Maya & Eli

A szellő lágyan fújdogál, szinte az arcomat simogatja. Nem akarok felébredni, mert túl jó így lenni, ahogyan most vagyok. Az agyamat az alkohol mámorító köde lengi körbe még. A reggel, vagy ki tudja már milyen napszak köszönt ránk finoman adja tudtomra, hogy ideje lenne felkelni, de még túl lusta vagyok hozzá. Oldalra teszem a kezem, és egy érdes, nedves felület suhan végig rajta hirtelen. A közelemben van valaki, igen határozottan. Hümmögök egyet még félálomban, és várom a folytatást, de egy ideig nem történik semmi. Azután alig pár centiméterre tőlem lihegés üti meg a fülemet, és egy hatalmas nyálas puszit kapok az orromra, meg a számra is. A szemhéjaim azonnal felpattannak, és sikítani támadna kedvem, de csak egy vékonyka hang távozik a torkomból, és az is inkább a nyögésre emlékeztet.
- A fenébe… - tolom le magamról Batmant, hogy ne csorgassa továbbra is fölém a nyálát, de egy adagot már így is szembe kaptam. Fintorogva törlöm le az arcomról, és felkönyökölök, hogy körülnézzek. A pusztítás ama formájával találkozom, amit igen ritkán érek el jó magam, de az este, és az azt megelőző emlékképek feledésbe merülnek. A fák lombkoronája takar el minket a napsütés elől, hogy ne égjünk le. Egy kicsit távolabb a medence vízén megtörik a fényjáték, és olyan csendesnek tűnik a kert. Fenébe ez hogyan történhetett meg? A kinti ágyon hárman fekszünk. Középen, az oldalamat simogatva egy idegen férfi szuszog egyenletesen álmában, és mellette ott van a bátyám egyik legjobb barátja, Maya Cairns. Ketten indultunk el tegnap este kirúgni a hámból, és egy kicsit felönteni a garatra, de túlontúl jól sikerült a „kiruccanásunk”, és nem várt következményekkel tértünk haza. Végigfuttatom a tekintetemet az idegenen, és megállapítom, hogy nem egy utolsó példánya a férfinemnek, de ha arra kellene emlékeznem, hogy mi is a neve, vagy, hogy miképpen kerültünk ide, akkor sajnos egy sötét falba ütköznék. A lüktető homlokomhoz érintem az ujjbegyeimet és óvatosan megnyomkodom. Szerencsére Shane nincs itthon, hogy lássa ezt a szemétdombot, és talán nem is kellene tudnia erről. Batman vakkantva csaholja a farkát, és szalad el a ház felé, amit szerintem most jobban is tesz, mert nincs elég erőm, még rá is figyelni. Felülök, és eltulajdonítok egy kis részt a takaróból, nos..amin hárman osztozkodunk. A medence környékén több üres üveg terül el szerteszét, nem beszélve a szétdobált ruhadarabokról, és egyéb csecsebecsékről. A kedvenc fekete blúzom széle a vízben úszkál, és a nadrágom…keresem a nadrágom, de sehol sem látom. Nem merek belegondolni, ha a medence környéke így néz ki, akkor odabent mit csinálhattunk. Képtelen vagyok még józanul gondolkodni, és cselekedni is.
Már nemcsak én kezdek el ébredezni, hanem az ágy másik szélén fekvő Maya is. A srác valahogyan otthon érezheti magát, mert se a kutya ugatására, sem pedig a mocorgásomra nem ébredt fel, vagy annyira be van nyomva, hogy azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány. Megvárom, hogy magához térjen ő is, és csak utána nyúlok át a férfi felett, és érintem meg a vállát. A tekintetünk összetalálkozik, és kellő mennyiségű kérdés merül fel, de a legégetőbb a közöttünk lévő probléma.
- Ez ki? – biccentek a fejemmel a Don Juan-ra, aki édesdeden szunyókál, és fogalma sincs arról, hogy hol van, és mibe keveredett bele. Halkan formálom a kérdést az ajkaimmal, de rohadtul tisztában szeretnék lenni azzal, hogy ez az édeshármas miképpen jött össze, mert amikor indultunk még ketten voltunk.

A részeges tegnapból más sem maradt hátra, mint a józan öntudatot gyötrő felelősség. A felelősség azonban olyan erőteljes jellemmel bírt, hogy nem volt kedvem ráébredni a hűs reggellel érkező hányingerre, fejfájásra, kettős látásra, erőtlenségre, kedvtelenségre és egy idegen férfi bűzös leheletére.
Tetteim következménye még váratott magára.
Tenyerem alatt meztelen férfitest szuszogott. Vagy talán nem is élt, ugyanis a párnának kinevezett, szerelemszőnyeg huzatú felsőtest olyan lágyan emelkedett és süllyedt, hogy abban sem voltam biztos, hogy elszívja-e előlem a hálószobám levegőjét, vagy már tegnap este belehalt a gyönyörbe. Tényleg, volt egyáltalán orgazmusom, vagy a három napos virrasztás elnyerte méltó jutalmát és már a behatolásnál elaludtam?
Emlékeznem kellett volna.
De a pillanatba ölt kétes érzéseknél és mohó ingereknél nem jutottam tovább. Szemhéjaim elnehezült redője kisimulva vonta ki a forrócsokoládé íriszeket a reggel nehézkes ébredéséből. A nyitva felejtett ablak és a le nem engedett redőnyön keresztül beilletlenkedő, tömbházak között incselkedő gyér napfény, túlságosan bántó lett volna elnyűtt idegeimnek, na meg a lemeztelenített gerincívemnek, amiről éppen most húzta le valaki a takarót.
A valaki titulus megillette az idegent, aki ott garázdálkodott tompa érzékelésemben, ugyanis ez a férfi egy senki volt, egy nagypárna, ami csak meleg volt, tejszínhab illatú, de nem elég kényelmes, s ráadásul az a keze, ami nem zsibbadt el fejem alatt átívelőn, idegek rángó munkájával beérő puhánya, az az ágyékán pihent.
Dehogy nyitottam ki szemeimet. Nem voltam felkészülve a látványra. Egyszerűen megkerestem másik felső végtagját, hogy tudatosítsam magamban, valamit módfelett elbasztam az este folyamán.
Még egy férfi? Még egy nő? Áh, kizárt. Domináns természetem nem tűrne gyűrött lepedői között még egy ösztrogénban túltengő egyedet.
Álmodok. Rémeset álmodok.
Mondd, hogy neked ott a túloldalon, ugyancsak tesztoszteron szagod van.

Óvatosan küzdöttem meg a reggel első, balsejtelmes fényeivel.
A mélységes homály tisztulni látszott, s többszöri pislogás után feltűnt a túloldal dús tejeskávészín hajkoronája, kirajzolódott a hullámos hajzuhatag keretén belül a törékeny arcvonások tulajdonosának vékony ajka, elegáns komiszsággal ívelő orra, s mindig vehemens élettel telt szivárványhártyája.
Ms. Női nemi hormon.
Nem vártam, hogy Elisa Morgannel ébredjek egy ágyban. Nem, hogy a mai reggelt nem szántam egyetlen nagyméretű takaró alatt megbúvó közös meztelenségünknek, de soha nem gondoltam volna, hogy a patológiai fémasztalokon kívül, ennyire pőre kiszolgáltatottsággal viseltetünk majd barátságunk iránt.
Először magamat vettem szemügyre a takaró alatt. Az élő-halott férfiú felett átnyúlva fölötte is megemeltem a takarót, s mintha annak rendje és módja lenne, őt is megtaláltam megfosztva a hálóingétől. Ó, igen. Elisának csodálatos hálóing gyűjteménye van, amiből csak a kecses járású, vádlijának feszes izmainak táncot járó valója látszik ki, sejtetve az anyag alatt megbúvó, férfi kívánalmak mennyországát megtestesítő további porcikákat.
A férfiálom, most alig fél méterre feküdt tőlem, s pont annyira érezhette pórosaiból tengerként áradni a tegnap estét, mint én.
– Hogy ez ki? Meg kellett volna billogozni, és a dús mellkas szőrzetébe égetni a nevét. Mert van neki rendesen. És én ezen aludtam – tudván, hogy a férfi akkor sem ébredne fel, ha lábai között bombát robbantanánk, élveteg vigyor váltotta eddig álomtól blazírttá feszült arcvonásaimat, amint ujjaimmal végigkígyóztam a sötét pödör szőrök között. A takaró pereme alatt átbújva, már csak lépkedtem ujjaimmal. – A legjobb egészben, hogy nem a bátyád. Valami hiúság-hajhász farok. Tudod, hol van a keze? A péniszét védi… tök komolyan. S a hasfala olyan, mint az iskolai négyzetrácsos füzetek.
Kuncogva húztam elő kezeimet, s a még mindig csalókás görbetükrével kényeztető világ fantomjait kitöröltem a szemágyakból.
– Azt hittem, otthon fogok ébredni. És azt is hittem, hogy egyedül. Ha elindulnék a templomba, hogy beüljek az első sorba, ott legálisan hitegethetném magam Isten kegyében, de itt.
Halkan elnevettem magam, miközben az arcomba lógó kósza tincset visszafésültem vékonyszálú sorstársai közé fejem tetejére, abba a bizonyos kócba. Nem tudtam túljutni a tényen, hogy hárman feküdtünk ebben az ágyban.

Egy pillanat erejéig beszívtam alsó ajkam, s jól leplezett zavaromat sietséggel kívántam elodázni. Az eddig kényelmes fekvő pozíciómtól megválva, felnyomtam magam az ágyon, s mellkasom elé húzott térdekkel figyeltem a párosítást.
Az idegen, Elisa és Én.
Én szamár utoljára. Mit műveltem a legjobb barátom testvérével egy ágyban?
– Oké. Mivel Csipkerózsika itt nem maradhat, rövidtávon megválunk tőle. Az én ötletem, hogy megfogjuk a kétmacsós karját, s beledobjuk a medencébe, ébresztő gyanánt. Mint jó gardedámok, elmondjuk, hogy száz méterrel fentebb kapni az egyik legjobb kávét, s ha most elindul, akkor eléri a városba közlekedő távolsági buszt. De lehet, hogy ezelőtt eszközölnünk kellene egy kávét és egy cigarettát. Ugye te is így látod? Ahhoz pedig, hogy megvitassuk, hogy miért hárman fekszünk egy általánosságában kettős elfoglaltság káoszának közepében, ahhoz pedig piára van szükségem és időre, hogy felidézzem, mikor lettünk mi mocskos szeretői a múlt éjszakának.
A kávéval kellett kezdeni. Ez nem volt kérdés.
A földön heverő férfiing bírta a legtovább, az nem maradt a medencénél, itt hevert oldalamon az ágynak kinevezett fekvőhely lábánál. Hátat fordítva Elisának, magányomban felöltöttem a hajszálvékony csíkokkal befuttatott anyagot, s ha szorosan begomboltam, csak akkor emeltem rá ismét tekintetemet.
– Ugye az én nyakam nincs kiszívva, mint a tiéd?
Kétkedőn kaptam a kulcscsontom feletti részhez, s pont azon a négyzetcentiméteren kerestem a múlt éjszaka bélyegét, hová a nő is kapta.

Maya & Eli

Kérdésem előtt ugyanolyan tanácstalanul állt Maya is, mint én. A meztelen férfi társasága egy újabb kirakós része volt a tegnap esti játékunknak, és ha még az elvesztett emlékeket is visszakapom, akkor lesz ám teljes a történet!
- Azon aludtál, igen. Engem meg az oldalamon értek kecses ujjai. Szerencsére nem ő keltett fel édes csókjával, hogy aztán örökké éljünk, amíg meg nem halunk. – a nevetőgödröcskéim elmélyültek az arcom sima felületén, és nem bírtam ki, hogy ne ejtsek meg egy aprócska mosolyt a velem szemben fekvő szavai hallatán. Tekintetem odasiklott, ahol ujjai lassú táncoló léptekkel haladtak lefelé a takaró alá, de aztán egy idő után megálltak.
- Még szerencse, hogy nem Shane az. Így is elég kacifántos a tegnap este, még az hiányozna, hogy pszichiáterhez járjak, mert lefeküdtem a testvéremmel, és a legjobb barátjával. – sóhajtottam egyet, és a homlokomból eligazítva a kóca hajtincseket fúrtam bele tejeskávészínű hajamba.
- Na, hol? – kíváncsian vontam fel az egyik szemöldökömet, de a válasza éppúgy megnevettetett, mint előző tettei.
- A golyóit védi, igazi harcos, mint a mai átlag. – haraptam bele alsó ajkamba, és feléledt érdeklődésemet csak azzal tudtam tompítani, hogy fellibbentettem a takaró szélét, és szemügyre vettem a méretes példányt.
- Átlagos, de még álmában is a szexen járhat az esze, vagy hamarosan felébred, és nem bírja palástolni a reggel okozta örömöket. – biccentettem oldalra a fejemet, és a lepel alatt elterülő férfi testet tanulmányoztam, de nem láttam semmi figyelemreméltót rajta.
- Én is azt hittem, hogy a saját ágyamban fogok felébredni, és legrosszabb esetben is csak egy idegen pasival..de ez minden álmomat felülmúlta. – mosolyra húzódtak ajkaim, és hagytam, hogy visszahulljon rá a takaró. A „potyautasunknak” nem voltak gondjai az alvással, mert nem zavartatta magát egy vadidegen helyen sem.
- Jó ötlet, de már el is kényeztetted az ötletadással. A medence lehet egy jó kiindulópont, és aztán eleresszük isten hírével, mert nekem nincs türelmem babusgatni egy férfit egyetlen éjszaka után úgy, hogy még a nevére sem emlékszem, sőt többek között arra sem, hogy mit csinált velem, vagy velünk. – felültem, és önző módon a takaró kétharmad részét ki is sajátítottam magamnak. Egy senkinek nem járnak luxusajándékok, és ha rajtam múlna, akkor talán már ki is penderítettem volna innen, de Mayának igaza volt. A cigi és a kávé előrébb való. Más egyéb ruhát nem találtam a közelben, mint a kedves hármasunk másik női tagja, aki szimplán eltulajdonította a férfi ingét, és abba burkolta be tökéletes testét. Óvatosan tapogatóztam a lepedő környékén, de egy erőteljesebb rántással húztam ki alóla, hogy végre én is takarásban legyek, de Maya kijelentése megdöbbentett.
- Micsoda, ez a fasz kiszívta a nyakamat?! – felmérgesedve kerestem a kulcscsontomon és a nyakam peremén az árulkodó nyomokat, és amikor ráakadtam, menten azt hittem megáll a szívem.
- Ezért még kapni fog. – a hajamat hátradobtam, és alapos szemmel vételezésnek vettettem alá magamat. Mire vetemedett még ez a kis pöcs?
- Nem, te nem vagy olyan. – nyugtáztam, hogy neki nem kell ilyenfajta "károktól" tartania.
- Borzalmas pusztítást végeztünk. Shane meg fog ölni érte. – elkeseredetten tekintettem körbe a szemétdombon, melyet a múlt éjszaka hagytunk itt, és felálltam az ágyról. A lepel hangtalanul hullott le a földre, így a hónom alatt megigazítottam, és elindultam a hátsó ajtó felé.
- Batman… - füttyentettem a kutyának, mert az üvegablak előtt ugrált, és már nem bírt a vérével. Átlépkedve a szétcincált ruhadarabokon értem el a mindent megváltó ajtóig, de amikor lenyomtam a kilincset, és beléptem a nappaliba a rosszullét kerülgetett.
- Jézusom. – torpantam meg a küszöbön, és egy használt óvszer felett siklottam át. A kanapé mellett még több üveg hevert szanaszét, mi több a tv még mindig ment.
- Önként aláírt halálos ítélet. – jegyeztem meg a hátam mögött haladó nőnek, és a konyha felé vettem az irányt. A hűtő előtt fékeztem le, de majdnem elbotlottam a takaróban.
- Mindjárt jövök. – emeltem meg az alját, és kecsesen lépkedve osontam a szobámba, hogy egy tisztességes öltözéket szerezzek. Meglepetésemre ott semmilyen rendbontás nem várt rám, és még az ágyam is úgy állt, ahogyan tegnap reggel hagytam. Csodás, legalább egy helyiséggel kevesebb lesz a takarítási listámon. Egy könnyed orgonaszínű selyemhálóinget választottam ki, és bújtam bele. A tükörre még egy pillanatot se szántam, hiszen féltem a szembesüléssel. A kiszívott nyak, és a hármas ébredés felért egy sokkhatással ma reggel már, és nem akartam még megtoldani ezt a listát a tükörképemmel is.
Visszasiettem Mayához a konyhába, de már innen hallottam, hogy feltalálta magát, és a kávéfőzőben rotyog a víz. Édes ébresztés, és a bláz együtt…talán sikerül kihevernem a tegnap estét, de abban igaza volt, hogy ehhez inni kell. A pult felé tartottam, de megakadt a tekintetem a fenekén éktelenkedő piros folton.
- Khm… - fontam össze a melleim előtt a kezeimet, és megálltam a pultnak dőlve.
- Nekem a nyakamat szívták ki, de neked egészen máshol sikerült bélyeget szerezned a tegnap estéről. Igen, formás…bár ez egy darabig nem fog eltűnni. – vigyorogva mutattam neki a hátsója felé, hogy szidhassa a kint alvó férfit, akit mindkettőnknek örök emléket szerzett ezáltal.

Az őrült orgiák kora elmúlt. A hajthatatlan fiatalságunk halhatatlanságára már rá kellett volna csuknunk tinédzserkorunk hálószobáját, nem engedni, hogy még harminc évesen is arra kelljünk, hogy saját gyomortartalmában fetreng a küszöbön.
Szégyenfoltokkal tarkított múltam figyelmet követelt magának a jelen elfoglalt pillanataiból. Az egyetemi években elejtett éjszaka, hol oldalamon nem egy, hanem rögtön két személy fekszik, nem állt távol tőlem. Noha ez egészen banális eseményekkor is megesett, például a túlzsúfolt házibulikban, hol a fürdőkád is kitűnő zugnak bizonyult a nem éppen pihentető alváshoz, hogy mellettem, alattam, fölöttem, számba lógatott lábakkal feküdtek férfiak. A közös az volt bennük, hogy mind részegek voltak. S hiába álltak számfölényben, reggel én ébredtem elsőként, engem ért a megtiszteltetés, hogy a megnyitott zuhanyrózsával ébresztőt csókoljak nyúzott arcukra és elgémberedett testükre. Vagy egyszerűen tovaállhattam, hogy ébredéskor eszükbe se jusson felkeresni, s nosztalgiával ölni idegeit a nőnek, akinek édeskés parfümét beitta ingjük anyaga, akinek rúzsa elkenődött nyomot hagyott az inggallérokon.
Az ágy másik felére halmozott takaró alól azonban egy még nálam is éberebb nő emelkedett ki. A lehetőséget, hogy szó nélkül eltűnjek, agyoncsapta az első mosoly, mellyel kölcsönös köszöntésbe fogtuk a másikat. Így a félig megemelt anyagot, melybe beleitta magát a rövid éjszakának kikiáltott hajnal alatt testem melege, visszahántoltam magamra. Már nem menekülhettem. Mi egykor megoldással szolgált, nem volt járható út. Kétségeinket együtt kellett megdöntenünk, a kérdésekre csitító válasszal szolgálni, a történtek rabigáját vállunkról lerázni.
Vele nem tehettem meg.
– Lehet, tényleg nem érdemli meg. Ha túl jó lett volna, Mr. Hogyan-védhetném-még-inkább-a-farkamat úrral, akkor emlékeznénk valamire…
Arcomba hulló hajtincseimre neheztelve, kapkodón utasítottam fülem tövébe őket. Eligazítva magamon a férfi ingét, már nem volt maradásom az ágyban. A történtek feldolgozása vártak.
Tervemnek Elisa fürkésző tekintete azonban gátat szabott. Valójában én magam szívesen keresztül estem volna bármilyen kelléken a tegnap estéből, csak ne kelljen tudomásul vennem a fájó külvilágot és hajmeresztő ötleteit. Szinte csukva volt a szemem, míg keresztüljutottunk a harmatcseppes füvön. Szorosan Elisa nyomában igyekeztem haladni, tartva a nő tempóját, akit egyelőre nem akartam úgy feljegyezni gondolataimban, mint a múlt esti affér. Nem akartam tudatosítani magamban meztelenségét, vagy kecses testét, mely talán megbabonázta illuminált fantázia világomat, s vágyat ébresztett bennem. Kizárt, hogy én legyek Sydney legnagyobb ribanca, akinek már a legjobb barátjának húga sem akadály. Nem, nem. Nagyon részeg voltam, semmire nem emlékszem, így felesleges lenne vádolni magam a meg sem történtekkel. Tiszta vagyok, s az egyetlen, mit érintettem rajta, az ajkának pecsétje lehetett egy másik test felületén. Tehát közvetve megcsókoltam. Anyucikám! Dehogy csókoltam meg. Se közvetve, se közvetetten, se megkötözve, se akaratomból kifolyólag.
Míg én elvesztem bűneim között, lassan átértünk a hideg fapadlón. A zaklató hideg elöl a leheletnyi vékony ing alá menekült testem minden reszketeg porcikája. Másnapos tempót tartva vonaglottam át a szomszédos konyhába. Az már egészen más kérdéskört ölelt fel, hogy eközben, nehéz pilláim alól kiszűrődő vizuális észlelésem hányszor mondott csődöt, s miatta sikeresen belerúgtam egy polc lábába, megbotlottam a szőnyeg visszakunkorodó peremében, s biztonsági korlátként magam elé tartott tenyereim védőburka is telibe kapta az ajtófélfát.
Csak lassan konstatáltam, hogy Elisa magamra hagyott.
Szerencsésnek éreztem önön személyemet, amiért még egyben volt, s vegetatív funkciói mellé olyan képességeket bizonyított, mint a kávéfőzés tudománya, vagy az ásítás doktorátusa.
Tényleg. Még éltem. S köszönet illette a szervezetemen áthaladó tömény ital mennyiséget, ami nem ölt meg, de erősebbé tett. Erősebbé, okosabbá és tapasztaltabbá. Mert ismét elkönyvelhettem először saját magam megnyugtatására, hogy lebegjen fölöttem Damoklész-kardja, melynek pengéjén kristályos üvegpohárba kitöltve egyensúlyozik az aranyló whisky, elmaradhatatlan románcot folytató két jégkockájával, én soha többé nem igyekszem majd szánt szándékkal tovább roncsolni májamat és veséimet.
– Elisa, ugye mi már soha többé nem iszunk? – álmatag hangon kiabáltam át a ház hatalmas terét, s csak reméltem, hogy helyeslő válasz érkezik majd valahonnan, néhány helyiséggel távolabbról.
A rakoncátlan barna tincsek önkéntelenül hanyatlottak vissza arcomba. Nem tűrhettem engedetlenségüket. Felmérve a katasztrófa szélére sodródott kettősünk helyzetét, az étkezőasztal peremébe kívántam kapaszkodni. Csupán néhány négyzet centiméterét kíméltük. Dupla kártyapaklit hevert széthányva, tetejébe pókerhez használt zsetonok hevertek. S ha ez még nem lett volna elég, a csipkés alsóneműm is megkerült. Az egyik szék hátára akasztott halcsont szín férfiöltöny zsebéből kandikált ki.
Ennyi elég is volt a ma reggelből. A visszaszerzett darabot akár rendeltetésszerűen magamra igazíthattam volna, de sokkal jobbnak láttam hajgumivá avanzsálni, s fejem tetejére gubacsba gyűrni a sötét tincseket. Egy fokkal józanabbnak és rendezettebbnek tűnt körülöttem a világ.
– Te mit akarsz itt?
Sóhajtottam rá Batmanre, a ház egyetlen tudatánál lévő urára. Nem fordítottam hátat neki, míg nyüszítve gazdája hiányától a padlóra nem kucorodott. Ez a kutya maga volt az ördög. S ha Shane nem is vallotta be, de elkélt volna neki egy szexuálpszichológus. És nem, nem a szakállas Morgannek, hanem az ebnek.
– Kivételesen nem értek veled egyet, Batmen… nekem most marhára nem hiányzik a gazdád. Megölne. A húgával kezdené, majd velem folytatná és te… te még jó, hogy nem tudsz beszélni. Meggyötörted már azt a hasára fordított tollast a nappaliban? Hm? Ne nézz így rám. Fogalmam nincs, hogy mit eszel. Eszel-e egyáltalán… tőlem maximum kávét kapsz, öregem.
Sokkal jobban esett úgy tovább rontani helyzetemen, hogy közben beszéltem valakihez. Fele annyira nem éreztem szerencsétlennek magam, miközben gyerekkoromból visszamaradt tehetségemmel térdeltem fel a pult lapjára, hogy kinyomva magam, elérjem a szekrény legtetejére helyezett kávécsészéket.
– A gazdád bejárónője huszonöt centis, plusz platformos sarokkal rendelkező szandálban takarít, vagy egyszerűen csak orosz, és ha nem hajol le, akkor lyukat váj a plafonba? Áh, beteg ízlése van Morgannek így is, úgyis.
Mire megszereztem a csészéket, s a megfelelő mennyiségben tejet és cukrot halmoztam beléjük, megérkezett a másnapos társam. Vagy talán már régebb óta állt ott, mert a felcsúszott ing alól kilátszódott fenekemen „fogást” talált.
– Áh, Isteni. Mr. Farok egy szadista ezek szerint. De már mióta is vonzom az ilyen pasikat? Harmadik óta? Ez legalább könnyedén véka alá rejthető, de a tiéd… a tiédet lehet, hogy nem is ő csinálta.
Hiszen ahogy tovább néztem a nyakán éktelenkedő helyét a véraláfutásoknak, rúzs nyomot fedeztem fel bőrére száradva. Talán nem érdemeltem meg, hogy ezért gyűlöljön, de el sem hallgathattam előle. Noha a seggfej pasink nyugodtan elvihette volna helyettem a balhét.
– Én szívtam ki a nyakad, édesem. Nem akarom, hogy megutálj, de a rúzsom sok mindent elárul. Mr. Farok nem volt transzvesztita, így kizárólag én tehettem. Sajnálom, hogy megbélyegeztelek… – tettetett szemérmességgel vigyorogtam fel rá a lesütött pillák alól, majd a lábamnál terpeszkedő négylábú felé böktem. – Remélem, Batman nem fog árulkodni, mert akkor kikapunk.
A dobermann erre kényelmesebb pozíciót keresett elnyújtott lábain állának, s úgy hallgatta tovább elkövetkező szóváltásunkat.
– És a kávé, ahogy szereted. Forrón, két cukorral és kevés tejjel.
Az enyém pedig dupla adagban tej és cukor nélkül.
A pultra helyeztem a két csészét az ebben az állapotban tőlem telhető leggyorsabb időn belül, a legkisebb sérüléseket hagyva az aránylag tiszta kövezeten.
– Ennek így pocsék íze van. Most még a kávé sem élvezetes… – s szavaimnak hitelt adott az arcvonásaimat összerántó fanyalgó grimasz. Nem a cukor hiányzott, kinőttem a kávét íze miatt kortyolók csoportjából, sokkal inkább az a bódulat, amit hagyni tudott maga után az első néhány centi elfogyasztását követően.
A pult szélén álló, csupán háromujjnyi aranyló whisky maradék hozta vissza a gőzölgő italhoz a kedvemet.
– Ezt a napot józanul úgysem bírjuk.
Addig szenvedtem, míg ujjaim rá nem kulcsolódtak az üveg elhűlt nyakára. A birtokomban álló italnak nem volt maradása otthonában. Míg a felét a poharamba csorgattam, másik részét Elisának kínáltam fel.
– Az ír kávéban van whisky. Elvileg. Akkor nem lehet olyan pocsék együtt ez a két íz. Amúgyis… ez után az egyetemi év idézés után szerintem az ízlelőbimbóim nyugdíjba vonulnak. Már azt sem tudom, hogy milyen íze van egy tisztességes whiskynek. Ez is valami olcsóbb fajta, úgy látom. De a kávéba megteszi. Aztán majd az üveget Mr. Farok után hajítjuk, nehogy valaki rátaláljon a silány minőségű üvegre. Mit mondanánk? Részegek voltunk, és a két piában úszó szemünkért csak ezt vágták hozzánk a boltban?
Nemlegesen csóváltam fejem, amiért idáig süllyedtünk. A felkavart fekete és whisky elegyét ajkaimhoz emeltem. De még nem kortyoltam belőle.
– Találtál valahol hullát? Vagy levágott végtagokat? Használt kotont? Ameddig én elláttam, azt is mondhatnánk, hogy visszafogottak voltunk, mert csak néhány ruhanemű és üres pohár árválkodik az étkező asztalon, ahol vetkőzős pókerrel mulattuk az időnket.
Nehéz mozgású kezemmel átmutattam a szomszédos helyiségbe.
– Te emlékszel bármire a tegnapból? Én már ott elakadtam, hogy beállítottam hozzátok. Minden teljes homály. Az ebédemről sem tudnék nyilatkozni… a reggeliről főleg nem, mert arra időm sem volt…
Már nem érdekelt a kimért kávé íze. Csak a hatása számított. Gondolkodás nélkül kortyoltam belőle.

Maya & Eli

Halkan felnevettem a Mr. Farok elnevezésén, de aztán minden abbamaradt, amikor az én megbélyegzésem került terítékre az esetleges elkövetőt figyelembe véve.
- Te..de észre se vettem a rúzsfoltot. – ezután már kénytelen voltam tüzetesebben átvizsgálni a bőrömet, de hiába nézegettem, a nyaki izmaim megfeszültek, és csak a kék aláfutások maradtak, meg egy kis vörös lenyomat.
- Á, igazad van. Ezt bizony nem a kinti szépség okozta, hanem te. – többször átdörzsöltem és még a mutatóujjamat is benyálaztam, hogy könnyebben lejöjjön a rúzs, de a helye még attól ott éktelenkedett, és nem múlt el a szép színátmenet sem.
- Nem gond, majd felveszek egy sálat. Nyár van, talán nem fognak olyan hülyének nézni a munkahelyemen. – könnyedén megvontam a vállamat, mert Mayára nem tudtam volna annyira haragudni, mint mondjuk egy idegen pasira, akinek még a nevére sem emlékszem. Jobban aggasztott viszont a tény, hogy több közünk volt egymáshoz, mint egy ártatlan „kis csók”. Az udvaron heverő használt óvszer is azt bizonyítja, hogy sokkal rosszabb dolgok történtek, mint az alkohol tudatmódosító hatása, és egy kis vetkőzés az éjszakában.  
- Batman, nem fog. Szerencsére nem tud beszélni, így ki sem kapunk Shane-től. – vigyorodtam el, és a pulton gőzölgő két bögrére tévedt a tekintetem. Az egyiket már felém is kínálta, én pedig előszeretettel kaptam fel a pultról, de túl forrónak bizonyult, így megégettem a kezemet, és gyorsan visszahelyeztem, mielőtt még kiöntöttem volna, és a bögre is ezer darabra tört volna szét.
- Pont úgy készítetted, ahogyan szeretem, csak éppen forró. – kaptam el a kezemet onnan, és meleg által okozott pillanatnyi fájdalmat próbáltam enyhíteni az ujjbegyeim masszírozásával.
- Pocsék? Nem is csodálkozom. Nem ismered a cukor, és a tejszín fogalmát, melyek egy kis édes ízt csempésznek a keserű feketébe. Te puritán módon vágysz a koffeinre, de én meg úgy nem bírnám meginni. – fintorodtam el, és én is észrevettem, hogy a whiskeys üveg alján ott díszelgett még egy kevés alkohol. A nyál is összefutott a számban, ami nem egy normális reakció, ha az ember másnapos. Az én gyomrom azonban nem volt válogatós, és az egyetemi évek alatt már sokkal rosszabbakat is túlélt. Ha csak abba gondolok bele, hogy a fűből ettem a két napos szendvicset, vagy a bokorban leltem rá a legyektől hemzsegő sütire, akkor ez nem jelenthetett gondot. A fiatalság szertelenséggel járt, és nem vetettem meg semmit, amit a másnapos szervezetem megkívánt.
- Nem akarok józan lenni. Akkor azt jelentené, hogy szembe kell néznem a tegnap este következményeivel, és arra még nem állok készen. – ráztam meg a fejemet, és a lassú mozdulatot figyeltem, ahogyan Maya próbálta kinyitni az üveget, de az nem ment olyan könnyen. A kupakot letekerte, és meg is döntötte kicsit az üveg oldalát, aztán odatoltam elé a bögrémet, hogy töltsön bele egy keveset nekem is.
- Imádom az ír kávét, csak sajnos még nem jártam Írországban. Ott aztán biztosan jó minőségűt ihatnánk. – álmodoztam egy kicsit, és megtámaszkodtam az egyik kezemmel a pulton is.
- Szégyen és gyalázat, hogy csak ez jutott nekünk. Nem merném bevallani, hogy már az olcsó pia is jó. Shane-nek van egy üveggel a szobájában, de hét lakat alatt őrzi, és soha nem fogja odaadni senkinek. Még az egyetemen nyerte el egy fogadás alkalmával. Már akkor is nagy játékos volt a bátyám. – mosolyodtam el, és most már én is ráhangolódtam a kávéra, és nem értem be simán az illatával. Óvatosan emeltem meg a bögrét, és a tenyeremet is alá tartottam, hogy ne löttyentsem ki a metlakira. Az első korty után először csak sóhajtottam egyet, mert a whiskey és a kávé remek párost alkottak, majd elégedett vigyorral pillantottam Mayára.
- Isteni. – még ittam belőle egy keveset, és utána a feltett kérdésére koncentráltam.
- Hullát azt nem találtam, már csak az hiányzott volna. A koton, nos… - az ajkamba haraptam, és kénytelen voltam felhívni a figyelmét az udvar és a nappali között heverő használt óvszerre.
- Az igazság az, hogy befelé jövet sajnos láttam egyet. Batman szerencsére nem játszott el vele, de az este folyamán egyikünk, vagy másikunk lefeküdt Mr. Farokkal. – fancsalodott képpel néztem át a másik helyiség felé, ahova a kezével mutatott a mellettem álló nő.
- Vetkőzős póker, ójaj nekem az soha nem jelent jót. A ruhák, és a sok üveg. Nem emlékszem semmire. – ráztam meg a fejemet, de ekkor vettem észre Maya új hajgumiját.
- Az a bugyid?! – hajoltam oda hozzá, és szemügyre vettem a csipkés kollekciójának az egyik kiemelkedő darabját.
- Én még azt se tudom, hogy az enyém hol van. – dörzsöltem meg a homlokomat, mert a fejfájásról nem feledkezhettem meg. A homloklebenyem elülső felében tininindzsák vívtak harcot kardokkal, és buzogányokkal. Batman időközben valamire hegyezte a fülét is, mert felült, és hangosan vakkantott egyet. Hirtelen kaptam a fejemet a hátsó bejárat felé, és aztán megláttam személyesen Mr. Farkat.
- Jó reggelt cicavirágaim. Már fent is vagytok ezután az eszméletlen éjszaka után? – ásított egyet az álló szerszámmal rendelkező férfiegyed. A méretétől nem dobtam hátast, sőt kezdtem szégyenkezni, ha tényleg történt közöttünk valami, de ő nagyon úgy festett, hogy nem ismeri a szemérmesség semmilyen formáját sem. Kielégült fejjel, és önelégült vigyorral az arcán méregetett mindkettőnket csípőre tett kézzel, és előre döfködött a levegőben, mintha ő lenne Han Solo a kezében tartott fénykarddal.
- Te, baromarcú. Ha még egyszer így nézel rám, keresztben lenyeletem veled a farkadat, világos? – szúrós tekintettel jeleztem felé, hogy nem éppen két olyan nővel kezdett ki, akik másnap tárt karokkal, és szerelmesen várják, hogy felébredjen, sőt azt szerettük volna, ha minél előbb eltűnik innen.
- De baby, az este nem volt ekkora a szád. Jól betömtem. – kacsintott rám, amitől nekem csak még jobban felfordult a gyomrom. Nem tudom mit ettem tegnap este, de az határozottan kikívánkozott.
- Igazság szerint mindkettőtöknek. A bárban ti voltatok az ászok. Még nem láttam két csajt így smárolni. – szinte rajongással tekintett ránk. A bárgyú mosolyát legszívesebben eltüntettem volna az arcáról. Most még kétségbeejtőbbnek tűnt minden, hogy nem emlékeztem semmire, és másnak kellett emlékeztetnie az elvesztett, és homályos részletekre. Csókolóztam Mayával, egy bárban is jártunk? Mi minden történt még tegnap este, amiről fogalmunk sincsen?!

– Szóval megérdemlem, amit kapok? Ezt akarta mondani, Ms. Morgan? – vigyorgok rá a gőzölgő kávé fölött másnapos bájammal. Az illatfelhőbe a whisky jellegzetes, szúrós illata eszi bele magát, s én egyre mohóbban követelem ízlelni az italt. Valójában sosem vonzott a kávé íze. Sem cukrosan, sem tejjel könnyítve, finomítva állagán, sem tejszínhabbal a tetején. Már fiatalkoromban is azt kérdeztem magamtól, hogy miért isszák ezt az emberek kedvtelve, ha még az orvos sem írta fel recepten. Keserű volt, bárhonnan néztük. Tejjel, cukorral, tejszínhabbal, a kávé mindig megőrizte aromáját. Aztán egyszerűen rákényszerültem, s még arra sem pocsékoltam a hozzávalókat, hogy ízesítsem. Kemény volt, kíméletlenül fanyar. S talán az ízesítetlen fekete volt az egyetlen, aki következmények nélkül nyers önmagában meghasonulhatott hozzám.
– Ki kellene próbálnod így, puritán módon. Meg az igazi ír kávét is, aztán pedig egy igazi helyi, ír barbárt, aki olyan részeg, hogy elfelejt bocsánatot kérni, ha beleharap az alsó ajkadba, vagy rámarkol a fenekedre… igazi, mélyről feltörő és mélyre ható ősi erő.
Jókedvemnek semmi nem állhatta útját. S ugyan meztelenségem, s az udvari függőágyban alvó férfi Ádám-kosztümje éppen elég bizonyíték volt rá, hogy a múlt éjszakám mocskos órákkal tett pontot a züllésnek végére, de úgy látszott, éhező libidómat semmi nem tudta hatástalanítani. Fáradhatatlanul vágytam egy férfire. S nagyon reméltem, hogy nem éppen most akar bejönni, Mr. Faszkalap, mert egész biztosan nem álltam volna útját, ha kedve támadt volna megcsókolni. Még az én életemben is voltak azok a másnapos, nyűg-reggelek, mikor jól esett volna fejet hajtani egy férfi akarata előtt, s elterülni vágytól pulzáló teste és a meleg takaró alatt.
– Tudod, mi az egyetlen kifogás, amiért érdemes megélni a másnapos reggeleket? – néhány perces válaszadási időt adtam a velem szemközt ülő nőnek, s még mielőtt folytattam volna a téma boncolgatását, szemérmetlen jókedvvel konstatáltam észrevételét. – Egy tanga, igen. Ez a reggel kreatívvá tett… és még milyen kreatív tudnék lenni, ha… de térjünk is vissza a lényeghez ezen a vonalon. Tehát, a reggelek, mikor fejfájással küzdesz, értékesebbek a részeg éjszakánál. Ilyenkor kell felidézni, feleleveníteni a történéseket, s eldönteni, hogy valóban olyan jó volt-e, ahogy azt a hazug idegen a füledbe súgja kábítás gyanánt. És áh, ne gondold, hogy ki vagyok éhezve! – a pohár mellől felemelt kanállal vádlón mutattam a korombeli nőre, s szórakozottan megrovó tekintettel kívántam belőle is cinkosságot kicsikarni. Egyáltalán nem gondoltam Elisáról, hogy kisebb a szexuális étvágya, mint az enyém. Vagy a bátyáé.
– Shane-nel is sokkal jobb volt reggel, mikor emlékeztem is, hogy mit művel velem. Ó, baszki…
Nem a kávé volt a forró, s még csak félre se nyeltem addig a pillanatig, míg rá nem ébredtem, hogy mekkora ostobaság volt a részemről azt feltételezni, hogy fiatalabb és nőiesebb Morgannel sincsenek titkaink egymás előtt. A korlátolt barátságunk azért volt felemelő, mert nem érintettük a bátyja szexuális kalandjait. Erre tessék, kicsúszott a számon.
Számra tapasztott ujjbegyeimmel igyekeztem a további meggondolatlanságok erős sodrású áradata előtt gátat verni. Nem volt pillantásomban megbánás, bűntudat, vagy bocsánatkérés. Egyszerű meglepettség volt, ahogy ráébredtem szavaim súlyára, s a visszafordíthatatlanul napirendi pontként élő beszélgetés téma elodázhatatlanságára. Ó, igen. Elisa Morgan szét fog szaggatni, és mindent kiszed belőlem az utolsó morzsaszemig, hogy meg tudja, hogyan történhetett meg, hogy ez egy hétvégére erejéig több is volt, mint nobilis barátság.
Nem kezdhettem azzal, hogy a legjobb testvérek között is megtörténik, hogy a nagy kísértésnek engedve ágyba bújnak egymással. Ez tükrözte volna a testvérekről a pszichiátriai gyakorlat alatt kialakuló nézeteimet, s éppen nem volt szükség még egy aberrált kijelentésre ma reggelt.
El akartam süllyedni szégyenemben, így konok hallgatásba kezdtem, fejemet lehajtottam, s mikor a bögrém alján járva a pohár fenekével találkoztam a koffein és alkohol elegyét követően, akkor sem adtam meg magamnak a kegyelemdöfést, hogy lássam egyetlen női nemű barátnőm arckifejezését. Meg akart ölni. Tudom, hogy meg akart ölni. Nem szabadott volna Shane-nel felelőtlennek lennünk, noha a kettőnk közti barátságot még véletlenül se gyengítette meg a hétvégi téves út a bozótosban. A maci meg a málnás csupán csak egy újabb színfoltot csempészett a testvéri szeretetből építkező kontaktusunkba.
Persze, ezt a beszélgetést nem kezdhettem ezzel. És még véletlenül sem kezdhettem meg most.
Hálával kellett adóznom a sors oltárán, amiért Mr. Farok beesett a konyhába, s Elisa gondolatait egy másik irányba fordította. Pillantásában még elcsíptem az ezt nem úszod meg ennyivel felhívást, de sokkal jobban esett belemerülni a tegnap estébe, a részleteibe, na meg ennek az idiótának a küllemébe. Férfi volt. Elisa nem látta, hogy férfi volt… vagy talán sokkal jobban feltűnt neki, s mivel éppen úsztunk a reggeli feminizmus kéjmámorában, megpróbálta kiutasítani a nem éppen szívünkhöz nőtt darabot.
– Várj, ne legyél ilyen elutasító… Mr. Farok tudhatja, hol a bugyid, szívem.
A mi pofátlan vendégünk, nem volt szívbajos. S talán hagyta, hogy álmában megmerevedett hímtagjával kedvünkre eljátszadozzunk, ugyanis egyáltalán nem tűnt fáradtnak. Vagy ennyire elszoktunk harmincéves korunkra Elisával az alkoholtól? Nem. Mi voltunk az ászok.
– Cicavirág, nem lehetett olyan nagyszerű, ha semmire nem emlékszünk. A kutya is jobban ott volt lelkiekben a szentségtörésen, mint mi – le kellett törni a szarvát. S nem hiába, de Elisa oldalára álltam. Bármiben, ha utána nem faggatott Shane-ről.
– Dehogy csókolóztunk. Teljesen heteroszexuálisak vagyunk. Elmagyarázom neked, hogy ez mit jelent, kedves metroszexuális, a fanszőrzetébe unikornist borotváltató barátom. Kizárólag férfiakhoz vonzódunk.
Bármennyire lekezelő kívántam lenni, ez a seggfej belém fojtotta a szavakat kijelentésével.
– Azok voltatok. Ahogy betettétek a lábatokat a szexshopba, hogy beszerezzetek két néger falloszra emlékeztető vibrátort, macskanő jelmezeket, bilincset és láncot… na, meg engem, átmentünk a szemközti bárba, és ti szinte minden csávó farkát felállítottátok. Nem kézzel. Asszem sikerült titeket megőriznem magamnak tegnap. De igazán csúcsul nyomtátok az asztal tetején… vetkőzés, meg minden. Pénz a bugyi pántjába. Biztos be fog ugrani. De ha nem is, majd felkerül a youtube-ra és a facebookra.
Ó, te jószagú szent úristen!
Ez egyet jelentett azzal, hogy elkereshetünk új munkahelyet keresni. Kurva jó.
– Egyébként van, amire már én sem emlékszek. De ha a kanos kutyátok nem zabálta fel a fényképezőgépet, akkor mindent megörökítettünk. Tényleg, mindent…
Torkát köszörülve először engem mért végig, majd Elisát. Ó, hát tényleg nem értett a fenyegetésből?
– A farka túl kicsi még keresztben is. Inkább a két orrlyukán keresztül nyomd az agyáig a vibrátorainkat. Vagy inkább nem hagylak titeket kettesben. Megkeresed a fényképezőgépet? Mr. Farokra már nincs szükségünk.
– Hé, de nem kapok kávét? Én akarok egy kávét.
Tényleg nem értette, hogy nem látjuk szívesen. Értetlenségében azonban engedte alsónadrágos valóját vonszolni, így könnyedén kilökhettem az utcára.
– A ruháim, ribanc!
– Legközelebb köszönj szebben, seggfej!
Arcába csapva az ajtót, a morgó kutyával sarkamban, de csak sikerült kiutasítani, ha nem is a fizikai erőfölényemnek volt köszönhető távozása. Batmant megtartjuk. Jó kutya. Nagyon jó kutya!
– Batman, falj fel légy szíves egészben, mielőtt megölne Elisa.
Kétségbeesetten suttogtam a kutyának, s miközben megsimogattam értelmes pofáját, erőt gyűjtöttem a nővel való találkozáshoz. Talán korai volt kettesben maradni?

Maya & Eli

A kellemes kávé illata, és a whiskey felhő bájos keveréke egy időre elvették a másnaposság bosszantó utóhatásait. A fejem még mindig lüktetett, de amennyi alkoholt felszívott a gyomrom ezen nem is csodálkoztam. Maya a nehézkes ébredés dacára jobb színben volt, mint én, és sokkal éberebb is lett, vagy csak a koffein varázsolt belőle egyszerre egy vidám, és huncut nőszemélyt?
- Nem az én asztalom ez a puritán dolog, de ezt te is tudod. Az ír fenekek… - elgondolkodtam, és csak megvonva a vállamat szürcsöltem bele a bögrébe. Batman a lába mellett keresett reggeli vigaszt, és kitartóan nyalt Mayának, amit nem is értettem.
- Lehetséges, hogy a kutyák vonzódnak hozzád? – kérdőn vontam fel a bal szemöldökömet, és a pultnak dőltem neki a hátammal.
- Na, mi az, amiért érdemes ma reggel itt állnom, és nekikezdenem a napnak? Mert biztosan nem a rám váró feladatok sokasága. – fintorodtam el, és a mellettem álló nő arcvonásait figyeltem. Kettő évvel később látta meg a napvilágot, mint én, de úgy éreztem, hogy ez a rövidke korkülönbség nincs hatással a mi kis barátságunkra. Sok mindenben úgy vélekedtem az életről, mint ő, és megtaláltam benne azt a barátnőt, akit egész fiatalkoromban hiányoltam. Anya mindig kiakadt, mert a fiúkkal töltöttem több időt, melynek aztán meg is lett a böjtje. Édes istenem, mint tehetnék, ha két bátyám van? Az lenne a természetellenes, ha műkörmökkel, és cicanadrágban tengenék Shane konyhájában, és a határidőnaplómra hivatkozva egyeztetném le a manikűrös, és fodrász bejelentkezéseimet.
- Ugyan, Maya. A reggeli fejfájások emlékeztetnek arra, hogy tegnap mekkora nagy sületlenségeket műveltem, de azokat már nem írhatom rá a fiatalkori marhaságok listájára. Igazad van, hogy most kell eldöntenem, hogy megérte-e a tegnap, és azt mondanám, hogy minden csepp alkohol veled megérte, de Mr. Farok..nem is tudom. – ráztam meg a fejemet, de a rám mutatott kéz, és a feltételezett szexuális étvágyam felhánytorgatása mosolygásra késztettek.
- Nincs kisebb étvágyam, mint neked, aljas barátnőm. – nevetve szorítottam két tenyerem közé a bögrét, és jóízűen ittam meg az alján lévő fekete koffeint, de az elhangzott mondat belém fojtotta az élvezet utolsó szikráját.
- Mit csináltál?! – prüszkölve töröltem le a kézfejemmel a számon, és az orromon távozni készülő kávét. Reménykedtem benne, hogy rosszul hallottam az előbb, de a hallásommal semmi gondom nem volt. Körülbelül olyan sokkhatás ért másodpercek leforgása alatt, mintha az anyám azt közölte volna velem, hogy kislányom holnap férjhez adlak Adam Montgomeryhez. Egy barátság, melyben még én is szentül hittem, most töredezni látszott. Jelen pillanatban még nem tudtam, hogy mit érzek a friss hírek hallatán.
Egy másik szerencsétlen, tökéletes időzítéssel vetette bele magát a reggeli életünkbe, és a legnagyobb arccal a világon osztotta meg velünk a tegnap este hiányzó kis darabkáit. Mayára pillantottam, hogy ennyivel még nem ússza meg az előbbit, de most sürgetőbb problémánk akadt. Elküldtem a halál faszára ezt a kis majmot, aki még vitte tovább a beszélgetés fonalát.
- Nem vagyok elutasító, csak vesznie kell a pöcsnek. – fontam keresztbe a karjaimat a melleim előtt, de a hálóing selymes anyaga most vette fel alakom formáját. Mérgelődve takartam el magam, és hallgattam tovább a Mr. Farok által előadott kis mesét. Csókolóztunk, de itt nem ért véget a történet. A szexshop, a macskanős jelmez, és a bárban táncolás pénzért. Fiatalon rosszabbat is el tudtam volna képzelni, de a harag mérhetetlen erővel kerített hatalmába a youtube-os kijelentés kapcsán.
- Mit gondolsz te magadról? Ellátunk szállással, meg minden jóval, és azzal fenyegetőzöl, hogy feltöltöd rólunk a kis videódat? – egy ideg rándult meg a homlokomon.
- Mogyorónyi agyú farokkirály. – forgattam meg a szemeimet, és egyetértettem Mayával abban, hogy távoznia kell.
- Megkeresem a fényképezőgépet. – a fiatal adoniszra tekintettem, és megsemmisítő pillantásommal még arra se méltattam, hogy elbúcsúzzam tőle. Kiszambáztam mellettük a nappaliba, és az orbitális rendetlenség közepére koncentráltam. Az étkezőasztalon egy bilincs, és a pókerszettből kint hagyott zsetonok hevertek, de a paklit nem láttam sehol.
- Merre lehetsz kicsikém? – félig hangosan keresgéltem tovább, és bekukkantottam az egyik szék alá, amikor megpillantottam a pókeres dobozt, és benne a fényképezőgépemet. Fél térdre ereszkedtem le, és az asztallapjába kapaszkodva húztam kifelé a fotómasinát. A látvány kicsit sem a volt a legjobb, és a nyáltól eltekintve egy furcsa, nyálkás trutymó is rászáradt a lencsére. Sóhajtva álltam fel, és indultam visszafele a konyhába, de összeakadt a tekintetem Mayáéval, és eszembe jutott Shane és az ő kis kalandja, amiről még csak most regélt. Dühös voltam mindkettőjükre, de most csak az egyikük volt kéznél, hogy levezessem a feszültséget rajta. Batman lihegve követte az árnyékát is a kis barátnőmnek. Szótlanul mértem végig, és mielőtt még eliszkolhatott volna előlem, halkan, és kimértem kezdtem el beszélni hozzá.
- Maya Absynthe Cairns hogy gondoltad te ezt? Téged dicsőítettelek hónapokon keresztül a bátyám előtt, és most kiderül, hogy hancúroztatok egyet, és erről mindkettőtök elfelejtett szólni?! – a kelleténél jobban szorítottam meg a fényképezőgép kötél végét, és összeszűkült pupillákkal figyeltem a reakcióját. A barátságunk azért működött olyan jól, mert nem voltak egymás előtt titkaink. Emlékszem, amikor Shane bemutatott minket egymásnak. Az elején nem szívleltem, sőt egy sznob, és arrogáns picsának tartottam. A gát akkor szakadt át kettőnk között, amikor véletlenül összefutottunk egy bárban, és a sárga földig ittuk le magunkat, de legalább megismertem egy másik oldalát is. Az őszinteséget nagyon komolyan vettem, talán már munkai ártalomnak is nevezhettük volna. Nem szerettem, ha elhallgatnak előlem dolgokat, és jaj volt annak, aki mégis megtette, és csak utólag derült ki az.
- Mégis mikor estetek egymásnak? Shane és te…még mindig nem tudom elhinni. – fordultam el tőle egy kicsit, és a homlokomhoz érintettem az egyik kezemet.
- Tudni akarom az első pillanattól fogva, hogy és mint történt. Leülni. – parancsoltam rá, és nem tűrtem ellenkezést most, főleg nem úgy, hogy mindkettőnk jövője az én kezemen lógott. A kanapé felé mutattam, mire Batman vakkantott egyet, és eliszkolt Shane szobájának az irányába.