Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Csüt. Dec. 31, 2015 6:58 pm Keletkezett az írás



Eleinte csak Skype...

Még mindig eléggé zavaros volt a fejem a paintball meccset követően, hogy most akkor mi is van. Nehezen tudtam elhinni, hogy oly hosszú idő után végre tényleg találok valakit. Hope az oka, hogy azt érzem, talán még én is megérdemlem azt, hogy boldog lehessek.
Azóta már eltelt néhány nap, és egyre inkább kezdtem elfogadni a tényt, hogy ő a párom. Bár azt már az elején elmondta, hogy egy ideig még ezt biztos ne mondjuk el az apjának. Pláne azért, mert az apja ex-katona, és szeret a múltban élni. Ja… Csak ekkor döbbentem rá, hogy mibe is kevertem bele magamat. De volt néhány dolog, amiben biztos voltam. Hogy ez nem fog meghátrálásra késztetni Hope-pal kapcsolatban, kicsit sem. A másik, amiben biztos vagyok, hogy ő is ki fog állni mellettem, ha ne adj Isten az apjával szembe kerülnék. Bár nem tudom, mi a jobb… Ha akkor tudja meg, hogy a lányával járok, mikor már eltelt x hét, vagy hónap, vagy pedig még a legelején. Akárhogy is legyen, én támogatni fogom Hope-ot a döntésében, akárhogy is legyen. Mindkét választásnak meg van az elöl, és hátulütője. Legalább a lány is nyugodtabban mondhatja azt, hogy megbízható vagyok, ellenben nem tudom, milyen temperamentumú az apja, és ezt hogy fogja lereagálni. Mindegy. Ez a jövő kérdése még csak.
Lábam az asztalomon pihen, háttérben dübörög a néhány hangfalból a 5 Minutes Alone, én pedig mindeközben valami játékkal játszogatok. Nem igazán emlékszem a nevére, tetszett a borítója, hát megvettem, a többi jött magától. Aztán annyit látok csak, és hallok, hogy a Skype bejelez. Lejjebb is tekerem a hangerőt, aztán az ágyra dobom a kontrollert és odacsúszok a géphez. Hope az. Vissza is írok neki egyből egy nemesen egyszerű „Sziát.”
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Csüt. Dec. 31, 2015 8:18 pm Keletkezett az írás



Ma apa munkatársa jelentkezett az óráim után a suli Főbejáratánál. Loptam azt a szart és apa egyszerűen több mindent adott büntetésnek. Egyedül sose szoktam suliba menni, apa szokott bevinni, ez eddig oké. Délután fél 4 és vége az óráknak, de ahelyett, hogy hazabuszoznék, vagy csak sétálnék, amit szeretek, az egyik Rezidens vár. Oké. Tehát nem elég hogy a zsebpénzem megvonta, de ezt is el kell viselnem. Oké. Én jó leánya leszek apunak ezúttal...zokszó nélkül a kocsiba ültem és haza vitt. Megvártra míg belépek a bejárati ajtón és elment...
Tiszta lovagias komolyan.
Anya az előszobában nézett valami filmet, nem tudom, nem köszöntöttem, csak felmentem az emeletre a szobámba. Levettem a kabátom és felakasztottam az ajtón heverő fogasra, a táskámat pedig az ágyra helyeztem.
Joey a kaméleonom figyelt a helyéről, a terrárium elé guggoltam és egy szia jeleléssel köszöntöttem a drágát. Tegnap hoztunk apával neki élő legyeket, szóval a kis üvegből teszek is be neki párat, meg lepkét és egyéb ilyen undormányokat.
Előveszem a mobilom és apának írok egy megnyugtató jellegű SMS-t, bár az aki haza hozott, már tuti leadta a drótot.
De fő az óvatosság ugye.
"Szia. Haza hozott a testőrség épségben. Puszi!"
Végül a laptopot üzemelem be és amíg betölti a ketyeréit, addig leszaladok a konyhába kávét főzni.
Pár perc múlva pedig leülök a gőzölgő csodaszerrel a gép elé, Facebook, Emailek....mindent átnyálaztam, végül feldobtam magam a Skypra.
A szívem dobbant megy egy hatalmasat, amikor megláttam a nevet a bejelentkezettek listáján.
Ráirtam.
"Szia"
Talán 35 másodperc telt el és válaszom is érkezett. Elvörösödtem, pedig semmi olyasmit nem irt. Szerelmes lennék? Igen ez lehet a magyarázat erre. Amit nem is bánok, csak apu és Derek meg ne tudják még.
"Mi jót csinálsz? Esetleg egy kávét küldjek át? Tedd a monitorra a kezed"
Mosolygok a saját üzenetemen, majd egy szívecskét küldök át.
"Nemrégen hoztak haza a suliból. Apám testőrséget rendelt mellém. Olyan izé..."
Na ezzel sok mindent megmagyaráztam, nem igaz?
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Dec. 31, 2015 9:12 pm Keletkezett az írás



A napom teljes nyugalomban telt el, és olyannyira nagy semmittevésben, hogy az már fáj. Felkeltem tíz körül, főztem egy adag kaját magamnak, ami néhány napig bőven kitart. Megkajáltam, aztán pedig olvastam valami könyvet, végül beültem a PS-sel játszani. Nem tudok mihez kezdeni magammal, míg Hope haza nem ér. Utána általában úgy is beszélgetünk, esetenként találkozunk. Attól függően, mennyire tud ellógni. Nem igazán szeretnék az apjával kekeckedni, nem kívánom a halálomat még.
Végül csak eltelnek az órák, és látom, ahogy rám ír. Ki is nyomom a PS-t, és átülök a géphez.
Elolvasom az üzenetét, és egyben mosolyodom el, és fogom a fejemet a képzeletemben is. Csak nehogy megsértődjön a végén, hogy nem teszem rá a kezem a képernyőre. De azért visszaírok rá.
„Nem igazán vagyok kávézós, de édes vagy.”
Ha olyan lennék, még valami szmájlit is küldenék neki, de hát az nem az én stílusom. Meg hát így legalább tudja, hogy mit gondolok komolyan, és mit nem. Beszédben is az állandó vigyorgásommal tudom jelezni, ha olyat is mondok, hogy nem gondoltam komolyan.
A következő üzenetét viszont kénytelen vagyok tényleg kínomban vigyorogni. Annyira lerí, hogy még tini. Én meg biztos pokolra fogok jutni, hogy pont egy tinédzserrel randizgatok. Bár az eddigi életmódom mellett ez csak kisebb kihágás lenne. De ahogy már az elején leszögeztem magamban: Nem fogom elsietni.
„Néha elfelejtkezem arról, hogy te csak tizenhét vagy.”
Az üzenet elküldése után egyből ki is másoltam az üzenete végét, hogy „olyan izé…” Csak hogy értse, mire utalok. De aztán rájöttem, lehet túl nyersen hangzott az előbbi üzenetem, így írok is rá egyből.
„Nem sértésből mondom.”
Na azért még csak bevágtam egy vigyorgó fejet, és aztán újra körmölni kezdtem.
„Ha szeretnéd, majd beérkezem fehér paripán és elrabollak. Annyi különbséggel, hogy a fehér paripa egy fekete Chevy Impala, és szőke herceg haja is lebarnult.”
Rákönyökölök az asztalra, és fejemet a kezemre támasztom, úgy várom a válaszát, miközben még mindig mosolygok. Ilyen ez, ha az ember szerelmes, mi?
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Csüt. Dec. 31, 2015 10:40 pm Keletkezett az írás



Nem kávézós... akkor nem kapsz kávét. Vele együtt engem is kaptál volna....mindegy, ez van. Édes vagy, mantrázom fejben...egyre jobban bevörösödve.

"Kilőve! Akkor magamat küldöm!"
Semmi giccs, semmi smile, csak így tisztán érthetően. A kávémba kortyolok, közben a híreket olvasom, de semmi újdonság nincsen ami felkeltené érdeklődésem.
...Hogy csak 17 vagy. Egy ideig még újra és újra elolvasom a dolgot és csak egy mosolygós smilet küldök, de visszajön a következő üzenet is: Nem sértésből...
"Nem sértődtem be, maradj már. 17 vagyok és emberből."
Elküldöm és folytatom.
"Mint te"
A következő szavakat olvasva felpattanok a székről és az ágyamba dőlök hatalmas mosollyal az arcomon. Két percig elidőzök mozdulatlanul rajta, elemzem a szavait, de tudom a lényegét. Látni akar.
"Rendben. Várlak 22:00 környékén. és majd írj egy SMS-t hogy itt vagy. Amúgy hova szeretnél elrabolni barna hercegem?"
Hátra dőlök és csak várok az üzenetére, közben bejelentkezik a barátnőm is, neki is irok egy sort, de nem ejtek Dexterről egy szót se. Majd idővel.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Dec. 31, 2015 11:08 pm Keletkezett az írás



Nem bírom levakarni azt a mosolyt a képemről. Egyszerűen már csak a tudat is, hogy vele beszélek, az is boldoggá tesz. Bár mit ne mondjak, ha kicsit gyakrabban is láthatnám, az talán jobbat tenne piciny szívecskémnek… De türelmes vagyok, minden értelemben.
„Azt azért szívesebben elfogadnám.”
Na, még erre is kap egy vigyorgós fejet. Viszont nem kell egyből rosszra gondolni ebből. Már csak az is elég lenne, ha láthatnám. Hm… nem is rossz ötlet. Majd besompolygok a suliba valamelyik szünetben. Bár, ha konkrét testőrsége van a lánynak. Á, aki nem mer, az nem nyer.
Este tízkor? Még mindig a fejemet támasztva dobolgatok az asztalon, gondolkozva. Csak viccesen értettem az egészet, de most komolyan elgondolkoztam rajta. Viszont ha meg is csináljuk, akkor az a 22 óra nem kicsit… korai? Kétlem, hogy az apja akkor már aludna, és ha így csípne fülön… nos, azt egyikünk sem kívánja szerintem. 11 óra? Az se sokkal jobb… Végül csak elkezdek írni neki.
„Na és mit szólsz az éjfélhez? A 10 óra túl korainak tűnik nekem.”
Aztán újra elolvasva az üzenetet realizálom, hogy a másik kérdésére nem válaszoltam. És nem is nagyon gondolkoztam rajta. Újra dobolok egy sort az ujjaimmal a billentyűzeten, aztán válaszolok erre is.
„Nem tudom… Elhozhatlak hozzám is, megmutatom a házam. De ha van jobb ötleted, nyugodtan mondjad.”
Na jó, azért vannak helyek, ahová nem vinném el, de ha van más ajánlata, én meghallgatom, és meg is fontolom. Akárhogy is, ha ide akar jönni, akkor ki kell takarítsak.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Csüt. Dec. 31, 2015 11:39 pm Keletkezett az írás



Sejtettem azért, hogy én szebb és ezerszer jobb ajándék lennék, mint bármi más. És ő is. Most körülötte forog a világom.
Na meg apa körül, őt sose szabad elhanyagolnom. Őt mindennél jobban!!!
"Tudom."
Hiányzik. De tényleg. Át akarom ölelni és csak úgy lenni. Vele lenni. Együtt nézni valami filmet... vagy csak nézni egymást szavak nélkül.
Eljöhetne értem, de az túl korai, számomra az meg túl késő, amit ő ad meg.
"Fél 12?"
Küldöm is és egy másik üzenet is érkezik. Felszalad a szemöldököm, fülig elvörösödök és hátra dőlök, figyelem a monitort és végül válaszolok.
" Jó lesz nálad is. Más felé ilyenkor nem szívesen mennék."
Küldés, majd mereven figyelni a monitort. Felpattanok és szinte lelkesen megpördülök. Táncra is perdülhetnék, de aztán visszapattanok a székre és várom a folytatást. Látni akarlak Dexter, még ha ilyen is ez a titkos randevúk.
" Felpörgethetnéd az időt, mert borzasztóan hiányzol. De most megyek, eszek valamit és várlak. Pötyögj SMS-t ha megjöttél és sietek le. Vagy bármi hasonló! Pussziii...."
Megvárva a választ ki is nyomom, majd elrakom a lapost a helyére, kinyújtóztatom a végtagjaimat, majd a fürdőbe indulok és a tükörben meglesem magam. Kéne egy kis turbó magamra....meg valami szexi ruha. Nem! Dehogy. Nem akarok még lefeküdni vele. Kicsit még korainak érzem azt a részét... látni akarom és megcsókolni. Egyelőre....
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Jan. 01, 2016 9:25 pm Keletkezett az írás



„Akkor fél 12...”
Küldöm el az üzenetet. Nekem aztán mindegy, ő tudja, hogy akarja csinálni. Félreértés ne essék, örülnék, ha láthatnám őt, nagyon is, de… nem tudom, azért nem áll szándékomban lebukni, így inkább maradok annál, hogy később megyek érte. Biztos, ami biztos. Majd egyszer meg eljön az az idő, mikor oda kell állnom az apja elé is. Bár tiszteletben tartom azt is, hogy Hope egyelőre nem akarja még elmondani senkinek sem ezt az egészet. Én sem teszem szóvá sok embernél, csak akik tudom, nem adják tovább. De egyébként lakat van a számon.
„Rendben, akkor a lakásom lesz a cél.”
Talán jobb is így, hogy ennél maradunk. Nem mintha bármi hátsó szándékom lenne, csak ott azért sokkal nyugodtabb vagyok én is. Nem tudom, mi lenne, ha az én társaságom alatt esne bármi baja, vagy kerülne nagyon kellemetlen szituációkba. A házam pedig akármennyire is rumlis jelen helyzetben, biztonságot tud nyújtani.
„Okés, szia.”
Lényegre törő válasz, tudom, de hát mit kell ezt túlragozni?
A napom hátralevő része, fél 12-ig legalábbis, azzal telik, hogy a házamat kicsit rendbe vágjam. Nem fogok kitakarítani csili-vilire, csak mégse legyen már ekkora rumli, mikor megjön. A ruháimat elpakolom, elmosogatok, estébé, estébé.
Végül olyan tizenegy körül készülök el én is, felkapom azt az inget, amiben először találkoztunk, valami fekete nadrágot, egy bakancsot, és még azért valami kabátot is felkaptam. Fél 12 előtt 5 perccel indultam el, aztán egy-két perccel később értem csak oda a ház elé. Főként azért, mert a kocsival messzebb álltam meg. Küldök is egy SMS-t a lánynak, hogy megérkeztem, és lent várom.
Vissza az elejére Go down

▪▪ Hozzászólások száma :
77
▪▪ Hírnév :
0
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 23.
▪▪ Korom :
18
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Jan. 01, 2016 11:41 pm Keletkezett az írás



Fél 12.. rendben, akkor a terv a következő. Megfürdök é a maradék órában valami értelmes ruhát előkeverek magamnak....mert egy randira nyúzottan és samposan nem lehet elmenni. Mert ez egy randi lesz, ugye? A lakására megyünk....nekem megfelel. Nem mennék éjjel messzebb, főleg ha apa rájön hogy nem vagyok otthon....akkor hamarabb haza szeretnék érni...Apa azt szokta mondani, ha küld egy SMS-t,  pl hol a picsába vagy szöveggel, akkor utána 5 perccel már legyek otthon, különben balhét csap!
A lapost eltéve 20 percen keresztül csak ülök az ágyon és nézek ki a fejemből, majd végre mozgósítom magam és elmegyek zuhanyozni. Bár a gondolataim csak Dexter körül forognak, szóval ennek köszönhetően fél órás zuhanyom lett. Ebbe pedig még nem vettem bele a szárítkozást... csinosítást....
Egy törölköző kerül körém, majd áttrappolok a szobámba a szekrény elé és kipakolom a ruháimat.  10 perces kutatás után meg is találtam a megfelelőt, amelyet fel is vettem. Már csak a megfelelő cipő, vagy lábbeli kell. 10 perces válogatás után rátaláltam az igazira, már csak várnom kellett. Kidőltem az ágyon és néztem a plafont.
Mély, áthatolhatatlan csend telepedik a házra. Csak a saját lélegzetvételemet "hallom", hevesen dobbanó szívemet.
Lehet valami ennyire jó, miközben olyan elképesztően ijesztő, és elkerülhetetlenül a végzetemet hozza talán majd magával?
Lelkiismeret-furdalás gyötör, hiszen tudom, hogy nem szabadna ennyire élveznem ezt a helyzetet.
A telefonom rezegni kezd és fényárban úsztatja meg a szobám falait. Hamar felkapom, SMS-t olvasok. Itt van. A szívem még vadabb dobogásba kezd és ár most elpirulok. Mivel nála leszek, nem veszek fel kabátot, a kocsiig nem szükséges. Óvatosan lemegyek a lépcsőn, anya sehol, még apa sem, szóval ki a bejárati ajtón és megyek. Megyek.
A szívem vad táncba kezd, ahogy a kedvenc szempár kereszttüzébe kerülök, szinte éget, ahogy rám néz.  
Szia. Jelelek. Majd abban a pillanatban ölelem át a nyakát, majd a szájához hajolok,hogy hosszasan megcsókoljam, de még az ölelésébe ragadok.
Mondanom kéne valamit. De nem tudok. Nem tudom megfogalmazni. Kicsit belepirulok. Ellépek az ölelésből, újabb csókot ejtek ajkaira.
A tekintetem fogva tartja az övét. Láthatatlanul érintem meg, bizonyosodok meg arról, hogy él, jól van, hogy nem káprázat, nem képzelgés a léte.
Megint feltűnik, milyen magas, és milyen helyes, és megint hatalmába kerít az a fajta izgatottság, ami minden alkalommal eláraszt, mikor a közelében vagyok, vagy csak rá gondolok. Lehajtom a fejem, hogy pár lehulló tincsem mögül pislantsak fel rá ismét.

Ruha
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Jan. 03, 2016 5:01 pm Keletkezett az írás



Nem sok fényt látok a házból, amit egész jó jelnek tudok csak be. Az SMS-t elküldtem, így már csak várnom kell. Nekidőlök az egyik fának, és úgy vizslatok magam elé. Ez a kis titkolózás igazából egész kellemes, nem tagadom, élvezem. Az meg, hogy ilyen ritkán érinthetem, láthatom őt, csak még inkább növeli a vágyamat, hogy újra láthassam őt. Nem érdekel, hogy ha egy hónapig nem látom, kibírnám, de azt lehet nem, hogyha egy szót sem váltanánk eközben. Ha tudnám, a szobája pontosan hol van, akkor simán megkockáztatnám, hogy beszökök hozzá. Csak az is eléggé problémás lenne, tekintve, hogy fogalmam sincs, mettől meddig szokott az apja dolgozni.
Csak mosollyal viszonzom a jelelését, és már el is lököm magam a fától, hogy magamhoz tudjam ölelni, és megcsókolhassam. Nem fogom megunni a puha ajkainak érintését egyhamar, az biztos. Újabb csókját is csak viszonzom, aztán pedig szorosan ölelem őt magamhoz. Úgy hiányzott már ez. Viszont ne tököljünk sokáig itt a nyílt utcán, és inkább induljunk meg. Mellé lépek, és átkarolom őt, aztán még nyomok egy puszit az arcára, mielőtt elindulnánk. A kocsihoz érve kinyitom neki az ajtót, hogy beülhessen, és utána követem én is őt a másiknál. A lábán állapodik meg a kezem, de csak míg odahajolok hozzá, hogy újabb csókot lopjak tőle. - Hiányoztál, ugye tudod? - Kérdezem tőle, most, hogy már több fény is van. Aztán, ha nincs más ellenvetése, el is indulunk.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 7:41 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Hope & Dexter
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: