Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Lara & Dorien - Is that you?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Kedd. Aug. 18, 2015 3:17 pm Keletkezett az írás



Lara & Dorien

You did not see that coming


- Gyere el kérlek! Szuperül fogod magad érezni! - Hallatszik a sipákolás a konyhámból, miközben szorgosan gyűjtöm a szennyest a földről. Nincs mit tenni, amint elszakadtam a gondos és takaros szülői háztól, végre önmagam lehettem. Hamar kiderült rólam, hogy férfiakat vagyok képes megszégyeníteni, ha rendetlenségről van szó. Egy egész kosárnyi ruhával trappolok vissza a konyhába. A barátnőm, Liz szinte megőrül.
- Figyeld meg, ott lesznek. - Folytatódik a sipákolás, az elmúlt fél órában szinte megállíthatatlan a csaj. Nem képes másról beszélni, csak egy táncos csoportról, meg valami agyatlan flashmobról, ami ma este lesz a Toxic nevezetű szórakozóhelyen. Nem túl frappáns név.
- Várj egy percet. - Állítom le a túlságosan és lelkes barátnőmet. - Ha ez akkora meglepetés lesz és annyira nagy titok, akkor te még is honnan tudsz a dologról? - Teszem szinte számon kérően csípőre szabad kezem. Másikkal a szennyes kosarat tolom hozzá, hogy meg tudjam tartani. Persze első reakciója egy tipikus Liz féle szemforgatás. Ha valakinek nagy arca van a baráti körömből, akkor az Liz. Talán csak tőle tudom a nagyfokú beképzeltséget elviselni. Alapjáraton kerülném is az olyan embereket, mint ő, viszont ő volt az első, akit az elköltözésem után megismertem az egyetemen. Egymás mellett ültünk és végig barátok maradtunk, legtöbbször egyszerre vizsgáztunk, stb... Egy elkényeztetett arisztokrata gyermeke, gazdag kis palánta, de helyén van a szíve. Hirtelen az asztalra csap, ez ráz fel mély elkalandozásomból.
- Én mindent tudok Lara. Ezt már igazán észre vehetted volna. - Magyarázza kissé nagyképűen, mire elmosolyodom. Még néhány szennyest összeszedek időközben a konyhából is, illetve annak környékéről.
- Szóval odavagy a fickóért. - Teszem még hozzá, amivel csak további ujjongást sikerül kiprovokálnom belőle, hogy azt meg is bánom azonnal. Néha gondolkozhatnék előre, még mielőtt megszólalok.
- Az nem kifejezés! A múltkor is abban a nagyon menő bárban....... - És napestig folytatta. Persze nem úsztam meg a dolgot. El kellett készülnöm és vele kellett mennem a Toxicba. Órákig készülődött. Én hamar megoldottam a dolgot, feltűztem félig a hajam és felvettem egy piros ruhát. Liz más volt. A társulat, vagy legyenek bármik is, népszerűek voltak, főleg azért, mert állítólag az egyik táncosuk rettenetesen dögös és jól néz ki. Ez engem nem igen szokott lázba hozni, legalábbis annyira nem, mint magát Lizt. Inkább a szórakozás, a kikapcsolódás miatt volt kedvem elmenni, mert hajtás van a kórházban, sokat be kell vállalni, három hete éjszakai ügyeletes is vagyok, ami kezdte cafatokra szedni az amúgy is sérülékeny idegrendszeremet. Ki kellett eresztenem a fáradt gőzt, a táncolás és a zene meg úgy is közel álltak hozzám, segítettek megnyugodni. Ha már van egy szabadnapom, ki kell használnom.
Ismerősök vittek a helyre kocsival és velük is kezdtük el élvezni az estét. Én nem gondoltam a tánccsoportra, csak akkor jutottak eszembe, mikor Liz visítozva izgult azon, mikor bojkottálják majd a bulit és kezdik el a menő kis előadást. Meg sem próbáltam felvenni Liz ritmusát az izgulásban, elég ha egyikünk szívinfarktust kap az este folyamán.


made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Aug. 21, 2015 8:47 pm Keletkezett az írás



