Idegesen kapcsolgatok a csatornák között, azt hiszem most görgetem végig harmadjára az egész kínálatot. Semmi érdekeset nem találtam, ami lekötötte volna a figyelmemet még egy normális rögbi meccset sem adtak. Lopva az órára pillantok, lassan hajnali három és Holly még mindig sehol. Délután még azt a mesét adta be nekem, hogy egyik barátnőjével tartanak csajos napot és lehet, hogy este ott is alszik szóval ne lepődjek meg, ha nem jön haza. Mindezzel nem is lett volna probléma, ha az említett Allison be nem állít miután Holly három órája elment hozzá, hogy akkor kölcsön kérné a lány egyik ruháját, mert megbeszélték, hogy átugrik érte a nap folyamán. Természetesen nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni Allisont így csak annyit közöltem vele, hogy bár Holly nincs itthon azért nyugodtan menjen csak a szobájába és keresse meg a ruhát.

Ötször hívtam azóta Hollyt és egyszer sem vette fel a telefont, az idegeim pedig mostanra már olyan állapotban vannak, hogy az nemcsak környezetemre hanem még saját magamra is veszélyt jelenthet. A múltkori bulizása nem sült el valami jól és a vécé fölött görnyedt, miközben a haját fogtam nehogy az is tiszta hányás legyen. Fogalmam sincs, hogy miként tudnék esetleg még hatni rá, hogy felhagyjon azokkal az átkozott drogokkal. Esküszöm, mintha a falnak beszélnék, annyira süket fülekre találnak a szavaim.
Kikapcsolom a tévét és hátradőlök a kanapén, összekulcsolom az ujjaimat a tarkómon és hallgatom, ahogy a szomszédban beindul az öntözőrendszer és azzal párhuzamosan egy kutya ugatása. Igazából nem is értem minek is várom meg. Felnőtt, saját magáért felelős és egyetlen csepp rokoni vér sincs bennünk. Mégis képtelen vagyok elaludni anélkül, hogy tudnám: biztonságban hazaért és nincs kiütve, nem kell belenyomnom egy kád hideg vízbe majd addig mellette lenni míg el nem alszik.
Egy pillanatra lehunyom a szemem, pont akkor amikor megüti a fülemet Holly nevetése meg egy srác hangja pár másodperccel később pedig a kulcscsörgés, amint próbálnak beletalálni a zárba. Na még mit nem! Rekordsebességgel termek az ajtónál és nyitom ki, szembe találva magam Hollyval és egy ismeretlen sráccal. A tekintetem a srác kezeire téved, amik birtoklón fogják körbe Holly derekát, majd a lány arcát fürkészem, a homályos tekintetet. Fogadni mernék, hogy még csak fel sem fogta, hogy lebukott bár azt is kinézem belőle, hogy annyira bedrogozta magát, hogy elfelejtette milyen mesét adott be nekem délután. A srác viszont nem tűnik annyira kiütöttnek, tehát vagy egy nyomorék aki úgy gondolta egy betépett lányt könnyebben fel lehet csípni és megdugni, mint a józanabbakat vagy pedig talán pont az az illető, akitől kapja a cuccot. Mindegy is, hogy melyik az annyi szent, hogy ennek a háznak a küszöbén be nem teszi a lábát.
- Holly, befele! – a lány kezéért nyúlok és berántom magam mellé a házba majd gyorsan a srác elé lépek nehogy arra gondoljon, hogy követheti  - Te pedig takarodj innen míg szépen mondom! – nem hiszem, hogy nagyon szívderítő látványt nyújtok amint pattanásig feszült idegekkel ott tornyosodok fölötte. Várok, hogy vajon mennyire fasza gyerek mennyire akarja a mellettem – vagy már mögöttem – levő lányt, hajlandó-e ölre menni érte. Biztos vagyok benne, hogy nem kell kérnie egy pillanat alatt ütném ki, ha arra kerülne sor.

