Életem sok idióta döntése, vagy ötlete közül a legidiótább, vagy legnevetségesebb ötlete, vagy döntése az volt, amikor random, viccből jelentkeztem egy call girl állásra. Nem kell amúgy olyan komolyan venni, senkivel sem kell találkoznom, sőt, telefonon randit sem beszélhetek meg egy perverz állattal sem – csak üzenetben, a honlapon.
Fogalmam sincs, hogy milyen őrült elhatározás, vagy beteges fellángolás sarkallt engem erre. Nemigen van szükségem plusz pénzre, mindenféle nagyképűség, vagy beképzeltség nélkül, teljesen őszintén, eléggé gennyesre keresem magamat e nélkül is. Talán csak poénból vetemedtem ilyesmire.
Szóval, a szabályok a következők: ha vonalban vagyok, és valaki az én, ’céges’ telefonomat hívja – hiszen, nyilván nem a saját telefonszámomon fognak keresni ezek a szex őrült, perverz faszik -, felveszem, és addig beszélek, amíg a másik fél meg nem szakítja a hívást. Nekem tilos. Of course az a cél, hogy felizgassam a vonal túl felén lévő egyént, mígnem a csúcsra jut. Ilyen egyszerű ez az egész sztori.
A regisztráció alkalmával kamu adatokkal töltöttem ki a profilomat. Huszonöt éves vagyok, nagyok a melleim – bárcsak! -, minden mocskos dologra rávehető vagyok telefonon, kérésre kibújhat belőlem a szadista állat is, bőrszerkóban meg pálcával, hogy jól a kedves delikvens szájába lépjek. Profilképem nincs, említette is a kapcsolattartó, hogy ez nem túl szerencsés, mert nagyobb a sansz rá, hogy felhívják az ember lányát, ha előtte látják, én meg ezt effektíve leszartam. Hogy nézne már ki, hogy egy neves plasztikai sebész arca ott virít egy tripla x-es oldalon, for fuck’s sake?!
És, míg a következő műtétemre készülök fel lelkiekben, kicserélem a mobilomban a SIM kártyát. Nincs annyi időm, hogy igazán jót aludjak, és kellően kipihenjem magamat, éhes nem vagyok, inni majd bemosakodás előtt fogok... let’s have fun.
Abban a pillanatban, amikor bekapcsol a telefon, ’online’ vagyok, tehát bárki, bármikor hívhat.
És hamarosan cseng is a telefon.