Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

nincsen

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Pént. Jan. 01, 2016 8:40 pm Keletkezett az írás




Derek & Anne



©


Kész. Végem. Egyre sajgó fejemet a hideg kormánynak nyomtam, körülbelül harminc perce csak a fűtetlen kocsiban időztem. Úgy éreztem magam, mintha két oldalról húznának. Baloldalon a villogó neonlámpák hívogattak, kifogyhatatlan alkoholkészlettel, amit abban az állapotban akár egy óra alatt elpusztítottam volna. A másik oldalon, pedig a való világ, amely azt súgta folyton folyvást a fülembe, hogy vegyek magamon erőt, s ne csináljak semmi baromságot. Miért is vonzódunk mindig ahhoz jobban, amelyet legjobban tiltanának tőlünk? A következő pillanatban határozottan becsaptam az ajtót, majd valami bár elé csoszogtam és hezitáltam pár pillanatig. Nem, nem szabad... Ökölbe szorítottam a kezem, neki dőltem a jéghideg téglafalnak, ekkor azonban valaki -, aki valószínűleg összekevert egy ismerősével – megszorította a vállam és magával rángatott, én pedig szó nélkül követtem, sodródtam az árral.
Már fél órája a pultnál üldögéltem, unalmamban a fabútoron köröztem az ujjammal már alkoholtól mámorosan. Egy társaság tagjakén szórakoztam, míg nem ott hagytak egyedül, így csak a néha hozzám csapódó férfiakkal csevegtem néhány percet, de mindig kiderült, hogy foglaltak és természetesen mindnek ott volt a párja. Lehetetlennek tartom, hogy egy apró bárban, amely szerintem nem örvend nagy hírnévnek egyetlen férfi egyed ne igényeljen valakit. Az pedig, hogy valaki ennyire hűséges már-már felidegesít. Furcsa lennék? Nem így fogalmaznék, inkább csak összezavart és szomorú, azt hiszem.
Hosszú idő után azon morfondíroztam, hogy ott hagyom az egészet, akkor viszont megpillantottam egyedül ücsörögni egy igazán jóképű fiatalembert. Lassan mosolyra húztam ajkamat, mélyen belemerültem a szemébe, s elkezdett magával ragadni a játék, amelyet ha elkezdünk, nem tudunk abbahagyni.  Egy tincsemet a fülem mögé tűrtem, amolyan hívogató jelként, aztán a pultoshoz fordultam és kértem még egy pohárral abból a remek koktélból, amely a bár specialitása, miközben a szemem sarkából az ismeretlen férfit pásztáztam és vártam, hogy közelebb üljön, vagy valami olyat tegyen, ami után már meg van pecsételve az éjszakánk.


Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
▪▪ Hozzászólások száma :
79
▪▪ Hírnév :
6
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 20.
▪▪ Korom :
32
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Pént. Jan. 01, 2016 10:37 pm Keletkezett az írás



Egy újabb idegtépő napon voltam túl a megváltás reménye nélkül. Fáradtan és legfőképpen frusztráltam mentem a kocsimhoz, de mikor beültem, a karjaimat a kormányra fektettem, és arra döntöttem a homlokomat. Nem akartam hazamenni. Nem akartam egyedül lenni. És nem azért mert kommunikációs hiányom volt, hiszen bőven volt részem társalgásban a nap folyamán. Sokkal inkább azért, mert abban a pillanatban, ahogy elengedtem magam, kitört belőlem az egész nap folyamán elnyomott szexuális téboly.
Idegesen téptem a hajamba pár mély levegővétellel egyetemben, de éreztem, hogy kezdek megint a józan eszem és önkontrollom határaira érni. A szakmai véleményem: beteges és kényszeres szexuális vágy egy adott személy, jelen esetben Robin felé. De miért? Miért pont ő volt rám ilyen hatással? Csak egyetlen, véletlen szülte érintés volt, és egy általam kierőszakolt, lopott csók, mégis… ha csak rá gondoltam elködösült az agyam, az állati ösztönöm ordítva toporzékolt bennem, és minden idegszálam követelte a kielégülést, miközben az ágyékom majd felrobbant, úgy feszült a nadrágomhoz. Magam előtt láttam a szemét, az arcát, ingerlőn imbolygó fenekét, és ha nem kapaszkodtam volna szinte már az őrülettel határos módon az önuralmam romjaiba, akkor farokfelvágva rohantam volna vissza a másodikra, hogy kirángassam az ágyából, és addig csókoljam, amíg önként fel nem ajánlja magát nekem.
-A francba… - sziszegtem magam elé, miközben a kormányra csaptam. A fájdalom észhez térített, bár a kérdésemre megoldást sajnos nem adott. Fájt az ölem, az idegeim pattanásig feszültek. Muszáj volt enyhet találnom, ha csak időlegesen is, mert így lassan már dolgozni is képtelen voltam. De a kurvák már untattak. Szenvedélyt akartam.
Elindítottam a kocsit, és a belváros felé vettem az irányt. Általában elkerültem a szórakozóhelyeket és a bárokat, mert munka után jobb szerettem magamban lenni, és legfőképpen a csöndet igényeltem, de most szükségem volt egy italra, és legfőképpen egy NŐRE vagy FÉRFIRA. Bármelyik megtette volna, csak enyhítsen a nyomoromon.
Egy apró bár előtt fékeztem le, és parkoltam le a kocsival. Bármelyik megfelelt volna a célnak, de ez legalább méreteit tekintve lekorlátozta a betérők számát. Beriasztottam az autót, és beléptem. Célirányos léptekkel törtem át magam az embereken a pultig, és rogytam le az egyik székre. Valószínűleg sütött rólam a feszültség, mert a pultos másodperceken belül már előttem állt.
-Egy whiskyt. Duplán.
Nagyon ritkán ittam töményet, de most szükségem volt rá. Nagyot kortyoltam a poharamba, és az embereket kezdtem tanulmányozni magam körül. Nem sokáig kellett keresgélnem. Egy szőke hajú, igazán szemrevaló hölgyemény pillantása akadt össze az enyémmel, és a mimikája, a tincseivel játszó keze elég egyértelmű jelzés volt arra, hogy mit is szeretne. Alapvetően jobban szerettem én lenni a vadász, mint a vad, de most annyira felesleges körnek tűnt az egész, ahogy az is, hogy a nőkben alapvetően nem bíztam meg. Végül is nem a kezét akartam megkérni, csak bejutni az enyhet adó forróságba a lába között.
Összeszűkült szemekkel mértem végig, miközben ismét belekortyoltam az italomba. Éreztem, ahogy a vérem felpezsdül, ahogy az arcát, nyakát,majd dekoltázsát vettem szemügyre, mert sajnos innen több nem látszott belőle. A pillantásom felforrósodott, miközben köröztem egyet a nyakammal, és kéjes ragadozómosoly kúszott az ajkamra. Hát akkor játszunk. Semmi jónak nem voltam az elrontója.
Felkeltem a székből, és lassú, puha léptekkel indultam meg felé. Mikor a látóterembe ért, megálltam pár pillanatra, hogy az alsóbb részeit is felmérjem. Elégedetten nyaltam meg a számat. A szívem úgy dübörgött, hogy majd kiugrott a helyéből, a pulzusom az egekben dorombolt, és a tudatom egyetlen pontra szűkült. Rá. Vágytól izzó pillantással méregettem, mintha a legjobb minőségű húst tették volna elém a pultra, ami csak arra várt, hogy bele harapjak. Igen. Ezt akartam. Felfalni, egyben, és látni a mámortól elködösült pillantását, hallani a sikolyát, és űzni az élvezet felé, amíg mindketten ki nem fogyunk a szuszból.
Mellé léptem, és fél fenékkel felültem a mellette lévő bárszékre. Tisztán látszott, hogy nem áll szándékomban hosszú ideig húzni az ismerkedést, de azért az alapvető etikettel még ilyen állapotomban is tisztában voltam.
-Hello. Derek vagyok. Megtudhatnám hogy hívják, kisasszony?
Kérdőn vontam fel a szemöldököm, de a szemeim egészen mást kérdeztek, miközben égő pillantásokkal bombáztam az ajkát, a nyakát, és perszeltem szinte le róla a ruhát, hogy ott tegyem magamévá, a bárszéken, mindenki előtt.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Vas. Jan. 03, 2016 11:48 am Keletkezett az írás




Derek & Anne



 • ©



Mindketten tudtuk, mire van szüksége a másiknak. Ha így folytatjuk, nem is fosztjuk meg egymástól a nyereményt.
Bőröm és ajkam egyaránt felforrósodott,az  ujjaim között tartott üvegpohár jégcsapként simult kezemhez, miközben végigmértem őt.
Erős testalkatú, olyan aki után akkor is megfordulnék -, bár általában a nők után szoktak-, ha nem lenne bennem két pohárral. A számhoz emeltem az üveget, hozzáillesztettem és kortyoltam belőle. Végigkövettem útját, éreztem az alkohol tartalmának hatását, ő pedig mellettem helyezkedett el. Apró vigyor lapult arcomon, kissé felé fordultam, hogy ne a pult mögötti területet lássam,hanem az ő sok mindent eláruló tekintetét. Hangja egyre csak beindította fantáziám. Megnyerően mély tónusa volt.
- Helló. - Ugyanazt a köszönési formát alkalmaztam, tulajdonképpen nem törtem ezen túl sokat az agyam, de azért még látszódott rajtam az intelligencia, s egyáltalán nem voltam hasonlatos a sarkon álló nőszemélyekkel. - Anne. - Szavaim felismerhetetlenek voltak számomra, nem úgy hangoztak, mint általában. Volt benne valami csábos, valami olyan, amivel nem sokat találkozok. Néha elkaptam pillantását, vagy észrevettem, ha dekoltázsom vizslatta. Egy érzés fűtött mindkettőnket, ezt biztosra tudtam. Elfelejteni, belefeledkezni.
Lassan megsimítottam a kulcscsontomat, majd a ruházatom felsőrészének kivágását. Nem siettem el a dolgot,minél jobban húzzuk az időt,annál jobban élvezni fogjuk az egymásra találást.
A bemutatkozásunknál legszívesebben kezet fogtam volna vele, az érintését akartam, szomjaztam rá. Ha azonban kezet nyújtottam volna neki, a következő percekben, úgy hiszem, nem bírtuk volna türtőztetni magunkat, egymásnak estünk volna, arra sem méltatva a figyelmet,hogy éppenséggel egy bárban voltunk, ahol emberek tartózkodtak.
Az ajkamba mélyesztettem fogamat, mikor fantáziálni kezdtem, ösztönösen megtámaszkodtam két combom között a széken és mélyen a szemébe néztem.
Egyszer valami weblapon kitöltöttem egy kérdőívet, elhatalmasodó unalmam elűzése érdekében. Az eredmény az lett,hogy vezető egyéniség vagyok, ezek után nevetve zártam be az ablakot, hiszen tény,hogy szeretem rávezetni az embereket a jóra (ebben a helyzetben ez ironikus), de nem nevezném magam "irányítónak". Ezt akkor is bebizonyítottam, bár eléggé figyelem felkeltő volt viselkedésem, teljes mértékben nem kezdeményeztem, vártam,hogy ő tegye ezt meg. Az alkohol felszabadító hatása miatt, a zene ütemére lábammal hangtalanul ütöttem az ütemet, amire akkor fel sem figyeltem. Így fürkésztem vággyal telt szemét, amely halványan csillogott a szórakozóhely fényére.
Vissza az elejére Go down


Egyéb egészségügyis
▪▪ Hozzászólások száma :
79
▪▪ Hírnév :
6
▪▪ Megjöttem :
2015. Dec. 20.
▪▪ Korom :
32
▪▪ Tartózkodási hely :
Sydney

»Kedd. Jan. 05, 2016 9:51 pm Keletkezett az írás



Anne. Ennyi nekem épp elég volt. Nem akartam tudni sem a vezetéknevét, sem a születési dátumát, sem azt, hogy hol és mit dolgozik. Egy arc volt, egy vonzó test, amely enyhet kínált szenvedésemre. Tekintetem követte a mozdulatot, ahogy végigsimított a kulcscsontján, majd mellkasának felső részén. Az arcom megfeszült, a szemeim összeszűkültek, és vettem egy mélyebb levegőt. Már most úgy éreztem, hogy mindjárt felrobbanok, ha nem kaphatom meg. Legszívesebben letéptem volna róla a felsőt, hogy érezzem az ízét, az illatát, kebleinek puhaságát. De türtőztettem magam, pedig a tudatom kezdett beszűkülni, és az önkontrollom horgonyai lassan, hallhatóan kezdtek elpattanni.
A tekintetem cseresznyepiros ajkára kúszott, melyet már most faltam volna. Akartam, hogy ne önmagát, hanem engem harapjon, körmei az én hátamra rajzoljanak véres csíkokat, és elvegye az eszem, ahogy én az övét, mert egyszerűen SZÜKSÉGEM volt arra, amit szótlanul kínált fel nekem: a kielégülésre.
Lassan, komótosan mértem fel az arcát, finom csontozatát, apró, pisze orrát és macskaszemeit. Sütött belőle a szenvedély, amely körülöttem vibrált, és ingerelte a bennem lévő ösztönt, hogy maga alá gyűrje. Általánosságban szerettem beszélgetni és udvarolni kicsit, hogy ha másért nem is, legalább a látszatát megadjam annak, hogy ha csak egy picit is, de érdekel a másik, de az utóbbi idők történései mély nyomot hagytak bennem, kiforgattak önmagamból, és jócskán az értelmem és hűvös logikám fölé helyezték a testi ingereket és a vágyat. Nem voltam biztos benne, hogy jelen állapotomban túl messzire jutnánk, mert egyre nehezebben fogtam vissza magam. Túl nagy volt a csábítás, túl delejező a gondolat, hogy az enyém lehet, és elmerülhetek benne.
Egyetlen hajtásra döntöttem le a maradék italomat, és tettem a poharat a pultra, miközben egyetlen pillanatra sem engedtem ki a látóteremből. Ha valaki csak a közelébe lépett, már megfeszültem, és ádáz pillantást vetettem az illetőre. A birtoklásvágyam tombolt: ez itt most az én prédám volt, és eszem ágában sem volt átengedni másnak.
Lassan emeltem fel a jobb kezem és érintettem meg az arcát, mintha bűvöletben lennék, pedig csak a bőrének selymességét akartam érezni. Lassan már gondolkodni is képtelen voltam, ahogy hüvelykujjam az ajkára futott, és végigsimítottam rajta. Elemi erővel tobzódtam a szenvedély markában, mint valami marionettbábu, amely az őt mozgató bábjátékostól függött teljes mértékben. Összepréseltem a szám, és megráztam a fejem. Muszáj volt kibírnom egy szállodáig, sikátorig, de legalábbis egy olyan helyig, ahol KETTESBEN lehettünk, és nem volt nézőközönség.
Elhúztam a kezem az arcáról és felé nyújtottam. A tekintetem sötéten izzott, ahogy a szemeit kutattam, remélve hogy azt a választ látom és kapom, amit akarok, mert jelen pillanatban a NEM nagyon veszélyes reakciókat váltott volna ki belőlem, és nem biztos, hogy képes lettem volna visszafogni magam.
-Gyere…menjünk egy nyugodtabb helyre.
Karcos volt a hangom, és mély. Érződött benne a visszafojtott szexuális vágy és sóvárgás, és ha ez nem lett volna elég, a farmer anyagán – ha visszafogottan is – de elég egyértelműen látszott, hogy nem hagyott hidegen, és hogy milyen szándékaim is voltak vele kapcsolatban: elvakultan és vadul szexelni.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 5:08 am Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Derek & Anne
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Anne & David - Édeskettes rajzolás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: