut, mert jó mesélőkéje volt. Szóval egy élmény az ő szemszögéből hallgatni, hogy mi is folyik a területeinken. Csak, ahogy egyre közelebb értem tűnt fel, hogy bizony ez nem az én emberem, mégis ismerős a baromarcú ábrázata. Pont vele nem volt kedvem most találkozni, ám nem fordulhattam vissza, hiszen nyilván kiszúrta, hogy valaki belépett a sikátorba, ha most megfordulok ez a pöcs még azt hiszi, mert olyan kurva ijesztő.
- Riley Wicks, nem tudtam, hogy mostanság az utcai firka művészetének csodálásával töltöd az idődet, vagy már rajzolsz is, mint a kis tizenéves huligánok? Kicsit túlkoros vagy már hozzá nem? Baszod...- tettem zsebre a kezem, igazán szar volt úgy tenni, mint aki semmiről sem tud, s rohadtul idegesítő is, de mint mindig most is kurva jól adtam a közönyöset. Kicsit bíztam benne, hogy talán lelép és akkor nem kell lemondanom az informátoromat, de ha itt marad, akkor kénytelen leszek egy sms-t küldeni, hogy lemondjam a megbeszélést, ami nem lenne szerencsés, hiszen jó lenne frissen tájékozottnak lenni. Az információ hatalom. Nem beszélve, hogy semmi kedvem nem volt ezzel a rohadékkal bájcsevegni most... Talán még dühös vagyok rá? Áhh, kizárt, hiszen pont leszarom.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Jan. 29, 2016 5:51 pm Keletkezett az írás



Ez mi a szar? És az mi a szar? Nem vágom ezeket az írásokat, olyanok mint a barlangrajzok. Egyszer összefirkáltam egy pláza oldalát, de annak volt értelme is "Mindenki bekaphatja." Ja, anno eléggé utáltam a világot. Most már nem. Most már csak a benne lévőket utálom. Van különbség, asszem. Az ilyen szarokért nem is lehet lecsukni az embereket, nem? A börtönben az ilyeneket biztosan kifiléznék. Tök béna és gáz lehet ilyenért rács mögé kerülni. Én legalább valami menőt csináltam. A horkolós cellatársam bankot rabolt, a röfögős meg felgyújtotta a tesóját. Kurvára nem volt kedvem hallgatni a hülye történeteiket, de nem volt más választásom. Nem is az, hogy unalmasak voltak, mert nem. De öt éven át hallgatni ugyanazt a sztorit...egy idő után unalmassá válik. Ennek ellenére kibírhatóak voltak, és egyikük sem akart rám mászni amíg aludtam.
"A börtönben hiába fekszel háttal a falnak, ha nyitott szájjal alszol." Hála a ribanc égnek, nekem nem voltak ilyen problémáim. De azt nem mondom, hogy nem történt semmi. Történtek...dolgok. De...ezt se fogja senki sem megtudni. Végülis nem mindegyik volt rossz élmény, mert egy-két ember a haverom lett, vagy már azelőtt is az volt, hogy megdugott. Kellettek a "barátok", mert egyedül lenni szívás, főleg a odabent. Szívás, szó szerint.
Visszatérve a falakra, ezek az írások még mindig fostosak. Semmi izgalmas sincs a nézegetésükben, szal' lassan tovább vonulok. Vonultam volna, ha nem jelenik meg valaki nem messze tőlem. Kíváncsian figyeltem, hogy ki az illető, hogy néz ki, belekössek-e vagy sem. Hát őőő, ez meg mit keres itt? Caine-t azóta nem láttam, hogy leléptem Japánba szó nélkül. Nem szóltam neki, mert biztos voltam benne, hogy nem fogja miattam telesírni a párnáját, és leszarja, hogy hol vagyok. Ez be is igazolódott egyszer sem hívott fel. Mondjuk be is sértődhetett, ki tudja. De ő nem az a sértődős típus.
Nem volt valami fantasztikus élmény az első találkozásunk, mivel alig emlékszem rá. Bebaszva az ő házát néztem anyámék házának, és akkor sem esett le a tévedésem, amikor ajtót nyitott. Elkezdtem neki szia faterezni, de asszem egyszer anyunak is hívtam...már nem tudom, azt lehet hogy már álmodtam. Alig álltam a lábamon, ha ő nincs akkor valószínűleg betörtem volna az orromat abban a pillanatban, hogy megfejelem a padlót. Ott aludhattam nála, ennyi maradt meg. Plusz a tetovált mancsai. Később összehaverkodtunk, úgy tűnik a nehéz esetek vonzzák egymást. Imádtam a nyakán lógni és idegesíteni. Ennek az volt az oka, hogy őt régen nehéz volt kiborítani, nem ugrott minden egyes beszólásomra. Az ilyenek ritkák.
A szavai hallatán elvigyorodtam, úgy tűnik nem pipa azért, mert szó nélkül itt hagytam. Hurrá!
- A rajzolástól már akkor elment a kedvem, amikor először megláttam a béna, ocsmány tetkóidat. - Lófaszt, mindig is tetszettek a tetoválásai, rohadt menők. - Bizonyára már a farkadon is van egy-kettő. - Ellöktem magamat a faltól, aztán közelebb lépdeltem hozzá. - Nem baszok, engem basznak. - Simán behatoltam a személyes terébe, úgy vizslattam végig. Nem nagyon öregedett. - Most vagy magasabb lettél, vagy magassarkút hordasz, hmm. - Lenéztem a lábaira, hát a második lehetőség ugrott. Vagy én mentem össze? Neeem, ha én alacsonyabb leszek, akkor már a hangyákon fogok lovagolni. Pff. - Mit csinálsz itt? - Ez nem egy olyan hely, ahova vásárolgatni vagy dumálni jönnek az emberek. Gondolom megint rosszalkodik, hajjaj.
Nem magyarázkodom neki, nem kérek bocsánatot a lelépésem miatt. Őt nem érdekli, engem sem. De ha mégis érdekli, én akkor is leszarom. Eltelt hat év, de most tök olyan, mintha tegnap találkoztunk volna legutóbb.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Jan. 29, 2016 7:32 pm Keletkezett az írás



Riley Wicks, a veszett kutya. Pont itt, ebben a kurva sikátorban, ahol nekem van találkozóm. Hát nincs jobb dolga, mint itt lebzselni? Mondjuk kereshetne valami állást, amivel összeszedi a nekem tartozó pénzt, de úgy tűnik kurvára ráérős neki az, hogy rendezze a tartozását. Nos, mindig tudtam, hogy szeret veszélyesen élni, de ugye itt azért lassan már az életét kockáztatja, én sem védhetem be örökké a seggét. Banda szabály, hogy nincs kivételezés senkivel, aki tartozik. Jó, először úgy sem az ő életét fenyegetjük, hanem a hozzátartozóit, már ha vannak neki. Tessék azt sem tudom ki fia-borja ez a srác, nem mintha annyira jóban lettünk volna, ő igyekezett az agyamra menni, én pedig elviseltem ezt, legfőképpen azért, mert amúgy nem sokat kérdezett, ami számomra igazán vonzó tulajdonság, mert utálok túl sokat beszélni fölöslegesen, hiszen a következő részegedésig emlékezett volna rá csak. Megkíméltem magamat egy csomó önismétléstől, majd megköszönöm neki, ha már nem lesz ennyire a bögyömben. Cserébe én sem kérdeztem semmiről, ami így utólag nagy hülyeségnek bizonyul, mert most valakinek utána kell járnia a hátterének már, ha nem fizet. Mint mondtam sajnálnám, tényleg csinos pofija van, de hát ugye, az üzlet az üzlet. Nem jótékonysági szervezetet vezetek a francba is, ha mindenkin megesne a szívem, akinek jó a segge, vagy csini az arca már rég lehúzhattam volna a rolót. Pedig milyen szépen indult a napom, egészséges reggelivel és utána a legtöbb dolgomat elintéztem, megcsodálhattam Ethan újabb munkásságát, ami feldobott és az informátor után gondoltam megjutalmazom magam egy hosszú menettel. Viszlát édes tervek...  Szóval baszott jó kedvem volt, egészen addig a pillanatig, amíg fel nem ismertem a kis baromarcút a sikátorban. Üdv rideg valóság... Nem kellett volna ennyire dühösnek lennem rá a pénz miatt, azért, hogy lelépett egy szó nélkül, de ha állandóan visszahallod az embereidtől, hogy mit tett ez a kis pöcs egy idő után akkor is bepöccensz, ha különben leszarod, főleg, amikor azzal a kis kérdéssel toldják meg, hogy „Főnök, ti jóban voltatok nem?”. Nem a kurva életbe, annyira nem voltunk jóban, de úgy tűnik, hogy óvatlanabb lettem vele miután párszor önként alám dugta a seggét. Persze nem tudhatta, hogy nekem tartozik, de egy ilyen kis ballépés kurvára rossz fényben tüntet fel, hátha még kiderülne a teljes igazság az embereim előtt. Jó, páran tudják, de nekik nem jár el a szájuk, vagy hamar a tengerből próbálhatják kinyerni a szervezetük számára szükséges oxigén mennyiséget, ami nem egy életbiztosítás. Úgy éreztem, hogy mindjárt behúzok egyet Rileynak, csak úgy a mihez tartás végett, mégis inkább megszólítottam és békén hagytam a csinos kis pofiját. Bár azért előtte elszámoltam fejben tíz, nahjó százig. Persze mindezt csak azért mert jó matekos vagyok és mert szeretek számolni, nem pedig azért mert kissé ingerült vagyok. Dühös? Én, áhh... Néztem, ahogy vigyorog, mint a tejbe tök és ettől még inkább viszketni kezdett a tenyerem, hát gyorsan zsebre vágtam. Válaszára egy halovány félmosolyba rendeződött az arcom, hiszen szép visszaszólás volt részéről, amit muszáj volt értékelnem. Legalább ez nem változott benne. Kissé nosztalgikusnak is találtam. A folytatásra az egyik szemöldököm is a magasba szaladt, előhúztam a kezem a zsebemből, hogy az övemhez nyúljak.
- Szeretnéd esetleg megnézni? Már, hogy van-e rajta tetoválás, gondolom azért vetetted fel, mert le szeretnéd ellenőrizni az állításodat, vagy tévedek? - figyeltem, ahogy ellöki magát a faltól, hogy közelebb lépjen.
- Nos, örülök, hogy a kis ismeretségünk ennyire nyitottá tett, ami a szexuális életedet illeti. Igazán nagy boldogsággal tölt el, hogy így felvállalod magad. - vontam meg a vállam közönyösen. Ő pedig csak jött egyre közelebb, jól beleszarva, mit szarva, belefosva a személyes terembe és nem csak a fogalmába. Elvettem a kezemet az övemről, inkább cigiért nyúltam a zsebembe. Megjegyzésére újra rápillantottam, majd megkínáltam nagylelkűen a cigarettásdobozomból, nem mintha azt feltételeztem volna, hogy nincs nála, de ha már rágyújtok kurvára lehetek nagylelkű nem?
- Te viszont nem nőttél túl sokat...- majdnem kicsúszott a számon, hogy a börtönben nem etették-e rendesen, de még időben leállítottam magam. Nyugi, tudom, hogy ez az egész nem is számít, hiszen én leszarom. Elővettem a tűzet és meggyújtottam az immár számból kilógó cigaretta végét, hogy mélyet szívhassak belőle, azért is mert ez megnyugtat, na meg persze azért, mert már eléggé pangott a tüdőm a nikotin hiánytól. Riley kérdésére az órámra pillantottam, még van időm egy gyors sms-t írni, hogy lemondjam a találkozót.
- Találkozóm lett volna, de úgy néz ki, hogy felültettek... Inkább az a kérdés te mit keresel itt ezen a lepukkant helyen, ez nem éppen a te közeged, már, ahogy emlékszem, hogy milyen helyekre jártál annó, ez se nem hangos, se nem balhés és még pia sincs... A te szavaiddal élve ez baszott unalmas, szar hely... Szóval mi a faszt keresel itt?-  rántottam meg a vállam, majd halásztam elő a mobilom, hogy egy kézzel csak annyit bepötyögjek rajta, hogy sztornó és elküldjem, így már nem kell aggódnom, hogy az informátor feltűnik és nem kell Rileynek magyaráznom. Már, ha az emberem időben megkapja az sms-t, de ha mégis idetolja a pofáját, biztos kitalálok valamit. Kár olyasmin aggódni, ami nem történt meg nem? Relax.


A hozzászólást Caine Axel McClain összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 31, 2016 1:24 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Jan. 30, 2016 12:17 am Keletkezett az írás



Nem nagyon örülök ennek az újratalálkozásnak. Mármint oké, nem borzasztó, jobb mint Joy férjével dumálni, de akkor is. Caine maradhatott volna a padláson a börtönnel együtt. Zárjuk le a múltat, így kell ezt. De másrészről meg mégis jó egy régi arcot látni, főleg egy olyat, akit nem gyűlölök teljes szívemből. Caine egy igazi köcsög. Nem szó szerint, de sokszor sokkal debilebben viselkedik, mint én. Szeretett balhézni, szeretett együtt balhézni, de csomószor nem engedte hogy kiéljem a rosszaságomat. Nem értettem ezt sosem. Mint aki tudathasadásos. Eléggé titkolózós. A munkájáról nem kérdeztem, ahogyan arról sem, hogy hova járt suliba, mert ez kurvára nem lényeges információ. Szóval gyakorlatilag nem titkolózós, mert nem is kérdeztem semmi olyat. Ahh oké, hagyjuk! Nem is tudom, hogy ruhában, vagy ruha nélkül láttam többet. Döntetlen? Ki tudja, én nem számoltam.
Rögtön az arcába tehénkedtem, vagyis arca alá, mert én odáig nem érek fel. Miért kell ilyen törpének lennem? Lehetne annyi együttérzés benne, hogy leül, vagy mittudomén. Mikor az övcsatjához tette a kezét mély nosztalgiázásba estem. Emlékszem, hogy mi van a gatyájában, szép emlékek. Meg rosszak is. Vagy nem rosszak...ha élveztem az nem számít erőszaknak, elvileg.
Megnyaltam a szám szélét, miközben pár másodpercig az ágyékát bámultam nagyon elmélyülten, és csak akkor néztem fel újra rá, amikor befejezte a szövegelést.
- Á, nem kell megnéznem, nincs ott semmi. Mármint tetkó. Azért nem olyan nagy a fájdalomküszöböd, hogy egy ilyet kibírj. - Ki tetováltat a saját farkára? Egyszer valahol hallottam, hogy valaki elefántot rakatott magára. A két fül volt a két golyó, és a farok az ormány.  
- Tette a halált nyitottá. Attól még, hogy dugok másokkal, nem vállalom fel magamat. Ez logikátlan. - Szerintem az számítana felvállalásnak, ha a családom tudna erről, de nem tudnak róla. Akár homofóbok, akár nem, ehhez nincsen semmi közük. Engem se érdekel, hogy milyen perverzióik vannak.
Szó nélkül vettem egy szálat a felém nyújtott cigisdobozból, ebből legalább nem volt hiány a börtönben. Milyen kedves, mindjárt zavarba jövök.
- Bekaphatod. - Mosolyogtam rá a lehető legkényszeredettebben. Majd levágom a lábait és nézhet ő fel rám. Idióta. Odanyújtottam a bagómat, hogy nekem is jusson tűz, ha már adott egy szálat akkor nem szopogatni fogom a cigit. Kicsit fura. Oké, Caine mindig is fura volt, de most extrán fura. De az is lehet, hogy megártott ez a hat év, és paranoiás lettem.
- Höhö, átpaliztak? De rossz. - Szélesen elvigyorodtam, ez mekkora szopacs. - Japánban sok a kicsi sárga ember, nagy a tömeg. Nem rég jöttem vissza, és itt a sikátorban nyugi van. A család sem baszogat. Ja igen, a bálnavadászoknál jártam egyetemre. - El is felejtettem, hogy ő erről nem tud. - Kinek írogatsz? - Kérdeztem tőle kíváncsian, és utána belefújtam belefújtam a füstöt az arcába. Valójában egyáltalán nem izgat, hogy kinek megy az az sms, de most kérdezhetnékem volt.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Jan. 31, 2016 1:30 pm Keletkezett az írás



Azt hinné az ember, hogy az idő mindenkit megváltoztat, vagy legalábbis az idiótáknak segít, hogy kevésbé idióták legyenek, de úgy tűnik megint csak csalódnom kell a világban. Riley semmit nem változott, ugyanakkora barom maradt mint volt, ami egyszerre dicséretes és mégis elszomorító. Azt hittem, hogy egy kicsit visszább vesz a börtön után az arcából, hogy kevésbé fogja keresni a balhét legalább pár hétig. Pontosan tudtam, hogy miért itt ebben a sikátorban ácsorog. Balhézni akar, ez a hely pedig tökéletes erre, mint ahogy arra is, hogy információ cseréljen gazdát, csak a kettő valahogy kiüti egymást. Figyeltem, ahogy Riley simán belegyalogol a kibaszott magánszférámba és bár máskor rohadtul irritálna, most tudomást sem vettem róla. De kurva toleráns vagyok ma... Nem mintha máskor nem az lennék, de Riley minden kis mozdulata cseszte ma az agyamat. Jó, nem az ő hibája, hogy az idegeimre megy a puszta létezésével. Mondhatni, hogy még nem tettem túl magam a kis árulásán, amiről szintén halvány lila gőze nem volt, szóval most magamban fortyoghatok basszus, már, ha nem akarom vele megosztani az igazságot és jelen pillanatban még kurvára nem akartam, sőt engem az sem zavarna, ha Riley tudatlanul élné le a hátralévő életét. Ha tudná, hogy életében először sikerül felbasznia az agyamat biztos kurva büszke lenne magára, főleg, hogy nem is kell semmit sem tennie, hogy a plafonon legyek, azt hiszem régebben mindig erre az állapotomra volt kíváncsi. Igazán kár, hogy most sem élvezheti ki a kis diadalát, mert nem is tud róla. Szavaimra megnyalta az ajkait, s pár pillanatig ott bámulta a nadrágomat, ahol az előbb az általa emlegetett testrészemet sejtette, s hiába voltam baszott pipa rá, ez a kis tette pont elég volt ahhoz, hogy az én gondolataim elterelődjenek a dühömről és más, sokkal mocskosabb irányt vegyenek kis elmélkedéseim. Bassza meg. Nem vagyok szenilis, pontosan emlékeztem mindenre, amire most kurvára nem kellett volna emlékeznem. Szavai rángattak vissza a perverz és mocskos képekből. Még mázli, hogy Riley ekkora segg, hogy baszottul haza tudja vágni a hangulatomat egyetlen megnyilvánulásával, néha azt kívánom bár néma lenne. Megrántottam a vállam érdektelenül, mert hát pont leszartam mit gondol az én fájdalomküszöbömről, aztán az ajkaimon játszó félmosollyal nyugodtan válaszoltam.
- Nem a fájdalom miatt nem tetováltatom, csak fölöslegesnek érezném, hiszen a partnereim leszopogatnák róla a festéket...- aztán a kis mosoly is eltűnt, jelezve, hogy a kis humorizálás ellenére untat a kis beszélgetésünk.
- Ohh, sajnálom, azt hittem már ország-világnak elújságoltad, hogy imádod, ha mélyen beléd vágják, legalábbis az előbbi kis megjegyzésedből ez jött le, de hát nyilván tévedtem. Logikátlan? Milyen szép szó, bár a te szádból kibaszott furcsán hangzik, mostanában nyelvleckéket veszel, vagy csak egy szinonimaszótáron aludtál? - tartottam türelmesen felé a cigarettás dobozt, amíg ki nem húzott belőle egy szálat, aztán eltettem. Tessék én meg jótékonysági szervezet lettem így hirtelen. Még a végén kiderül, hogy mégis csak változtunk mindketten. Bár Rileyn a világ összes kifejezése sem segíthet, attól még egy barom marad, leginkább a gyerekes viselkedése miatt, kicsit felnőhetne már nem? Hiszen már nem szűz tizenhét... Figyeltem kényszeredett mosolyát, és mivel az övé kényszeredett volt az enyém kivételesen őszintén húzódott szét az arcomon. Hát nem legszebb öröm a káröröm?
- Kösz a felajánlást, de most nem élek a lehetőséggel, már ha megbocsátasz ezért, amúgy meg kibaszott bóknak szántam. - gyújtottam meg a cigimet, aztán nyújtottam Riley felé a még égő öngyújtót. Nah tessék, bár kétlem, hogy csak a szívókáját meg a taposóját hozta el a bagózó felszereléséből, de inkább úgy vettem, hogy én vagyok ilyen baszott nagylelkű vele. Ki a legjobb fej a világon? Egyértelműen én! Ezért most tuti kibaszott jó a karmám, vagy a nem régiben történt verés nézése miatt még mindig negatívban vagyok? Hmm, igazából lényegtelen, mert pont leszarom. Kérdésére a válaszom feldobta, hiszen most ő kárörvendhetett az én kontómra, ami nem nyerte el a tetszésemet, ezért talán sikerült elérnie, hogy kicsit összeráncoljam a szemöldökömet, mondjuk fingja nem volt, hogy miről volt szó, nem tudom mire ráncolom itt a szemöldököm. Kis monológjára rá pillantottam, nem mintha érdekelt volna, amit mond, hiszen én ezt már mind tudtam. Mégis úgy tettem, mint aki figyel, bár régebben Riley sem beszélt túl sokat magáról, szóval nem értettem mire ez a nagy szófosás, de úgy véltem ideje kicsit tesztelni.
- Valóban? Nem ők eszik a kutyákat? Nekem a madarak azt csicseregték börtönben voltál, de akkor ez nyilván csak pletyka... Mondjuk sejthettem volna, hogy jó fiú lettél, aki egyetemre jár...-  rántottam meg újra a vállam, mintha csak csevegnénk itt össze-vissza, pedig a szemeim éhesen figyelték minden reakcióját. Vajon hazudni fog? Milyenek lesznek a reakciói? Megfigyelni az embereket mindig is szerettem és persze értettem hozzá, így tudtam meg a gyengeségeiket és perverzióikat, mindent amivel a markomban tarthattam őket, ami a hasznomra válhat később, még ha most haszontalannak tűnik is. Közben bepötyögtem a telefonomba a kis szót és elküldtem az sms-t.
- Régen jobban kedveltelek, nem kérdeztél ennyit, ezt is az egyetemen okították? De ha ennyire tudni akarod, akkor elárulhatom, hogy annak, aki felültetett, hátha mégis belátja, hogy velem nem jár olyan rosszul. - kacsintottam egyet. Lényegtelen volt, hogy tud-e róla, avagy nem, hiszen épp úgy hazudok, mintha könyvből olvasnám. Jó nem is hazugság, inkább féligazságnak mondanám, már ha létezik olyan, bár a szkeptikusok szerint csak fekete meg fehér van. Ettől nem lesz okosabb. Legszívesebben elbúcsúztam volna tőle és leléptem volna ebből a rohadt, mocskos sikátorból, hogy valami sokkal izgalmasabbal folytassam az estémet, de amíg nem kapok választ az informátortól, addig feltűnhet itt. A zsebembe süllyesztettem a telefont, majd újra Rileyra pillantottam, aki kedvesen a pofámba fújta a füstöt. Félrebillentettem a fejem és szívtam egyet a saját cigimből. Igazából kérdezhettem volna sok mindent, vagy mondhattam volna valamit, de nekem a kibaszott csend is megfelelt, már amennyire csend lehet közel a városhoz. A távolban sziréna hallatszott, én pedig sokáig hallgattam, hogy felismerjem, hogy mentő, tűzoltó, vagy éppen rendőrautó szeli valahol az utakat. Az ilyesmire mindig valahogy kiélesedtek az érzékeim, nem mintha paráznék a rendőröktől, azért vannak az embereim, hogy engem kijuttassanak a sittről, még úgyis, hogyha nekik kell bevonulniuk helyettem. Hát nem megéri néha vezérnek lenni?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Jan. 31, 2016 3:26 pm Keletkezett az írás



Hm. Hm. Hm. Caine sose volt az a magát halálra röhögős fajta ember, de most a szokásosnál is merevebb, és nem a jobbik értelemben. Jó, ezer éve nem látott, miért is ugrana a nyakamba? Eh, inkább ne ugorjon baszki, el se bírnám. Szóval jah, a szokásosnál is furcsábban viselkedik, de az én közelemben végül is mindenki eléggé fura. Vagy csak én vagyok debil, és ezért látom a normálisakat hülyének? Ki tudja. Én nem tudom. Lehet, hogy csak megjött neki, és azért ilyen feszengő. Mindegy, amíg vissza tud szólni, addig nem aggódom.
Sajnos hiába bámultam feltűnően odalent, úgy látom hidegen hagyta. Áh, öregszik. Nem mintha kedvem lenne bármihez is, csak na. Régen ennyitől is rám tudott mászni. Én öregszem? Neeem, én még fiatal és friss vagyok, Caine az aki nemsokára harminc lesz. Huh. Szülinapjára fog kapni járókeretet, protkót, pelenkát és szappant. Minden vén trottynak szappan szaga van. Nem, a szappant hanyagolni fogom, mert a Caine-illatot nem akarom elrontani. Szép emlékek. Még mindig akkora fasz. Nem szó szerint, mármint azt nem tudhatom.
- Azt én is szívesen leszopogatnám. - Mosolyogtam én is, de egyáltalán nem vágyom most ilyesmire. A börtönt még előtte fel kéne dolgoznom. Brrr.
- Hát rosszul hitted. Miért, te talán már mindenkinek elmondtad, hogy nem csak a női lukakra gerjedsz? Kétlem. Tőled tanultam, te szoktál olyan hülyén beszélni, hülye szavakat használva. - Igazából ezt még a TV-ben hallottam, de az igaz, hogy Caine is tud érdekesen beszélni.
- Bóknak, ja persze. - A szemeimet forgattam, miközben bekapoltam a számba a cigit. Nincs nálam se bagó, se öngyújtó, de ha lenne akkor is élnék Caine "kedvességével". Milyen aranyos! Mindjárt megzabálom.
- ...Mi?... - A jókedvem és a vigyorom egy pillanat töredéke alatt vált semmivé. A szívem hirtelen úgy kezdett verni, mintha a maratont futottam volna le. Börtön? Mi a picsa? Nem tudhat róla...Japánról se tudott. Biztosan csak véletlen egybeesés, és ezzel akar poénkodni. De mi van, ha nem? Basszus. A döbbenet kiült az arcomra, de hamar észbe kaptam, megráztam a fejemet, majd újra igyekeztem mosolyt ölteni a pofázmányomra. - Aha, börtönben voltam. Anyám testvére egy hárpia, ő volt a börtönőr, én meg a rab. - Próbáltam elhülyéskedni, de közben egy lépést tettem hátra. Rossz előérzetem van, és ennyi nem lehet véletlen, hogy pont ezzel baromkodik. - Kutyát, bálnát, polipot, mindent esznek. Mindig is jó fiú voltam, nem? - Egy párhuzamos univerzumban minden bizonnyal.
- Hat éve nem láttalak, nem dögölsz bele pár kérdésbe, istenem. Hisztis picsa lettél. Most is ugyanannyira kedvelsz, ne áltasd magad. Itt akartál randizni? Komolyan? - Vagy nem ért ide időben a kurvája? Nincs igaza, régen is ugyanilyen voltam. Szörnyű ez a csávó.
Beállta csönd, de nem éreztem kínosnak. Ezen a börtön dolgon kattogott az agyam, a ciginek a felét sem szívtam el amikor a földre basztam, és hallgattam a szirénák hangját. Jönnek a lelkemért.  
- Nem akarsz kajálni valahol? Ha már a szerelmed nem jön. - Nincs pénzem, ez nem meghívás, hanem meghívatom magamat enni. Egyedül akartam lenni, de Caine olyan titkolózós, ki akarom deríteni, hogy mi van.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Feb. 02, 2016 11:07 am Keletkezett az írás



Sikerült pár pillanatra elfelejtetnie velem, hogy kurvára a bögyömben van, bár kívülről ennek nem adtam jelét, de azért pontosan lepergettek előttem egy esetleges „ágyjelent” fontosabb mozzanatai, csak ágy nélkül. Tessék, én sem vagyok fából, hogy ne reagáljak Riley pillantására és Rileynak ehhez baszott nagy tehetsége volt. Jó, hogy pontosítsunk egy kicsit biztos sok mindenhez volt tehetsége, de nálam úgy tűnt, hogy a ribancossága vitte a prímet. Már majdnem teljesen megfeledkeztem mindenről, arról, hogy tartozik, hogy legszívesebben beverném az arcát, meg minden egyébről, csak, hogy elcsábuljak a baszott pillantásának. Talán szexelnem kellett volna ma, sőt, ha tudom, hogy Rileyval hoz össze a sors, tuti, hogy hentergek egyet, hogy még véletlenül se zavarjanak be a baszott ösztöneim. Pedig azt hittem sokat fejlődtem az önmegtartóztatás terén, de ezek szerint kurvára nagy tévhitben éltem, nem mintha úgy vélném, hogy ez hiba, mert hát bennem hibák nincsenek, csak az ember ne ringassa magát téves elképzelésekbe, szóval most kell tisztáznom magamban, hogy egy kéjsóvár pöcs vagyok. Szuper, nem mintha eddig nem tudtam volna, mert ha felállt bizony csinálnom kellett, nálam ez nem az érzelmekről szól, brunyálni sem azért mész, mert gyengéd érzelmeket táplálsz a kibaszott csésze iránt, pusztán azért, mert kell és pont. Hatalmas mázlimra, mielőtt az agyamat teljesen elöntötte volna a rengeteg perverzió maga Riley volt az, aki egyetlen szavával elsöpörte a baszni kell érzésemet. Nem is tudtam, hogy ennek most örüljek, vagy legyek csalódott… Pár pillanat után úgy véltem, hogy mégis csak örülni fogok neki, nem mintha a helyszín zavart volna, de azért szeretem kényelemben élvezni a dolgokat és egy mocskos sikátor mégsem egy ötcsillagos szálloda lássuk be. Szóval Riley kapott egy jó pontot, mert ekkora segg. Szép volt Riley, gondolatban még a vállát is megveregettem. És tessék kis visszaszólásomra megint talált valamit, amitől a gondolataim visszakanyarodtak pár pillanatra a perverz, mocskos képekhez. Vajon direkt tesz ilyen megjegyzéseket? Azt hinné az ember, hogy aki nem rég szabadult nem kér többet, vagy legalábbis egy ideig nem kér faszt, még elméletben sem, de úgy tűnik Riley máshogy működik, mint a normális emberek, mondjuk ezt eddig is tudtam. Mosolyom ennek ellenére nem tűnt el, s érdektelenül végig mértem Rileyt, ez nálam már bőven jelzés arra, hogy éppen azt mérlegelem mennyire komolyak a szavai, mert az én baszott gondolataim igenis komolyak. Végül megrántottam a vállam úgy döntve nem törődőm a kétértelmű ajánlataival, amíg nem konkréten azt kéri, hogy itt és most leszophasson.
– Sajnos akkor neked is, mint mindenkinek, be kell érned a natúr, festék mentes verzióval… - tűnt el mosolyom jelezve, hogy nem szeretném tovább feszegetni a témát, mert ez a téma jelenleg az én kedélyeimet borzolja össze-vissza és annak, mint tudjuk nem lesz jó vége. Vagyis nekem általában jó a vége, de most nem ez a lényeg.
– Nem vagyok az a felvágós típus, így is túl sokan állnak sorban az ajtóm előtt egymásnak adva a kilincset, hátha még kiderülne, hogy nekem olyan mindegy ki a szerencsés, aki megkaphatja a farkamat. – nyújtóztam egyet mosolyogva. – Nos én mindig geci szépen beszélek és büszke vagyok, hogy legalább ragadt rád valami belőle, bár akkor is fura volt tőled hallani… - mosolyodtam el, ahogy ő bosszankodott.
– Mondom, hogy annak szántam, bár ezek után már az sem zavar, ha sértésnek vetted. – figyeltem, ahogy a szájába helyezi a tőlem kapott immár égő cigarettát. Én az enyémből nagyot slukkoltam, mert a cigi megnyugtat, bár nem annyira, mintha baseball ütővel verhetem szét a kertvárosban a kicseszett postaládákat, vagy jobb esetben valami kis köcsög retardált faszt, aki megérdemli, de azért jól esett. Aztán eljött a pillanat, hogy kiterítsek a lapjaimból néhányat, hogy közben megfigyelhessem Riley reakcióit. Nos, mit ne mondjak a vártnál nagyobb hatást értem el. A kicsúszott döbbenet hangja, az arckifejezése, minden arról árulkodott, hogy senkinek nem szívesen vágott fel a börtönben tett látogatásával, ami azt jelenti, hogy ez titok. A titkok jó dolgok, lehet velük zsarolni. Aztán Riley összeszedte magát, ami meglepett, mert azt hittem több időbe fog neki telni a dolog, de úgy tűnik mégsem maradt teljesen ügyefogyott, akiből olvasni lehet, bár ahhoz jobban kell vigyázni a reakcióira, hogy engem átvágjon, de egész ügyes volt. Mégis csak tanult valamit mih? Bár összehangolhatta volna a cselekedeteivel a kis hazugságát, hiszen, aki nem hazudik, nem hátrál így, mint ő. Egészen felizgatott az előbbi ijedtsége, meg ez a kis megfutamodása, így kiszakadt belőlem egy kissé türelmetlen sóhaj.
– Jól van, fogtam, hogy kamu… Ezért nem szabad felülni a pletykáknak, vettem. – tettem úgy, mintha a monológja untatna és tett volna türelmetlenné. Végül is nem kell, hogy érdekeljen merre, vagy hol járt az elmúlt hat évben, annyira azért nem voltunk jóban soha, hogy hallgassam az élményeit egy másik országról basszus. Írja meg útikönyvben, ha izgat a dolog, majd megveszem és elolvasom.
– Fene a csíkszeműek gusztusát, bár szívesebben hallanék a rövid szoknyás perverz csajokról…- szívtam bele újra a cigimbe, majd köhögőrohamot mímelve pillantottam vissza Rileyra. – Hogy te? Jó fiú? Pff, azt hiszem, majd okítalak egy kicsit mit is jelent a „jó fiú” kifejezés, mert nyilván nem vagy vele tisztában. – hallgattam, ahogy kifakad és én vagyok a hisztis picsa, amikor úgy drámázik itt, mint valami pina? Megcsóváltam a fejemet.
– Nem döglöm bele, ha ettől leszel boldog, felőlem kérdezhetsz, bár nem mintha érdekelne a boldogságod. Randizni? Minek nézel te engem? Én azt nem szoktam, baszni meg majdnem mindenhol tud az ember, nem? – válaszoltam, majd figyeltem, ahogy eldobja a félig sem szívott cigarettát. Tessék, ezért nem szoktam jótékonykodni, csak, ha nekem is származik belőle hasznom. Egy ideig mindketten hallgattunk, aztán én is elpöcköltem a csikkig szívott cigimet, miközben kifújtam az utolsó füstfelhőket. Kijelentésére félrebillentett fejjel méregettem. – Gondolom, ez nem meghívás, hanem azt várod, hogy én hívjalak meg... – legalábbis Riley ilyen volt, nem mintha elítéltem volna érte. – Tudod, általában akiket meghívok kajálni visszafizetik a szívességet, vagy így, vagy úgy. – ropogtattam meg a nyakamat, majd elindultam ebből a kurva sikátorból. Ennek a napnak már úgyis mindegy nem?
– Jó legyen, baszott lovagiasan meghívlak valamire, a régi idők, meg a viszontlátás örömére. Örülhet a fejed… Szóval mit ennél? – mindig volt nálam némi „költőpénz”, bár nem költök haszontalan dolgokra, hiszen attól, hogy gazdag vagyok még pontosan tisztában vagyok vele, hogy mennyire nehezen jön a lóvé a konyhára.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Feb. 02, 2016 6:59 pm Keletkezett az írás



Caine nehéz eset, nem könnyű kiigazodni rajta, de nekem mégis sikerült egy év alatt. Majdnem olyan elviselhetetlen, mint amilyen én vagyok, emiatt sokat is balhéztunk, mint valami öreg házaspár. Amikor sikerült kiborítanom, azokat a pillanatokat mindig hatalmas sikerélménynek könyveltem el. Nekem hamar eldurran az agyam, de ő azért tudja kontrollálni magát. Durranás, önuralom. Igen, régen úgy dugtunk, mint a nyulak. Sokszor, durván, csak Caine-nek nincs pom-pom nyuszifarok a seggén. Már akkor is szerettem hergelni, piszkálni, mert szex terén az önuralma már nem annyira töretlen. Most is direkt csinálom, de inkább csak a szám jár, mert nem vagyok kúrós kedvemben. Ettől még persze idegesíthetem ezzel, jól jön amikor túl komolyra fordul a téma, vagy túl közömbös. Ilyenkor lehet perverzkedni. Ilyenkor is. De vissza kell fognom magamat, nem akarok a saját csapdámba esni, hogy aztán egész nap a farka járjon  a...fejemben. Gondolom nem lett kisebb. Nem, biztosan nem, hacsak le nem harapták neki.
Végig mért, miközben mosolygott, amitől majdnem elröhögtem magam. Aranyos. Basszus, ha tudná, hogy milyen jelzőkkel illetem. Eh. Egyelőre nem gondolok semmit sem komolyan, csak hülyülök, amit kurvára élvezek.
- Nem baj, mindig is a natúr volt a kedvencem. - Zártam le ennyivel a témát, ahogy látom most elég ennyi. A börtönben kaptam eleget, nincs kedvem minden nőre és faszira rámászni, de Caine egy külön világ. Alá még akkor is befeküdnék, ha előtte ötszázan erőszakoltak volna meg. Ezért se szóltam neki Japánról. Úgy akartam kezelni, mint az összes többi embert, mindenféle kivételezés nélkül. Azt hittem, hogy majd ettől is olyan kis köcsög lesz a szememben, mint a többiek és elfelejtem. Hátőőő. Jó. Oké.
- Azért vigyázz, hogy kinek a szájába meg seggébe lógatod bele, mert még a végén elkapsz valami szifiliszt. - Mosolyogtam én is, mintha egy teljesen átlagos dologról beszélnék éppen. - Ha már a geci, abból több ragadt rám, mint a gyönyörű, kifinomult szavaidból. - Abbahagyom, tényleg. De akkora rohadék, hogy nem bírom ki. Tényleg kurva szépen beszél, szinte már könnyezem a változatos és megválogatott szavaitól.
- Jó-jó. - Bókolás és Caine. Mint valami paródiafilm. Bár én se vagyok a bókoknak a mestere, de szerintem felesleges is. Nyálas faszságok, hülye körítés, teljesen felesleges hiszen mindenki csak dugni akar, azt várják.
A cigit eldobtam és kisebb rövidzárlatot kaptam a megjegyzésétől. Milyen jól bele tud tenyerelni a dolgok közelébe. Hátráltam egy lépést, mert először azt hittem tudja, hogy hol voltam. A szüleim szomszédja baszki, nagy szívás lenne ha ilyen infókkal a kezében éldegélne mellettük. De honnan tudhatná? Nem tartottam a kapcsolatot a tetkós toronnyal, még Japánról se tudott.
- He? Miért, ki pletykált? - Részben megnyugodtam, de nem tudtam eldönteni, hogy csak a szívja a vérem, vagy ténylegesen tud valamit. Csak nem. Akkor többet beszélne róla, nem? Visszadobtam magamat az előző pozíciómba, nem akarok méterekről beszélni hozzá. Kicsit sem gyanús, hogy mennyire meglepődtem a börtönös hülyeségétől, ahj. Néha gondolkodhatnék is.
- Voltam párral, de nem voltak annyira perverzek. Valamelyik az orált se akarta, de az az állítás igaz, hogy szűkek. Meg kicsik. Kicsi sárga csirkék. A csávóknak meg a farkuk kicsi, de nem láttam mindenkiét, szóval nem nyilatkozhatok egy egész nemzetről. -Elvigyorodtam Caine köhögés imitálásán és próbáltam minél ártatlanabbul pislogni rá. - Na már, igenis jó fiú vagyok, csak helyzettől függ, hogy ez mikor mutatkozik meg. - Aludni jófiúsan szoktam.
- Igen, a kőszívű Caine, akit senki se érdekel, csak saját maga és a farka. Ismerem a sztorit. - Elröhögtem magam, nem én hoztam szóba a boldogságomat, szóóóóóval simán kételkedhetek is a szavában.
- Egy hímringyónak. - Mondtam teljes komolysággal az arcomon, válaszolva a kérdésére. Ennek nézem. Hehe. - De. Mi már csak tudjuk. - Majdnem mindenhol, de itt nem nagyon lehetne. Bárki betopoghat ide, ránk szakad valamelyik ócska fal, megtámad egy kóbor macska stb stb.
- Természetesen. Nincs nálam lóvé és jobban ízlik a kaja, amikor te fizeted. - Régen is ő vette a kaját meg a piát, akkor is ha volt nálam pénz. Mindig gondoskodott a tápanyagbevitelemről.
- Én is vissza tudom fizetni, csak nem pénzzel. - Monopolys pénz esetleg? Hm? Elindult és én követtem a példáját. Miközben mellette sétáltam végigmértem párszor, egyáltalán nem változott. Talán nőtt. Nem fair.
- Kedvességed még mindig rohadtul határtalan. Sajtburgert vagy pizzát. Te mit eszel? Nem fogok előtted zabálni, ha te csak bámulsz és nem veszel magadnak is valamit. - A sétálás közben alig észrevehetően közelebb húzódtam hozzá, hát most na. Hat évig nem láttam és most nem érhetek hozzá, mert félreértené és lehet hogy letámadnak. Eh.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Feb. 09, 2016 9:37 am Keletkezett az írás



