Előre leszögezném, hogy sem a név, sem a pb nincs törvénybe iktatva, előbbit nyugodtan változtasd, és bár nagyon szeretném az urat, ha csak ennyi az akadály, akkor nem bánom, gyere, és választunk neked másik arcot.

Pár évvel ezelőtt a kórházban ismerkedtünk meg. Én csendes voltam, téged nem érdekeltelek. Azután egy közös ismerős által egy helyre kerültünk jó pár üveggel együtt, aminek a vége a másnapi reggeli felismerés volt, hogy bizony nem sakkozással töltöttük az éjszakát. Miközben engem vártak otthon. Ìgy eleinte inkább csak kerültük egymást, már amennyire ez lehetséges volt, tekintettel arra,  hogy milyen közel dolgoztunk akkoriban egymáshoz. Azután egy nap csak felpörgött minden, és mire feleszméltem, már fél éve szép csendben, a barátom, és az emberek háta mögött egy párt alkottunk. Egy év volt, csodás egy év. Sosem kértél meg rá, hogy szakítsak a párommal, pedig boldogan megtettem volna. Inkább csak szó nélkül leléptél, és jó másfél évig semmi nem lehetett hallani rólad. Azt hittem, sikerült elfelejtenelek. Erre most újra felbukkantál, ismét a kórházban dolgozol. S, hogy ezek után mi lesz? Az még a jövő zenéje.

Van szó róla az előtörténetemben is egy kicsi, de semmi fontosat nem említettem, szóval nem, még mindig nincs megkötve olyan sok minden. Van pár ötletem, csak gyere drága, mert minden olyan magányos itt nélküled. Valamint, PM-ben minden egyebet egyeztetünk, és tárt karokkal várom az ötleidet, csak érkezz meg.