Abban a pillanatban, ahogy meglátom amint az a számomra ismeretlen srác olyan birtoklón fogja körbe Holly derekát, mintha a lány csakis az övé lenne valami elpattan bennem és hatalmas akaraterőre van szükségem ahhoz, hogy ne kenjem fel rögtön a nappali falára és üssem addig azt a bárgyú fejét, amíg ki olyan eltorzult nem lesz a feje, hogy csak a fogai alapján tudják majd beazonosítani. Azonban semmi ilyesmit nem teszek csupán magamat is meglepő higgadtsággal parancsolom Hollyt magam mögé és a srácnak is adok egy esélyt, hogy épségben távozhasson.
- Persze, hogy lehet csajozni csak nem az én házamban fogod – már mennék, hogy bezárjam az ajtót a fiú mögött és kérdőre vonhassam Hollyt, hogy ez mégis mi a picsa volt amikor már csak arra leszek figyelmes, hogy egy ököl lendül felém és – valószínűleg a drogoknak meg az alkoholnak köszönhetően – csak félig súrolja az államat, de így is elég erős ahhoz, hogy egy kicsit hátratántorodjak. Fogalma sincs ennek a gyereknek, hogy kivel húzott ujjat. Nem tudja hány srácot vertem már el, akiket anno Daisy szobájában találtam vagy csak akik miatt sírni láttam a húgomat, mert csak kihasználták.
Ő sem menekül. Jason – mint ahogy az időközben kiderül – újabb ütésre emeli az öklét, viszont ezúttal már felkészülten várom és sikeresen el is hárítom az ütést aminek hatására ő kicsit előre esik és tökéletes lehetőségem nyílik arra, hogy állon pattintsam egy gyönyörű horoggal, amit még James is megtapsolna ha edzésen lennénk. A gond csupán annyi, hogy sokkalta ostobább a srác, minthogy feladja hiszen alapból előnyből indulok a harcunkban, lévén, hogy én nem vagyok részeg és tökéletesen tudom koordinálni a mozdulataimat.
Egyszerre ütünk és hirtelen, a semmiből terem ott Holly én pedig már nem tudom megállítani az öklöm, ami finoman súrolja a lány arcát habár még így is elég erős ahhoz, hogy a földre küldje. Több sem kell rögtön leviszem a földre és hátracsavarom a karját miközben a fejét továbbra is a padlónak nyomom és mellette térdelek.
- Takarodj innen, te rohadék nem mondom még egyszer! - sziszegem a fülébe és ha nem értené akkor rászorítok a kezére, ami igencsak fájhat és ha tovább nyomom könnyen kiugorhat a válla a helyéről. Lekopogja így elengedem, de nem eresztem el teljesen egészen addig amíg az ajtó be nem csukódik mögötte és be nem zárom.
Egy ideig még szótlanul támasztom a karommal az ajtót, háttal Hollynak. Nem tudom, hogy pontosan mennyire is találtam el a lány arcát az öklömmel és nem is akarom még realizálni, hogy a nagy féltésemnek az lett a következménye, hogy én okoztam neki fájdalmat.
- Holly? - ellököm magam az ajtótól és óvatosan a lány szobája felé indulok meg, hogy az ajtóban megállva aggódva nézzek az ágyon ülő szőkeségre. Azonban hálistennek a bűntudatomnál nagyobb bennem az a késztetés, hogy segítsek azon akik megsérültek így már előtte is guggolok az ujjammal az álla alá nyúlok, hogy felemeljem az arcát – Nagyon fáj? - finoman simítok végig hüvelykujjammal a felduzzadt alsó ajkán, ezek szerint mégsem volt olyan pontatlan az az ütés. Jelen pillanatban kivételesen szemet hunyok afelett, hogy a pupillái sokszorosukra vannak tágulva, hogy biztosan be van drogozva – megint.
- Hozok rá jeget – villámgyorsan teszem meg a szoba és a hűtő közti távolságot, hogy aztán az ágyra üljek a lány mellé és a jeget átnyújtsam neki. Fél karommal magamhoz ölelem és egy puszit nyomok a hajába, azt hiszem ráérek még a dorgálással, feltéve ha nem hozza fel ő most rögtön és ad okot arra, hogy leordítsam a fejét.
- Sajnálom, de a barátod nem értett a szép szóból -

Szívem szerint még pofoznám egy ideig a srácot, de a józan eszem azt diktálja, hogy inkább rakjam ki a házból és nézzem meg Hollyt, elvégre szépen arcon találta az egyik ütés. Miután sikeresen kiteszem a házból Jasont, rögtön a vendégszoba felé veszem az irányt. Remélem, hogy semmi különösebb baja nem lett a lánynak, de csak ezt csak akkor tudom meg ha már ott vagyok mellette.
Látom rajta, hogy nincs száz százalékosan még képben, a drogok és az italok amiket fogyaszthatott még mindig ott dolgoznak a szervezetében és habár a hirtelen jött adrenalin és fájdalom egy kicsit kijózaníthatta, attól függetlenül még mindig eléggé kábának tűnik. Lenyelem az epét és a feltörekvő bosszúságot és igyekszem a lehető leghiggadtabban szemrevételezni a felrepedt száját, anélkül, hogy közben leüvölteném a fejét. Azt mondja nem fáj és én nem hiszek neki. Hogy a viharba ne fájna? Fel kellene, hogy szisszenjen ahogy a jég az ajkához ér de mintha semmit sem érezne, fantasztikus.
Igazából ledöbbenek, amikor kifakad. Annyira ledöbbenek, hogy nem is tudom, hogy mit kellene válaszolnom. A probléma ott kezdődik, hogy tökéletesen igaza van. Ő egy érett, felnőtt nő akinek joga van ahhoz, hogy akkor és azzal feküdjön le akivel csak akar én pedig még csak a rokona sem vagyok ahhoz, hogy ebbe beleszóljak. Másrészről viszont nem fogom hagyni, hogy mindenféle jött-ment drogos fazont idehozzon és azt hallgassam, ahogy ők éppen dugnak. Nem, arról nem is álmodhat.
Daisy a húgom volt, ő nála elfogadhatónak tűnt az, hogy elbeszélgettem az összes sráccal, aki eljött érte, hogy randira vigye. Bár az sem volt különösebben szép tőlem, hogy az ő magánéletébe is beleszóltam, de mégsem vonhatott érte kérdőre úgy, mint Holly. Talán igaza van és ki kéne lépnem ebből a személyes testőr – báty – apa szerepből, amibe magamat kényszerítettem akkor amikor felajánlottam neki, hogy hozzám költözhet. Mindezt azért, mert ott akkor amikor megláttam, hogy őt tolják be a műtőbe egy pillanatra csalódottságot éreztem, amiért nem a húgomat láttam.
- Azzal dugsz, akivel csak akarsz – a hangom sokkal kimértebb, mint ahogy azt vártam volna magamtól – Igazad van, rohadtul semmi közöm nincs hozzá, ha átjáróházat csinálsz magadból – nyelek egyet és a jégért nyúlok, hogy elvegyem a szájától és megnézzem a sérülését újból.
- Azt azonban nem fogom hagyni, hogy mindenféle drogos suttyót idehozz – hátrébb húzódok és sóhajtva nézek végig a lányon, aki olyan sokra vihetné ha kikerülne ebből a közegből, ha végre rájönne arra, hogy pontosan mit is akar az élettőt.
- Kefélj azzal akivel csak akarsz, de ne az én házamban tedd – felállok az ágyról, a rugók fájdalmasan megnyikordulnak alattam, minta tudnák, hogy most valami véget ért és egy új fejezet kezdődik a kis szokványosnak egyáltalán sem mondható életünkben – Én döntöm el, hogy ki léphet be ebbe a házba és ki nem, szóval ezek alapján válogasd meg hogy kiket hozol ide – lenézek a szőke tincsekre és egy pillanatra megsajnálom olyan elveszettnek tűnik, olyan apró azon az ágyon de mielőtt visszaülnék és jó erősen magamhoz ölelném inkább az ajtó felé sétálok – Abban a pillanatban, hogy valami drogost hozol ide összepakolhatod a cuccaid és mehetsz is vele – visszafordulok az ajtóból – Jöjj már rá, hogy jobbat érdemelsz azoknál a tróger senkiknél, Holly.

Az ember azt gondolná, hogy idővel majd könnyebb lesz minden. Nem fog annyira fájni, ha Daisy szóba kerül de még mindig ott van a kis gyomorgörcs, amikor elhangzik a aneve. Abban is reménykedtem, hogy Hollynak is megjön az esze, hogy a legjobb barátnőjének a halála eléggé kijózanító élmény lesz a számára és soha többet nem nyúl a drogokhoz. Ehelyett újból megindul azon a lejtőn, aminek a végén semmi jó nem vár rá és fogalmam sincs, hogy képes vagyok-e visszatartani. Hogy egyáltalán vissza akarom-e tartani.
Belefáradtam. Olyan régóta küzdök a lánnyal, hogy már minden ötletemet megvalósítottam de igazából amikor egy lépést haladunk előre utána rögtön kettő következik, csak hátramenetben. Borzalmas ördögi körnek vagyunk a részei és csak idő kérdése, hogy melyikünk ugrik ki elsőnek belőle.
Megrándul a szám széle, ahogy közli, hogy szeretné ha úgy maradna, hogy azzal dug akivel akar. Nem értem miért zavar ez ennyire. Mert persze, hogy ha törődsz valakivel akkor bizonyos dolgok rosszul esnek tőle, ha látod, hogy ez nem az ő érdekeit szolgálja és csak árt magának vele. Most azonban nem csak erről van szó és ez egy picikét megrémiszt, olyannyira, hogy még csak egy épkézláb visszavágást sem tudok kinyögni a bennem dulakodó érzelmi kavalkád miatt.
Komolyan gondolom, hogy kirakom a házból amennyiben még egyszer egy drogos fazonnal állít be ide. Azt azonban nem mondom biztosra, hogy ha tényleg bekövetkezik akkor abban a helyzetben is ilyen határozott leszek. Már megszoktam, hogy itt van. Amikor pedig éppen nincs elázva vagy betépve akkor nagyon is kellemes társaságot nyújt. Talán túlságosan kellemeset.
Sóhajtva indulok meg a szobám felé és lezártnak is tekinteném a beszélgetésünket csak, hogy Holly utánam jön és olyan dolgot hoz fel, amire még a bedrogozott állapot sem nyújt semmilyen felmentést. Megállok, de nem fordulok hátra, mert attól félek, hogy kezet emelnék rá. Ujjaim ökölbe szorulnak majd kiengednek másodpercenként és mély levegőket veszek, hogy higgadtan tudjam lereagálni a szónoklatát. A fejem zsong a sok hülyeségtől amit itt összehord, talán az lenne a legokosabb lépés tőlem ha nem foglalkoznék vele és bevonulnék a szobámba vagy csak beülnék az autóba és elmennék innen valahova. Akárhova. Talán fel kellene hívnom Katet, de ha jól emlékszem a hétvégén pont nincs a városban. Csodás. Azt hiszem az utolsó mondatánál szakad el a cérna. Pillanatok alatt termek előtte, kapom el a csuklóját és nyomom a falnak a törékeny testet. Nem törődök azzal, hogy esetlegesen fájdalmat okozhatok neki ezzel, ahhoz túlságosan is forr bennem a düh és a harag a szőkeség iránt.
- Ne merészeld még egyszer felhozni Daisyt. Megértetted? – szinte már csak suttogom a szavakat és szikrázó szemekkel meredek le rá miközben csak centiméterek választanak el tőle. Érzem a gyors ütemben emelkedő mellkasát, hogy milyen szaporán kapkodja a levegőt – És tudod mit? Rendben. Leszarom, hogy egy olcsó, drogos kurva lesz belőled. Feladtam, Holly. Menthetetlen vagy – percekig csak nézem azokat a kék szemeket, amikben most semmi értelmet nem látok csak ürességet. Azt sem tudom,hogy felfogja-e amit mondok, nem tudom eljut-e a tudatáig, hogy mennyire elcseszte az egészet. Elengedem, hátrébb lépek és egy hatalmasat sóhajtva végig pillantok rajta.
- Jobb lesz ha megfürdesz, csak úgy bűzlesz a piától – az orrnyergemet kezdem el masszírozni, nekem is rohadtul szükségem lenne egy pohár whiskyre vagy valami erősre, hogy elfeledtesse velem ezt az egész estét. Ehelyett csak szótlanul indulok meg a szobám felé, reménykedve abban, hogy nem követ.