Kaya and Nathaniel

 

- Mit gondolsz sokáig lesz ez még így? Én nem érzem a fejlődést... - a kérdés közben Nate még megigazítja fehér rövid ujjú felsőjének szürke tréningnadrágjához illeszkedő részét, majd Vivianne felé fordul.
- Az elején figyelmeztettelek, hogy nem szabad türelmetlennek lenned, hisz  nem lesz három alkalmat követően rögtön érezhető a változás. Én persze látok már ezt-azt. Az állóképességed jobb lett és szerintem fejben is kezded helyre tenni a dolgok súlyosságát. Már nem látlak olyan kétségbeesettnek és depresszióra hajlamosnak, mint amilyen előző alkalmakkor voltál. És ez mindenképpen nagy változás - mosolyogva áll meg az apró szőke lány előtt, majd megkocogtatja finoman mutatóujjával a halántékát - ha itt minden rendben van, akkor sokkal hamarabb fog menni a gyakorlatban is, ebben biztos lehetsz - mondja ezt ő, aki a mai napig nincs kibékülve fejben azzal, hogy bármelyik napja az utolsó lehet, csak egyszer kell félredobbannia a szívének. Azt már megfejtette a kardiológus két éve, hogy minden bizonnyal öröklött a szívének hibája, viszont annál is szomorúbb amit az új orvos állapított meg, mégpedig, hogy a lehető leggyorsabban új szívet kell kapnia, mert se a ketyegőnek - ami per pillanat egy időzített bomba - se pedig a szervezetének nem jó az, hogy visszaáramlik a vér, aminek nem lenne szabad. A lehető legundokabb billentyűhibát sikerült örökölnie az apjától amibe ő maga is belehalt.
- Köszönöm a biztatást - jelenik meg egy gyermeteg, bájos mosoly Vivianne arcán amit Nathaniel örömmel viszonoz, ezután pedig a hátára teríti a törülközőt. Nem mindennapi, hogy a házához hívja a betegeit... na jó! Nem kell rosszra gondolni! Egyszerűen a házában olyan eszközök állnak a szolgálatában, ami a kórházban nem, így a langyos vizű medence, amivel könnyen orvosolhatóak egyes sérülések. Ezen lány esetében is ez a lehető legjobb megoldás az alapozásra való tekintettel, hisz teljesen elsorvadtak az izmai a lábában a rengeteg fekvés miatt. A vízben pedig nincs olyan nagy szükség erő kifejtésre, hogy használni tudja.
A lánnyal érkező anyja elkezdi összepakolni a cuccait, majd a továbbiakban segíti menetkésszé varázsolni a szőkeséget.
Ami igazán szomorú Nate-re való tekintettel, hogy egy-egy ilyen nap teljesen leszívja az erejét. Amíg nem volt baja a szívével volt, hogy napi tíz vendéget is tudott fogadni, most viszont ez ötre korlátozódik, rosszabb napjain kettőre maximum háromra. Egy kis szusszanásnyi szünetet még így is kell tartania, pedig Vivianne csak a második volt ma, bár szerencsére nincsenek többen. Viszont bevállalt egy még keményebb dolgot, mégpedig meglátogatni a parti latin tangó bárt egy-két ismerőssel.
Így egy órányi pihenés s készülődést kővetően talpig feketében - fekete farmer, fényesre bokszolt bőrcipő és szintén fekete, feltűrt ujjú, felül néhány gombot szabadon hagyó ing - száll be sötétszürke járgányába. Vérében van a latin zene spanyol apjának köszönhetően, így nem veti meg a jóféle pörgős dallamokat amikre korlátozott ideig de ő maga is tudja rázni a hátsóját.
- Csak, hogy végre itt vagy, öreg! - érkezik rögtön valamelyik bolond tenyere ami a hátán csattan, ő pedig széles vigyorral csak megvonja a vállát.
- Amíg nekem van munkám, ti pedig csak itt rázzátok magatokat addig hallgass jó? - ezt persze nem szemrehányásként mondja, sokkal inkább pimaszkodásból. Tudja jól, hogy Jake mennyire utálja a gondolatot, hogy új meló után kell néznie, de szerencsére elereszti a füle mellett a Nate felől érkező csipkelődéseket. Tudja, hogy ezek akkor szoktak kiszakadni belőle első körben, mikor nincs formában idegileg. Ilyenkor nem is nyúzza tovább inkább hagyja, hogy maga végezze amit jónak lát.
Ahogy belép a kiköpött latin pezsgésű bárba, máris felcsendül a jól ismert Cancion del Mariachi a Desperado című filmből. Mintha csak neki tervezték volna ezt a belépőt, máris célba veszi a bárpultot, hogy némi itallal ösztönözze magát arra, hogy beleélje magát a leszálló éjszakába. A tüzes, dögös pezsgés már alig egy karnyújtásra van tőle a sok amazonnal együtt...

Kaya and Nathaniel

 

A naptára teli van és nem csak a munkahelyi de az otthoni is így nem meglepő, hogy mérhetetlen kétségbeeséssel néz rájuk reggelente, mikor valamelyiket kényszeredetten a kezébe veszi. Tudja jól, hogy csak így tud rendszert vinni az életében, különben felülne az áron evickélő kis ladikra és menne amíg tud. Nem jutna el mindenhova ahova kellene, így a számlák befizetetlenül illegetnék magukat az asztalon a televízió mellett. A kutyák nem kapnák meg az oltásaikat és a szükséges kezeléseket, nem beszélve saját magáról. Két éve szenved a szívével ami komoly orvosi ellátást igényel néha, nem véletlen, hogy olyan kutya van mellette - nem is egy - aki be lett tanítva, hogy kit értesítsen vészhelyzet esetén. Volt már rá példa, hogy a kutyának köszönhetően menekült meg, azóta pedig olyan szinten hálás Aramis-nak, hogy azt szavakba foglalni se lenne képes.
A mai napja viszont teljes mértékben szabad, csak ez a fiatal lány volt neki beírva és reggelre egy másik, nem véletlen, hogy mára tudott egyeztetni a srácokkal egy kis esti programot. Meglehet, hogy nem ajánlott neki az italozás és a túlzott pörgés, ettől függetlenül az orvos is megmondta, hogy nem hanyagolhatja el magát ilyen téren. Élje az életét ahogy eddig, csak vigyázzon magára. A megszokottnál is kevesebb ital, kerülje a kritikus és a stresszes helyzeteket, valamint mindig legyen mellette vagy legalább a közelében valaki. Persze ez csak vészhelyzet esetén fontos, ő pedig nem akarja, hogy mindig körbe ugrálják. Az az idő amit otthon tölt egyedül az nem sok, javarészt pedig mindig ezrek vannak mellette, orvosok a kórházban - elvégre dolgoznia kell - és civilek ha vásárol vagy a számlákat, egyebeket intézi.
Jelen esetben is kismillióan lesznek a bárban, elvvégre ez a tengerpart egyik legnevesebb, legzsúfoltabb latin bárja ahova előszeretettel járnak nem csak spanyolok és brazilok, egyéb délről származó emberek, de mások is. Hihetetlen amit csinálnak, olyan hangulatot képesek teremteni amit más népek talán soha. És ez az amire szüksége van Nathanielnek. Egy kis lendületre, egy kis pörgésre és arra, hogy olyan emberek között legyen akik élvezik és bátran, vidáman élik az életüket ezzel elfeledtetve vele azt, hogy számára bármelyik nap az utolsó lehet addig, míg nem jut szívhez.
Minek után megtette Jake számára kellemetlen belépőjét, rögtön levágja magát a bárpulthoz, hogy valami töményet kérjen bemelegítésként. Persze tudja, hogy többet nem igazán ihat, de olykor vele is elszaladhat a ló.
Kimért mozdulattal emeli a szájához az üvegpoharat mikor leül mellé egy hosszú combú szöszi aki olyan szöveget vág itt le neki, hogy kis híján felborul a székkel együtt. Halk nevetéssel zöldes árnyalatú tekintetét a szőkeségre emeli és bár eleinte nem ugrik be neki, hogy ki is lehet, tudja jól, hogy látta már valahol ezt az arcot.
- Az arcát elnézve nem igazán tud hozzászólni a dologhoz pedig Anthony nem épp egy néma gyerek. Ezt nevezem ám szigornak és határozottságnak, taníthatna egy-két trükköt - jegyzi meg teljesen a hölgyemény felé fordulva, miközben arra próbál rájönni, hogy mégis honnan olyan ismerős.

Kaya and Nathaniel

 

Sok latin bárt ismer a környéken és nem csak itt a tengerparton ahol mindig benne van a levegőben a víz, selymes, szabadságot idéző illata, szélviharok esetén pedig megjelennek a homokbuckák még a bárpulton is. Lehet, hogy nem a legkellemesebb mikor a fogaid között morzsolgatod a homokszemeket mint gyerekkorodban a homokozóban vagy a szemedből próbálod meg kivarázsolni de csak azt éred el, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre kerül. Ennek ellenére mégis ez a hely a helyszín adottságai miatt is valamint a saját hibáival együtt a lehető legjobb mind közül. Nem csak a zenei válogatások ütik meg a férfi által felállított mércét - lévén sokat járt Kubában és Spanyolországban is fiatalabb korában így tudja, hogy mi a jó zene - de emellett általában jó italokat is kevernek, a kiszolgálás pedig tökéletes.
Fél szemmel látja a bal oldalán lehorgonyzó srácokat, Jaket és a másik kettőt is akik ismeretlen, legalábbis Nathaniel számára ismeretlen hölgyekkel rázzák a csípőjüket. Néhányan úgy tekeregnek mint a kígyók és igazán szemrevaló domborulataiknak hála felkeltik még Nate érdeklődését is úgy, hogy van már egy olyan hölgy az életében akinek nem csak természete és világlátása miatt de külsője alapján is minden más általa ismert nőnél többre tart. Ettől még mindig férfiből van és tagadhatatlanul is megszemlél egy-egy formásabb feneket vagy kipakolt dekoltázst minden perverzitás nélkül. Nem szokása füttyögni a nőknek, nem paskolja meg a hátsójukat főleg akkor nem, ha idegenek elvégre belé is szorult némi tisztelet a gyengébbik nem irányába. Nem véletlen hát, hogy le is veszi a szemét a vonagló nőkről, hogy a mellette felcsendülő határozott hang tulajdonosának irányába fordítsa a fejét.
Először csak egy halvány mosoly jelenik meg a szája szegletében miközben zöld szeme Anthonyt veszi célba. Mindig kíváncsi a reakcióira, lévén tudja, hogy milyen a természete és mit tart helyesnek, mit nem, mire robban és mit enged el a füle mellett. Lassan negyedik éve ismeri, ez idő alatt volt lehetősége kiismerni őt.
- Hárommal odébb pont ilyet adnak, szóval igen, volt hozzá szerencsém - némi szórakozottságot lehet felvélni mély tónusú, érces hangjában viszont ez nem azt jelenti, hogy a lányon mulat, sokkal inkább a helyzeten és Anthony bosszús kék szemein, mely sötét bőrétől teljes mértékben elüt. Tipikus latin macsó izmos, széles vállakkal, akkora combjai vannak mint Nathaniel két combja együtt véve. Nem véletlen, hogy annak idején meggyűlt vele a baja amikor ki kellett köszörülnie egy másik fizioterapeuta hibáját.
Sokakkal ellentétben - ide tartozik Anthony is - Nate kifejezetten szépen beszéli az angolt. Itt született, de az anyja Amerikai az apja pedig Latin-amerikai. Lehet, hogy némi tájszólás szokott lenni egy-egy mondatában, de ezt is inkább a spanyolnak köszönheti mintsem az ausztrál nyelvjárásnak. Eleinte ő maga se értette meg az ittenieket és a munkatársaival is meggyűlt a baja, de már megszokta annak ellenére is, hogy olykor el kell számolnia háromig, hogy jó választ adjon.
Az új zene hallatára érdeklődve fordul hátra majd elégedett mosoly ül ki az arcára aminek kíséretében visszafordul a szőkeség felé.
- Igaza van, "Terminátort" még nem ittam de lévén megvan kötve a kezem, nem is igazán hajlok arra, hogy igyak. De mondja csak, önnek illik ilyen "italokat" kortyolgatnia? Azt hittem, hogy az arisztokrata hölgyek csak teát szürcsölnek és vizet isznak - igen, beugrott neki, hogy kiről is van szó.
- Ettől függetlenül remélem a bácsikája megúszta sérülések nélkül - ez már tényleg csak egy mellékes "remélem" megjegyzés, amit pusztán orvosi énje erőszakol ki belőle, mintsem a jelenlegi aggodalmas törődés.
- Bűvész? Attól függ, hogy mit ért kegyed bűvész szó alatt - két hiba is csúszott a gépezetben. Egy a kegyed kifejezés amivel csak ráakar kontrázni az "úr" megnevezésre, valamint a bűvész, elvégre elég sok mindent lehet bűvésznek nevezni. Persze tudja, illetve sejti, hogy mire gondolhat a másik de ha valami akkor ez tényleg nincs a paklijában...
- Amúgy Nathaniel - ha már ott tartanak, hogy beszélgetnek noha ki tudja, hogy meddig fog tartani, illene bemutatkozni nem?
Tekintete csak akkor lágyul el valamelyest mikor a kért italok lekerülnek eléjük a pult márványos felületére.
- Nos? Kíváncsi vagyok a véleményére - biccent a kapott ital felé. Vajon megfelel a hölgy igényeinek?

Kaya and Nathaniel

 

Kíváncsi tekintetét egészen addig le nem veszi a mixerről, míg az néhány lépést meg nem tesz az üvegek irányába. Látni akarja, hogy hogy használja azt a lábát amit Nate gyakorlatilag újjá varázsolt neki. Emlékszik rá, hogy milyen fájdalmakkal és kínokkal járt a lába használata és, hogy ő maga mennyit szenvedett csak azért, hogy Anthony lábának orvoslásával foglalkozzon. Már ő volt úgy vele sokszor - ó de még milyen sokszor!- hogy feladja, nem folytatja tovább inkább átírja a kollégájához. Mindig voltak és lesznek is olyan esetek, oly betegek akik rosszabbak még magától az apokalipszisnél is. Mintha legalábbis egy törött lábú kislány lett volna akinek fájdalomcsillapítás és altatás nélkül tették helyre a lábát. Tudja ő, elhiszi, hogy mekkora fájdalmakkal járnak egyes sérülések, de egy férfinek legyen már tartása!
Határozott bólintással - na nem olyan asztalt lefejelőssel - jelzi, hogy teljesen egyet ért az állításával.
- Nem is tudja, hogy milyen szerencsés! Persze ide is beszökik olykor egy-egy rák, vagy a homokot buckákban pakolja nekünk a szél még az ölünkbe is, ettől függetlenül ez teljesen rendben van. Nem volt még rá panaszom egyszer se - és ezt ténylegesen nagy tisztelettel mondhatja, hisz rengeteg olyan szórakozóhely van itt, amire ki lehetne küldeni a hatóságot vagy a fogyasztóvédelem miatt, vagy szimplán a kiszolgálásra való tekintettel. Reméli, hogy ez a hely se fog olyan mélyre süllyedni mint a legtöbb, hisz szüksége van valamire, egy helyre ahol kitud kapcsolódni néha, mikor az ideje engedi.
A szőkeség arcvonásait elnézve biztos sok minden zakatol most a fejében. Időközben Nathanielnek beugrott, hogy kiről is van szó a személyében és, hogy honnan volt olyan lehetetlenül ismerős számára. Nem véletlen, hogy némi pimaszsággal tesz megjegyzést italozási szokásaira mely Kaya-nak némiképp máshogy jön le, mint amire ő maga gondolt. Nem véletlen, hogy vigyorogva hallgatja végig a mondandóját utána pedig megdörzsöli a tarkóját s alsó ajkára harapva felnevet.
- Meg kell hagyni, hogy kegye egy pimaszul lenyűgöző teremtés. Annak ellenére, hogy mit várnak el egy magafajtától, merőben mást kapunk, azt pedig mondanom se kell, hogy a javára válik - ez utóbbit már halálos komolysággal teszi hozzá. A hangjában nem bújik meg az iménti gyermeki hitetlenség és szórakozottság, mint ahogy a zöld szempár is határozottan, komolyan fürkészi a csinos arcot, miközben a háttérben valamiféle lázas csillogást lehet felfedezni. Ilyenkor szokták Jake haverjai megjegyezni, hogy "nem szokta a paraszt a szántást"... ők persze nem tudják, hogy Nate évek óta gyakorlatilag az életéért küzd nap, mint nap. Meg kell teremtenie magának a tökéletes környezetet, tudnia kell, hogy hol vannak a határok, hol van az ő határa. Mikor kell megálljt parancsolnia és elhitetni végre magával azt, hogy csak a halálba kergeti magát a túlzott buzgóságával. Jelen pillanatban is egészségesebb lenne, ha otthon ülne a gyógyszerei mellett lévén kihagyott egy adagot, ám itt van, és egy arisztokrata szőkeséggel folytat egyre érdekesebb hangvételű beszélgetést.
Tényleg érzi, hogy kihagyta a gyógyszert a délutáni páciense miatt, kiment a fejéből. A vérnyomása valószínűleg az eget súrolja, de mit számít ez még egy kis alkohol mellett? Sőt, talán még jobb is, hogy nem vette be mert ezzel a lendülettel ki is nyírná magát.
- Azt azért megjegyezhetem, hogy kevesebb drámaisággal hatásosabb lett volna? - kíváncsi tekintettel les fel rá a pultról, szája sarkában pedig ott ül a vidám kis mosoly mely egészen gyermekivé varázsolja harminc feletti fizimiskáját.
- Bárki lehet bűvésze annak amit éppen csinál, nem kell ahhoz kártya pakli és szöges ágy vagy nyúl és kalap - sokan úgy tartják, hogy Nathaniel is bűvész abban amit csinál, hisz nem szimplán azzal oldja meg mások gondjait amiből a doktoriját szerezte és aminek nap mint nap szenteli az idejét. Nem csak mozgatja az emberek beteg tagjait, és próbálja kiköszörülni a fizikai csorbát. Először is az elmére, a mentális fizikumra próbál gyúrni a betegeit illetően. Rendbe teszi a tudatukat és a gondolkodásmódjukat anélkül, hogy azok gyanakodnának vagy bármit észrevennének belőle. Mindig is úgy gondolta, és a tapasztalatai is ezt bizonyítják, hogy amíg a fejben nincs rend, addig csak remélheti az ember a javulást, de elérkezni sajnos nem fog. Sok minden múlik azon a bivaly erős motoron amit a fejünkben kódoltak.
- Tudom - hisz tényleg tudja. Tekintete elárulhatja, hogy tényleg tudja kiről van szó, és próbál nem tolakodó lenni miként úgy fogja fel a lány közelségét, mint egy teljesen normális, hétköznapi embert. Elvégre most az, nem?
Mikor leteszi eléjük a srác a két italt, egy pillanatra hátrahőköl annak rikító, hupikék színétől. Ivott már ilyet, felesleges lenne tagadni mint ahogy azt is, hogy nincs oda érte. A koktélok eleve nem a kedvencei, mint ahogy semmilyen más ital ami túl sok alkoholt tartalmaz. Némi grimasszal találják meg hosszú ujjai a pohár domborulatát, majd az orrához emeli, hogy beszívhassa édeskés, de igazán jellegzetes illatát.
- Egészségére - emeli meg ő is a poharát, arra pedig, hogy mit igyanak, csak biccent egyet s nagyot nyelve teszi vissza a márvány lapra a poharat mi vidám csilingeléssel éri azt el. Valamiért nem érez késztetést arra, hogy belekortyoljon. Túlságosan is sokat kockáztatott ma...
- Remélem a későbbiekben is megfogja úszni. Inkább ide járjon mint oda! - csak egy kis kiegészítés de reméli, hogy akár életet is menthet vele.
Inas kezei melyek nem arról árulkodnak, hogy csak otthon ücsörög és nem csinál semmit, egy pillanatra az ölébe kerülnek, hisz elég kemény harc dúl most benne. Lehet, hogy másnak nem jelent sokat az "igyak vagy ne igyak" játék lezavarása, neki viszont igen.

Kaya and Nathaniel

 

Nagyjából öt éve annak, hogy Angliában járt, hogy segítsen egy lebénult ismerősének. Akkoriban kapta meg a gyógypedagógiai papírjait, hogy már kezelhet betegeket, így elsők között volt akit Henry magához hívott, hogy segítsen neki.
És ez volt az az alkalom mikor először olvashatott, hallhatott a szőkeségről és annak családjáról. Tőlük volt hangos a sajtó, minden második lapban olvasni lehetett róluk. No persze Nate egyszer se foglalkozott ezekkel a cikkekkel. Persze felesleges lenne tagadni, beleolvasott egyikbe-másikba, viszont azt szűrte le belőle amit mindig is tudott: az újságírók előszeretettel ferdítenek.
Minek után a huszadik cikk is bár ugyan arról szólt, mégis mást írtak benne, ejtette az egész témát. Épp ezért nem tartja számmal a hírességek és gazdagok életét. Minek tenné? Ők is csak emberek, nem a világ megváltói. Lehetnek színészek, énekesek vagy szimplán egy gazdag, befolyásos család, ők is csak emberek akik gyereket nevelnek, káromkodnak, küzdenek a betegségekkel és még sorolni lehetne egy jó ideig. Lehet, hogy nap mint nap látjuk őket TV-ben, olvasunk róluk a neten vagy az újságokból, ettől függetlenül van, hogy egyik másik nem ér annyit mint egy hétköznapi ember akinek nincs annyi pénze, hogy megengedjen egyszerre hat különböző nyaralót a világ legszebb és legdrágább pontjain. Ettől függetlenül ők tesznek is azért, hogy eljussanak oda ahova és ki megérdemelten, ki pedig mások farvizén evezve jutnak el A-ból B-be.
Nem véletlen az se, hogy megjegyezte még az elején, hogy nem nézné ki Kaya-ból, hogy ilyen helyeken mulat méghozzá olyan italokat szürcsölget és ismeri is azokat szeszre pontosan, amit nem szokhattunk meg. Azt hinné az ember, hogy csak ücsörögnek a kis márványpadlós királyi lakosztályokat megszégyenítő szobájukban és szürcsölgetik a teákat miközben a Vogue legújabb számát olvassák.
Viszont épp ennek tudatában felüdülés számára a szőkeség aki máris pedzegetni kezdi a témát amit Nathaniel nagy vidáman fogad jól ismert gyermeteg mosolyával.
- És emellett üljenek egyenes háttal az asztalnál vagy a bárpultnál miközben illedelmesen mosolyog, természete pedig meghazudtolja igaz valóját, legyen kellemes és természetes. A gond csak az, hogy hihetetlenül utálom amikor egy gyereket eszerint kezdenek el nevelni - ezt akaratlanul is de hozzáfűzi a maga egyik legkellemetlenebb, leglemondóbb hangnemében. Érces hangja egy pillanatra lesújtónak hathat, elvégre mindig is elítélte mikor egy kisgyerektől elvárják a legtökéletesebb viselkedést. Egy gyerek addig legyen gyerek amíg megteheti, dagonyázzon a sárban, játsszon, ne pedig hangversenyekre járjon és ahhoz vágjon jó pofát. Márpedig itt szokták elrontani a szülők... mikor hercegnőnek nevelik a lányukat, és általában soha nem azt kapják, amire várnak. És talán erre Kaya az egyik legjobb példa. Nem hinné, hogy a szülei azt gondolták egykoron, húsz huszonhárom évvel ez előtt, hogy a lányuk majd egy latin bárban fog ücsörögni egy halom kubaival, spanyollal és ízre, állagra és kinézetre pontosan felmondja egy-egy koktél hozzávalóit.
- Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a vagyonosabbak hamarabb is jutnak el odáig, hogy tényleg gondolkodók lehessenek. Elég sok mindent megvalósíthat a pénz, ami mondjuk egy átlag keresőnek nem futja - ő maga is megküzdött azért, hogy ott legyen most, ahol. Soha nem volt különösebben gazdag, még a család anyagi feltételei se engedték volna meg azt, hogy egyszerre két egyetemet végezzen. Viszont miután a szülei szétmentek és ő az apjával maradt, kénytelen volt a sarkára állni, különben éhen halt volna ha az öregen múlik aki egész nap csak vedelte a sört odahaza annak ellenére, hogy nem tehette volna meg. Gimnáziumi éveiben a tanulás mellett két helyen is dolgozott, mígnem az egyetemi évek alatt szerzett egy állandó munkát amiből finanszírozni tudta a tanulmányait. Most pedig jobban keres, mint valaha köszönhető ez a hosszú évek fáradtságos munkájában. Két állása is van egyszerre. A kórházban fizioterapeuta, mellette pedig gyógypedagógus aki ténylegesen mozgássérültekkel foglalkozik, nem csak sérülésből eredő gondokkal.
- Akkor elég nagy szürke egér lehetek a tömegben - elvégre Nate se mondható kiemelkedő személyiségnek. Teljesen egyszerű, inkább laza mintsem bármi más. Olykor pedig egy kis gyász is belevonható mindennapjaiba. Lehet, hogy megvan a magához való esze, elvégre már az iskolában is kiderült húsz évvel ez előtt, hogy piszok okos kisgyerek, és ez természetesen felnőtt korára sem változott. Még most is képes a fejlődésre. Stílusa se kifejezetten említésre méltó. Teljesen átlagos az egész lénye noha tény, hogy van benne valami ami megfogja az embereket és olyan könnyen beszél lyukat a gyomrukba és feledtet el velük mindent, hogy azok észre se veszik. Erre pedig legjobb példa az orvoslása, mikor is bár fizioterapeuta, mégis először a páciensei elméjére próbál hatni. És mindig sikerrel jár.
- Én nem akarom meggyőzni, mint ahogy azt se mondtam, hogy az egyik legjobb mixel. Jobb az átlagnál, de nem közelíti meg a legjobbakat - kijelentésének közömbössége felkelti Anthony figyelmét, így az rögtön rátapasztja világos tekintetét az arcára. Azon személyek közül akik tudják, hogy mivel kell Nathanielnek nap, mint nap megküzdenie az életben maradáshoz, Anthony az egyik. Nem véletlen, hogy mikor összefutnak rögtön árulkodó jelek után kutat és most is a közömbös hangneme az, ami felhívja a figyelmét egy esetleges vészhelyzetre.
- Amúgy orvos vagyok, és bizony vannak elég jó bűvész orvosok - Ő persze nem tartozik közéjük. Ismer néhányat akik vidáman játszanak az életekkel, emiatt pedig meg is veti őket.
- Tényleg felismertem, de nem az első pillanatban. Nem ezért jöttem ide, sokkal inkább miattuk - biccent egy hat fős társaságra kik vidáman, hangosan nevetgélve rázzák a rázni valójukat.
- De örülök amúgy, hogy idetévedtem - ami a szívén az a száján. Értelmes, eszes nő kicsit nagy szájjal, de mint ő is mondta, ettől lesz egyéniség. És a szürke mindennapokban ilyenek kellenek.
Miután viszont megkapják a koktélt, ő maga is egy szürke, vastag felhőpárnával kell, hogy megküzdjön ami viharosan, súlyosan nehezedik a vállaira.
Miután kezeit az ölébe ejti, pár pillanat elteltével ismét előre dől, hogy a pultra fektethesse kezeit. Ujjai az üveg formás, öblös részével szórakoznak melyről a kristályosan csillogó vízcseppeket távolítja el. Ezúton pedig nem csak Kaya, de újonnan Anthony is vele kezd el foglalkozni. Sokan tudják, hogy egy időzített bomba ketyeg a bordakosarában, viszont ő mindig is utálta, ha ezzel vannak elfoglalva a körülötte lévők.
- Nem, nincs baj, csak elfelejtettem valamit - zöld tekintete egy pillanatra elidőzik Kaya arcán, majd megfogja a poharat és "lesz ami lesz" alapon a szájához emeli amit Anthony feszülten néz végig.  
- Haver, nem kell meginnod, adhatok mást is! - a nagydarab mixer hangja védelmező hangsúlyt vesz fel, mire Nate akaratlanul is elvigyorodik.
- Nem vagyok cukorból, ez még nem fog megártani! - ezzel már bele is kortyol mit sem törődve azzal, hogy talán el kellett volna fogadnia az ajánlatot.
- Hát... jó...

Kaya and Nathaniel

 

A szőkeség minden egyes mozdulatát kellemes vidámsággal nézi végig, ám Kaya nagyon hálás lehet azért, hogy nem tolakodóan teszi ezt. Őszintén szólva elég kellemes természetű férfiről van szó Nate személyében, ám ezt a fajta kellemességet nem a szüleitől tanulta. Tudja jól, hogy gyerekként maga volt az ördög fattya, nem lehetett vele szót érteni és ha tehette akkor megállás nélkül csak a lányok haját tépte az óvodában vagy épp a többi kisfiút csontozta ki megállás nélkül. Van akinek homokot kevert a főzelékébe ebédnél ám olyan is akadt akit gilisztával etetett vagy pókkal, egyéb kellemetlen külsejű és ízű bogárral. És mint imént említve lett, nem a szüleitől tanulta azt a fajta viselkedést aminek most örvendhet. Tizenhat éves korában mikor elszakították az ikrétől, mondván az meghalt - kicsit se volt meglepő, hogy egy válást követően halt meg - megváltozott az élete. Tizenhat éven át részei voltak egymás életének és bár sokat veszekedtek akkoriban, mégis tudták, hogy belepusztulnának a magányba a másik hiányában. Sokan mondták, hogy ők tényleg egymás életét tették teljessé, mintha nem szimplán ikrek lennének, sokkal inkább két test, egy lélek. Ők persze ennek nem hittek, de mikor elváltak útjaik, hittek ebben. Hittek, mert hinni akartak... Kilenc évvel később pedig mily meglepő, megjelent a kedves ikertestvér miután az apja meghalt. Egyszeriben visszakapta az életét és mindketten azt tapasztalhatták, hogy nem csak ő maguk, de ikrük is megváltozott. Méghozzá hatalmas volt ez a változás, mintha kicserélték volna őket. Míg annak idején Daniel egy szelíd, kellemes természetű, visszafogott srác volt, ami Nathanielről nem volt elmondható, addigra most mivel foglalkozik? Fegyver kereskedelemmel... Nate pedig foghatja a fejét, hogy mikor fog az a tökfej bajba kerülni anélkül, hogy ő tudna róla? Persze már az elején közölte vele a kedves bro, hogy nem találkozhatnak sűrűn, mert nem akarja bajba sodorni. És a kérdés, hogy ez mikor volt? Ja, igen négy évvel ez előtt. Azóta azt se tudja, hogy él-e vagy hal.
- Őszintén szólva én se, még ki is kérem magamnak - tetszik neki az a könnyedség és lelkesség amivel a szőkeség válaszolgat neki vagy épp reagál a megjegyzéseire. Sok hozzá hasonló, arisztokrata dáma nagy valószínűséggel felszegett orral állt volna odébb mély sértettsége közepette. De talán nem is kell az, hogy nemes legyen, elég kicsit érzékenyebbnek lennie.
Kíváncsian hallgatja végig azt amit mesél neki a másik.
- És én megtudom érteni az első szülött fiút. A bezártság legyen az bármilyen szép és előkelő, soha nem helyettesítheti azt a végtelen világot ami tele van szeméttel, kegyetlenséggel, hatalomvággyal vagy épp szeretettel és új lehetőségekkel. Csak akkor tanulhat igazán sokat az ember, ha ő maga is megtapasztalja ezeket. Azt, amit négy fal között talán soha nem tehetne meg - és bár fiúval kezdte a mondandóját, mégis nagyon jól tudja, hogy Kaya saját magára célzott ezzel, ő pedig ilyen szempontban válaszolt és reméli, hogy leesik a szőkeségnek is. Tud ő olvasni a sorok között.
- Igen, sokan mondják, hogy elég árulkodó tud lenni a kis pimasz - húzza el a száját. Azért persze örül annak, hogy nem tartja őt Kaya szürke kisegérnek, ettől függetlenül tudja, hogy hányadán áll magával és egyelőre még a szürkécske gondolatával kell megküzdenie. Majd ezután jöhet minden más.
- Az tény, hogy legszívesebben egy gyönyörű porcelánbaba képébe tudom elképzelni, ettől függetlenül nem tekintem haszontalannak mint ahogy az imént mondta. Már csak az életfilozófiájával százezreket tudna levenni a lábukról és én mondom, sokkal többet ér mint ebben a bárban a legtöbben együtt véve. Attól még, hogy a külső adott és a származás is, nem jelenti azt, hogy jelentéktelen volna - nem szereti ha valaki leértékeli magát noha ő is ezt szokta tenni néha. Az ő esete viszont a természetes és értékelhető szerénységen alapszik.
A következő huzavonára viszont nagy valószínűséggel egyikük se volt felkészülve így elkerekednek a szemei mikor Kaya lecsusszan a székéről majd mellé lép s porcelán ujjai a kezére simulnak utána a pohárra, hogy aztán elvegye tőle. Értetlenül néz a pultra kerülő koktélre ezután pedig a lányra aki ezúton Anthony felé intéz néhány szót.
Csak pár pillanat telik el a lány kérése és a mixer tettei között s máris előtte csattan a pulton egy nagy pohár jéggel teli víz.
- Ezt megihatja!
- Istenem Anthony ne csináld már! - akaratlanul is de elneveti magát kínjában. Mintha legalábbis az anyja állna vele szemben egyre vörösödő fejjel. Már csak a jól ismert intő jelzés hiányzik, ujjának és öklének rázása. Ezután pedig bosszúsan elfordul, hogy mást szolgálhasson ki bár látszólag érzi a hátán Nate tekintetét.
- Nem játszom a hőst. Tudja Kaya, két éve volt egy szívműtétem, két billentyűt is ki kellett cserélni, szóval azóta "mű alkatrészekkel" remekelek. Viszont úgy néz ki, hogy nem volt elég, ugyanis ennek következtében a szívem teljesen felmondta a szolgálatot, fél éve várok szívre, az órám ketyeg, és egy időzített bomba van a testemben - egyszerű és gyors vállvonás - Anthonyt három éve ismerem, azon kevés emberek közül akik tudják, hogy mivel küzdök nap, mint nap, ő az egyik mivel annak idején páciensem volt. És az a baj, hogy túlzásba viszik az aggodalmukat amitől kezdek a falra mászni. Azt - itt az említett ital felé mutat - csak azért sajnálta tőlem, mert nem vettem be a gyógyszereimet, mert egy mai beteg miatt kiment a fejemből. Nem mondom örülök, hogy ilyen emberek vannak körülöttem, de ne tudja meg, milyen degradáló tud lenni mikor egy náluknál idősebb embert utasítgatnak annak egészsége miatt - mélyen kifújja magát, majd elvigyorodik.
- Ennek örömére viszont akár el is jöhetne velem táncolni egy kicsit - fáradhatatlan ezt tagadni se lehet. A Livin' La Vida Loca úgy néz ki, hogy sokak nagy kedvence már csak a hölgyek visszafogott sikoltozásából ítélve...

Kaya and Nathaniel

 

Megvan annak az oka, hogy nem kürtöli világnak azt, hogy gyakorlatilag halálra van ítélve. Mindig is utálta a felesleges sajnálkozást, mikor elkezd változni az emberek arca ahogy belegondolnak, mivel kell farkasszemet néznie egy gyakorlatilag fiatal férfinek, aki évek óta csak a munkájának él, annak, hogy már embereken segítsen és megteremtse nekik a tökéletes életet, amit megérdemelnek. Tesz valamit azért, hogy mások jól érezzék magukat és teljes életük legyen még akkor is, ha részben "nyomorékok" maradnak. Viszont érte ki küzd? Gyakorlatilag senki. Fent van egy listán amin vagy előrébb kerül vagy nem. Mivel orvos élvezi a vele járó előnyöket, miszerint nem a lista legvégére került, ám ez se jelent túl sok jót. Néha eljár kontrollra, gyógyszereket felíratni és egyéb szükséges vizsgálatokra. Ám egyedül éli ezt meg, nincs mellette túl sok ember, akire rábízhatná a kínjait. Persze Liznek elég sokat beszél róla elvégre egy húron pendül vele, de egyszerűen nincs az az ember, az a kéz aki a segítségére lenne. És ez hamar leesik a sajnálkozóknak akiktől még csak véletlenül se akarja a folyamatos jajongást hallgatni.
És, hogy mi a másik? Az okoskodás... mikor megállás nélkül csak azt mondogatják, hogy "biztos van megoldás rá", "miért nem próbálja itt", "ő azt hallotta, hogy...". Ilyenkor általában elküld mindenkit a bús p*csába és bár lehet, hogy ezt nem mondja ki ilyen határozottan, de utal rá. Egyszerűen nem kell okoskodni, második éve éli ezt az életet, tudja, hogy a megfelelő kezelés - ez esetben szívátültetés - híján bármelyik napja az utolsó lehet. Vagy felkel reggel, vagy nem, esetleg holtan esik össze egy betege szeme láttára. Viszont ő ezt vállalta és képes volt elfogadni.
Ám ha jobban belegondol, nem venné rossz néven, ha Daniel felbukkanna és nem kellene úgy vadásznia rá mint valami kopó. Remélte, hogy hamarabb fog felbukkanni mint előtte, viszont úgy néz ki, hogy túl sokat várt tőle.
Gyakorlatilag elfogja az undor mikor elé kerül a nagy pohár víz teli jéggel. Bosszús tekintetét le se veszi az előtte ácsorgó Anthonyról, ki tökéletesen tisztában van mindennel. Eleinte gyakorlatilag ki kellett tessékelni a házból csak, hogy ne ácsorogjon állandóan a nyakában miközben Nathaniel összes kívánságát leste. Hálás érte természetesen, de nem kell a sok hűhó semmiért.
Kaya reakciója és szavai azok melyek végre mosolyra fakasztják. Ez segít neki abban, hogy eltűnjön Anthony mellkasáról a vörös X, ami a kivégzését jelentené egy akciófilmben.
- Természetesen értékelem, ettől függetlenül ez kicsit sok nem? Vagy... kevés, nem tudom melyik a megfelelő szó rá. Gondolom maga se lenne oda azért, ha egy nagy adag vizet kapna egy szórakozóhelyen. Most komolyan... eddig is veszélyesen éltem az életemet, napi tíz, tizenkét órákat melózok, van, hogy nálam nehezebb embereket mozgatok és küzdök azért, hogy boldogan éljenek míg meg nem... egy kis koktél most miért tenne nekem keresztbe? - felháborodásának természetesen hangot ad, viszont sokkal visszafogottabb és kellemesebb hangnemben, mint ahogy azt az elején tette. Felesleges veszekedni, Anthonyt nem hatja meg.
Baromira eltudja keseríteni a dolog, a gondolat, hogy annak idején a billentyűi hibája miatt kellett két újat is kapnia ami természetesen mű alkatrész. Néha szinte érezte, hogy berozsdállnak és nehezebben adják azt a löketet mint előtte az eredetiek. Aztán... tessék, máris jött a következő baj. A billentyű hibája miatt szívelégtelensége lett ami mostanra végső stádiumú lett. Viszont tudja, hogy emiatt nem lassíthat le, folytatnia kell azt amit elkezdett és várni, hátha jön a "megváltó".
- Egyáltalán nem bántott meg, nem vagyok egy sértődékeny "fiú". Valamint nem is tudhatta, szóval - egyszerűen megvonja a vállát, majd tudat alatt máris a felcsendülő zene kezdi elfeledtetni vele az imént hallottakat és megbeszélteket. Nem akar már ezzel foglalkozni, ma legalábbis biztos, hogy nem, lesz még erre ideje később.
- Őszintén szólva nem a szenvedélyesség lesz az ami a halálba kerget. Nagy valószínűséggel csak az egyik, de nem az első - vidáman elvigyorodik majd a felé nyújtott kézre pillant ami hamarosan bele is csusszan a tenyerébe. Felállva a bárpulttól, közelebb vonja magához a szőkeséget, hogy aztán a táncparkett felé vezesse őt. Ismeri a latin táncokat noha nem nevezhető túlzottan profinak keringőből vagy épp polkából - táncolnak egyáltalán ilyet a mai világban? - a latin nagyon is jól megy neki.
A vonagló embertömeg közé érve megforgatja a lányt, majd olyan közel vonja magához, hogy talán egy papírlap se férne be kettejük közé. Zöld szemeit le se veszi a világoskék íriszekről, melyek úgy hívogatják, mintha az egyetlen dolog volna az életében amire most szüksége van.
Tenyere finoman simít végig a vékony derekán majd áll meg nőiesen kerekded csípőjén miközben a másikkal a válluk magasságában tartja a kezüket. Léptei arról árulkodnak, hogy tudja mit csinál, így a táncban mint férfi vezető szerepet élvez. Sokszor elmondják, hogy általában a férfi tagja egy párosnak csak arra van, hogy vezessen, miközben a nő tesi a dolgát. Ebben van igazság ez tény, viszont a legtöbb latin táncban mindkét fél egyrangúnak számít csak mindenki más-más szerepet élvez.
Figyelmét olykor felkelti egy-egy kíváncsi tekintet ami nem csak az ő haveri társaságából emelkedik ki, de sok más ember is rajtuk tartja a szemét. Szinte biztos benne, hogy néhányan felismerték a szőke bombázót, hisz vannak itt dögivel olyanok is, akik Európából érkeztek.

Kaya and Nathaniel

 

Háláját nem rejtheti véka alá, hisz nem csak smaragdszín tekintetéből olvasható ez ki, de a mosolyából is mely lelkesen és kellemesen kunkorodóan ücsörög ajka szegletében. Furcsa arcberendezést tudhat a magáénak. Nem kifejezetten szemre való, nem mondható róla el, hogy túl jóképű vagy sármos lenne, ettől függetlenül sokan mondták már, hogy bizalomgerjesztő arca van, olykor pedig egészen gyermeteg. Szeretik a lelkes mosolyát, mindig elhiszik neki, ha komolyan örül valaminek. Viszont ezúton azt is hozzá kell tenni, hogy piszok hamar kirajzolódik vonásain az is, ha haragos, undorodik vagy épp rettenetesen fáradt és úgy érzi, nincs másra szüksége csak egy ágyra.
Hálás azért, hogy Kaya nem követi azok példáját akik nap, mint nap elé állnak és jajongnak, hogy "szegény srác, és akkor most mi lesz" vagy akik folyamatosan okoskodnak. Magyarázhatna éveket arról, hogy mi lenne a tökéletes hozzá állás, de miért kellene ezt megtennie, ha itt áll előtte az élő példája? Nem kel sajnálkozni, legalábbis nem nyíltan inkább tartsák meg maguknak a véleményüket. Az is elég, ha a tetteik vagy az arcuk mimikája árulkodik arról, hogy mit is éreznek valójában. Kaya arcán is látja, hogy meglepte az amit mondott neki és, hogy valamilyen szinten de sajnálja, viszont nem kezd el hosszú litániákat és szentbeszédeket tartani arról, hogy mit csináljon.
Már csak arra kíváncsi, hogy az anyja mit fog szólni ehhez? Négy kőkemény év elteltével találkoztak utoljára, mikor is nem volt túlságosan emelkedett a hangulat közöttük. Már akkor voltak jelei annak, hogy nincs rendben valami a szívével, viszont akkor inkább azzal a távolsággal kellett megküzdeniük, ami közöttük nőtt az elmúlt évek alatt. Több, mint tizenkét évet élt le Nate úgy, hogy nem találkozott se az anyjával, se a fivérével, akik egyszer csak a semmiből felbukkantak és ismét részesei lettek az életének. Legszívesebben elküldte volna őket a bús p*csába mikor megjelentek kis híján kéz a kézben az ajtóban és közölték, hogy "itt vagyunk". Nem tudta, hogy reagáljon... fogalma se volt, hogy mit tudna mondani a saját tükörképének vagy az anyjának aki reményteljes, őszinte szeretetet mutató tekintettel állt előtte. Úgy érezte akkor, hogy egy bazi nagy tőrt döfnek belé minden figyelmeztetés nélkül. Tizenkét év nem kis idő! Tizenkét év alatt ő gyakorlatilag felépítette az életét aminek egy részét előtte elvették tőle.
Most majd eljön az ideje, hogy ha már az anyja ismét a városban van, hogy közölje vele, használja ki az időt mert lehet nem sokáig lesz rá alkalma.
- Higgye, tudom milyen az... és tényleg nem keresek rá gyógyírt, de nem is akarok. Viszont sokakkal ellentétben nekem egyelőre nem lételemem - mindig van valaki az életünkben akit nem kaphatunk meg és bár nem lenne szabad, mégis eljutunk olykor odáig, hogy elkezdünk szépen lassan lemondani róla. Bele se gondol abba, hogy mennyivel könnyebb lenne neki úgy, ha lenne mellette valaki viszont mennyivel többet szenvedne a párja a gondolattól, hogy szerelmük talán halálra ítéltetett.
- Szerintem azt észre fogja venni anélkül is, hogy szólnék - az utolsó ilyen esete három hónappal ez előtt volt, mikor a vérnyomása olyan mértékben felgyorsult, hogy már nem volt annyi erő a szívében, hogy tovább verjen a maga ütemében. Minden légvételért, minden mozdulatért meg kellett küzdenie, mígnem a medencében kötött ki a páciensével akit tökéletesen rendbe kellett hoznia. Ezzel szemben hova jutottak? Ő volt az akit a mindig felügyelő egyik barát kihúzott a vízből, majd rohammentővel kórházba szállítottak. Szerencsére még a mentőben sikerült kiütni, így újra vert a szíve bár meglehetősen nehezen és egy ideig szüksége is volt a gépekre.
Ennek tudatában is kierőszakol magából egy kedves mosolyt, mert mindennél többre értékeli azt, hogy legalább figyelmeztetik arra, hogy legalább szóljon ha baj van. Persze, hogy szólni fog, hacsak nem kattan előbb a ketyegő, mint tehetné.
Keze finoman tartja a lány csinos, hosszú vékony ujjakban végződő kezét, majd közelebb is húzza magához miközben egyre közelebb érnek a tánctérhez. Rajtuk kívül számtalan másik pár rázza már a rázni valóját, ám Nate sem tétlenkedik sokáig, máris átveszi az irányítást s együtt mozogva a zene lüktető ritmusával, mint torreádor mozgatja a kecses Kayát aki jelen esetben a vörös posztó is lehetne. Általában a Paso Doble az, ami ilyen jelzőket kap, viszont kilehet venni a mozdulatokból, hogy ki milyen szerepet kap egy táncban.
Lehet, hogy nem nevezhető versenytáncosnak noha mindig is megvolt a testalkata és az akarata ahhoz, hogy akár ezzel is foglalkozhasson. Helyette viszont számtalan táncot ismer pusztán származásából eredően is. Volt egy időszak fiatalabb korában, mikor a srácokkal és néhány hölgyeménnyel, az akkori barátnőjével - aki amúgy ténylegesen latin versenytáncos nő volt - járt a helyi bárba, ahol latin estéket tartottak. Ez alatt a közel hat év alatt rengeteg dolog akadt rá és a mai napig nem felejtett.
Léptei irányítják, s élvezi a látványt ahogy Kaya szó szerint a tükörképeként - csak egy sokkal szebb és csinosabb kiadásban - teszi meg ugyan azokat a lépteket, mint ő. Persze ahogy illik, s mint női főszereplő, ott vannak a forgások, a kis csipkézések ami csakis a nők magáé.
Nathaniel zongorista ujjai finom táncot lejtenek Kaya vékony csípőjén miközben amikor itt van az ideje, közelebb vonja magához. Soha nem hamarkodik el semmit, úgy teszi a dolgát ahogy annak előtte tanították neki. Úgy persze könnyű, ha hat éven állt volt a barátnője egy versenytáncos.
Annak ellenére, hogy most látták egymást először, kifejezetten könnyedén mozognak együtt. Normális esetben még kellene, hogy legyen közöttük valamiféle idegenkedés, jelzés arra, hogy idegenek egymás számára. Ehelyett könnyedén táncol a lány oldalán, nem zavarja, mikor megérinti őt a keze, és ahogy elnézi, ez Kayát se zavarja az ő részéről, pedig már csak kiindulva a zenéből, olykor kifejezetten intim hangulatot teremtenek maguknak.
- Én megmondtam - vigyorodik el miközben megpörgeti a lányt, majd egész közel vonja magához. Ezzel együtt megérzi parfümének kellemes illatát főleg ahogy a hosszú szőke tincsek egy pillanatra megsimítják az arcát. Pár pillanat erejéig lehunyt szemekkel élvezi a számára is igen csak kellemes illatot.
Ezután pedig alig telik el egy kis idő a következő dalig, ami széles vigyort varázsol az arcára. Meglepi, hogy gyakorlatilag Kaya az aki marasztalja őt a következő táncra, így némiképp elhúzódik tőle, hogy alaposabban szemügyre vegye magának.
- Nem látom akadályát - tekintetében némi vágyakozást fedezhet fel a szőkeség, hisz hülye lenne az az ember aki nem esik akárcsak egy pillanat erejéig is kísértébe a látványtól. Persze semmi hátsószándéka nincs ezzel, egyszerűen csak a zene, Kaya jelensége leveszi a lábáról.
Nagyon is jól ismeri ezt a dalt, hisz ki nem? Nem véletlen, hogy könnyen áttudja adni magát neki így már tesz is egy lépést a lány felé ami elég ahhoz, hogy keze ismét a csípőjére kerüljön ezzel járva táncát a zenének. Mikor elkapja a lendületet ahogy közelebb húzza magához, a hosszú combú lábat felhúzza a csípőjéhez, s valamelyest hátra billenti a lányt így leírva egy félkört vele. Nem szeret tolakodó lenni, viszont így alaposan megszemlélheti a vállának vonalát, kulcscsontjának határozott rajzolatát, kebleinek dússágát... sajnálatos vagy nem, de ebben a táncban benne van. Kayát pedig nem látja olyan szende szűznek akinek talán ez a mozdulat az ellenére lehet.
A szőke tincsek pedig ismét az arcát érintik mikor visszahúzza magához.
- Teljesen egyet értek - ezt még utólag suttogja a fülébe, hogy válaszoljon az előző kérdésre, lévén nem tette meg előtte. Finom, de határozott és magabiztos csípőmozgással jelzi, hogy ő nem fog lassítani. Lehet, hogy a szíve gyorsabban dobog mint kellene, de ez többek között a helyzetnek és a zene tüzének tudható be...

Kaya and Nathaniel

 

Tisztán emlékszik azokra az időkre, mikor még Michelle volt az, aki reggelente mellette ébredt. Apró, gyémántköves eljegyzési gyűrűje ott csillogott a gyűrűs ujján mint ahányszor Nathaniel mellkasára simította a tenyerét, ezzel is jelezve, hogy ott van mellette miközben titkon azt is remélte, hogy ugyan ez elmondható Nate-ről is. Akkoriban megszokott volt, hogy a férfi hamarabb kelt és már nem volt a környéken, ugyanis hívta a munkabeli kötelessége. Vagy a kórházban dolgozott vagy pedig kint a medencénél, attól függ, hogy kivel volt épp feladata. Viszont nem mondható el, hogy minden nap egymás mellett ébredtek, ez pedig némi aggodalmat és kétségbeesést szült  a kapcsolatuk terén.
Ám de az elmondható, hogy mindig ott voltak egymásnak, ha kellett, ha nem. Jobb és szebb párost talán keresve se találtak volna, és ha a szépséget lehet a lélekre érteni, akkor ebben mindenki biztos lehetett. Hétvégenként mikor Nate se dolgozott, a helyi latin bárba ruccantak le hol kettesben, hol pedig a haverokkal, hogy csörögjenek egy kicsit. Mindannyiuknak szükségük volt a szórakozásra, szükségük volt arra, hogy kikapcsolódjanak érezzék egymás közelségét. Tudták, hogy ők heten egy nagy család, hisz együtt nőttek fel, együtt jutottak el oda, ahol éppen jártak. Egy Versenytáncos, egy orvos, két bankár egy állatorvos, egy mixer és egy rendőr. Ők voltak a tökéletes hetes fogat, kiknek nagy része még mindig együtt mulatja az időt, mikor megtehetik.
Mind ahányszor megpörgeti a szőkeséget s ismét közelebb vonja magához, hogy tenyere a csinos, nőies és ringatózó csípőt érintse, megjelenik lelki szemei előtt Michelle arca. Csak most sikerül észrevennie azt, hogy mennyire hasonlítanak egymásra, noha ez a külsejükre nem mondható el. Kaya egy tökéletes, elegáns dáma, hófehér makulátlan bőrrel, aranyló hajkoronával és kíváncsian csillogó kék lélektükrökkel. Van benne valami titokzatos amivel felkelti Nate kíváncsiságát mind ahányszor megmozdul.
Michelle pedig egy fekete hajú, kívánatos spanyol táncosnő volt aki a tekintetével is képes lett volna felfalni a párját minden egyes alkalommal mikor megpillantotta. Annak ellenére, hogy egy tüzes spanyolról van szó, bájos, kislányos csodaszép arca volt, leginkább egy porcelánbabára emlékeztető, mélyen ülő feketébe hajló szemekkel. Viszont a viselkedése maga volt a páratlan kellemesség. Vidám volt, mindig képes volt mosolyt csalni bárki arcára. Szivárványként ragyogott az emberek borús egén, segített ahol csak tudott, adakozó szellem volt és mindenkit többre ítélt annál, mint amennyit valójában ért. Sokáig maga Nate is úgy érezte. Nem tudta elképzelni, hogy miért pont ő az akit megtalált, meg se érdemelte!
És sajnos ez csak hamar bebizonyosodott, mikor egyik reggel arra kelt, hogy a lány nincs mellette... két nappal később egy férfivel látta a bevásárlóközpontban ő pedig úgy ment haza, mintha mi se történt volna... Nem kezdett el mesélni neki a titokzatos pasasról, nem próbált megmagyarázni semmit még akkor se, mikor látta Nathanielen, hogy zavarja valami. Nem akart rákérdezni, remélte, hogy veszi az adást de sajnos nem így történt így csak hamar megelégelte a dolgot és határozottan megkérdezte, hogy mi is történt tulajdonképpen? Minek köszönheti azt, hogy képes belehazudni a szemébe, hol feneklett meg a kapcsolatuk?
És ez volt az a pont, mikor kiderült, hogy nem Nate volt az aki nem érdemelte meg a lány szerelmét, hanem fordítva.
Egy pillanatra elgondolkozik a múlt eseményein miközben megforgatja a szőke szépséget és ismét magához húzza.
A megjegyzésre csak elvigyorodik, de ezt Kaya aligha láthatja, lévén a mosolyt valahova a bár ablakai felé küldi, ennek ellenére rezdüléseiből érezheti, hogy nem süket fülekre talált ez a kis mosoly, bármily hihetetlen is. Egyszerűen felesleges lenne bármit is mondani rá.
Miközben finoman öleli magához a lány karcsú testét és táncolja a zene pergős ritmusát eme kellemes, de félre nem érthető ölelésben, elgondolkozik azon, hogy mi lett volna, ha akkor határozottabban lép fel Michelle-vel szemben, lefekteti a szabályokat ha már összetörték a szívét. Mondhatta volna a zokogó lánynak, hogy "jól van, rendben... még kapsz egy esélyt, de nem lesz még egy! Ám..." és itt jött volna egy hosszú felsorolás, hogy mit vár el tőle. Viszont Nate soha nem volt szabály lefektető, ezért is érezte úgy, hogy útjára engedi a lányt. Ha talált mást, nyilván nem volt elég boldog mellette, ő pedig mindent megtett amit tudott. Nem gondolta, hogy egyszer eljutnak odáig, hogy azt kelljen taglalni, ki merre menjen azután, ha külön mennek valamint, hogy mi legyen a gyűrűvel. Ezt a kérdést a lányra bízta, hisz már nem volt hozzá semmi köze... Michelle pedig megtartotta "emlékként", hogy legyen valami ami emlékezteti rá és a hibájára. Ha neki egy gyűrű kell ahhoz, hogy emlékezzen a volt vőlegényére akkor az már rég rossz.
Ennek ellenére a mai napig sokszor érzi úgy, hogy hiányzik neki már csak a társasága miatt is. Mindig jóban voltak, mintha a szerelmük mellett legjobb barátok is lettek volna. Minden titkát ismerték a másiknak, együtt ittak, együtt jártak szórakozni még akkor is, ha alapjáraton csak a barátokkal jár el így az ember. Részesei voltak egymás életének és ezt a lány gondolkodás nélkül elvágta közöttük. Azóta is nehezen bízik meg másokban, vagy legalábbis ez így volt addig, míg fény nem derült a betegségére ami megváltoztatta a szemléletét és a világképét.
- Egyet értek és feszegetem a határokat. Enélkül minden bizonnyal piszok unalmas lenne az élet - mit neki egy kis veszély és bármi más?
Mikor egy másik párra tesz utalást, akaratlanul is abba az irányba les ahol azok tartózkodnak majd összevonja a szemöldökét.
- Az a helyzet, hogy itt hajlamosak rá az emberek bármilyen hihetetlen is. Latin zene hazája ez a hely, azt hiszem az lenne a meglepő, ha nem így történne - még utoljára végigméri a fiatalokat majd elvigyorodik és visszafordul partnernőjéhez.
Persze felesleges lenne tagadni, hogy olykor-olykor érzi szívének vad lüktetését mely némi aggodalomra adhat okot, ennek ellenére nem lassít csak akkor mikor ismét eljut a tudatig Kaya csilingelő hangja.
- Tudja - a füle mögé simít egy kósza hajtincset, mintha attól féltené, hogy kiszúrja a szemét - mi férfiak nem szívesen mutatjuk ki a gyengeségünket, ez a puszta... önbecsülésünkből és férfiúi büszkeségünkből is adódik. Viszont ha valami baj van, akkor tényleg szólunk, figyelmeztetünk - biztató mosolya jelzi, hogy nincs semmi baj. Kicsit jobban ver a szíve a normálisnál, viszont ez azzal a lendülettel, hogy megálltak, el is kezdett normalizálódni.
- Itt inkább az a kérdés, hogy maga folytatná? - kíváncsian veszi szemügyre az arcát, mintha valamit az imént felfedezett volna rajta amit eddig nem látott.

Kaya and Nathaniel

 

Vannak időszakok az életében, mikor meg nem mondaná róla az ember, hogy van valami baja. Mikor elkezdődött nála ez az egész mizéria, csak akkor kezdett nyilvánvalóvá válni az, hogy valószínűleg sokkal komolyabb a gond egy egyszerű tüdőgyulladásnál, mikor éjszakánként leverte a víz, nem tudott levegőt venni, folyamatosan fulladt. Mind emellett fáradt volt mikor felébredt, nem tudta soha kipihenni magát. Mintha hirtelenjében egy több mint  nyolcvan éves férfi szívét kapta volna meg, aki hat évtizeden át csak dohányzott. Ez utóbbi pedig aligha mondható el Nathanielről, lévén élete folyamán három szál cigarettát ha elszívott de még azt is csak tinédzser korában, mikor "menő volt". Már akkor se tudta elviselni, mikor pedig a szíve jelezte, hogy baj van, még kevésbé...
Aztán csak fény derült a bajra, és bár idejében kapták el, mégis maga után vont egy sor másik problémát, így a szívelégtelenséget amit egy vérrög okozott nála a beültetett mű billentyűk miatt.
Mikor megkapta az "alkatrészeket", kifejezetten jól érezte magát. Tudott esténként aludni, és ez közel fél évig el is kísérte. Azt hitte, hogy ennél nem lehet rosszabb, és bár jócskán lerövidítették az életét, mégis összeszedte magát. Ezután pedig nem kellett több hét hónapnál és a szíve ismét jelzett. Ha aznap nem megy be dolgozni, akkor nagy valószínűséggel otthon éri utol a vég, hisz nem lett volna ki segítsen rajta. Azon az eseten csak az múlt, hogy közel volt a segítség, és rögtön át tudták vinni az egyik kezelőbe.
Jelenleg viszont tünetmentes... lehet, hogy meglehetősen gyorsan ver a szíve amit ő maga is érez, hisz kis híján a bordakosarait verdesi s egy-két pillanatra szüksége van ahhoz is, hogy mélyebb levegőt tudjon venni.
Ezt azonban most inkább a hosszú táncsorozatnak tudja be és meri remélni, hogyha befejezi akkor minden visszakerül a normális kerékvágásba s még egy pohár alkoholosat is letud gurítani.
De addig míg a karjai között van a szőkeség inkább próbál nem ezen gondolkozni. Élvezi azokat a pillanatokat, mikor egész közel tudja magához vonni, hogy ujjai táncot járjanak a ritmussal karöltve a csípőjén vagy a derekán. Elgondolkozik azon alkalmakkor mikor megpörgeti, hisz felesleges volna tagadni, a szőke hajzuhatag forgás közben leginkább egy angyalra emlékezteti őt. Maga a személyisége is olyan a lányzónak. Amilyen kellemes és nőies, épp annyira képes előkelően harcias lenni.
- Ebben biztos vagyok... ámde ez elmondható a nőkre is, ezt felesleges lenne tagadni. Vannak ám elviselhetetlen nőszemélyek akiktől farok behúzva menekülnek a férfiak - volt mikor rá is rátapadt egy-két olyan bige, akit sokan kivénhedt csatakancának neveznek mintsem dámának. Semmi baja az idősebb nőkkel, de azért bocsánat! Tudja az ember, hogy milyen külseje van és, hogy milyen korosztállyal kezdjen. És közülük tényleg ők a legrosszabbak. Az a korosztály, aki merőben mást keres annál, mint ami neki lenne való. Hatvanas hetvenes nők keresik a harmincas, vagy rosszabb esetben a húszas férfiakat. Több, mint undorító.
- Ohh... kegyed csak arra megy, hogy szerető legyen? - nála valamiért a párkapcsolat nem jár kéz a kézben azzal a szóval, hogy "szerető". Nála ez mindig olyan volt, hogy egy palinak van egy felesége, emellett egy potya nője akit akkor vesz elő, ha megunja a feleség combjai között szórakozást. Kifejezetten visszataszító gondolat, meg kell hagyni.
A következő pillanatban viszont úgy gyorsulnak fel az események, mintha húznák. Észre se veszi, hogy megáll és a saját ketyegője nem engedi, hogy tovább diktálja a lába az iramot. Mintha agyilag is lebénulna...
Arca egy pillanatra fájdalmas grimaszba torzul mikor a mellkasa nyomni kell. Ismeri ezt az érzést, volt már kezdetek kezdetén egy szívinfarktusa amit túlélt viszont előre szóltak neki az orvosok, hogy talán még egy alkalommal nem lesz ekkora szerencséje.
Látása elhomályosul, megtántorodik ahogy érzi a következő egyre erősödő vágtát a szíve jóvoltából. Zöld szemei elkerekednek s nem szóra nyitja a száját, sokkal inkább azzal küzd, hogy a levegő eljusson a tüdejéhez. Megszokta már, hogyha a szív nem működik rendesen akkor az a tüdőre is kihat valamilyen szinten.
Arcából rögtön kifut a szín, s hófehér árnyalatban tündököl tovább szemei alatt hatalmas fekete karikákkal. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy a földön kössön ki, ezer szerencséje, hogy Kaya elég közel van hozzá ahhoz, hogy valamelyest rá nehezedjen testsúlyának egy bizonyos hányadával. Nem egy túlzott nagydarab fickó, de tény, hogy egy magatehetetlen testet nehezebben lehet megtartani mint egy olyat aki tisztában van a cselekedetével.
Hallja a szőkeség hangját ahogy próbálja elérni, hogy vegyen végre levegőt valamint, ahogy próbál utat törni maguknak ahhoz, hogy haladhassanak. Az persze még őt is meglepi mikor egy nagydarab pasi belé karol és leülteti az egyik székre, ahol csukott szemmel próbál magára némi tartást erőltetni miközben levegő után kapkod amit mintha elzártak volna előle. Apró, gyöngyszerű verejtékek ülnek ki az arcára és csordulnak végig a nyakától egészen ingének gallérjáig. Az alakok táncot lejtenek előtte, még a zenét is leállítják így csak a szívének erős, gyors kalapálását és dobogását hallja miközben a vére felbőszült ménesként vágtázik az ereiben.
Ujjai belemarkolnak a combjába ahogy kiegyenesedik majd előredől, hogy támaszkodni tudjon.
- Hé, hé! Nate - jelenik meg szemmagasságában Anthony napbarnított arca, s miközben megpróbálja ismét arra ösztönözni, hogy hátra dőljön, egy pohár hideg vizet emel a szájához - Tom, van egy jéggel teli bödön a pult alatti hűtőben. Hozd ide egy ronggyal együtt! - utasítja a kérdéses férfit. Tudja jól, hogy mi volt az amivel legutóbbi alkalommal sikerült levinni a pulzusát, most is megpróbálkozik vele és talán addig kibírja vele amíg ideérnek a mentők.
- Kösz - veszi ki a magas pasas kezéből a fém bödönt amiből kikap egy jókora marokra való jégkockát - gomboljátok ki! - ha valaki megteszi és kigombolja az inget, rögtön a mellkasára szorítja a ruhadarabba csomagolt jégadagot. Az edzettebb mellizmok között jól láthatóak az eddigi műtétek hegei. Hosszában egy nagyobb, és egy-két kisebb tőle jobbra és balra. Ismeri őket, látta már néhányszor, viszont még most is dobban egyet a szíve a gondolattól, hogy miken ment eddig keresztül annak ellenére is, hogy milyen fiatal.
- Jól van haver, csak figyelj a hölgyre! - veregeti meg finoman a vállát mikor meghallja a szőkeség szavait. A telefont persze egy percre se teszi le, a fülénél van miközben az egyik vállával tartja, hogy informálhassa a mentősöket.
- Nem, fal fehér... remeg, mellkasa gyorsan süllyed és emelkedik. Mit kell magyarázni? Önök vitték be nem is egyszer, ott dolgozik! Igen, Winston! - idegességében megemeli a hangját a mentőssel szemben miközben kétségbeesett tekintettel bámul a szőkeségre.