Riley mindig is ilyen volt. Talán nem hallotta a mondást, miszerint addig jár a korsó a kútra, míg meg nem basszák a vízhordó lányt. Nah jó talán nem pont így mondják, de ez a lényeg, mert Riley szeret a tűzzel játszani, legyen szó bármiről és most is képtelen leállni a kis megjegyzéseivel, pedig már ismer annyira, hogy tisztában legyen azzal, ha sokat szórakozik egy idő után elszakad nálam a cérna. Ne baszakodj olyanokkal, akik erősebbek, mert még a végén téged basznak. Tessék, még egy kibaszott mondás, bár ez inkább a saját kis jó tanácsom lenne a számára. Úgy tűnik, nem olvastam hiába, meg jártam egyetemre, egy kicseszett bölcsész veszett el bennem jó mélyen. Nos hiába a rosszfiús külső mögött ezek szerint egy érzékeny pöcs vagyok, aki szereti a klasszikus zenét, meg olvasni. Az más kérdés, hogy ugyanennyire szeretek másokat terrorizálni, tönkre tenni, irányítani és manipulálni, azt tudjuk be a rossz neveltetésnek, szóval majd küldök faternak egy köszönőkártyát apák napjára valami kedves kis szöveggel. Mondjuk a „Dögölj meg öreg!” szerintem tökre megteszi. Hiába a családi helyzet bizony rányomja a bélyegét mindenki sorsára, vagy legalábbis szerettem arra fogni a dolgokat, mert hát nyilván kedves és jó ember lennék, ha normális családban növök fel. Nah jó, nagy eséllyel nem lennék az akkor sem, de nem baj, mert én így is kurva tökéletes vagyok. Riley újabb kis megjegyzése rángatott vissza a „mi lett volna ha” című elmélkedésemből, nem zavart, mert amúgy is fölösleges agyalás volt, hiszen már mindegy, ezt dobta a gép, ezt kell szeretni. Arcom kissé komorabb lett, mert hát én úgy véltem ezt a témát már lezártuk, de úgy tűnik Riley számára nem volt elég nyilvánvaló a jelzésem, miszerint jobb nem farkast emlegetni. Vagy farkat igen, mivel Riley még mindig ezen a becses, kiemelkedő és mély benyomást keltő testrészemről ontotta a szót, verbálisan lovagolva rajta. Kicsit erősebben fonódtak ujjaim a cigaretta köré, mintha ott nem is ez a szerencsétlen égő kis élvezeti cikk lenne, hanem Riley nyaka. A másik kezem is ökölbe szorult, ott pedig hangosan megroppantak ujjaim. Most komolyan, ha ebből nem veszi a lapot, akkor vagy nagyon retardált, vagy szándékosan túráztat, de azt kurvára nem ajánlom neki.
– Mint mindenkinek. – hangom csak egy árnyalattal lett ingerültebb. S bár végre úgy tűnt, hogy túljutunk a farkamon újra vissza kellett kanyarodnunk rá, hiszen Riley úgy vélte, hogy hasznos tanácsokkal kell ellátnia. Ma nagyon ki akar hozni a sodromból, ennyire vágyik egy kis szexre? De az is lehet, hogy csak egy kibaszott nagy agyalásra vágyik. Most, hogy úgy éreztem a türelmem fogytán emlékeztettem magam, hogy ez Riley, kurvára fölösleges felhúznom magam miatta, és arra sincs szükség, hogy őt magát húzzam fel. Ideje volt hát kicsit lehiggadni, így újra közönyösen pillantottam rá, fejemet félre billentve, figyelve idegesítő alakját. Azt hiszem, az agyam egy szegletében a tudatom a koponyám falait kaparta, de nem boncolgattam, hogy miért. Erre vannak a pszichomókusok, hogy megfejtsék mi zajlik az emberi fejekben még akkor is, ha a páciens kicsit őrült. Mondjuk minden jó fej ember egy kicsit őrült, de talán hozzám egy egész konzílium kellene, hogy megfejtsék, hogy is működök, főleg, ha Riley a közelben van.
– A pinákat kihagytad, amúgy meg nem kell aggódnod az egészségi állapotom miatt, elég nagyfiú vagyok, hogy vigyázzak a saját testrészeim épségére, de köszi, hogy aggódsz, baszottul meghat a dolog… - a félmosoly kissé ráfagyott az arcomra, ahogy a kis seggfej száját újabb utalás hagyta el. Ha csak ez kell neki, akkor a szép szavaim helyett, csak gecit ragasztok rá, ha ettől boldog… Mély levegőt vettem, nagyot sóhajtva fújtam ki, jelezve, hogy Riley személye reménytelenül menthetetlen.
– Milyen büszke vagy erre, pedig ezzel én nem vágnék fel, inkább tanulhatnál tőlem még pár szót, ahelyett, hogy azon élvezkedsz mennyi geci szárad rád… De, ha ez tesz boldoggá..- rántottam meg a vállam. Ki vagyok én, hogy elítéljem, amikor én is előszeretettel élveztem ki a testét? Ráadásul még most is úgy vélem, hogy Riley jobban néz ki az ágyban nyögdécselve, mint itt, hülyeségeket összehordva, de ezek a dolgok lényegtelenek az én szemszögemből, hiszen nekem mindegy ki nyögdécsel alattam. A szexben is önző vagyok, remek. Aztán feltette az első értelmes kérdését a mai nap. Tessék még sem olyan hülye gyereki, mint azt mutatja.
– Ha emlékeznek arra, hogy ki mondta, nem azt mondtam volna, hogy a madarak csicseregték basszus, nem emlékezhetem minden seggfej nevére, aki ontja magából a faszságokat, az is csoda, hogy a te nevedet tudom…- hárítottam el a kérdést. Meg kell állapítanom, hogy még mindig profi módon hazudok, mintha olvasnám. Ez egyszerre töltött el büszkeséggel ugyanakkor eléggé szomorú a tény, hogy ennyire könnyen megy, régen legalább néha a lelkiismeretem megszólalt, hogy mekkora egy rohadék vagyok, de tessék most már ez is kiveszett belőlem. Nah mindegy, nekem így is jó. Ráadásul tudtam, hogy ha nem feszegetem tovább a börtönt, akkor Riley megnyugszik, a gyanúja elszáll és abba a hitbe ringatja majd magát, hogy csak szívatom. Ha tudná, hogy kurvára nem… Lassan visszatértünk egy majdnem átlagos srácos beszélgetéshez, míg megosztotta milyenek a külföldi csajok és azt is megtudtam, hogy a férfiak mérete Riley számára nem volt kielégítő, pedig ez a részlet nem igazán érdekelt.
– A szűk jól hangzik, bár azért manapság elvárható egy nőtől, hogy a száját ne csak beszédre használja, de úgy tűnik más kultúrákban a nyelvleckék nem elég kifinomultak, bár azt hiszem tanítottál nekik eleget olyan Riley módra… - figyeltem, ahogy elmosolyodik azon, ahogy a köhögést imitálom, sőt még ártatlan pillantásokkal is megjutalmazta a kis produkciómat. Egy pillanatra én is viszonoztam a mosolyát, de nem volt mit hozzá fűznöm az ártatlanságához, tekintve, hogy az nem létezett, mert Riley még aludni is úgy szokott, mint minden mást csinálni: szemérmetlenül.
– Mindenki csak magával törődik ebben a világban, aki mást állít, az képmutató és hazudik, vagy egy hülye. – az a kérdésem, hogy minek tart engem merőben költői kérdés volt, de Riley ezt sem érzékelte így megválaszolta, így újra hidegen pillantottam rá.
– Tudod, ez egy ribanc szájából úgy vélem igazi bóknak számít, bár legközelebb kicsit finomabban is fogalmazhatnál, még a végén zokon veszem, és egy orrbetöréssel jutalmazom az őszinteséged. – tudtam, hogy nem veszi be, hogy itt akartam kefélni, de pont leszartam, hogy mit hisz. – Sejtettem… Nos, nyilván visszatudnád fizetni, de ahogy ismerlek, nem fogod…- a fenét tudott volna, ha tudott volna fizetni, akkor nem lenne ennyire szarban és nem tartozna nekem. Halottam, ahogy utánam indul, nem lassítottam, hiszen így is beért és már mellettem volt, ami olyan érzéssel töltött el, mintha kibaszottul mindenhol viszketne. A szemem sarkából figyeltem, ahogy méricskél.
– Olyan vagy, mint egy nő bazd meg, ha éhes vagyok eszek veled, ha nem akkor meg nem, egyedül is tudsz enni nem? És amúgy nem én vagyok, aki bámul cseszed, szóval jó lenne, ha nem meresztgetnéd a szemed, mert baszott idegesítő, azt még ki találom nyomni…- pillantottam rá. Ha a balhé miatt stíröl, jobb ha letesz róla, ha meg valami baja van, akkor jártassa a száját, az úgyis jól megy neki.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Feb. 09, 2016 6:35 pm Keletkezett az írás



Nem ő a legmegfelelőbb ember arra, hogy cseszegessem az agyát, de tudom a határokat, így meg tök jó buli. Imádom bosszantani az embereket, de az ő piszkálása valamiért extra élvezettel jár. Ennek a legfőbb oka az, hogy Caine nem mászik már az első mondatomtól a falra. Semmit se változott. Most is ugyanakkora paraszt, mint amilyen régen is volt. Nagy valószínűséggel be voltunk állva, amikor összehaverkodtunk, ez lehet az egyetlen magyarázat erre az érdekes...barátságra. Nem tudom, hogy most meddig fogja bírni, mármint a kedves társaságomat, de kissé idegesebbnek és ingerlékenyebbnek tűnik a megszokottnál. Le kéne állnom, de olyan nehéz, annyira jó szívatni. Nem mindig ilyen ám, hiába adja most is ezt a bunkó csávós szarságot, jól tudom hogy tud normális is lenni. Nagyjából normális. Részben normális. Sikerült meghívatnom magamat egy kajálásra, Caine-ből a végén szeretetszolgálat lesz.
Annó is voltak jó fej megnyilvánulásai, például az is, hogy nem szaladt anyámékhoz át a szomszédba. Simán levideózhatta volna azt, amit csináltunk, de nem tette. Mondjuk ezt biztos nem miattam csinálta, hanem azért, mert ha beárul akkor nem tudok átosonni hozzá üzekedni. Visszagondolva a múltra, talán adhattam volna magamat egy kicsit nehezebben, de nem olyan könnyű ám ellenállni neki, amikor ott áll előttem egy szál farokban. Na meg Caine meggyőző képessége nagyon fejlett, és ha tudtam is nemet mondani neki, valahogyan mégis mindig alatta kötöttem ki.
Mázli, hogy nem tud olvasni a gondolataimban, mert akkor jönne azzal, hogy jaj milyen nyálas már ez a nosztalgiázás. Vagyis milyen geci nyálas ez a buzi nosztalgiázás. Igen, ez már sokkal Caine-esebben hangzik. Baszki, ha minden egyes trágár szaváért kapnék naponta egy dollárt, a tartozásom már sehol se lenne.
- Azért nem mindenkinek. - Van akinek tetkó van a farkán, más meg testékszert rakat oda. Fúj már. Ki az a hülye, aki ezt bevállalja? Tök kényelmetlen, meg fájdalmas is. Mindegy, azt hiszem túl sokat gondolok Caine farkára, lehetne végre már másról is beszélni. Én persze tölteném ezzel a napomat, hogy kibeszélem a testrészeit, szerveit, de most sajnos elérkeztem ahhoz a bizonyos határhoz, és nem vagyok egy illegális bevándorló, hogy átlépjem azt. Más ember ennyiért már régen a torkomnak ugrott volna, de az izmos tetkós bácsival nem akarok verekedni. Nincsen önbizalomhiányom, de legyünk reálisak; hogy néz már ki?! Nem lenne sok esélyem ellene. Ezért is szerettem átjárni a házába, mármint kurva izgató tud lenni, hogy csak ketten vagyunk ott, és ő erősebb, és...na szóval igen.  
- Ebben én nem vagyok annyira biztos, de oké. - Vontam meg a vállamat, és vigyorgás helyett inkább azt figyeltem, hogy ne essek el véletlenül a saját lábamban. Pina és baszottul, ez már tíz kerek dollárocska. Mit szólna, ha elkérném tőle ezt a hatalmas nagy összeget? Hmm. Amúgy ha nem lennék ennyire bélpoklos, akkor több pénzt is spórolhatnék, vagyis spórolhattam volna. Dehát az evés az létszükséglet, ez van. - Ajj, csak poénkodtam, ne vedd ennyire komolyan. Mint egy öregember, baszki. - Szeretek perverzkedni, szeretem ha kerülnek rám dolgok, de nem ilyen vágyakból áll az egész életem. A saját étvágyamat fogom elvenni, nagyon ügyes vagyok, gratula Riley.
- Csoda bizony, ebben a korban a rossz memória elég gyakori, tudod. - Kezdtem újabb piszkálódásba. Valamiért az emberek nagy része a saját korukra a legérzékenyebb. Caine egyáltalán nem vén, csak huszonnyolc éves, de ez nem azt jelenti, hogy megússza a megjegyzésemet. Akar a halál detektíveskedni, csak valamiért nem hagy nyugodni ez a börtön, pletyka izé. Érdekes. Ő meg nem ad egyenes választ, de nem fogok kombinálni.
- Próbáltam őket tanítani, de nagy csalódás volt szinte az összes. Az ázsiai pornókban mindenfélét csinálnak a nők, meg a faszik is, egymás szájába hánynak bele, de ezek...eh. - Nem gerjedek a hányós szexre, csak példaként hoztam fel. Meg ha már pornó, akkor általában meleg pornót szoktam nézni, de ez nem tartozik Caine-re.
- Milyen bölcs vagy. - Vigyorodtam el újra. Igaza van, bár én magamon kívül a hasammal is szoktam törődni, de...az is hozzám tartozik, szóval édes mindegy.
Anyád a ribanc! Ch, kettőnk közül ő az, aki több emberrel volt már együtt. - Mondja ezt a két lábon járó nemi beteg gondozó. - Ezt csak az orrom alatt morogtam, de nem érdekelt ha esetleg meghallja. - Te is tudod, hogy előbb fogsz megdugni, mint megütni. A fenyegetőzésed pedig teljesen hidegen hagy. - Akkor is hímringyó. Nem mintha én egy szent lennék, akihez csak évente érnek hozzá, de na. Ő durvábban nyomja. Ribanc. Én! Eh.
- Pénzzel nem tudnám, de mással igen. Kaphatsz tőlem csokit, ha az megfelel. De ünnepeljük meg ezt a nagy újratalálkozást azzal, hogy nem kell viszonoznom a kedvességedet. - Veregettem hátba egy kicsit, majd tovább folytattam a bámulását.
- Régen ez valamiért nem zavart téged. - Forgattam meg egy nagy sóhaj kíséretében a szemeimet. - Most mi a halál bajod van azzal, ha te is eszel? Utálom amikor zabálok, más meg csak néz, mint borjú az újkapura. Olyan hisztis vagy ma, mint aki menstruál. Te viselkedsz nőként, idióta. Csak felmértem a terepet, nyugodjál meg. - Nem bámultam tovább őrinyapinaságát, de nem is kellett volna, hiszen idő közben megérkeztünk a hamburgereshez. Caine előtt betrappoltam a kajáldába, hogy kiválaszthassam azt amit enni akarok. A legdrágább kell, ha már nem én fizetem.
- Amerikai vagy, itt a hazád, egyél már te is. - Szóltam oda nélkül, amint méltóztatott ő is befáradni utánam.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Feb. 11, 2016 11:30 am Keletkezett az írás



Tisztában voltam vele, hogy Riley előszeretettel túráztatja az agyamat, szándékosan teszi próbára a türelmem, mely általában megingathatatlan, de Rileynak mint már mondtam az volt a különleges képessége, hogy felbasszon. Egyszerűen itt hagyhattam volna a picsába feloldva ezzel a problémát, a feszültséget, ám ez kicsit olyan megfutamodás szagú lenne, ami rögtön azt eredményezné, hogy ez a pöcs elkezd kombinálni. Hogy őszinte legyek baszottul nem volt mit kombinálni, ma egyszerűen képtelen vagyok tolerálni a hülyeségeit és kész. Talán mert csak problémát okoz nekem és gyűlölöm a problémákat, melyeket nem lehet egyszerűen lerendezni azzal, hogy a szart is kiverem, vagy esetleg kiveretem belőle. Pénzben nincs barátság, sem család, a pénz mindig az első és minden más csak utána jöhet, nem mintha az idegeimen táncoló Riley a barátom lenne, de mondjuk nekem amúgy sincsenek barátaim. Ez elég szomorú nem? Nos, nem mondhatnám, hogy zavar, tekintve, hogy képtelen vagyok bárkiben is megbízni, pontosan, azért mert tudom, hogy a világ hogyan működik, nekem nincsenek romantikus képzelgéseim boldogságról, meg szeretetről, azt meghagyom a szentimentális barmoknak. Pénzért bármit megkaphatsz, még ha a csórok azt is állítják, hogy van, ami pénzért nem kapható. Tapasztalatból mondom, hogy megfelelő összegért bármit és bárkit meg lehet kapni, csak van, ami kicsit többe kerül, mint más. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy Riley vajon mennyibe is fájna nekem, de igazából, bármikor a lekötelezettemé tehetném, csupán el kell felejtenem a kis tartozását és közölni vele, hogy akkor onnantól mindenével én rendelkezem. Csábító gondolat… lenne, ha Riley az a kezes bárány típus lenne, csak hogy tudtam kurvára nem az. Tehát nehezebb lenne eltusolni mások előtt az ügyet, mint kiélvezni, hogy van egy saját bejáratású rabszolgám. Nem éri meg. Kénytelen voltam ingerültségemet kifejezni a számára, mert lassan tényleg átlépi azt a bizonyos határt, ahonnan nincs visszaút. Persze nem lehetett tisztában vele, ezért figyelmeztettem, hiszen máskor ennél sokkal többet is elviselek, de nem ma és nem tőle.
– Eddig senki nem panaszkodott nálam, de majd tartok egy közvélemény kutatást arról, hogy ki, hogyan szeretné jobban a farkam…- túrtam idegesen a hajamba és ezzel valóban befejezettnek tekintettem a beszélgetést a farkamról. Köszöni szépen, amúgy jól van és pont. Igyekeztem arra koncentrálni, hogy mindketten, de főleg Riley sértetlenül hagyja el a sikátort, már úgy értve, hogy én ne verjem be a képét, ha pofára esik az kurvára hidegen hagy, bár jót lehetne röhögni a bénázásán.
– Szólni fogok, ha úgy érzem, hogy aggódnod kell az egészségi állapotomat illetően, te leszel az első, akit értesítek oké? – tettem zsebre a kezeimet, valahogy jobban éreztem, ha a nadrágom mélyén pihennek ökleim, mert baszottul viszkettek egy kedves randevúért Riley arcával.
– Mintha nem tudnád, hogy a humorérzékem a nullával egyenlő, ha mondasz valamit azt komolyan veszem, így néha meggondolhatnád, hogy mi is hagyja el a szádat…- pillantottam rá futólag, némileg figyelmeztetve, meg sem hallva az öreg kifejezést. Aztán megint utalt a koromra, most akkor ezen fog lovagolni? Nem mintha érdekelne a kis gyerekes piszkálódása, de a szemöldököm azért összeszaladt.
– Ebben a korban? Ezt úgy mondod, mintha túlkoros lennék, ha nem tetszik, mehetsz a pisis haverjaid pizsama partijára és akkor meg sem kell hívjalak. Sok időt és pénzt megspórolhatnál nekem, ha te is inkább a saját korosztályodat túráztatnád, meg húznád le… Amúgy meg, ha az zavar, hogy nem emlékszem ki pletykált rólad miért nem deríted ki magad? –mondtam unottan. Ha azt hitte, hogy álmatlanul fogok forgolódni az ágyamban, mert vénnek tart, akkor tévedett. Mondjuk, ha nem a korom és nem a farkammal fog poénkodni, akkor biztos kitalál mást, mert Riley addig nem nyugszik, míg nem bassza fel az agyam. Valami tényleg nem változik. Egykedvűen hallgattam őt, hogy mi van a japán pornókban, de valahogy a hányós szextől nem jött meg a kedvem, hogy Japánba utazzam.
– Lehet, hogy csak a te tanítási módszereid túl gyérek… Amúgy meg nem tudtam, hogy ilyen pornókat nézel. – nem mintha érdekelt volna Riley mire veri a faszát szabadidejében, de úgy tűnik hozzá képest én tényleg túl öreg és konzervatív vagyok, ám ettől még nem fogok ilyen aberrált dolgokat nézni, ezt meghagyom másoknak. Megjegyzésére csak bólintottam, jah a korral jár a bölcsesség is, bár attól nem féltem, hogy Riley is ilyen bölcs lesz az én koromban, bár ki tudja, néha nagyon is fejlődőképesnek tűnik. A következő mondatánál nem tetszett a hangnem, bár az orra alatt mondta pontosan értettem minden szót és cseszettül nem volt az ínyemre. Talán ezzel a mondattal tette fel az i-re a pontot, de az is lehet, hogy a következővel, bár ez a történtek szempontjából lényegtelen volt. Először megtorpantam, majd azzal a lendülettel fordultam Riley felé, aki nem tudja mikor is kell kussba maradni. Szerencsétlenségemre és az ő szerencséjére a sikátort már rég magunk mögött hagytuk, ám ez baszottul nem zavart abban, hogy a falnak taszítsam. Egyik öklöm a feje mellett csapott be a falba, nem túl finoman. Nem, nem elhibáztam. Másik kezem a nyakára fogott rá, miközben szépen préseltem a saját testemmel a falba, hátha eggyé válik vele szépen, mielőtt baj lesz. Jah kérem, már baj van!! Most először mosolyogtam teli vigyorral, az embereim között sokan tudják, hogy ilyenkor fülüket-farkukat behúzva kushadjanak, mert nem jelent sok jót, ha mosolygok. Talán Riley is tudta, de sajnos ez a tudás már nem segíthetett rajta, ha csak kivételesen be nem fogja a száját.
– Nos, valószínűleg azért nem az ütést választom, mert attól még tovább jártatod a szádat…- sziszegtem az arcába, majd gyors körbepillantás után az ajkamat az övére nyomtam. Nem lehetne csóknak nevezi ezt, hiszen csak erőszakosan rászorítottam ajkaimat az övére, miközben tovább préseltem Rileyt a falba, kiszorítva belőle a szuszt. Mikor már úgy éreztem, hogy ideje levegőt is vennem, még beleharaptam a szájába, hogy kiserkenjen a vére, aztán nemes egyszerűséggel, mintha mi sem történt volna hátra léptem. – Így legalább pár pillanatig csend volt, meg addig, amíg pihegsz… És jó lenne ha néha előbb gondolkodnál, mielőtt pofázol…- aztán a tébolyult mosoly el tűnt az arcomról és tovább indultam meg sem várva. Úgyis összeszedi magát, bizonyára nem érte akkora sokk. Sok mindennek betudhatja a kis kifakadást: szar nap, lemondott randi, kenje magában amire akarja. Az ütést kellett volna választanom, akkor most nem lenne vér ízű a szám, bár lehet kórházba kellene vinnem a kajálda helyett. Még feljelentenek testi sértésért, nem mintha Rileynak lenne annyi esze, de sose tudhatjuk mennyire is akar valaki kicseszni veled. A többi megjegyzését figyelmen kívül hagytam, igyekeztem ignorálni ezt a szerencsétlent mielőtt még megfojtom nyilvánosan. Szar lenne miatta sittre menni. Jó nyilván nem mennék, de akkor is. Szóval magamban számoltam, nem törődve Rileyval, mintha ott sem lenne. Ez így ment míg meg nem érkeztünk  és Riley kajálásra nem szólított fel. – Ne velem foglalkozz, inkább rendelj…- szóltam egykedvűen, hisz én már úgyis tudtam mit fogok enni. Amúgy meg baszott kedves, hogy meghívhatom magam is az ő kedvéért, de Riley már csak ilyen volt. Elkényeztetett, bár nem tudom ki kényeztette el, mert azt kétlem, hogy a szülei.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Feb. 11, 2016 5:32 pm Keletkezett az írás



Jól tudom, hogy nem dumálgatnom kéne egy régi haverommal, hanem összeszedni a tartozást, de nem megy az olyan könnyen. Joy nem milliomos, bankot meg nem akarok rabolni. Elég volt öt év a sitten, akar a halál oda visszamenni. Az a szar ebben, hogy nincs túl sok lehetőségem. Ha eladom a belső szerveimet, akkor se lesz meg a pénz. Meg kéne zsarolnom a dílert...áh..túl kockázatos. Emberkereskedelem? Nem, az is börtön gyanús. Játékpénz? Hamar rájönnének. Passz. Caine-től nem fogok segítséget kérni, mert ismerem és nem segítene, na meg ha olyan gazdag lenne akkor nem anyámék mellett lakna. Szívás. Szopás. Hívhatjuk sokféleképpen. Nem lett elfelejtve a tartozásom, már a börtön kapuja előtt várt rám egy kisköcsög. Ki kéne találnom valamit, de túl lusta vagyok. Az utolsó pillanatra hagyom, kit érdekel? Eladom az unokahúgomat. Az is emberkereskedelem. Túl nagy görény vagyok. Munkát nem keresek, mert utálom mindet, de ha még lenne, akkor sem tudnék vele eleget összegyűjteni ennyire rövid idő alatt. Nem tudom, hogy ki a fő főnök, de egy jókora szerencsétlenség lehet. Majdnem kinyírtam az egyik emberüket, idióta. Inkább húzza meg magát. Komolyan, ha meglátom ő is kapni fog.
- Sok sikert hozzá. - Ennyi elég lesz, mert már látom hogy füstöl a feje. Ez nem rá vall, mármint most túl könnyen hergelhető. Valami történt, vagy történni fog, nem tudom de ez tőle rohadt szokatlan. Nem kérdezek rá, de remélem nem halálos beteg. Régen sokszor kívántam a halálát, de csak most találkoztunk, nehogy kimúljon itt nekem. Vagy esetleg...szakított a nőjével? Faszijával? Neeem, Caine sem a hosszú kapcsolatok híve. Kétlem, hogy a jelenlétem miatt ilyen zabos, mivel máskor sokkal jobban bírta a társaságomat. Meghalt a macskája? Nem, ez sem, állatok közelében se láttam még soha. Ennyit a farka kitárgyalásáról, többet érdeklődtem aziránt, mint Caine hogyléte felől. Hát rajta látszik, hogy él, de a gatyájába nem látok bele.
- Oké. - Ja persze, annak hogy nekem fog szólni elsőnek annyi az esélye, mint hogy holnap rózsaszín kenguruk fognak hullani az égből. De nem is érdekel annyira, felőlem szólhat másoknak helyettem. De ő nem fog. Ő nem. Mert ő Caine, ha a lábait és a kezeit levágnák, majd kidobnák a főtérre, akkor se kérne segítséget senkitől.
- Nem fogok a humortalanságod miatt arra figyelni egyfolytában, hogy mit mondjak és mit ne. - Anyámékkal kezet foghatna, ők sem értik a viccet. Ezért nem hibáztathatom őket, az én poénjaimhoz kell egy...lelki érettség. Alul érettség.
- Nyugi már, tudod hogy nincs semmi bajom a koroddal. Szeretem ha valaki tapasztalt és érett. - Néztem rá ártatlanul mosolyogva. Nincsenek pisis haverjaim, pfff. Piszkálhatnék bárkit a korával, öt évest, húsz évest, ötven évest, mindegyik ugrik erre, hogy megmondja ő nem öreg, ő nem fiatal, attól függően, hogy kit basztatok. - Nincs hozzá semmi kedvem, meg van fontosabb dolgom is. Kell szereznem a nővéremtől lóvét, egy másik egyetem miatt. - Drogegyetem, mi? Nyilván érdekel, hogy ki mondott ekkora hülyeséget neki, de nem akarok nyomozósdit játszani. Jelenleg ehhez is lusta vagyok. Caine nem tudom hogy csinálja, de ő általában mindenkiről tud mindent. Így könnyű.
- A faszt gyérek, ők a bénák. Nem nézek ilyeneket, csak hallottam róluk. Mást szoktam nézni. - Emlékszem amikor a nagynéném és a férje már aludtak, én meg hajnalig néztem a pornót. Gruppenben nyomatták egymásnak orrba-szájba, orálba-análba, olyan jó volt. Délutánra úgy néztem ki, mint aki három napja nem aludt.
Caine hirtelen megállt, és én értetlenül pislogtam rá, hogy most mi van. Már nem vagyunk a sikátorban, de még nem értük el az éttermet, mit ácsorog? Aztán hirtelen megindult felém. Hátráltam valamennyit, és sikeresen Caine és a fal közé szorultam.
- Most meg mi van? - Ököllel a falba csapott, csak kicsivel a fejem mellett. Akartam még kérdezni, hogy jól van-e, mi a baja, de inkább csöndben maradtam egy ideig. Tényleg nincs rendben vele valami...egy beszólásért így kiakadni? - Hagyd már abba... - Próbáltam kiszabadulni ebből a kényelmetlen helyzetből, de nem sikerült. Más helyzetben imádnám, hogy ilyen közel van, és hozzám simul, de ez nem olyan helyzet. Most kurvára fáj, belenyomorít a falba. A másik kezével a nyakamat fogta, de nem emeltem fel a kezemet, hogy megkíséreljem lehámozni magamról az ujjait. Nem fog se megfojtani, se megütni. Ismerem, ő is ismer engem, és tudja, hogy nem fogok elkezdeni reszketve bőgni, hogy a kegyelméért könyörögjek. De ettől függetlenül elengedhetne már ez a hülye gyerek.
A vigyorgása nem nyugtatott meg, de majd akkor vigyorogjon inkább, amikor tökön rúgom. - Meg azért sem, mert szereted a számat. - Vigyorodtam most én el, de ez a mosoly hamar eltűnt az arcomról. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogyan az ajkait az enyémekre tapasztja. Ez nem csók, nem élvezem, és nem kapok levegőt. Emiatt kezdtem el végre ellenkezni, próbáltam eltolni, ellökni őt magamtól, de még a fejemet se sikerült elfordítanom. Közben folyamatosan szorított neki a falnak, megnehezítve ezzel a szabadulási kísérleteimet, és előrehozva az esetleges fulladásos halálomat. Akárki megláthat minket, lehet hogy Caine most tényleg megkattant. Mikor már azt hittem, hogy most tényleg lehet, hogy kinyír, a számba harapás után eleresztett. Gyorsan arrébb léptem, aztán letöröltem a vért az ajkamról, ami harapásának köszönhetően ott piroslott a számon.
- Te meg jobban tennéd, ha felkeresnél egy pszichiátert. Nem tudom, hogy mi történt, mi a bajod, de nagyon átmentél idegbetegbe. Ez nem rád vall. - Ő közben elindult, de én vártam egy pár másodpercet, hogy levegőhöz juthassak. Mikor visszatért belém az élet, utána siettem. Ennyiért nem fogok sírva hazaszaladni, kajálni akarok és kész. Amíg nem értünk el a kajáldához, nem szóltam többet. Már ő sem a régi, nem lehet vele rendesen együtt szórakozni. Szerencsére az életkedvem visszatért, amint megéreztem a készülő hamburgerek és más finomságok illatát.
- Eh...jó. - Én kértem magamnak egy hatalmas hamburgert, sültkrumplival és kólával, aztán meg se várva Caine esetleges rendelését ledobtam magamat a legközelebbi asztalhoz, az egyik székre. - Ha legközelebb hozzám akarsz érni, azt normálisabban is a tudtomra adhatnád. - Szólaltam meg végre, ha már ő is leült. Korog a hasam, éhen halok. Ajánlom nekik, hogy gyorsan megcsinálják a kajámat.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Feb. 13, 2016 10:05 am Keletkezett az írás



Azon elmélkedtem, hogy mennyi időt is pazarlok el erre az értelmetlen társalgásra. Pontosabban, hogy mennyi időt pazarlok Rileyra, aki valljuk meg rohadtul nem érdemelne egy percet sem. Ráadásul neki is lenne jobb dolga, hiszen nem egy kis összeggel tartozik. Jah kérem a drogok drágák, ráadásul rohadt könnyű rájuk szokni. Nem egyszer láttam, hogy emberek mindenüket eladják, csak, hogy a napi adagjukhoz jussanak. Nem beszélve arról, hogy teljesen kifordítja őket, mássá formázza a személyiségüket és a végén inkább olyanok, mint az állatok. Áhh, az állatok jobbak. Kicsit megnyugtatott, hogy úgy tűnik Riley már nem él velük, gondolom ez a sitt jó hatása, bár, ha valaki nagyon akar ott is tud szerezni, de Rileynak nincsenek olyan kapcsolatai és pénze, hogy ezt megoldja, így ha úgy nézzük jót tett neki a sitt. Én sosem éltem a drogokkal, ez a része az üzletnek hidegen hagyott, de sokat hozott a konyhára, sőt, majdnem ez hozta a legtöbb pénzt, a pénzből pedig mint már felvázoltam sok minden vásárolható, hasznos dolgok, mint például szívességek megvehető emberektől. Most akkor tisztázzuk nem azért örültem, mert elesett az üzletem egy potenciális vásárlótól Riley személyében, hanem mert így is egy nagy állatt volt, hát még, ha ivott, vagy drogozott. Nah, akkor aztán ez a varázslatos személyisége szinte kívánta az agyalást és egy baszott mágnesként vonzotta a bajt. Nem mintha most nem azt keresné, de magamtól még mindig egyszerűbb megvédeni, mint magától. Jó, nem akartam, hogy Riley bele dögöljön az életvitelébe, még lelkiismeret furdalásom lenne miatta, amit meg sem érdemel. Végre kapcsolt, hogy most nem vagyok olyan állapotban, hogy elviseljem a hülyeségeit. Nem érdekel, mit gondol a mai ingerlékenységemről, ahogy biztos őt sem érdekli, hogy én mit gondolok a gyerekes viselkedéséről. Éljen a kölcsönös szarok a fejedre életérzés és pont. Legalább ez működik, bár sose tudni, hogy meddig, mert Rileynak a kötözködés olyan, mint a levegő. A lételeme. Az, hogy ennyire csendben van és tőmondattal válaszol azt jelenti, hogy valójában baszottul foglalkoztatja, hogy minek köszönhető, hogy mindjárt borul nálam a bili. Nos, gondolkodhat rajta, bár azt kétlem, hogy rájönne a dologra, ahhoz Riley ezen a téren túlságosan egyszerű, ami nekem pontosan kapóra jött. Szóval Riley most éppen egy baszott mozaikkép egyik darabkáját vizsgálgatja, de ha nem lenne ennyire szűk látókörű tudná, hogy ahhoz, hogy az egész képet lássa hátrébb kell lépnie és az egészet vizsgálnia. Úgy tűnik a suliban nem tanították meg arra, hogy több mindent vegyen figyelembe, vagy csak velem nem akar kombinálni. Kijelentése térített magamhoz. Félrebillentett fejjel pillantottam rá, nem is miattam kell a szájára vigyázni, de ha még ezzel sincs tisztában akkor nagy a gond. Talán nem vette észre a testbeli fölényemet? Ha legalább gyúrt volna egy kicsit többet a börtönben megérteném a magabiztosságát, de így… Egy az egy ellen könnyű, hogy kinyerné a kis balhénkat. Pusztán nekem nem volt kedvem bunyózni vele, szimplán azért mert féltem, hogy egyszer tényleg kinyírom, meg egy idő után, ha alattam van félő, hogy elkalandozom más irányba. Baj van a koncentrációmmal, ha róla van szó, nah. Kellett nekem egyszer elcsábulni és ez barom meg kerülhetett volna, mint a forró tüzet. De már késő, azon elmélkedni mit változtatnánk a múlton, mert már megtörtént, sőt el is múlt és én nagyon azon voltam, hogy ne essek többet a saját farkam hibájába. Csak az a baj, hogy az önmegtartóztatás nálam nem működik és ez nem csak Rileynél probléma, de azt hiszem nála a legnagyobb.
– Pedig tekintettel lehetnél másokra, akkor nem tartanának ekkora bunkónak és nem agyalnának meg…- legszívesebben megint rágyújtottam volna, pedig nem rég dobtam el. Tessék, nekem nem a mértéktelen piálás vagy a drogozás a gyengém, hanem a szex és láncdohányosság. Szerencsére nem valószínű, hogy megérem, hogy a rák vigyen el, vagy a szifilisz. Az, hogy Riley nyugtatni kezdett mondjuk úgy inkább olaj volt a tűzre, mint víz, hiába toldotta meg a kis bókokkal, de még azért tartottam magam, ahogy ökleim is még mindig a zsebeimben viszkettek. Még szerencse, hogy nem acélbetétes volt rajtam, mert általában, aki a földre került már lovagiasan nem ütöttem tovább, de a rúgások ellen semmi kifogásom nem volt.
– Szóval az öregekre buksz? Nekik aztán jó sok tapasztalatuk van, bár kétlem, hogy bírnák az iramot infarktus nélkül…- kezdetem egyre szűkszavúbbá válni, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy lassan ellepi a vörös köd az agyamat. Aztán meghallottam Riley szavait, amik érdekesek voltak, tehát van egy nővére és őt fogja lehúzni, nem mintha nem lettem volna tisztában, hogy abból a pénzből Riley nem tanulni akar. Előre sajnáltam, a nővérét, mert bizony, ha Riley nem fizet ő lesz az első, akit Ethan megkeres, hiszen ez a szokásos forgatókönyv, szóval csak reménykedhettem benne, hogy Riley nem lesz pöcs és a suli helyett tényleg kifizeti a tartozást.
– Szerintem fölösleges még egy, az első is valószínűleg pénz kidobás volt…- jegyeztem meg egy kisebb mosollyal, amit csak úgy odaerőltettem, mert baszottul nem volt kedvem mosolyogni így, hogy én mindenről tudtam. A tudatlanság néha tényleg áldásos, de akkor meg halálos. Tessék nekem semmi nem jó.
– Meglep, hogy egyáltalán nézel, azt hittem csinálni jobb, meg tudod ezek felnőtt filmek…- basztattam vissza most én, mert viselkedésileg Riley egy elkényeztetett kis srác volt. Mondjuk tessék én sem ellenkezem az ellen, hogy meghívjam, amikor lenne jobb dolgom is. Bassza meg. És bizony eljött az a pont, amikor a vörös köd teljesen elnyelte a józanságomat, elszakadt a cérna, megtelt az a kibaszott pohár, nah jó inkább egy hordó volt, hiszen az én türelmem cseszettül nagy, bár olybá tűnik mégis ingó talapzatra van állítva, ha Riley a közelben van. Figyeltem, ahogy Riley azért hátrál egyet, amikor feltűnik neki, hogy bizony most elpattant valami. Nem figyeltem a szavaira, hiszen annyira nem ellenkezett, jó tudtam, hogy Riley nem az a könyörgős típus, bár milyen jó is lenne néha könyörögni, hallani. Én meg nem vagyok az, aki a nyílt utcán rendezzen verést, mert, hogy ez inkább az lenne, még így sem, hogy rajtunk kívül sehol-senkit nem láttam. Módszeresen passzíroztam Riley testét a falba, apró cafatokra tépném és elásnám legszívesebben, csak tudtam, hogy ezzel csak magamnak okoznék problémát. Mellőztem kis megjegyzését, hiszen pont az a testrésze, amit nagyon utálok, mert túl sokat jár… Ha néha be tudná fogni, de hát szerencsére tudom, hogy kell betapasztani, hogy az esetleges járókelők se hívják a zsarukat, így már hajoltam is rá ajkaira. Éreztem, hogy ez már nincs ínyére, hiszen nagyon próbálna szabadulni, ez pedig elkezdett imponálni. Úristen lehet, hogy én egy erőszakoló vagyok? Már, ami Rileyt illeti az biztos, mert mással eddig még nem erőszakoskodtam. Nah jó, nemileg nem. Amikor úgy véltem elég volt a leckéből, még beleharaptam, aztán már indultam is tovább. Nem páráztam, hogy most akkor hátulról megtámad egy kis bosszúért, ahhoz azért ő is elég korrekt, ha bunyóról van szó. Egy ideig ízlelgettem a vér ízét a számban, nem voltam érte oda, leginkább azért nem mert a fémes íz mellett volt egy kis édes mellékíze és alapból utálom az édeset.
– Nem tudom mit rinyálsz, csak megkóstoltalak, hisz annyira kínálgattad magad, régen megvesztél, ha csak hozzád értem, de a biztonság kedvéért majd kivizsgáltatom magam…- azzal kecsesen kinyújtottam a  kezem, hogy beintsek neki meg sem fordulva. Aztán a hamburgeresig nem foglalkoztam vele, s belépve oda is inkább a terepet mértem fel. Rossz szokás, hogy rögtön felmérem, hogy mennyien vannak, meg milyen arcok, ahova belépek, nevezhetjük szakmai ártalomnak, de akár elővigyázatosságnak is. Mivel nem tűnt fel semmi furcsa és Riley sikeresen rendelt én is kértem magamnak egy sajtburgert, krumplit és vizet. Igen vizet, mert, hogy én ezeket a gely cuccokat meg nem iszom az halálbiztos, akkor már inkább az ásványvíz. Leültem Rileyval szembe, ami baszottul frusztrált, mert így viszont háttal ültem az ajtónak. Nem vagyok paranoiás, de szeretek mindent szemmel tartani, ám nem fogok Riley mellé ülni az előbb történtek után, mert még tényleg baj lesz. BAJ… csupa nagybetűvel. Közelebb hajoltam Rileyhoz, hogy válaszolhassak neki.
– Nos, akkor most közlöm veled, hogy szeretnélek nagyon megütni és nem tudom meddig tudok ellenállni a kísértésnek…- nyaltam meg az ajkaimat, majd visszadőltem és csendesen vártunk a kajára.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Feb. 13, 2016 6:14 pm Keletkezett az írás



Néha nem tudom eldönteni, hogy utál, vagy kedvel, de úgy tesz, mintha utálna. De ha annyira zavarná a jelenlétem, akkor simán lekoccolhatna, nem? Nem tartom itt erőszakkal, meg ha akarnám se tudnám nagyon. Maximum csak abban az esetben, ha leütném és hurcolnám magammal a mázsáit. Szerintem szteroidozik. Áh, azok általában felhő formát öltenek, de Caine nem olyan. Izmos, de nem viszi túlzásba, pont jó...hmm. Én nem vágyok ilyen testre, mármint magamnak. Meg vagyok elégedve a saját kinézetemmel, és még senkitől se érkezett panasz a külsőmre. Rajtam is van izom, de persze nem annyi, mint a zöldszeműkén. Mondjuk ha akkora lennék, mint Caine, akkor is simán elgyepálna. Ettől a ténytől rosszul kellene éreznem magamat, de inkább begerjedek. Ha ő ver meg, az más. Jó, ha nagyon komoly lenne a dolog akkor természetesen nem élvezném, hanem megpróbálnám megfojtani. Aranyosak azok az emberek, akik azt hiszik, hogy csak a szám jár, senkit se tudok megverni. Élvezet őket ebbe a hitbe ringatni, hogy aztán jöhessen a hideg zuhany. Nálunk ez máshogy van, mert ő ellene tényleg nem lenne sok esélyem. De nem is akarok verekedni, az csak a második helyen áll a kívánságlistámon. Caine-el sokszor a szex is felér egy bunyóval, ha a sérüléseket nézzük. Mindegy, még így is megéri.
Ez a haverság kissé egyoldalú, már ha azt nézzük, hogy engem tényleg érdekel mi van vele, addig ő leszarja. Vagy ha péppé vernének az orra előtt, simán hagyná, vagy beszállna ő is. Nem mintha én olyan hatalmas minta barát lennék, évekre eltűntem egy szó nélkül, de az más. Áh, fasz tudja, magamon se tudok kiigazodni, nemhogy rajta.
- Én ilyen kis önző izé vagyok, nem érdekelnek mások, csak saját magamra vagyok tekintettel. Ha valakinek nem tetszik a bunkóságom, az elhúzhat a picsába. Nem fogom megjátszani magam senki kedvéért sem. - Rá tekintettel vagyok. Tudnék sokkal idegesítőbb és gonoszabb is lenni, de Caine-t annak ellenére is bírom, hogy egy fasz. Ezért csak kicsit piszkálom. Ma a szokásosnál is kettyósabb, így nem csak céltalanul szívatom, hanem ki akarom ugrasztani a nyulat a bokorból.
- Nem a nyolcvan évesekre, nekem jó a huszonnyolc is. Te még nem kapnál szívrohamot, csak sok orgazmust. - Egy rossz szava sem lehet, nem említettem meg a farkát. A-a. De láttam rajta, hogy egyre morcosabb hangulatba kerül, pedig volt, hogy régen velem együtt röhögött az ilyeneken.
- Azt mondjuk nem én fizettem, szóval nem érdekel. Amire most akarok menni, az más...egyetem...másféle. - Kezdek belezavarodni a saját hazudozásomba. Mégis milyen egyetemre akarnék menni még? Én? Hogyan legyünk még nagyobb köcsögök? Ott én lennék a legjobb. Igazán örülök neki, hogy ennyire sokra tart, de hát hiába tartom jó havernak, valójában ugyanúgy gondolkodik, mint azok akiket utálok. Pech.
- Ki mondta, hogy nem jobb csinálni? Csak én nem fekszem le mindenkivel, és néha otthon is szoktam lenni, olyankor meg jól jön a pornó. Igen, azok, de én felnőttem már, nézhetem őket. - Engem a korommal nem tud piszkálni. Tényleg nem járhatott még sok pornó oldalon, hm. Ott csomó olyan dolog van, amit élőben nem akarnánk kipróbálni, de mégis jó rá verni a farkunkat. Úgy tűnik, hogy az ilyesféle élvezeteket ő nem ismeri. Vagy csak jól titkolja. Ki tudja, lehet hogy egy konkrét pornó paradicsom van a gépén.
Caine úgy gondolta, hogy úthengert játszik, és feltrancsíroz a falra. Egy ideig nem nagyon ellenkeztem, de amikor már úgy éreztem, hogy megfulladok, elkezdett zavarni ez a szituáció. Aztán még meg is harapott, és az ő ajkai után csak a vér maradt a számon. Egy pillanatra azt hittem, hogy majd mást is fog csinálni, de sajnos nem. Nem sajnos! Már nem tudom...elég sok mindent kaptam a börtönben, elég is volt belőle, de mégsem...nem tudom. Caine kihozza belőlem a határozatlanságot, a mocsokja.
- Az régen volt. Akkoriban hamarabb a tettek mezejére léptél, és már a legelején úgy megraktál volna, hogy beleremegett volna az egész sikátor. - A beintésre elvigyorodtam, aztán miután kellő oxigénhez jutottam, utána mentem. Nem akarok bosszút állni, meg hátulról nem is ugranék rá. Igaz, régen már attól megőrültem, ha hozzámért, de akkor megdugni akart, és nem megfullasztani. Pedig nem lettem ráncosabb, ugyanúgy nézek ki..hm.
Miután a kajáldába érve elregéltem a rendelésemet, levágtam magamat a legközelebbi asztalhoz. A hamburgeren lévő szósz fix, hogy csípni fogja a számat, vagyis azon a helyen, ahol Caine beleharapott. Fantasztikus. Halványan elmosolyodtam, mikor megláttam, hogy ő is rendel, és nem egyedül kell majd felzabálnom a kajámat. Végre leült ő is, aztán közelebb hajolt, hogy újabb kedvességeket mondjon nekem. A mosoly nem tűnt el az arcomról, sőt, még jobban elvigyorodtam.
- És biztos, hogy csak megütni szeretnél? Szerintem nem is püfölni akarsz, csak egyszerűbb ezt mondani, mint azt, hogy hozzám akarsz érni, mert az szerinted túl nyálas lenne. - Nyalogassa csak a száját, legalább az övé nem vérzik, vérzett. Finom íze volt, mármint nem a vérnek, hanem Caine ajkainak. Olyan...cigis, meg Caine-es is.
Az asztalra könyökölve vártam, hogy kihozzák végre a rendeléseinket. Remélem gyorsan megkapjuk őket, mert ha nem, akkor az étlapot fogom elfogyasztani.
- Ha a börtönben kaptunk volna hamburgert, ki se fértem volna a kapun... - Poénkodtam halkan, aztán leesett, hogy Caine itt ül, és ő nem tud semmiről. Kidülledt hörcsög szemekkel ránéztem, és gyorsan kijavítottam magam. - Az egyetemen, ami olyan volt, mint egy börtön. - Az egyetemen lehet kapni hamburgert...mindegy...hülye vagyok. Inkább a többi asztalt kezdtem el vizslatni, mintha mi sem történt volna. Mindig hülyeségeket beszélek, miért pont ezt venné komolyan?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Feb. 15, 2016 10:33 am Keletkezett az írás



Szavait hallva nem törhettem pálcát Riley feje felett, nem volt ő rossz, pusztán olyan volt, mint a legtöbb ember. Önző, de ki nem az? Ebben a világban mindenki a maga malmára hajtja a vizet, ha teheti. Használj ki mindenkit, vagy kihasználnak. Talán pontosan ezért nem akartam, hogy Riley elsüllyedjen abban a világban, ahol igazából semmi keresnivalója nem volt, az én világomban. Régen mindig igyekeztem megóvni tőle, hogy ellepje a szar nyakig. Lett volna választása, ezt a lázadó énjét előbb-utóbb csak levetkőzi, kinövi. Riley leginkább azért kereste a balhékat, mert cseszettül unatkozott és nem tudta mással levezetni a feszkót, bár lehet tévedek, ám az ritkán esett meg velem. Az ilyen embereket, akiknek rendezett otthoni körülményei voltak, nem szívesen vettem be a bandába se. Hogy miért? Mert egy idő után elkezdtek vágyni a normális életre, ahol nem az erőszak ural mindent. Bekerülni a szervezett bűnözésbe kurva könnyű, elég egy meggondolatlan, kósza ötlet, némi elhatározással és már bent is vagy, hiszen tárt karokkal fogadnak a közösségben, mert mindig kellenek az alacsonyabb rendűek, akik feláldozhatók, könnyen pótolható emberek. Kikerülni viszont a bandából, már nem ilyen egyszerű, sőt valószínűbb, hogy egy fekete kukás zsákban végzed, ha a társaid megszimatolják, hogy ki akarsz lépni. S bár ettől igyekeztem megvédeni Rileyt, ő ügyesen kikúrta a melómat az ablakon és elbaszta a saját életét, ennyi erővel már csatlakozhat is valamelyik csoporthoz, ahelyett, hogy valami értelmeset kezdene az életével. Nem azért akartam megóvni, mert bármit is jelentett nekem, inkább azért mert cseszettül egyszerű személyisége néha szórakoztatott. Nem kedveltem különösebben személyét, mondjuk én senkit nem kedveltem, de nem is mondhattam volna, hogy utálom. Talán a megtűrőm lett volna a legjobb kifejezés, ami már is több volt, mint az kellett volna, főleg, hogy kezdet tényleg felhúzni a kis idegesítő megjegyzéseivel.
– Ugyan, senki nem kéri, hogy Riley Wicks megváltozzon, pusztán igyekeztem felhívni rá a figyelmedet, hogy nem fogsz minden bunyóból nyertesként kikerülni. Néha bölcsen megtarthatnád magadnak a véleményedet, hiszen téged sem érdekel másé… - rántottam meg a vállam. Nos igen a vélemény olyan volt mint a segglyuk, mindenkinek volt, de senki nem volt kíváncsi máséra, legalábbis általában, mert hát mindig vannak ugye kivételek, amik erősítik a szabályt. Persze tudtam, hogy Riley az a fajta, aki addig üti a vasat, amíg még meleg, vagyis addig fog ugrálni és táncolni az idegeimet, míg végleg eldurran az agyam és még élvezi is, hogy kivételesen reagálok a hülyeségeire. Hogy milyen baszott jó nekem Rileyval az élet. Újabb megjegyzésében bár nem említette konkrétan a farkamat mégis mindketten tudtuk, hogy kimondatlanul is köze volt az elhangzottakhoz. Újból végig mértem Rileyt, hiszen az volt a célja, hogy ezt a hatást váltsa ki belőlem, hát megadtam neki ezt a kis örömet, hogy egy kis félmosollyal elmélkedtem a rengeteg orgazmus kivitelezési lehetőségein, aztán mégis inkább egy figyelmeztető pillantással vetettem végett a kalandozásaimnak, ami lényegében kifejezte, hogy elég lesz ezekből a megjegyzésekből.
– Igazán hízelgő, hogy még potenciális szexpartnerként gondolsz rám…- hagyták el a szavak monotonon a számat. Talán nem kellett volna ennyire felvennem a kis csipkelődését, s máskor bizonyosan nem is venném, visszavágnék, hogy akkor lásson neki az ígért orgazmusaimnak, de most túl feszült voltam. Minden porcikámból áradt a feszültség, így kezem a tarkómra tettem, hogy masszírozzam kicsit a nyakamhoz. Milyen jó is lenne elmenni valahova, ahol ezt a rengeteg feszültséget kimasszírozzák, és jobb esetben kiszívják az emberből, de hát egy hamburgeresnél ez biztos nem fog összejönni. Úgy tettem, mint akit nem érdekel Riley locsogása az egyetemről.
– Ha túlságosan tanult leszel még rendes, adózó állampolgár leszel, te minta díszpolgár… Hogy hova fajul a világ, még a végén valami főnöki leszel én meg mehetek neked dolgozni. – nem mintha ez bármikor is bekövetkezhetne, de hát én pontosan tudtam, hogy Rileynak nem is új egyetemre kell a pénz, pusztán belementem a kis hazugság játékába, hogy elaltassam a gyanúját.
– Talán korban felnőtt vagy, agyilag még van hova fejlődnöd. Nos, ha én csinálni akarom, akkor csinálom, nem pedig megnézem, hogy mások, hogyan csinálják, de lehet, hogy csak lusta vagyok magamnak verni… - elengedtem a saját nyakamat, mert nem tudtam elérni saját magam masszírozásával, hogy elszálljon az idegességem, így megropogtattam a nyakamat. Nekem elég volt egy telefonhívás, hogy valaki megoldja a gondjaimat, mert voltak, akik szerettek az ágyamban feküdni, még ha nem is feküdhettek ott túlságosan sokáig. Nem mellesleg, ha senki sem akarna velem önként baszni, akkor is lenne partnerem, tekintve, hogy a szervezett bűnözés része a prostitúció. Végül mikor elpattant nálam a cérna lejátszódott közöttünk a kis közjáték, ami tele lehetett volna erotikus tartalommal, ám részemről nagyon igyekeztem, hogy ez ne így legyen. Büntetésnek szántam, vagyis inkább helyre tételnek, hogy Riley tudja, ma ne baszakodjon velem, mert tényleg elfogyott a rááldozható türelmem. Szavaira sem fordultam meg. Talán igaza volt és régen lerendezhettem volna a feszültséget azzal, hogy töredelmesre baszom addig, míg a rengeteg nyögdécseléstől el nem megy a hangja. Csábító opció lett volna.
– Úgy tűnik régebben hamarabb felállt rád… - intettem hátra kedvesen, majd hagytam ott nem is foglalkozva azzal, hogy mit reagál a kis megjegyzésemre. Elmerültem a gondolataimban, a rendelést is megszokásból daráltam le és meg sem néztem csinos volt-e a pincérnőnk. Leültem Rileyhoz, de ettől sem lett jobb a kedvem: 1, mert zavart, hogy nem látom az ajtót; 2, Riley mosolya is idegelt. Szavaira megpróbáltam nem azzal reagálni, hogy izomból megfejelem a barom arcát. Pedig az előbb már azt hittem, hogy lenyugodtam. Megnyaltam az ajkamat, s egy ideig Riley száját néztem, ahol a fogaim vöröses nyomait viselte.  Úgy néztem rá, mint egy ragadozó a potenciális vacsorájára.
– Hiszen tudod, hogy nem szokásom engedélyt kérni, ha meg akarlak érinteni meg is foglak…- emeltem fel a kezem, mintha valóban meg akarnám érinteni, de a valóságban csak beletúrtam a hajamba. - Ma a veréssel is megelégednék, azt hiszem. – mosolyodtam el én is, majd hátra dőltem, hogy távolabb legyek a könyöklő Rileytól. Halk poénjára, ajkam szegletébe egy kárörvendő mosoly költözött. Nos, az emberek pók módjára képesek szőni a hazugság hálóját, de vannak, akik bele is gabalyodnak saját hazugságaikba, éppen úgy, ahogyan most Riley tette. Figyeltem, ahogy elönti a pánik, ahogy a szemei kikerekednek, majd próbálja menteni a menthetőt, de végül inkább nem állja pillantásomat és elfordul. Volt ebben valami, mármint Riley zavarában, némi ártatlanságot kölcsönzött neki és ettől görcsbe rándult az alhasam. Izgató volt, ahogy magában reménykedett, hogy hagyjam figyelmen kívül kijelentését. Pár pillanatig még élvezkedtem szenvedésén, aztán úgy véltem megkönyörülök, nah persze nem rajta, hanem magamon, mielőtt tényleg beindít, mivel sem a hely, sem az idő nem megfelelő most. Egy ideig küzdöttem magammal, hogy ne a farkammal gondolkodjak, de végül megszólaltam.
– Nem csodálkozom, a japánok nem értenek a hamburgerhez, meg gondolom mindig nyers hal volt a menü, vagy kutya…- ekkor lépett oda a pincérnő a kajánkkal, így elhallgattam és figyeltem, ahogy a csaj kelleti magát párosunknak, várva, hátha egyikőnk ráharap a csalira, így még távozóban tájékoztatott, ha bármi másra szükségünk lenne szóljunk. Jól megnyomta a bármi szót és elriszált. Önkéntelenül néztem utána, majd fordultam a kajámhoz. Ma mindenki szórakozik velem bassza meg?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Feb. 15, 2016 5:57 pm Keletkezett az írás



Katasztrofális következményei lettek volna annak, hogyha nem Caine sétál be a sikátorba. Unatkoznék, éheznék, és még jobban unatkoznék. Egy idegennel azért nem lehet annyi mindenről beszélni, mint egy haverral. Viszont ennek van hátulütője is. Caine most egy felfúvódott gömbhalra hasonlít, ami morcos és agyon akar szurkálni az apró kis tüskéivel. Hogy miért? Passz, nem is mondtam neki durva dolgokat. Oké, egyfolytában a farkán lógok - átvitt értelemben, sajnos - de nem sértegetem, inkább örülhetne ennek. Az öregezés az más, de azon se kell felhúznia magát. Egy éven át lógtunk együtt, és ismerem már, legalábbis én ezt hiszem. Ennek ellenére azt se tudom, hogy mit dolgozik. Milyen munka illik hozzá? Nos, hentes? Esetleg tetoválóművész? Nem, belőle nem nézem ki, hogy egész nap ül, és tűvel bökdösi az embereket. Régen biztos, hogy rákérdeztem már, és gondolom mondott is valamit, de már nem emlékszem rá. Ma meg eleget kérdeztem, annyira ez nem is érdekel. Nem akarom, hogy azt higgye bármennyire is érdekelnek engem az ő dolgai. Mert ez nincs így. Bár az elmúlt fél óra nem erről tanúskodik. Lényegtelen, ezer éve nem láttam, megengedhetek magamnak egy adagnyi kíváncsiskodást. A melóra visszatérve, még azt is kinézném belőle, hogy drogbáróskodik. Az menne legjobban a személyiségéhez. Persze okozhat meglepetést, urológusnak se lenne utolsó. Szegény páciensek, rettegnének amikor belépnének hozzá.
- Anyám azért szedte a bébivitaminokat, hogy legyen szám, amivel majd tudok beszélni. Ja, ha senki se lenne kíváncsi a másik véleményére, akkor minden ember halál kussban menetelne a másik mellett. Ez aztán izgalmas. - Néhány ember véleménye érdekel, de az övéké sem mindig. Általában ha meg is hallgatom őket, nem igazán veszem figyelembe az ő nézeteiket. De ettől függetlenül én miért ne mondhatnék véleményt? Ennyiből akkor ne együnk sose kenyeret, mert Afrikában éheznek.
Caine mosolya arra engedett következtetni, hogy még van remény, kiderülhet, hogy ő nem egy faarcú robot. Képtelen vagyok leszállni a szex témáról, de ez Caine hibája. Nem csinál semmit, de én már attól is elkalandozok másfelé. Ehj. De szerencsére a bunkóságának köszönhetően mindig visszatérek a földre.
- Szerintem eltelhet tíz év is, ez akkor se fog változni. Sajnos. - Nem tudom, nem csak a kinézete miatt, ez olyan...Caine-hatás. Öt kilométeres körzeten belül rácuppanok. Jó ötlet volt elhúzni Japánba, ha ezt nézzük. Amúgy meg szívesen odavágtam volna, hogy "még, de már nem sokáig", de egyszer az életben lehet én is kedves. Néztem a tarkó masszírozásos akcióját, hát igen, már nem tudja, hogy hova nyúljon. Nekem lennének erre ötleteim. Szépen simogatja az egómat a tény, hogy a hülye beszólásaim ennyire kikészítik. Eltelt hat év, és ennyire gyenge lett? Bírni kell a strapát na.
- Hú, de agyon csicskáztatnálak, istenem. Kihasználnám, hogy ott nem tudnál dominánskodni, hehe. Főzhetnéd nekem a kávét, és kapnál köténykét is. Meg magassarkút. Árulnak magassarkút óriás méretben? - A transzik valahonnan meg tudják szerezni, nem? Igen-igen, Caine mint a beosztottam, ez nagyon jól hangzik. Mondjuk illúzióromboló is lenne. Akármennyire is élvezném, még is azt szeretem a legjobban, ha ő főnök. Mindenhogyan, minden értelemben. Ezt nem fogom hangosan kimondani, de attól még így van. Idióta. Mármint ő. Caine miatt kell magamnak beismerem az ilyesféle szomorú tényeket.
- Ez nem lehet, hanem biztos. Hagyjuk, te nem érted ennek a lényegét. - A pornó az jó, kész. Az igaz, hogy csinálni jobb, de pornónézésnél egyszerűbb kiélni az aberrált fantáziánkat. Nekem nincsenek ilyenjeim, nem vágyok arra, hogy valaki oroszlánjelmezben elfenekeljen, vagy hogy feldugjon nekem egy kanalat. Faltapéta lett belőlem egy pár másodpercre, de sajnos ahelyett, hogy Caine valami értelmeset is csinált volna, csak megharapott és megütötte a szerencsétlen falat. Nem mintha vágynék arra, hogy mások szeme láttára basszanak meg, de mégis...az jobb lett volna.
- Menj el farokdokihoz, mert én semmit se változtam. Talán ez is a korral jár... - Szóltam oda neki hangosabban, hiszen őméltósága elóhajtott közben indulni. Ja, régebben hamarabb felállt neki, de ha gondok vannak odalent azért nehogy már engem hibáztasson. Én ugyanúgy nézek ki, és más cerkák simán felállnak rám. Pff. Nem is érdekel...de mégis félig duzzogva indultam utána, ami egy fél perc múlva már el is múlt, nem fogok ezen fennakadni.
A rendelést leadtuk, végre ételhez juthatok. Caine sokszor egy hatalmas nagy fasz, bunkó és köcsög is, de az ilyen kis dolgok miatt tudom, hogy nem utál, hiába is mutatja azt, hogy halálra idegesítem. Mégsem ütött meg, pedig ha más lett volna a helyemben már nem jutott volna el idáig az illető. Kapok ingyen kaját, és még könyörögnöm se kellett érte.
- Tudom hát, te mindig ajtóstul rontasz a házba. - Sikerült átvernie, azt hittem tényleg készül valamire, de csak a haját birizgálta meg. - Kiveréssel? - Nem érdekel, hogyha a mellettünk ülők meghallják a mocskos beszédet, pont leszarom. Foglalkozzanak a kajájukkal, dagadékok. Sikerült elszólnom magamat, amit egy gyors helyesbítéssel próbáltam meg korrigálni. Néha olyan balfasz tudok lenni.
- Ja, meg macska... - Daráltam le gyorsan a mondatot, és miután sikerült megnyugodnom a pincérnőre irányítottam a tekintetem, és a kajára. Jól néz ki, meg az étel is. A "bármi" más felkeltette az érdeklődésemet, de nem szóltam, csak a nőci seggét stíröltem egy ideig, miközben elvonult. A pincérnők mindig ribancok. De jól néz ki. Kajánul vigyorogtam, de a mosolyom el is tűnt az arcomról abban a pillanatban, ahogy megláttam mit néz Caine. Pfff, engem ignorál, mást meg így bámul? Nem vagyok féltékeny, de rohadjon meg. Miután ő is visszafordult a kajájához figyelmeztetés nélkül rúgtam sípcsonton. Ilyenkor az lenne a jó döntés, hogy egy asztallal arrébb ülök, de ehelyett mindkét lábamat az ő lábai közé pakoltam. - Határozottan nem kemény...mondom, hogy nem velem van a baj. - Nem néztem rá, úgy csináltam, mintha a hamburgerhez beszélnék, amit aztán el is kezdtem gyorsan enni. Legalább nem csak én rám nem áll fel rögtön. Amíg nem dobta őket arrébb, halál nyugalomban tartottam továbbra is a lábfejeimet az ölében, a farkának nyomva. Cipővel kissé fájdalmas lenne, ha durvábban csinálnám, a bika tökeit se szokták csak úgy taposgatni.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Feb. 16, 2016 11:06 am Keletkezett az írás



Az égre emelve tekintetemet megráztam fejemet, közben nagyot sóhajtottam. Ezek voltak a reakcióim Riley szavaira, mert biztos voltam benne, ha az anyja tudja, hogy ekkora lesz a szája inkább leáll a vitaminokkal, nem mintha annak bármi köze is lenne a szájához, de inkább nem szóltam. Egy ideig csak bámultam felfelé. Nem mintha bármi égi útmutatást várnék onnan, hogy mit is kezdjek az idegesítő Rileyval, főleg, hogy minden jó szándékú tanácsom lepereg róla. Bár azért némileg üdítőnek találtam szókimondását, néha eljön a pillanat, mikor az őszinteség beteszi maga után a kiskaput. Kérhettem volna, hogy fogja be, de minek? Úgyse tenné meg, mert képtelen csendben maradni. Ráadásul ennyi reakciót biztos nem kapott tőlem egész ismeretségünk alatt és ezt most biztos ki akarja élvezni. Már nem volt kedvem figyelmeztető pillantásokra fecsérelni az időmet, amiket semmibe vesz. Aztán elmosolyodtam, bár nem volt teljesen őszinte az kis félmosoly sem, tekintve, hogy mindig visszakanyarodunk a szexhez, mint témához, nah jó, az előbb még a farkam volt a téma, talán túllépünk nem sokára ezen a témán is. Nem tudtam mi a célja ezzel, mintha nem tudná, hogy milyen vagyok, ha sokáig ingerel, akkor bizony nem csak beszélgetni fogunk ezekről a dolgokról. Szavait bóknak kellett volna vennem, s be kell vallanom kicsit meglepve pillantottam rá. Egy sajnos -nál több epés megjegyzés nem lesz? Hiszen nem is ma van a születésnapom, hogy Riley ilyen kedves legyen. Talán mégis észbe kapott és rájött, hogy jobb óvatosan fogalmazni? Nah, azt kétlem.
– Nyugalom Rilye, ígérem, hogy tíz év múlva is kíméletes leszek a seggeddel, de az is lehet, hogy addigra más gondoskodásáért leszel oda. Persze, az is megoldás, ha szimplán elkerülsz és nem húzol állandóan le…- nem mintha azt terveztem volna, hogy visszatérünk oda, ahol hat évvel ezelőtt voltunk és véleményem szerint ő sem tervezte, de lehet tévedek, hisz nem látok a fejébe. Az kellene még nekem, Riley fejében kalandozni és ugrálni azon a kevéske szürkeállományon, ami neki jutott. Ráadásul azt sem tudom holnap mi fog történni, nemhogy tíz év múlva bassza meg.  Sőt, ha cseszettül őszinte akarok lenni, még azt sem tudom a mai napnak hogyan lesz vége… Vajon meggyilkolom Rileyt, vagy csak jól megverem, esetleg megbaszom? A következő részben úgyis kiderül, maradjanak velünk. Komolyan, mint valami elcseszett dráma, de persze ezért is csak magamat okolhatom, meg a kibaszott lágy szívemért, hogy meghívtam kajálni. Masszírozni kezdtem a nyakamat, hátha attól kicsit lejjebb megy a tesztoszteron szintem, ami Riley miatt gyülemlett fel bennem és bizony még nem döntöttem el, hogy inkább agresszióval, vagy nemi vágyaim kiélésével lenne célszerű csökkenteni azt. Visszapillantottam rá, nos igen sejtettem, hogy szívesen csicskáztatna, de mivel az a veszély nem fenyeget, hogy  a főnököm legyen így csak úgy pillantottam rá, mint ahogy egy reménytelen álmodozóra pillant egy normális ember, aki két lábbal áll a földön.
– Hatalmas szerencsére, felmondanék, amint kiderülne, hogy te vagy a főnököm. Nem hiszem, hogy a kötény, vagy a magassarkú nekem jól állna, nem beszélve arról, hogy azt már vehetnénk szexuális zaklatásnak… Hamar vége lenne a karrierednek, megérne ennyit neked, hogy magassarkúban láss? És különben is magassarkú nélkül is magasabb vagyok nálad, mert te töpszli vagy… -az utolsó kijelentésnél gonoszkás mosollyal figyeltem. Riley bár megjátssza a nagy menőt, rohadtul érzékeny néhány dologra, aztán befejeztem, mert az idegölés az ő reszortja és nem az enyém. Nem egyezett a véleményünk a pornóról, ha Riley arra szereti verni a farkát, hogy mások, hogy játsszák meg az orgazmust, csak tessék.
– Valóban nem értem, de hát ízlések és pofonok nem? – adtam neki igazat, ez legyen a legnagyobb hibám, hogy nem nézek pornót, de tényleg. Miután jól kiszorítottam Rileyból a szuszt és megharaptam az idegességem némileg elszállt, néha egy kis erőszak csodákra képes, főleg ha az én kedélyállapotomról van szó. Nem érdekelt, hogy Riley esetleg csalódott, hogy más nem történt, én kurvára büszke voltam, hogy kordában tudtam tartani magamat. Éljen! Lehet egyszer tényleg nem a farkam fog gondolkodni helyettem. Szavaimra persze azért volt visszavágás, de hát nem is Riley lett volna, aki nem szól vissza nekem. Ha csak egy kicsit is tovább maradok a közelében, akkor bukik az én és az ő állítása is, de igyekeztem másra terelni a gondolataimat.
– Hát, ha impotens lettem, akkor már úgyis késő dokihoz fordulni. – vágtam hátra. Jó nem voltam impotens és ezzel lehet, hogy nem szabtam gátat Riley kétértelmű utalásainak, de egy próbát megért, hátha csak pár percig nyugtom lesz, mire megnyugszom egy kicsit. Szóval kussban haladtam és vártam, a lelki békém visszatérését, de az nem olyan volt, mint a terminátor, cseszett jönni, vagy csak késett… Végre elértünk kajálni, rendeltünk és ültünk a seggünkön. Ha kihozzák a kaját legalább Riley kicsit kussba lesz, legalábbis nagyon reménykedtem benne, mert hát tele pofával csak nem pofázik annyit. Tessék ez Riley idegesítő szövegének a kriptonitja : kaja, csak tömd tele a száját olyannal, amit szeret és… Elvetettem a gondolatot, mert bizony eszembe ötlött, hogy Riley nem csak a kaját szereti a szájába tömni. Inkább válaszára figyeltem, miközben én a hajamat csesztettem egy kicsit.
– Csak nem szeretek várni, a türelmetlenség nem feltétlen hátrány…- rántottam meg a vállam. És tessék megint itt tartottunk… A kiverésnél, nem pedig az elverésnél, amire én gondoltam. – Az attól függ, ki veri kinek…- nyújtóztam nagyot, s közben körbe sandítottam hányan rökönyödnek meg a kis párbeszédünkön, de valahogy mindenki kerülte a pillantásomat. Nekem aztán mindegy, így is jó. Aztán figyelhettem a szenvedő, zavart Rileyt. A ribancos is felállította a farkamat, de ez a kissé ártatlannak tűnő… Kénytelen voltam megkönyörülni rajta és segíteni kimászni saját hazugságának baszott nagy verméből mielőtt megfeledkezem róla, hogy néző közönségünk is van. Közben végre megérkezett a kaja, s én elmerültem a pincérnő idomainak feltérképezésében, ha már így kelleti magát illik megnézni mit is kínál nem? Szóval szépen térképeztem fel a testét, míg elriszált. Nem tudtam, hogy Riley is megnézte-e, de ha kihagyta hát magára vessen, amikor direkt nekünk szól a műsor. Riley, ha női szemmel nézném bizonyára helyes, csak, hogy én nem úgy néztem. Az éles fájdalom, ami a sípcsontomat érte térített magamhoz és vissza Rileyhoz. Összeráncoltam a homlokomat, s arcomra a ”mi a fasz van?” kifejezés költözött. Rúgtak már meg, Riley biztos erősebbet is rúgott volna, de ülve nem lehet olyan erővel a másikba rúgni. Nem nézett rám, mereven bámulta a hamburgerét, amikor megéreztem a két combom közé rakott lábait. Egy pillanatra megmerevedtem, ha tökön rúg tuti ráborítom az asztalt és addig verem a fejét a padlóba, míg be nem törik, csak, hogy ilyesmi nem történt. Szavaira végre megértettem mit is művel, de ettől kurvára nem lettem boldog, így is nehéz volt kordában tartanom alsó felemet, hát még így… Mély levegőt vettem, hogy ne pattanjon el megint a cérna.
– Szerintem pont megfelelő úgy, ahogy van…- velem sem volt baj, de azért csak nem áll fel mindenkire a faszom, ha kicsit riszál nekem, vagy Riley azt hiszi, hogy ennyitől, majd rögtön harci készültségbe leszek? És, ha állna a csajtól, akkor mi van? Vetettem a lábaira egy pillantást, aztán visszafordultam Rileyhoz, aki neki állt tömni a fejét. Nem akartam magam kipaterolni az ölemből, akkor elismerném, hogy igenis hatással van rám, de ha továbbra is ott tartja a lábát magától is rájön erre. Ráadásul ez kész kínzás, hiszen itt tényleg nem büntettem meg, mert felállította.
– Megtennéd? – tettem fel negédesen a kérdést, egy nagyon kedves mosollyal. És mint tudtuk nálam a mosoly nem jelent túl sok jót.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Feb. 16, 2016 7:15 pm Keletkezett az írás



Milyen szép az élet, erre csak most jöttem rá, hogy találkoztam a tetkós monstrummal. Egyszer visszanézném, hogy Caine miként szavalta el kiskorában az anyák napi versét.
"Drága Anyukám! Hogy verném bele a szádba, annyira szeretlek én! Nálad jobb édesanyát nem kívánhatnék magamnak, bár ha több lóvét adnál, akkor jobban csipáználak. Hogy vágjak bele egy buzogányt a hátadba, Boldog Anyák napját édesanyám!" Nem is tudom hogy nem untam magamat halálra Japánban. Vagy talán pont ez az oka annak, hogy még élek? Hogy csak egy évig idiótáskodtunk együtt? A hülye arcának látványától is a szexre terelődnek a gondolataim...na meg a karjai. Rohadjon már meg! Azért élvezet volt nézni, hogy mennyire zavarják ezek a témák. Ahogyan rám pillant, istenem ha látná magát.  Én még egyáltalán nem untam, de kegyességemnek köszönhetően egyre kevesebbet beszéltem a farkáról, meg a farkának a teljesítményéről. Először úgy gondoltam, hogy piszkálom egy kicsit, de közben egyáltalán nem vágynék arra, hogy megrakjon, most meg...nem annyira bánnám. Kaptam elég sok mindent a börtönben, de Caine hozzájuk képest egy gyengéd egyed. Meg mint ahogyan azt már említettem, ő nem zavarna, ha...na szóval nem zavarna.
Egy kicsit visszavettem a hülyeségeimből, mert az éhségem nagyobb, mint a kanosságom. Előbb enni akarok, addig meg jó lenne nem teljesen kikészíteni Caine-t, hiszen ő fizeti a hamburgeremet. Remélhetőleg nem futunk össze a családom egyik tagjával sem. Ismerniük kéne egymást, mármint anyáméknak és Caine-nek, ha már szomszédok, de szerintem azóta se váltottak egy szót sem. Arról se tudnak, hogy én már többször nyomom férfiakkal, mint nőkkel. Arról meg pláne nem tudnak, hogy Caine volt nekem az első, és a drága kisfiuk sok mindent csinált a szomszéd bácsi házában. Rohadtul nem érdekel mások véleménye, de mégis jobb, ha nem tudnak a dolgaimról. Se erről, se a börtönről. Az izmoska mázlista, neki nem kell foglalkoznia a családjával ilyen téren. Vajon Caine nőkből vagy faszikból dugott meg többször? Vezethetne valami statisztikaféleséget.
- A szavadon foglak, bár a kíméletesség nálad valószínűleg mást jelent. Neeem, tíz év múlva is ugyanilyen gondoskodásra fogok majd vágyni, nem arra, hogy mondjuk sakkozzak a szomszéd nénivel. Az is megoldás, ja, de úgy se bírnál magaddal, ha tudnád hogy itt vagyok valahol a városban. - Még hogy lehúzom, pff. Most is csak kaját vesz, régen meg...hát régen több mindent kaptam, de nem ment ezektől a vételektől tönkre pénzügyileg. Örülnék, ha idő közben nyert volna a lottón, és most az egyszer jó sok lóvét kérnék tőle, hm. Idióta, buzi tartozás. Nem is én fogyasztottam el az összes drogot, tökre nem érte meg az egész bonyodalom. Sose voltam függő, a börtönben sem lettem az. Én nem vagyok olyan gyenge kis szerencsétlenség, hogy pár alkalom után már függjek az ilyen szaroktól.
- Simán megérne, munkából még lehet sok, de hogy téged magassarkúban lássalak...az egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom lenne. Mellesleg imádnád, ha szexuálisan zaklatnálak. Mondjuk a fordított esetnek jobban örülnék, hozzád jobban illik a zaklató szerep. Hagyjad békén a magasságomat, jó?! - Az utolsó szavakat szinte már kiabáltam, a magasságomra kurvára érzékeny vagyok. Igen, tudom, hogy úgy is magasabb, nem kéne felemlegetnie! A mosolya csak még jobban felhúzott,  de igyekeztem lenyugodni, nem ér annyit a dolog.
- Hát de. - Jobb is, hogy Caine élőben szereti csak nyomni, és nem egy pornófüggő. Mi lenne akkor én velem? Izé...mi lett volna régen én velem? Ott feküdtem volna az ágyán felizgulva, ő meg a laptopját bambulta volna farokverés közben. Szerencsére semmi sem így történt, minden egyes alkalommal kielégülten távoztam az otthonából, na meg néha fájó seggel, de ez ezzel jár.
- Nem biztos, az orvostudomány mára már elég modern. - Többet láttam Caine farkát merev állapotban, mint lankadtan, és ajánlom, hogy ez az arány így is maradjon. Azt követően, hogy majdnem megfullasztott utána indultam, és lenyalogattam a számról a maradék vért.
- Ezt mondhattad volna akkor is, amikor ki anno ki voltál akadva az én türelmetlenségem miatt. - Engem nem zavar, hogy ő ilyen. Találkoztam már olyannal, akiből úgy kellett kihúzni, hogy mit is akar, és végül már majdnem én dugtam meg a faszit. Brrr. Arra ott vannak a nők, őket dugom. Csávóknál meg legyen fordítva. Annyira gyűlölöm a töketlen embereket, de Caine nem az. Ő néha átesik a ló túloldalára, de attól még bírom. - Egymásnak egyszerre. - Szeretem, ha nekem verik ki, de azt is szeretem ha én verhetem ki másoknak. Caine-nél jobb, ha én csinálom neki, mert az ő kezébe adni a farkam...életveszélyes. Nem azért, mert rossz a kézimunkája, neeem, csak ki tudja, hogy mikor akarja letépni vagy ilyesmi. Elvigyorodtam a reakciójára, és próbáltam minél jobban nem rá figyelni, miután sípcsonton rúgtam aztán a lábaimat az ágyékához költöztettem. Cipővel elég nehéz kitapogatni, hogy mikor keményedik meg, de egyelőre amit érzek az csak a puhaság.
- Igen...szerencséd, hogy nem állt fel. Nem azért piszkállak egész nap, hogy ilyen kurvák kapják meg a jutalmat. - Vigyáztam, hogy ne okozzak neki fájdalmat, mert ha tökön rúgom véletlen akkor ő meg direkt fog kinyírni.
- Parancsolsz? - Néztem rá, miután lenyeltem a számban lévő falatot. Ismerem ezt a mosolyt, de ettől csak még jobban élvezem a helyzetet. Én is mosolyogtam, bár az én mosolyom azért sokkal őszintébb volt, mint az övé. - Ja, hogy erre célzol? - Nyomtam neki a farkának kicsit erősebben az egyik lábfejemet, még mindig ügyelve arra, hogy ez neki ne fájjon. - Kényelmes hely, nekem jó így. Téged talán zavar? - Tettettem továbbra is az ártatlant, majd folytattam az evést. Lehet, hogy ez csak a cipőm talpa, de úgy érzem kezd beállni valami változás odalent...mik vannak. Nem baj, ha tévedek, ha nem, a lábaim ott fognak maradni. - Az a valaki akivel találkoztál volna azóta sem írt? - Abbahagytam a lábaimmal való fészkelődést, mert ha mocorgok akkor még a végén megfejelem a hamburgert, vagy a poharamat. A kérdésem nem valami fontos, de jó úgy tenni, mintha nem is csinálnék semmit.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Feb. 20, 2016 9:02 am Keletkezett az írás



Kezdett fejfájásom lenni, ami nem volt meglepő, a barmoknak különleges tehetsége volt, ahhoz, hogy az amúgy tökéletes vérnyomásomat a plafonra emeljék. Erre bármelyik baromarcú képes a bandámban, de egyik sem teszi úgy tönkre a hidegvéremet, mint Riley. Riley hatása, a kockázatok és mellékhatások tekintetében kerülje el mindenki, ha csak nem minden vágyunk egy korai infarktus. Általában én immúnis vagyok erre a hatásra, de jelenleg bármennyire is szerettem volna megőrizni közönyösségemet, nem igazán sikerült. Hirtelen nem is tudtam eldönteni a szexuális frusztrációmat edzi ki egyre jobban, vagy előbb önt el a puszta düh és akkor kedvesen megrugdosom a viszontlátás örömére. Nah meg akkor már megkérdezném, hogyan is áll a pénz összeszedésével. A türelmem véges, főleg, ha pénzről beszélünk és persze minden nappal csak nő a tartozása nekem. Éljen az uzsorakamat. Mindig is szerettem a matekot. Ráadásul a határidő vége közeledik, minden perccel, amíg mi itt állunk, amíg beszélünk sok időt veszteget el és én az ő helyében bizony most nem pazarolnám a drága időmet, de persze ez az ő dolga. Lehet már rég meg van a pénz… Áhh, akkor nem említette volna, hogy a nővérétől kér kölcsön. Nem is tudtam hirtelen, hogy ez bassza jobban az agyamat, vagy a folytonos kis utalásai, mert mindkettő faszán kikezdi ma a türelmemet. Jó a farkamat sosem tudtam rendesen kordában tartani, ráadásul Rileynak van egy… kisugárzása? Szóval, amitől még a legheteróbb emberben is néha megfordulnak a mocskosabb gondolatok, nekem meg aztán mindegy volt milyen nemű, aki alattam fekszik, ha szexelnem kellett akkor csináltam, ez olyan mint a levegővétel. Nah jó annál azért élvezetesebb, bár, ha a lélegzés kielégítene, most nem enném a kefét Riley miatt. Egy lélegzéstől orgazmust kapni? Nah az sem én vagyok… Bár Riley szenvedhetne ebben a „betegségben”, mert igazán édesen festett élvezés közben. Képzeletben jól pofán csaptam magam. Még hogy Riley édes? Jó a legtöbb emberemhez képest a kis veszett kutyus néha inkább plüss kutyának tűnik, de azért ne felejtsük el hogy ez a kutya előszeretettel harap, meg verekszik, meg késel… Hmm. Még régebben sem nevezhettem volna édesnek, ahogy így visszaemlékeztem azokra az időkre. Ha azon a végzetes hajnalon nem lett volna részeg, biztos elküldöm melegebb éghajlatra, de hát akkor még szerettem befogadni a kóbor állatokat. Ki gondolta volna, hogy később még megbánom, hogy ilyen kis lágyszívű voltam. Nah jó annyira nem bántam, mert szartam rá, az ismeretségünk amúgy is felszínes volt, sőt ha őszinte akarok lenni bizonyos testrészeit jobban ismertem, mint magát Rileyt, és ez fordítva is igaz volt. Somolyogtam magamban egyet, aztán lassan kiszakadtam a gondolataimból, vagyis inkább Riley szavai szakítottak ki belőle. Nem zavart, úgyis veszélyes elmélkedés volt, amiért most már tényleg be kellene húznom magamnak egy egészségeset. Bár az elég hülyén nézne ki, inkább Rileynak húzok be, az a közérzetemnek is jót tesz.
– Felőlem a szavamon foghatsz és szerintem igazán kíméletes vagyok, legalábbis én úgy gondolom, de erre sem volt panasz, még tőled sem, aki mindenért panaszkodik. Kicsit sokat képzelsz magadról és a technikai tudásodról, jó vagy az ágyban, de annyira azért mégsem, hogy álmatlanul forgolódjak miattad nem bírva magammal… - tárgyilagosan tálaltam mondandómat, mert valóban így volt. Ha nem ő, akkor pont úgy megteszi más is, bár Rileynak meg volt azaz előnye, hogy ismerte, hogy mit és hogyan is szeretem… Megforgattam a szemeimet, hát már megint itt tartunk? Tényleg le kellene akadnunk a témáról.
– Hát igen, nehéz úgy zaklatni valakit, hogy közben azért könyörögsz, hogy tegye be végre… Ohh bocsánat ő hatalmassága elfelejtettem, hogy erre mennyire érzékeny vagy legalább annyira, mint a …- nem fejeztem be a mondatot. Riley hatása alá kerültem, tessék már én is ilyesmikről beszélek. Nagyot sóhajtottam, csak tudnám, hogy mikor is estem bele a csapdába. Ohh, hogy dugná fel magának Riley a szexéhes kisugárzását, amivel eléri, hogy bárkinek az agyát elöntse a „baszni akarok” érzés. Igyekeztem elhessegetni ezt az érzést, ami sikerült is, gyorsan megkajálunk, aztán kedvesen elküldöm a halál faszára a baromarcút ezzel letudva a viszontlátás örömét és majd legközelebb csak akkor keresem meg, amikor nem fizet. Milyen jó terv, csak hogy a tervek elméletben sokkal kivitelezhetőbbek, mint a valóságban.
– Túl büszke vagyok, hogy ekkora mérettel azt mondjam a dokinak, hogy nem áll fel, ráadásul csak rád nem áll… - rántottam meg a vállamat. Aztán tényleg eldurrant az agyam, és egy kicsit próbáltam megnevelni Rileyt, csak, hogy ezt ő pont leszarta, hiszen igazából nem ütöttem meg. Nos, mivel nem akartam miatta egy zárkában tölteni a nap hátralévő részét nem csodálom, hogy nem vett komolyan, de rothadtul szarul teszi, csak még nem tud róla.
– Csak, hogy te a nap huszonnégy órájában türelmetlen vagy, ami árt az egészségnek, főleg, hogy nem minden lehet a kívánságaid szerint. Én meg általában rohadt türelmes vagyok, hiszen téged is elvisellek…- jelentettem ki. Elengedtem a megjegyzését a fülem mellett, mert én baszottul nem a kiverésről beszéltem. Felvont szemöldökkel bámultam, hátha végre veszi, hogy a poénkodásnak immár jó lenne, ha tényleg vége szakadna. Sípcsonton rúgott miután jól kibámultam magam. Értetlenül néztem rá, hogy mi a szent szar baja van, de ő csak ott vigyorgott az orra alatt, amitől megint viszketni kezdett az öklöm. Aztán végre beszélni kezdett, amitől leesett mi is van. Megcsóváltam a fejem, miközben egy sült krumpliért nyúltam, s közben megéreztem az ölemhez nyomott lábait. Halvány lilám nem volt mit akar, aztán megértettem, hogy a farkam állapotát ellenőrzi, hát ez de kurva kedves.
– Nem hinném, hogy az a jutalom, hogy feláll a farkam, mivel nekem majdnem mindig áll, inkább az, ha beleverem, amúgy meg nem értem a problémádat, annyi mindent nem követtél el, hogy jutalmat kapj.- vettem a számba a sült krumplit, amit a nyelvemmel megforgattam, mintha nem krumpli lenne a számba, hanem más. Mondjuk egy szál cigi, mert nagyon rágyújtottam volna, az lehet elvonta volna a figyelmemet Riley cipőjéről, ami nekem nyomakodott. Felhívtam hát figyelmét, hogy vigye onnan, de nem vette a lapot és tudtam, hogy szándékosan nem veszi. Mosolyom tovább torzult, lassan már úgy vigyorogtam, ahogy egy kibaszott pszichopata.
– Összepiszkolod a nadrágomat…- hívtam fel a figyelmét kedvesen, mintha ez lenne a legnagyobb problémám. Erősebben nyomta hát hozzám a lábát, közölve, hogy neki így kényelmes. Mély levegőt vettem, mert bár én legszívesebben eltörtem volna a lábát lassan ráhajtogatva az asztalra, a farkam köszönte szépen neki nem volt annyira rossz, hogy foglalkoznak vele és nem csak elméletben. – Nem, miért zavarna? – csikorgattam a fogaimat, pontosan tudta, hogy zavar-e vagy nem, ugyanis lassan változások állnak be odalent. Jó inkább fel, mint be… Ártatlan kérdésével próbálta meg leplezni, hogy mekkora egy kis köcsög, de én még mindig vigyorogva csak elővettem a telefonomat és vetettem rá egy pillantást. Legalább a lába már nem mocorgott odalent, ami nagy megkönnyebbülés volt, de a legnagyobb megkönnyebbülés az lett volna, ha vagy őt, vagy a pincérnőt kiviszem a mosdóba, hogy megoldják a problémámat. Tizenhét nem fogadott hívásom volt, nos számítottam erre, ezért volt lehalkítva a telefonom, mert mind Juliantől volt. Nagyot sóhajtottam, mert ebben a pillanatban is, mintha megérezte volna, újra hívott. Ha felveszem legalább elterelődik a gondolatom Riley lábairól, de nem volt kedvem Julian aggodalmaskodást végig hallgatni, mert attól máris elment az életkedvem, ahogy minden mástól is. Kinyomtam, de hálás voltam Juliannek, hogy ekkora pöcs, megmentett egy erekciótól. Vagy épp elbaszta? – Nem keresett senki…- hazudtam, mintha így is lenne. Végre neki álltam én is enni, most már nem zavart Riley lába az ölemben, ami neki is nagyon jó, mert így nincs kedvem elővenni a pillangókésem, hogy kicsit megnyúzzam a szemétkedésért. Semmit nem változott, szeret olyan helyen ingerelni, ahol nem eshetek neki, mert biztonságban érzi magát, holott, ha tudná, hogy sehol nincs biztonságban.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szomb. Feb. 20, 2016 11:48 am Keletkezett az írás



Akármilyen hihetetlennek is hangzik, az egyik cellatársamnak nagyobb szófosása volt, mint nekem. Ő idegelt ki engem, és nem fordítva. Ráadásul még horkolt is. Az első hetekben gyűlöltem, aztán már csak utáltam. Ő aludt felül, és hallgathattam az ágyának a nyikorgását egész éjjel. Szeressük a forgolódó embereket! Caine-ből szar cellatárs lenne. Az fix, hogy nem bírnék a saját ágyamban maradni. Sok odabent a nehézfiú, talán még nála is durvábbak. Annyira abszurdnak hangzik, hogy Caine-t erőszakolja meg valaki. Ez természetellenes. Nem mondom, hogy jó lett volna, ha ő is ott van. Neeem, mert valószínűleg megvédés helyett ő is beszállt volna, miközben kiröhög. Ez az egyik oka annak, hogy nem mesélek a börtön dolgokról neki. Kiröhögne, azt mondaná, hogy megérdemeltem, és még több kedvességet vágna a fejemhez. A tartozásról se szólok, jobb ha a nővéremnek tartozok, és nem Caine-nek.
- A "kíméletes" akkor is túlzás. És nem panaszkodom mindenért, hagyjál már. Hát jó, de te sem vagy ám felejthetetlen, vagy pótolhatatlan. - Silány visszavágás volt, nem akartam durvábbakat mondani, hiszen akkor konkrétan kijelenteném vele, hogy szarul esett amit mondott. Eh, most már én akarom, hogy zárjuk le a témát. Nyilvánvaló, hogy nem forgolódott esténként miattam, mivel baszott felhívni abban az egy évben, amit Japánban töltöttem. Hát jó, én se kerestem őt, úgy léptem le, hogy nem is szóltam neki, de csak azért, mert tudtam, hogy ez lesz. Talál más haverokat és ennyi. Én is így tettem. Már rohadtul nem értem magamat, egyszer érdekel, egyszer nem, aztán megint nem, megint igen. Pff. Caine miatt lesz belőlem egyszer skizofrén.
- Neked sose könyörögnék. - Fűztem hozzá csak ennyit, és nehezen, de sikerült figyelmen kívül hagynom a nem befejezett mondatát. Tudom, hogy mit akart mondani. Valójában nem vagyok brutálisan alacsony, a 178 centi még nem a világ vége. Vannak nálam alacsonyabb faszik is. Meg most na, akivel kúrok - már ha az aktuális partner férfi - akkor legyen magasabb nálam, ne kelljen lenéznem rá. Caine közben kedvesen becsatlakozott ebbe a szexuális beszélgetésbe, jó is, hogy nem rinyál mert nem hagyom abba. Eddig se mondta, de a tekintetéből és a testbeszédéből le tudtam szűrni, hogyha nem hagyom abba lelövi magát. Vagy engem Inkább engem.
- Amíg te dokiznál, én keresnék mást, akinek feláll rám. Nem kéne sokáig keresgélnem. - Tudom, hogy hazudik, és rám is feláll a farka, de ez is szarul esik. Én is puhányabb lettem, régen sokkal tovább bírtam a beszólogatásait.
- És akkor mi van? Az én egészségem, bármikor meghalhatok krónikus türelmetlenségben, ha úgy tetszik. Nekem valahogy úgy tűnik, hogy ez a rohadt nagy türelmességed ma nem akar működni. - A falhoz passzírozás, amiket mond, hm. Ja, engem is elvisel. Annyira nem lehetek rossz társaság, mert bármikor felkelhetne, nem erőszakkal tartom magam mellett. Hogy még jobban bebizonyítsam fantasztikus társaságomat, sípcsonton rúgtam Caine-t. Utána bepakoltam a lábaimat az ölébe, amiket meglepő módon nem tört rögtön ketté.
- Ez a baj, mindig áll, mindenkinek beteszed, és ha szifiliszes leszel rohanhatsz a kórházba. Felelőtlen vagy. - Ez tőlem kissé viccesen hangzik. - Nekem már az is jutalom lenne, tekintve hogy most rosszabb vagy, mint egy jégkirálynő... - Sóhajtottam fel csalódottan, de Caine érdekes sültkrumpli evészete újból megmosolyogtatott.
- Te fogod összekoszolni, miután elmentél...benne. - Körülöttünk mindenki átlagos témákról beszélget, mint például a munka, család, gyerekek, exek, esküvő, mi meg ilyenekről. Feldobjuk egy kicsit a kajálda életét. Azon az erőltetett vigyorán majdnem elröhögtem magam, de sikerült visszafognom a nevetésemet. Egyelőre.
- Akkor jó. - Jó így bosszantani, és nem kell attól sem tartanom, hogy nekivág megint a falnak. A gerincre vágás jobban hangzik. Amíg ő a mobilját nézte, addig én visszatértem a hamburgeremhez és a kólámhoz. A lábaimat nem mozdítottam meg, jó helyen vannak ott.
- Szegény kicsi Caine. Mondanám, hogy írok neked egy sms-t, hogy felvidítsalak, de nincs még mobilom. - Még. De majd lesz! Ha a nővérem vesz nekem végre egyet. Loptam egy sültkrumplit Caine-től, más kajája mindig finomabb. Ő is visszatért az evéshez, és ez arra ösztönzött, hogy mocorogjak még egy kicsit a lábaimmal. Végül ráuntam erre, és kivettem őket az öléből, és visszatettem mindkettőt a padlóra. Talán igazat mondott, és úgy már nem érdeklem. Nem piszkáltam többet, helyette az evésre koncentráltam, végül is én akartam idejönni, mert éhes voltam.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Feb. 23, 2016 10:02 am Keletkezett az írás



Az órámra pillantottam, mert úgy éreztem, már órák óta tart a szócsata köztem és Riley között, de meglepődve kellett tudomásul venni, hogy az idő tényleg relatív. Bezzeg, ha most ágy tornáznánk a szövegelés helyett, akkor azért panaszkodnék magamnak, hogy milyen kurva gyorsan telik az idő. Messze van még az éjszaka. Hát nem különös, hogy akkor ébred a város, amikor a legtöbben aludni térnek? Vajon meddig tart még ez a kis találkozás? És mit fogok csinálni az éjszaka hátralévő részében? És a mellettem sétáló pöcs mivel fogja mulatni az idejét? Ajkam szeglete megrándult, hiszen csak pár lehetséges opció van, de a legnagyobb valószínűségével keres valami balhét. Reméltem, hogy nem juttattja már ma vissza magát a börtönbe, nem szeretnék még öt évet várni, hogy elrendezze a tartozását nem is beszélve, hogy még öt év a kamatokkal… Bár nem úgy tűnt, hogy Riley szívesen visszamenne a sittre, ami gondolom azért van, mert a börtön sosem egy tengerparti kéjutazás, ha az lenne biztos mindenki önként és dalolva vonulna a rácsok mögé. Kissé már zavaró, hogy én vagyok a rossz fiú és mégis én nem voltam kettőnk közül börtönben. Nem, mintha vágynák egy kis zárkára, meg nem töltenék bent túl sok időt, hogy „barátokat” szerezzek, tekintve, hogy vagy valaki elviszi helyettem a balhét, vagy csak élnem kell néhány befolyásos ember szívességével. Jah kérem az élet baszott igazságtalan, nem mintha Riley nem jogosan ült volna…
– Szerintem csöppet sem túlzás. Általában rohadt előzékeny vagyok, egy igazi úriember, ha úgy tetszik, az más kérdés, hogy neked nem volt ehhez az oldalamhoz szerencséd. Még, hogy nem mindenért? Jó legyen, akkor csak majdnem mindenért panaszkodsz. Így már megfelel? –
visszavágását megmosolygom, mert ez most elég vérszegény volt tőle.
– Ennek kifejezetten örülök, hiszen hova fajulna a világ, ha pótolhatatlan lennék, vagy felejthetetlen… - pillantottam rá és gondolkodóba estem, hogy mi is lehet, ami miatt ő igyekszik lezárni a témát. Hosszú percekig fürkésztem, majd úgy gondoltam, most nem éri meg a befektetett energiát, hogy ezzel foglalkozzam. Figyelmen kívül hagytam, következő mondatát, miszerint nekem sohasem könyörögne. Nem cáfolhattam meg a dolgot, de már így is elég terhes volt számomra a téma, ha erre is visszavágok, sohasem fogunk leállni. Valahogy mindkettőnknek muszáj volt, hogy a másik szavaira kontrázzunk, hogy legalább szóban a másik fölé kerekedjen. Farok mérő verseny, semmi több és itt az erkölcsi győzelem szóba sem jöhet. Az okos enged, szamár szenved kifejezés, csak elméletben működik. Ennek ellenére én mégis csendben maradtam, mert az agyam egy szeglete bizony baszottul kaparta a koponyámat azért, hogy valamit csináljunk ezzel a kis köcsög szájkaratézóval és a valami baszott tág fogalom. Túl tág is, ha engem, kérdeznének. Igazából nem volt jó dolog bekapcsolódni a szexuális ugratások témába, mert ezzel nem állítom meg Rileyt, aki ilyen téren olyan, mint egy elbaszott lavina. Tovább fog rajta lovagolni, ezt pontosan láttam az arcán, hiába küldözgettem neki a jeleket. Ebből látszott, hogy annyira nem ismerjük egymást, mert más már a felénél megállt volna.  Vannak határok, amiket nem kellene feszegetni és bár úgy tűnt, hogy nem rég még Riley is be akarta tartani az íratlan szabályokat, de ez megváltozott. Nem most gondolja meg magát először, de nem ilyenekben kellene megváltoztatni az álláspontját nem? Szavaira bólintottam.
– Ebben nem kételkedem, mert egész elbűvölő személyiséged lesz, ha azt akarod, hogy megfarkaljanak… És akkor nem is beszélsz túl sokat. – igyekeztem nem rá pillantani egy ideig, mert pontosan ismertem milyen trükköket képes bevetni a cél érdekében. Nyilván nekem is felállna, hiszen nem vagyok fából és már említettem, hogy Riley kisugárzása bizony hat az emberekre. Ha lenne esze, ezt a képességét sokkal okosabban használná, de persze ő nem mindenben az üzletet látja, mint én. Rémes vagyok…
- Hát ma sok minden nem jön össze nekem, úgy tűnik ez már csak egy ilyen elbaszott nap. Bár még reménykedem benne, hogy a hátralévő részében lesz részem egy kis élvezetben is. –
rántottam meg a vállam, értse úgy, ahogy akarja. Simán itt hagyhattam volna és ha tényleg akkora fasz lennék, mint állítja még a kajáját sem fizetném ki, csak úgy egyszerűen elsétálnék. Mi tagadás azt kellett volna tennem, de a volna valahogy hiába volt választható opció számomra mégsem tettem. Talán hátsó szándékaim voltak? Ekkor valami olyat éreztem, amit baszott ritkán érzek, azt éreztem, hogy sípcsonton rúgtak. Nem értettem ezt miért kaptam, hiszen nyilván nem csak én bámultam meg a pincérnőt és azt meg főleg nem értettem mi a faszért zavarja ez Rileyt. Aztán megéreztem az ölemben a lábait, ezért egy ideig visszatartottam a lélegzetemet, nehogy már felnyögjek ettől.
– A férfiaknál az a normális, ha az ingerekre feláll és beleteszik másokba. Úgy mondod, mintha te nem tennéd be neki, az meg ha a nemi beteggondozóban kötök ki nem a te problémád lesz, de csak, hogy megnyugtassalak ismerem a védekezés fogalmát… - nyugtattam meg, de a lábát ennek ellenére ott falejtette az ölembe.
– Eddig nem úgy tűntél, mint, aki jutalmat akar. Bocs és nem tudom, miért csodálkozol, azt hiszed hat év után, majd úgy cipellek az ágyamba, mintha cölibátusban éltem volna idáig? El kell keserítselek…- talán nem akkor kellett volna ilyeneket mondanom neki, amikor a cipője talpa a farkamat ingerli, mert még megbánhatom, de annyira nem izgatott a dolog, sőt még szívességet is tenne vele, mert akkor legalább nem állna fel, ha tökön rúgna. Felsóhajtottam, ahogy egyre inkább ágyékomnak nehezedett a lába.
– Azért ennél kicsit több ingerlésre lenne szükség, ha azt akarod, hogy összepiszkoljam magam…- néztem rá kihívóan, de ugye bár egy étteremben vagyunk és enni jöttünk. Bár a körülöttünk ülök közül néhányan igyekeztek belesni az asztalunk alá, hogy lássák mitől is kellene elmennem a gatyámba. Milyen kíváncsi itt mindenki, hát ezért mindenkit megjutalmaztam a tébolyult mosolyommal, ami valamiért elvette a kedvüket a nézelődéstől. Helyes, nehogy ki kelljen már szúrnom pár ember szemét, mert rosszul áll nekik a nézés. Aztán Riley is kapott a mosolyból, bár ő egy kicsit kényszeredettebbet, ha neki állnék lenyúzni a lábáról a bőrt a műanyag késsel, amit fingom nincs miért kaptunk a hambihoz, vajon akkor is ilyen jó kedvű volna? Aztán a mobilommal foglalkoztam, kizárva minden zavaró tényezőt, szóval majdnem elértem a lelki békémet és már az sem zavart annyira, hogy Riley lába az ölemben mocorog, így végre neki álltam a sajtburgeremnek, hogy megegyem, ha már rendeltem. – Kösz, de nem az sms lett volna a lényeg… Mindegy…- legyintek egyet, közben hálás vagyok Juliannek és tuti veszek neki valami apróságot, mert egy ekkora hangulatromboló pöcs. Elvette a lábát én pedig fellélegeztem egy kicsit, és elkönyveltem, hogy Riley nem a kitartó típus. Figyeltem, ahogy elvesz egy sült krumplit, nem mintha neki nem lenne. Ezt sosem fogom megérteni sem nála, sem pedig a nőknél, miért zabálnak bele a másik kajájába?
– Elmondanád, hogy milyen euforikus érzéssel tölt el, ha az én sült krumplimat eszed és nem a sajátodat? – tettem hát fel a kérdésemet, mert tényleg baszottul nem értettem a folyamatot. Ha nem kért volna krumplit megértem, de volt neki is. – Vagy ennyire szereted bekapni, ami az enyém? – ittam bele az ásványvizembe.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Feb. 23, 2016 10:51 pm Keletkezett az írás



Ebbe sose fogok belefáradni. Az ő idegelése lehetne a munkám, hiába utálok dolgozni, ezt a melót mégis szívesen vállalnám. El is lennék vele úgy öt napig, azután Caine agyonlőne, leszúrna, felakasztana és a gyilkosság megkoronázásaként megnekrofilkodna. Le tudtam szűrni a nézéséből, hogy most már pengeélen táncolok, de nem vettem figyelembe az egyértelmű jeleneket. Simán itt hagyhatna, de nem teszi. Ez csak egyet jelenthet, mégsem idegesítem annyira. Na meg tudja, hogyha nem veszi meg nekem a kaját, ott bajok lesznek. Imádok enni, utálom az éhséget. Dugni, enni, életben maradni, ez az én mottóm.
- Örülök is neki, hogy ezt az úriemberes feledet nem ismertem meg. Az csak egy hülye álca, az igazi Caine sokkal jobb. Úriember...ha olyannak ismertelek volna meg, sose feküdtem volna le veled. Igen, megfelel. - Adtam fel a harcot, ha ő szerinte mindenért panaszkodom, vagyis majdnem mindenért, hát legyen. Csak kimondom, ami nem tetszik, ezzel mi a baj?
- Mindenkinek könnyebb lenne az élete. - Magam sem tudom, hogy mi a fenéért szurkálódom ennyire, nem kéne ennyire magamra vennem a szavait. A végén azt fogja hinni, hogy féltékeny vagyok, ami abszurd, én nem szoktam féltékeny lenni.
- Ja, olyankor csak olyanokat mondok, amiben benne van a baszás, farok, és az ehhez hasonló szavak. Például, basszál amíg el nem ájulok. - Elbűvölő? Én? Valaha is? Nem-nem, ilyeneket nem mondunk rám. Caine tényleg teljesen belegabalyodott ebbe a témába, és ha nem is néz rám, úgy is tudom, hogy neki is tetszik amiről beszélünk.
- Mindenkivel előfordul, hogy bénáskodik. Milyen élvezetre gondoltál? Amihez állni kell, vagy ülni? Esetleg feküdni? - Enyhén meglepődtem azon, hogy Caine nem akart kinyírni a rúgás miatt. Régebben sem püfölt szarrá, de ma elég ingerültnek tűnik, így ezt most kinézném belőle. De nem, még az ölébe pakolt lábaimat sem söpörte arrébb. Fogalmam sincs, hogy mi a célom. Szeretném kikészíteni, van kedvem dugni, de nem ragaszkodom hozzá annyira. Passz. Sokszor magamat sem értem. De Caine az Caine, neki bármikor hanyatt dobnám magam. Ennyit a büszkeségről és tartásról.
- Én is betenném, nem ez a lényeg. Igazából nem is lényeges. - Nem vagyok féltékeny. - Amikor engem kúrtál annyira nem ismerted, vagy csak nem akartad ismerni. Bár engem sosem zavart, örültem neki, hogy nem csomagolod be magad, mielőtt beteszed nekem. Mikor elmentél bennem, hm..régi szép idők. - Könyököltem fel az asztalra, elmerülve kicsit a nosztalgikus emlékekben. Már kezdett a hangulatom visszatérni a megszokott medrébe, de Caine újból emlékeztetett arra, hogy valószínűleg sok-sok embert megdugott. Nem vagyok féltékeny. Egyáltalán nem érdekel, de azért szarul esik. Most nagyon szívesem megtaposnám egy kicsit a golyóit, csak úgy kedvességből, de nem akarok túl korán eltávozni az élők sorából. Sikerült elhessegetnem, amit először mondani akartam, mert az eléggé vulgáris lett volna.
- Dehogy hiszem, nem is akarnék az ágyadba kerülni. - Horkantam fel, mintha valami felháborító dolgot mondott volna. Kissé kezdek ellentétesen viselkedni, a szavaim nem egyeznek a tetteimmel, de nagyon nem. Kínosan fel is nevettem, de ez annyira bénára sikerült, hogy inkább visszatértem az evéshez.
- Ha leszoplak a mosdóban az elég ingerlés lesz? - Álltam a tekintetét, teljesen komoly arccal néztem rá. A végén persze elmosolyodtam, tudom, hogy ennyitől nem fog elkezdeni remegni, és egy nagy foltot csinálni a gatyáján.
Egy időre elfoglalta magát a mobiljával, a mázlista. Én is akarok egy telót, de nem értem, hogy manapság miért lóg mindenki ezeken a szarokon. Hat év alatt ennyire bezombultak az emberek? Már akkor is ez volt a divat, de most...most sokkal rosszabb a helyzet.
Nem firtattam tovább az sms dolgot, valójában semmit se akartam most firtatni. Legszívesebben megfojtanám Caine-t, de a pontos okát nem tudnám megmondani, hogy miért. Sőt, túl sok az ok, nem tudnék csak egyet kiválasztani közülük.
A saját sült krumplim helyett az övéből vettem egy darabot, de direkt, nem azért, mert ez nagy szokásom. - A másé mindig finomabb, főleg, ha nagyobb. - Tudtam, hogy valami ilyesmit fog kérdezni, vagy mondani. Nem vagyok én hülye, de erre még mindig nem jött rá. - Igen, de ha a sült krumplidat kapom be nem leszek a végén megdöntve. Mindegy, a lényeg, hogy igen, szeretem bekapni. - Majdnem elröhögtem magamat a ránk néző emberek értetlen tekintetén. Szegények, nem tudják hogy mi a jó.
Izgató a gondolat, hogy még hergelem kicsit, aztán amikor már nem bírja tovább tényleg jól elkap. Saját magamat csapom be azzal, hogy azt állítom nem akarok vele semmit se csinálni. Ez a baj, hogy az ő cukkolásával én is egyre kevésbé bírom már tovább.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Hétf. Feb. 29, 2016 11:02 am Keletkezett az írás



Magamban megint számolni kezdtem, mert tudtam, hogy ő tudja, hogy már rég elszakította a cérnát, de cseszett rá és még csak azért is folytatta az idegeim módszeres kikapálását. Ha legalább néha tartott volna szünetet, de nem. Ez ment neki non-stop, lehet, hogy valaki erre bérelte fel? Áhh kizárt, a legtöbben nem akarják, hogy én ideges legyek. Pontosítok az okos emberek nem akarják, hogy idegesek legyek, de Riley nem volt okos, vagy csak szimplán szart bele abba, hogy én baszott nagyot tudok ütni.
– Mintha lett volna első alkalommal választásod, hogy megbaszlak-e vagy nem…- tessék ezzel most igazoltam, hogy nem vagyok úriember, hiszen úriemberek nem rontanak meg tizenhét éves fiúkat… A faszt nem, még a papok is megteszik, ha megtehetik, szóval akkor mégis úriember vagyok. Persze bizonyos keretek között. Riley is furcsább volt ma, mint lenni szokott, mondjuk, rajta sosem lehet kiigazodni. Az ausztrál sivatagból előbb kitalálok egy Budapest térképpel, minthogy megfejtsem Riley össze-visszacikázó gondolatait. Nem hittem, hogy a sitt a baja, vagy az, hogy titkolóznia kell előttem, mert ezeket simán megcsinálta régen is és mivel fingom nem volt miért szurkálódik a szokottnál is többet így egyre jobban érdekelt, hogy most mi a fasz van a háttérben meg úgy egyáltalán. Így fürkészve és elgondolkodva szemléltem egy ideig, de mivel nem jutottam egyről a kettőre feladtam, mégis inkább a sivatagba mennék azzal a baszott térképpel, köszönöm. Riley szavaira elképzeltem, hogy is mondaná azt a mondatot, ami az előbb elhagyta a száját, biztosan nyögne hozzá és szemérmetlenül… Nah tessék már megint elérte, hogy róla fantáziáljak, amikor megfogadtam, hogy nem teszem. Szeretem megszegni a szabályokat, de a saját magam által szabottakat néha azért jó lenne betartani, szóval, ha elhatározom, hogy nincs szex Rileyval és nem fantáziálok a seggéről, azt azért jó lenne betartani. Nem mintha más tudna róla, hogy én ilyeneket fogadok meg magamnak, szóval senki nem tudná meg, ha nem tartom be őket ugye? Hmm… csak nekem szar, hogy én tudom, bár én hamar megfeledkezem az ilyesmiről, főleg, ha nekem mondaná Riley ezt a kis mondatot.
– Nos, igen valami ilyesmit…- köszörültem meg a torkomat. Nah és ez meg mi volt? Jó lenne, ha gyorsan összekapnám magam és a képzelgés helyett visszakanyarodnánk ahhoz a tényhez, hogy Riley hazudik nekem, tartozik és baszottul a begyemben van. Azért egy ideig kerültem, hogy rá kelljen nézni, nem mintha ettől a fantáziám nem működött volna. Néha kellene rá ilyen kikapcsoló gomb, vagy egy törlés gomb is jól jönne. Ehh a legjobb az lenne, ha mindkettő lenne.
– Én nem bénáskodom baszki, hiszen pontosan megmondtam mit akarok, inkább úgy fogalmaznék, hogy baszakodnak velem. Hogy milyen? Nem szeretek választani a legjobb forgatókönyv szerint lett volna részem mindháromban bőven…- igen, ha már beterveztem volna valamit mára, akkor tuti, hogy ott minden van, mint a búcsúban, de ugye nem terveztem mást, minthogy az informátorommal találkozom, tehát így még van időm mára betervezni valamit nem? Hát tényleg az önuralmam teteje, hogy nem estem neki a rúgás miatt, meg azért, mert szándékosan szórakozik az én káromra. Hatalmas tapsot kérek magamnak és köszönöm az apámnak, amiért ilyen hidegvérű tudok lenni, ám azt is neki köszönhetem, hogy a farkam állandóan áll, hiszen ő képzelte magáról mindig azt, hogy egy baszott méh és kötelessége minden virágot beporoznia. Nah, azt hiszem mégsem vagyok neki annyira hálás.
Ha te is betennéd, már tényleg nem értem mit akarsz… Ha te riszálnád magadat téged is megnéztelek volna…- tényleg nem értettem min akadt fent, a pincércsaj kettőnknek tette-vette magát, még, jó hogy bámulom a műsort, ez más, mint amit Riley csinál. Riley pedig amúgy is baszott ellentmondásos, hiszen az előbb még nem kért belőlem, de mégis elvárja, hogy felálljon rá a farkam. Érthetetlen, de tényleg. Főleg annak fényében, hogy most azt ecseteli, hogy mennyire szerette, ha tele lőttem a kéjnedveimmel. Erre persze, hogy görcsbe rándult a gyomrom, hiszen én is szerettem, de utána rögtön csavar egyet és közli, hogy nem akar az ágyamba kerülni. Hát jó, ha nem akar, akkor nem fog, de lassan már meghülyülök, hogy követni tudjam. Megrántottam hát a vállam.
– Nem erőszak oda bekerülni, vagyis, ha viselkedsz biztos nem foglak az ágyamba ráncigálni, de akkor elvehetnéd a lábaidat…- igyekeztem nyugodt hangon közölni vele a dolgot, mire ő kínosan nevetgél. Ne nevessen, vegye el a lábát és akkor tényleg nem kell amiatt aggódnia, hogy esetleg tényleg elviszem egy jó nagy körre. Egy ideig komolyan méregettük egymást, ő volt aki elmosolyodott előbb, ami azt jelenti, hogy az ajánlatot nem gondolta komolyan.
– Nos, igen az bárkinek elég ingerlés volna, bár akkor sem a nadrágomat piszkolnám össze, hanem elméletileg a szádat…- sóhajtottam, hiszen mindez neki pusztán játék, szórakozás amivel elüti az időt, nekem azonban kezd a dolog egyre kínosabb lenni, hiszen mint mondtam a végtelen türelmem nem létezik Riley irányában, így hamar megütheti a bokáját. Aztán végre enni kezdtünk, s úgy tűnt, hogy lassan vissza áll köztünk a béke, amíg Riley az én krumplimat nem kezdte enni. Nem vagyok irigy, szívesen osztozkodom, de a fenébe is, amikor neki is van. Bár én nem szándékosan tettem fel szexualitással fűszerezve a kérdésemet, ő szándékosan úgy válaszolt, amire majdnem félre nyeltem. Végül csak felsóhajtottam és egy ideig megint csak néztem.
– Nem ezt kérdeztem és pontosan tudod ezt te is, de akkor most tisztázzuk a dolgot… Utoljára mondom, hogy ne szórakozz velem, ha nem akarod, hogy megdöntve legyél, egyed a baszott kajádat és ennyi, mert ma tényleg szar napom van. Amennyiben mégsem tudod befejezni, akkor ne legyél meglepve, ha tényleg ájulásig baszlak akaratod ellenére, sőt még élvezni is fogom, hogy ellenkezel…- tolom el magam elől a kaját, mert elment az étvágyam. Inkább az asztalon dobolok idegesen, tényleg nem tudom, hogy megfojtsam a velem szemben ülőt, vagy addig kúrjam, amíg töredelmes nem lesz, bár az a baj, hogy az a töredelmesség kurvára csak átmeneti állapot a másiknál. Nekem meg köszönöm szépen elfogyott minden türelmem, köszi Riley.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Márc. 02, 2016 8:49 pm Keletkezett az írás



- Nem volt, de nem is ellenkeztem. - Az első alkalom rosszabb volt, mint egy kínzás. Persze a végén élveztem, elélveztem és miegymás, de az odáig vezető út eléggé fájdalmas volt. Caine a nagy bunkósága ellenére mégsem volt egy vadállat, bár akkor még nem tudtam kivel összehasonlítani. A börtönben ülő csávókhoz képest "úriember". Vagy nem is tudom, nehéz a döntés. Caine is tud durvulni, de nála az a különbség, hogy ő vele élvezem, míg a sitten sokszor szar volt. Mondjuk volt olyan, hogy valaki azt akarta, hogy én basszam meg. Eh. Nem izgulok arra, hogy más fasziknak akasszam be. Hülye, buzi börtön. Én is amnéziás akarok lenni, mint Ray. Elég lenne a börtönéveket elfelejtenem, mert az első alkalom és a sitt közt azért voltam másokkal is, nem csak a tetkós jégkirálynő alá feküdtem be. Idegesített már akkor is, hogy Caine-nél igazából senki sem volt jobb, de ez biztos betudható annak, hogy vele csináltam először, ezért képzelem be azt, hogy ő kurva jó. Pff.
Nem ástam bele magamat mélyebben a témába, hogy miket mondok, vagy hogyan nyögök. Caine reakcióját elnézve bőven elég az, amit most mondtam. Magamban gonoszul elvigyorodtam, legalább kivételesen nem hazudok, hiszen tényleg szoktam így beszélni. A beszélgetésünk lassan átmegy egy vizuális pornóba, amit nem bánok, nem véletlenül kezdtem bele. Mikor elmentem Japánba azt gondoltam, hogy majd a visszatérésem után elsétálunk egymás mellett, mint két idegen. Nos, ez enyhén szólva nem így lett.
- Ne hagyd magad, és nem fognak baszakodni veled. Eh, nagyon telhetetlen vagy, ugye tudod? - Szegény Caine, nagyokat szexelhetett volna ma, erre meg velem hamburgerezik. Én az ő megjelenéséig nem nagyon gondoltam ilyesmire. Megelégedtem volna azzal, hogy összefutok egy idegennel, talán ellopom a mobilját, ha nem rusnya az illető még el is beszélgettem volna vele.
Caine meg nem rusnya. Első alkalommal nem sokat láttam belőle, mivel kurvára részeg voltam. Az se tűnt fel, hogy anyámnak hirtelen tetkói lettek, megnőttek a kezeit és még szőrös is lett. A mélyebb hangról már nem is beszélek. Az sem esett le, hogy az a ház amibe bementem egyáltalán nem úgy néz ki, mint a mi otthonunk. Fura, hogy akkor nem erőszakolt meg, de örülök neki. Behánytam volna az ágyába.
Én se értem, hogy mit akarok. Ezt nem mondtam ki hangosan, de ettől még így van. - Akkor legközelebb én is felveszek egy ilyen kötényke izé félét, és majd kelletem magamat neked, miközben ribancosan végig sétálok az egész éttermen. De nekem nem is kell riszálnom magamat ahhoz, hogy megbámulj. Észreveszel anélkül is. - Az önelégült vigyorom egyre szélesebb lett. Szerencsétlen lotyó semmivel se ártott nekem, de kiborultam, nem is értem már, hogy miért. Ciki. Felőlem azt bámul meg, akit csak akar.
Nyugodtan ráncigálj csak az ágyadba. Ezt se mondtam ki hangosan, de a nevetés ellenére a lábaim még ott maradtak Caine ölében.
- Attól még, hogy nem akarok ágy látogatóba menni, a lábaim nyugodtan pihenhetnek rajtad... - Szerintem ha eljutnánk odáig úgy viselkednék, mint egy nőstény macska. Túlesnénk rajta, aztán kikaparnám a szemét. Nem tudok magamon kiigazodni.
- Ha nem húzom le teljesen a gatyádat azt is összepiszkolhatod közben. De igen, leginkább a szám lenne tőled mocskos. - Végignyaltam az ajkaimon, miközben elképzeltem, hogy kinek mije lenne koszos.
Caine kiakadásán nagyot derültem, de megvártam, míg befejezi a szövegelést. Milyen aranyos. Amikor így káromkodik és ideges, legszívesebben leteperném és rodeósat játszanék vele. Szótlanul húztam magam elé a kajáját, amit ő eltolt magától, majd ettem belőle pár falatot.
- Tudom, hogy mit akarok, és ez az ájulás is jól hangzik. Szóval csak rajtad múlik, hogy hogyan végződik a kajálásunk. - Felkeltem az asztalról, aztán mellé sétáltam, és végig simítottam a vállán, nem törődve a nézőközönségünkkel. - De nem várok órákat. Úgy is erre vártál egész idáig, hogy szétkúrhass. - Hajoltam le, hogy ezt oda súghassam neki. Ezután bementem a férfi mosdóba, persze ő azt nem tudja, hogy eddig kurvára nem tudtam, hogy mit akarok. Odabent vártam Caine-t, de még nem mentem be a fülkébe. A piszoároknál elég nehéz lenne dugni.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 7:41 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Caine & Riley - Nem kívánok neked semmi rosszat, de levegőt se
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Riley, Joe & Ray - Why are you here?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: