»Vas. Szept. 13, 2015 2:08 pm Keletkezett az írás

*Jó ideje lebzsel már a kórházban, viszont lábainak az állapota az elmúlt hetek alatt semmit nem javult, bár az is igaz, hogy rosszabbodni sem rosszabbodott, még csak az hiányozna, hogy az egész teste lebénuljon, nemcsak deréktól lefelé. Más téren se történt változás, ugyanúgy folytatja egyesek szerint önpusztító életmódját, hiába is próbálták már többen meggyőzni, hogy ez így nem fog működni, nem túl együttműködő senkivel. Ha nem tűnne úgy, hogy önveszélyes (még jó, hogy csak az, és nem közveszélyes is), valószínűleg már rég elengedték volna, mint beteget. Jó ideje hangját csak akkor hallani, ha tőmondatokban odavet egy-két keresetlen szót, mikor már nagyon felidegesítik, vagy nem hagyják békén, de hosszabb beszélgetésekre nem nagyon hajlandó.
Most is, mint nagy részben általában, testvére szobájában lebzsel, maximum a vizitre és néhány kivételes esetben hajlandó őt egyedül hagyni. Bár kívülről nem hallani, de némán, magában beszél ő a férfihoz, nagy részben azért könyörög, hogy keljen fel, és ne hagyja őt itt egyedül. Ha bárki megemlíti a szüleit, azonnal még jobban távolságtartóvá válik, nem hajlandó beismerni és elfogadni a tényeket, csak és kizárólag tagad ilyen szempontból, hiába látta a holttestüket.
A mai nap is hasonlóan kezdődött, mint az eddigi többi. A nem túl nyugodt és mély alvásból való ébredés, utána az egyéb ügyes-bajos reggeli teendői elvégzése, amit mióta nem olyan gyenge, mint volt, egyedül végez, majd a vizit, ami újdonságot nem hoz, csak azt, amit eddig is tudott. A vizsgálatokat némán tűri, kivéve, mikor valamelyik idióta a számára nagynak tűnő sima injekciós tűkkel akarja megközelíteni, akkor viszont elkezdődik a már jól ismert hadakozás, aminek sokszor az a vége, hogy ha pár emberrel is, de sikerül megszúrniuk. Néha ez elkerülhetetlen, bár ha nem létfontosságúan szükséges az adott gyógyszer vagy akár vérvétel, akkor inkább békén hagyják. Következne általánosságban ezek után a reggeli, amit, mint a többit, sokszor kihagy, vagy csak a látszat miatt megturkálja. Azt a lehetőséget már régen eljátszotta, hogy eltüntesse nyomtalanul, mintha tényleg meg is ette volna. Ezek után pedig azonnal átköltözik testvére szobájába, ahonnan csak a mosdó vagy a napközbeni vizit idején távozik. Na igen, ez egy normálisnak napnak indult, de a délután valami sokkal rosszabbat hozott.
Egyszer csak azt hallja, hogy a gépek sípolni kezdenek, testvére szíve leáll. Ijedten csenget a nővéreknek, miközben nem mozdul el mellőle. Ahogy megérkeznek az orvosok és a nővérek, próbálják őt eltávolítani a szobából, de csak annyit érnek el, hogy hátrébb húzzák, nem hajlandó elmenni sehová.*