Jamie & Roly

Nagyon megörültem mikor megtudtam, hogy kiengedték a bátyámat a kórházból. Tudtam, hogy nem épült fel a betegségéből, de már nem kellett bent maradnia. Rengeteg gyógyszert kapott, amik segítenek neki. Úgy gondoltam, hogy én is hozzá járulhatok a gyógyulásához, ha szórakoztatom egy kicsit. Amúgy is szeretem vele lenni, szóval nem csak kényszerből mentem, hogy ő jobban legyen. Mióta kiengedték, nem találkoztunk. Természetesen meglátogattam odabent, de kint teljesen más találkozni. Elhívtam magammal bulizni, mert az tuti segíteni fog neki egy picit elfelejteni, hogy mik történtek vele mostanában. Nem örültem volna annak, ha megint megpróbálkozott volna az öngyilkossággal. Nem akartam őt elveszteni. Őt és a nővéremet kedvelem a legjobban. A szüleimet nem nagyon kedveltem, főleg azért, hogy így bántak Jamie-vel. Egész nap vártam az estét. Kíváncsi voltam, hogy mi sül ki ebből az egészből. Izgultam is, elvégre csak pár napja költözött ki és nem akartam, hogy bármi baja legyen majd ebből. Előre el is döntöttem magamban, hogy nem fogok sokat inni, hogy józan maradjak és tudjak vigyázni rá. Fura mikor a fiatalabb vigyáz az idősebbre.  Sokáig agyaltam azon, hogy mit kéne felvennem. Általában inkább ilyen laza, menő ruhákba jártam bulizni, de ez más alkalom volt. Meg akartam adni a módját, elvégre rég nem buliztunk együtt, sőt nem is emlékeztem, hogy egyáltalán buliztunk e együtt ezelőtt. Végül egy farmeringet választottam felsőnek. Mindig is jól álltak nekem az ilyenek, szóval volt belőle egy pár, amiket gyakran hordtam. Körülbelül másfél órán át készülődtem a fürdőszobában. A hajammal sose babráltam ennyit, mint aznap este. Olyan volt, mintha egy randira készülnék, de igazából én még egy randira se szoktam ennyit készülni. Ha már valaki eljön velem randira, akkor úgy a kisugárzásommal és a dumámmal úgy is az ágyba viszem, szóval nem kell sokat időznöm a tükör előtt. Amint úgy éreztem, hogy tökéletes vagyok, elindultam. Hiába volt kocsim, gyalog mentem, mert a buli után nem ülhettem majd volán mögé, na meg odafele tudtam beszélni kettesben a bátyámmal. Elindultam a nővérem lakásához, mert tudtommal ott lakott. Egész úton odafelé azon gondolkoztam, hogy  mit fogok neki mondani, ha meglátom. Sosem szerettem nagyon kimutatni az érzéseimet. Attól féltem, hogy még el is ejtek pár könnycseppet, ami tényleg ritkán fordult elő és sosem látta más. Megálltam az ajtó előtt és bekopogtam.