Dance whit me!
tag: Zene notes:---
Fel voltam pörögve, hetek óta készültünk erre az eseményre, persze a közbenjárásom nélkül nem ment volna, ezt tudtuk mindannyian, de nem vertem nagy dobra, a nagy egóm mellé társul némi szerénység is, nem árt ha van. Amellett tudom, hogy mikor illenék hallgatni s ez sem utolsó szempont. A munkám egyébként is megkövetelt némi diszkréciót.
Nálam piperkőcebb fazont nem ismertem eddig pedig ez nagy szó. Nem hiszem, hogy ha szembetalálkoznánk az utcán egyből az jutna az eszedbe, hogy ez a fazon egy nőgyógyász, mindennek néztek eddig, modell, táncos, modell, gigolo, és mondtam már hogy táncos? Nem elégszer mi? Semmi gond, ha nem figyeltél, elmondom még egyszer… Jó vicc! Ennyi idő alatt csak megérthetted? Na azért! Ne keckedj velem! Mosolyogsz! Szuper! Azt szeretem.
Mivel elegáns hely a kiszemelt célpont, így öltöny, nyakkendő, bőrcipő a mai menü, nem! Nem fogom megenni, jesus! Ne gondolj semmi rosszra, egyszerűen csak… elegánsan fogok kinézni.
Élére vasalt nadrág, fényes bőr cipő, fehér ropogós ing, szürke mellény, minimális dezodor és némi kölni, nem szeretem ha megfulladok a saját illatomban, ezért mértékkel szoktam használni ezeket a kiegészítőket. Több embert vittem, így nem jöhettünk motorral, egyébként is, hogy nézne ki, hogy ha egy étterembe harley-val mennék? Vagányul, de most nem kell senkit sem levennem a lábáról, meg egyébként is adjuk meg a módját. Három lánnyal és egy sráccal utaztam rajtam kívül a nagy jeepben.
Izgatottak voltunk mindannyian. Két lány akkurátusan rágózott is. Amikor beszálltak megmondtam, hogy aki itt meri kiköpni, úgy elverem a seggét, hogy holnap is füstölni fog, és sóhajtozva fognak rám gondolni. Vagy épp szitkozódva, attól függ megmerik-e tenni, hogy itt a kocsimba szabadulnak meg a rágójuktól. Fülük mögé kispolcra, de semmiképp sem az ülés alá. Kiszálltunk az autóból, a lányokat kisegítettük, cuki koktél ruhát viseltek, mindannyian hasonló árnyalatban, én egyszerűen csak lilának gondolnám, ne magyarázzon senki nekem orchidea liláról, meg fuksziáról.  A ruháikon szatén zsinórok lógtak végig, tánc közben fog kijönni igazán a ruha funkciója, mintha minden porcikájuk külön mozgott volna, legalábbis ezt a hatást kelltették. Kénytelenek voltunk a tulajt beavatni és két asztalt lefoglalni, mert nem akartuk lerúgni a terítéket, sem pedig a csillárt a helyéről, ha épp a teríték repült volna ívesen valamerre. Érdekes hírverés lesz ez a klubunk számára, de a nagyanyám ötlete volt, pont az övé, volt pár táncosunk akik szatén szalvétákat hagynak el majd az étteremben, mi magunk is fogunk látványosan elfújni a zsebünkből néhányat. Vörös, fekete, szürke és fehér anyagból készült hirdető alkalmatosságok voltak, az akadémia logójával és nevével, valamint egy BB code, a mai világban mindenki mobilja tud gps- koordinátákat olvasni a kódleolvasójával, így majd az megmutatja az akadémia címét is. A mókában mindig benne voltam, nem volt ez most sem másként. Lassan sétáltunk be az étterembe, a kellemes jazz zene átváltott más stílusba, a fények sejtelmesebbek lettek. Épphogy leültünk, már a villákkal és az evőeszközökkel vertük az ütemet.  Felbolydult a helyiség, az én partnerem egy tüll szoknyás vörös koktélruhás, fekete hajú lány volt, gyönyörű szép magas sarkúban. Imádtam a járását, mi ketten tanult táncosok voltunk, ami azt jelentette, hogy már gyerek korunktól kezdve tanítottak minket, a többiek pár éve kezdték vagy nemrég s épp most debütálnak. A fekete bagázs összecsapott a szürkével, megszereztem a vörös táncpartneremet s feldobták a táncosaim az egyik márvány asztal tetejére, én kibújtam az öltönyömből, csak a mellényem maradt rajtam, felugrottam az asztalra, és kezdődött a tánc, könnyedén táncoltunk az asztal tetején, a fekete vezér többször megpróbálta elrabolni tőlem a partneremet, de nem jött össze nekik, hallottam, hogy körülöttünk a vendégek is élvezik a műsort. A fenti galérián folytattuk a táncot, miután elhullajtottuk a szatén  zsebkendőinket, és tovább haladtunk oda, elraboltam oda a tánc partneremet. Még futtában meghajoltunk és el is tűntünk a galéria ajtaja mögött. Bárki utánunk jöhetett. Odafent még hallatszott a nevetésünk, s az ,hogy még a nyitott ajtó mögül kiszűrődött a zene amit felrakattunk magunknak. Idefent frissítő, italok és üdítők fogadtak minket. Én visszafordultam, hogy visszaszerezzem az öltönyömet.
A lépcsőfordulóban láttam meg egy csinos lányt a barátnőjével, megtorpantam… mintha már láttam volna őt valahol… tovább mosolyogtam.
- Amint látom, megtaláltátok az öltönyömet!  - nyúltam felé , de az ismerős szőke barátnője feltartotta, a magasba, mit nekem ez a magasság, igazából könnyedén el tudtam volna venni tőle. - Dehogy nem! Mit kell tennem, hogy ide add? Táncoltassalak meg? Mindkettőtöket? - mosolyodtam el, s két kezemet nyújtottam először az egyik, lánynak, majd a másiknak, hogy felvezessem őket a lépcsőn. Nem fért a fejembe, hogy az egyiküket már láttam korábban valahol.
- Ne haragudj, de általában nem szoktam így indítani, de mintha már láttalak volna téged valahol...- nem feküdtünk le, mert akkor emlékeznék rá, hogy a felejthető, többször felhívható, vagy a jó numera tárgykörbe tartozott volna vagy sem.



Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Kedd. Aug. 25, 2015 3:29 pm Keletkezett az írás



Lara & Dorien

You did not see that coming


- Te képtelen vagy élvezni az estét, amíg azok a banditák meg nem érkeznek, nem igaz? - Mondtam Liznek. Fent a galérián épp a korlátnak támaszkodva fogtam a fejemet, tekintve, hogy egy órája voltunk a helyen, de a csaj nem fért a bőrébe. Ez persze belőlem rosszallást váltott ki, mert kikapcsolódni, nem pedig nyálat csorgatni jöttem ide. Egy helyes arc vagy egy szép férfi test tini koromban sem volt elég ahhoz, hogy ilyen módon lenyűgözzön, ahogy a barátnőmet ez a titokzatos táncos. Bár tény, hogy nem csekkoltam le őt, mielőtt idejöttünk volna.
- Te pedig képtelen vagy velem együtt örülni valaminek. - Mondta vigyorogva, egyáltalán nem neheztelt rám, amiért kevésbé lelkesedtem. - Úgy is eldobod az agyadat. A szkepticizmusod viszont azt kell mondjam, lenyűgöz. Hogy valaki ennyire ne tudjon lelkesedni, az már művészet Lara.
Elmosolyodom a szavakon, valóban ilyen voltam. Engem általában meg kellett győzni dolgokról, mielőtt ámulatba estem volna. Nem vagyok az a naiv típus, ezen felül pedig azért lenyűgözni sem egyszerű. Nem arról van szó, hogy elvárásaim lennének, inkább csak nem futok bele ostobaságokba egyszerűen.
Még egy öt percbe tellett, mire a várva várt show elkezdődött, mi pedig fentről, egészen közelről nézhettük a látványt. Egy ideig a tánc kötött le, élveztem az előadást, tetszetősen oldották meg a bizonyos dolgokat. Viszont hamar elterelte a figyelmemet valami.
- Ilyen nincs. - Mondom magamnak, Liz nem is figyel rám, mert visítozik, tapsol, őrjöng a látványtól és már az első pillanatban kiszemeli magának az egyik táncos mellényét, akit ismerik. Basszus ismerem azt a táncost! Ennyire kicsi nem lehet a világ.
A show lassan befejeződik, én pedig nem tudom eldönteni, hogy örülnöm kellene ennek, vagy mit is gondoljak pontosan, de a végén annyit veszek észre, hogy vigyorgok. Ki gondolta volna? Nappal szakorvos, este pedig női szíveket csábít el a testével, a mozgásával és a tekintetével. Dr. Steelman a kórházban is igen nagy népszerűségnek örvend, főleg a fiatalabb nővérek körében, akik folyton aktívak, sertepertélnek a jelenlétében és lesik minden kívánságát. Ekkora ereje van egy jóképű férfinek. A világra ez az erő gyakorolja a legnagyobb hatást.
- Gyere! - Sikítja Liz izgatottan, miután elvonultak a táncosok és ahogy a galériáról lerángat, én felfelé nézek, hátha összeakad a doktor úrral a tekintetem. Nem vagyok benne biztos, hogy felismerne ő is engem, hisz csak egy rezidens vagyok, de kíváncsi lennék az arcára mikor megtudja, hogy egy helyen dolgozunk. Bár ha jobban belegondolok nyilván nem titok a tánc iránti látszólag szenvedélye. Leérve a galériáról már be kell fognom a fülemet, úgy visítozik a csaj.
- Ez a szexisten mellénye. Te is láttad, mikor levette nem? És itt hagyta! - Hallom a teljes katarzist én pedig komolyan elgondolkodom rajta, hogy Liz talán szed valamit. Persze a mellény gazdája is hamar előkerül. Mosolyogva nézek rá és megforgatom a szemem, hogy Liz nem akar megválni a mellénytől. A férfi kérdése nem érint váratlanul. Sejtettem, hogy nem fog majd megismerni.
- Nos, Dr. Steelman, azt kell, hogy mondjam, elég rossz a memóriája. - Nyújtom felé a kezem és reménykedem benne, hogy kezet fog velem. - Dr. Collins, harmadéves rezidens.



made by torie ♥
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 4:54 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Lara & Dorien - Is that you?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: