Az orvos kezel, a természet gyógyít.
Ausztrália legjobb kórháza


 

ChatBox
Csicseregnek a madarak






Jelenleg...
Kórházban kószálók
Akik belépve vannak

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Cloe Ackermann, Dimitri Grigorenko, Grace Washington, Nathan Graham

A legtöbb felhasználó (55 fő) Kedd. Szept. 27, 2016 8:03 pm-kor volt itt.


Share | 
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet

Vendég

Vendég

»Szer. Dec. 16, 2015 10:36 pm Keletkezett az írás



Archie °° Angie
“Bring back the joy to my life. ”






Kifejezett öröm, hogy nem vagyok gondolatolvasó. lehet, hogy erősen megorrolnék Archiera azért, amik eszébe jutnak. Oké, nem életünk legfényesebb döntése volt azt a csókot úgy kivitelezni, hogy Lily is a közelben volt, de azért akkora félelmetesen nagy hibának nem élem meg. Egészen addig, amíg a lányom ki nem borul rajta.
Belesóhajtok az ölelésbe. Ki kéne szakadjak belőle, de nem tudok. Gondolkodni sem, ami azt illeti. Szinte gépiesen helyeseltem arra is, hogy mennie kellene és a Lilyvel való beszélgetését is mintha egy függöny mögül szemlélném felajánlásilag. Tényleg kell az a kis szünet, mert még magamnak is össze vagyok zavarodva.
- Nem ilyen szokott lenni. Biztos vagyok benne, hogy nem akart rosszat. - mentegetem Lilyt, bár engem bántott, nem az apját, de mintha ez is egy mantra lenne részemről. Így próbálom távol tartani magam attól, hogy rettentően zabos legyek a lányomra.
- Köszönöm! - lépek el mellette, hogy aztán a résnyire nyitott ajtajú szobámba térjek, s az ágyra - és magamba - roskadjak kicsit.
Az óra ketyegését hallgatom, a csendbe csak ez hasít bele, majd az apja-lánya beszélgetés hangjai. És persze Zeusz méltatlan vernyogása. Archibald valószínűleg túl közel ült a macska személyes teréhez. Mondjuk két méteres körzetébe. Elég antiszociális egy jószág.
Felkapom a fejem, amikor az "anya és én" részhez érnek a beszélgetésben. Nem egy nagy lakás ez, mindent hallani, főleg úgy, hogy mindkettőnk szobájának ajtaja nyitva van.
Lily kérdései legalább annyira kellemetlenül érintenek, mint az apja válaszai. Annál a pontnál, hogy amit látott annak nem kellett volna megtörténnie ajkaimra kell tapaszzam kezeimet, mert különben felzokognék hangosan. Inkább nem is akarok többet hallani, felkelek az ágyról, becsapom a szobaajtót és visszarogyok előbbi helyemre. Persze így sem lesznek hangtompítósak a falak, de mivel nem kiabálnak, nem hallom annyira.
- Hallgatózott, tudom! - csattan fel Lily, amint az ajtó becsapódik. Ezzel az apjának kell mit kezdeni, én meggondolatlan voltam, de ettől még nem tudom, hogy a lányom is jobban ismer annál, mint ahogy én ismerem magam.
- Anya szeret téged és ez a baj. Ha nem szeretne, akkor nem lenne mostanában mindig szomorú, amikor nem jössz be, vagy amikor eljön értem Ginnyékhez, s látja, hogy élnek ők. Ha nem szeretne, akkor nem kéne így lássam és akkor sose kért volna, hogy tizkolózzam előtted, meg ilyenek. Utálatos dolog tőletek, hogy hagytátok, hogy egy szar családban nőjek fel csak azért, mert csak messziről tudjátok szeretni egymást aztán meg itt smároltok. - ered meg a nyelve, kiejtve száján a csúnyaságba hajló kifejezést. Egész belemelegszik a dologba, kipirul még az arca is. Aztán a kifakadás ahogy jött, úgy múlik is, marad az ölelés és a csendes, kicsit talán dacból fakadón kelletlen, de mégis boldog "jó" a másnap délután említésére.
- Azért téged szeretlek, apa. - céloz ezzel arra, hogy engem nem komál jelenleg, majd visszafordul a telefonhoz. Nyilván Ginnynek sírja el bánatát.
- Máris! - kapom fel a fejem a kopogásra. A fésülködőasztal tükre feletti lámpát felkapcsolom, megtörlöm arcomat, próbálom legalább a vörös szemen kívül eltüntetni a könnyek nyomát magamról, még mielőtt kilépek a folyosóra Archiehoz.
Belebújok a kabátomba, de nem zipzárazom össze, az autóban úgyis szárnyra kellene nyissam. Belelépek a cipőmbe, felrántom a zipzárját és részemről kész is vagyok. Átvéve a kulcsot kinyitom az autót, beülök a volán mögé, s míg az ülés átállításával foglalatoskodom - hiába, még mindig nem tudok más testarányaira állított autót vezetni - csak hümmentek egyet a megjegyzésére.
- Őt is, igen. És én sem ezt akartam, de akkor se bánom, hogy megtörtént. Mert így legalább sok mindenre fény derült.
Van egy kis megbántottság a hangomban, de most pont nem óhajtok magyarázkodni neki. Azt viszont jó, ha tudja, hogy egy nagy francokat fogom letagadni: élveztem a csókot. És ő kezdte, nem én. Tehát ne magyarázza meg nekem azzal, hogy ki volt éhezve. A kutya nem kötelezte rá, hogy meglépje ezt.
Becsatolom az övet és gázt adok. Lenne mit mondanom, de nem tudom, hogy tegyem-e. Ha nem tart szóval, akkor jó eséllyel néma csendben, csak a rádióból szóló zene aláfestését követve autózunk hazáig vele.

Zene:   Build it better
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Szer. Dec. 16, 2015 11:01 pm Keletkezett az írás



Angie & Archie



Az ajtócsapódásra a hang irányába nézek, de szavakkal nem konstatálom a dolgot. Hiába nem vagyunk már együtt, ezt akkor is érteném, ha soha, egyetlen pillanatig sem lettünk volna egy pár annak idején. Angie haragszik és ezek szerint azért, amit Lilynek mondtam. Kicsit úgy érzem, hogy lemaradtam az események történésében és van valami, amiről a leghalványabb fogalmam sincs. Most azonban nem mehetek át, hogy kérdőre vonjam a lányom anyját, főleg, hogy Lily megint kifakad, így a tekintetem és ezzel együtt a figyelmem újra az övé.
- Hallotta és nem hallgatózott. A kettő között azért van különbség. – javítom ki a gyereket és bízom abban, hogy a szavaim igazak.
Aztán csak csendesen hallgatom Lilyt és közben igyekszem nem nagyon elképedni a szavain, mert van egy olyan érzésem, hogy ő ezt nem úgy érti, ahogyan én előadtam neki azt, mennyire és hogyan is szeretjük mi egymást az anyjával.
- Lily, ez nem ilyen egyszerű. – sóhajtok egyet kicsit talán szomorúbban, mint amit a lányom tudtára szeretnék hozni.
- Szeretünk téged. – vonom ölelésembe, mert mást most nem tudok neki mondani. Igyekeztünk azon, hogy a körülményekhez képest a családja ne legyen szar, ahogyan ő fogalmazott. Persze, így nem volt az igazi, de azért talán nem is a legrosszabb. Bár ezt a gyerek még nem látja és nem is tudom érte hibáztatni. Csak remélni merem, hogy egy nap talán megérti majd.
Homlokon csókolom a szavait hallva és végül elköszönök, hogy aztán az anyja szobáján kopogjak be. Mivel az ajtót bevágta korábban, így azon keresztül jelzem, hogy mehetünk, ha készen van.
- Mit akarsz ezzel Angie?! – fordulok felé, ahogy elindulunk az autóval. A tekintetemet nem veszem le róla.
- Látod, hogy mi lenne a vége, ha újabb esélyt adnánk egymásnak! Lily dühöng, te is berágtál és… – itt azonban elharapom a mondat végét. Vitához vezet ez az egész helyzet, amit én egyáltalán nem tudok élvezni, akármennyire is esett jól az a csók. Én is akartam, én léptem először, nem tagadom, de azt sem, hogy ostobaság volt.
- Megint ugyanott tartunk, mint tíz évvel ezelőtt. – húzom el a számat, mert perpillanat igen borúsnak látom ezt az egész helyzetet, amihez valószínűleg a fáradtság is sokat hozzátesz…
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Dec. 17, 2015 12:00 am Keletkezett az írás



Archie °° Angie
“Bring back the joy to my life. ”





Az utat nézem, kínosan koncentrálok arra, hogy megfelelő módon tudjak a forgalomba besorolni a járda mellől.
- Nem akarok semmit, csak elmondtam a véleményemet. - vonom meg a vállamat. Bezárkóztam, ezt nem tudom és nem is akarom tagadni. eléggé ütős volt, amit Archibald a lányunknak mondott, még nem építettem belőle újjá magam.
- Ez nem volt esély. Amit hibának állítunk be már az elején, annak semmi köze az esélyhez. És nem, nem tartunk ott, mint tíz éve. Ugyanis tíz éve még te is szerettél engem, s nem volt a dolog egyoldalú.
Bumm. Kimondtam, s bár a végén a nyelvembe harapok - nem csak képletesen - ettől még nem tűnnek el közülünk a szavak. Továbbra is az utat figyelem, a balesetmentességre koncentrálok, de érzem, ahogy a volánt fogó kezeim remegnek. Ideges vagyok, igen. Mert én sem tudom, hogy van-e - volt-e - értelme ennek az egésznek, s zavar a vita is, de van, ami sokkal jobban zavar. A feladás íze, magam feladásáé. Mert momentán úgy érzem, hogy nem volt semmi értelme annak, hogy kiadtam a lelkemet. Felesleges volt, úgyis csak meg lett tiporva. És ki taposott végig rajta? Az a két személy, akik maradtak nekem a családomból. A bátyáim messze vannak, anyám ki nem állhat, hát csak Lilym van, meg Archie. Bár.. nos ő már rég nem az enyém, ahogy én se az övé.
- Miért csináltad? - teszem fel a kérdést az egyik lámpánál megálltunkban röpkén oldalra pillantva. Akármennyire is legyek mérges, ez azért érdekel. A kérdésem tehát egész alázatosra és csendesre sikerül.

Zene:   Build it better
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Dec. 17, 2015 12:22 am Keletkezett az írás



Angie & Archie



Némán hallgatom őt végig és közben a vonásait figyelem. Szinte minden mondata után da tudnék szúrni valamit, de nem teszem. Talán túl fáradt vagyok hozzá vagy csak borzasztóan fejbe vág, amit hallok. Évekkel ezelőtt lezártuk ezt az egészet – hittem én – és most kiderül, hogy ennyi éven át hazugság volt az egész. Ezt pedig nekem sem egyszerű megemészteni, gondolja akármennyire is azt, hogy érzéketlen vagyok. Nem vagyok. Sosem voltam.
Nem adok hangot annak, ami bennem kavarog, némaságba burkolózom és végül a tekintetemet is elszakítom tőle, az ablakon bámulok kifelé. Mégis mit kellene azzal kezdenem hirtelen, hogy még mindig szeret?! Hogy nem szűnt meg úgy érezni irántam. És, hogy én mit érzek? Halvány gőzöm sincs. Nagyon zavaros ez az egész úgy, ahogyan van.
Csak akkor fordulok megint felé, amikor kérdez is. Halkan szusszanok egyet, hogy lehiggadjak és, hogy megtaláljam a szavakat.
- Mégis mit tippelsz, miért csináltam?! – kérdezve válaszolok, mert erre nem tudok neki egyértelmű és szépen összerakott magyarázatot adni.
- Az istenért Angie! Tíz év után hirtelen eszedbe jut mindezt közölni és még te sértődsz meg, amiért nem tudok három perc alatt napirendre térni a dolog felett?! Miattam nem találtál valakit magad mellé, és ne mondd, hogy nem teszel ezért felelőssé… – mert ezt nem hiszem el. Ellentmondana annak, ahogyan viselkedik, amik eddig elhangzottak közöttünk ma. Ez nekem sem könnyű, egy pillanatig sem.
- Nem tudom miért csináltam, oké?! Mert akartam, mert a lányom anyja vagy és úgy tűnik az életben nem leszek képes elszakadni tőled. – kicsit indulatosabban szaladnak ki a szavak a számon, mint kellene, de nem érdekel.
- Mégis mit akarsz hallani, hm?! Hogy igen, jól esett megcsókolni téged és mégsem volt hiba? Hogy a fenébe ne lett volna, nézd meg mi lett a vége! Otthon van egy duzzogó, sértett, összezavart gyerekünk, itt veszekszünk egymással, amikor erre évek óta nem volt példa, és alaposan meg vagy bántódva valami miatt, amiről eddig nekem fogalmam sem volt. Sajnálom, hogy nekem erről nem ugyanaz jut eszembe, mint neked. – tudom, hogy ez durván hangzik, de most egyszerűen így gondolom. Mit számít a pillanatnyi gyengeségünk vagy a nosztalgia felett érzett vágyódásunk, amikor az egész ide vezet?!
- Ha akarsz valamit, hát mondd ki, de ne a gyerektől kelljen hallanom azt, hogy titokban azután vágyódsz, hogy mi hárman megint egy család legyünk. Hogy fest ez az egész, mondd? Mit gondolhat a gyerekünk? Tudod, hogy a lányunk pontosan azt látja, amit elvileg el akartál titkolni?! Tizenkét éves az istenért, mégis mennyire borítsuk még fel az életét? A költözés nem volt elég?!! – mire a mondandóm végére érek, már meg is bánom, hogy kinyitottam a számat.
Megrázom a fejemet és megint kinézek az ablakon. Dühös vagyok, mert nem érzem fairnek ezt az egészet. Próbálok tiszta fejjel gondolkodni, amikor a családunkról van szó, amikor Lilyről van szó. De így nagyon nehéz, hogy nem vagyunk egy oldalon az anyjával, mert annyi éven át átvert, amikor kettőnkről volt szól. Nem csoda, hogy nem tetszik ez az egész és nem is tudom, hogy mihez kezdjek vele.
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Dec. 17, 2015 12:47 am Keletkezett az írás



Archie °° Angie
“Bring back the joy to my life. ”





- Nem akarok tippelni. - jegyzem meg csendes hűvösséggel. Választ szeretnék kapni, bár valahol mégsem vagyok kíváncsi rá.
- Nem vagyok megsértve, csak frusztrált vagyok és eszméletlenül szomorú. És haragszom, de nem csak rád, hanem magamra és Lilyre is. Márpedig ez az érzés felemészt, mert nem akarok a lányommal kapcsolatosan így érezni. És veled sem, ha már itt tartunk.. - vágok a szavába egy ponton, nem különösebben zavartatva amiatt magam, hogy ezt megteszem. Ahogy neki jpga van felháborodni, úgy azt hiszem, hogy nekem is. És nem, nem hazudtam neki soha, egyetlen percig sem. Én sem tudom, hogy mikor jutottam el megint oda, ahol most tartok. Talán a vitáink megszűnésével, talán a korral, a Lilyvel való sok beszélgetéssel.. mit tudom én! De úgy látszik ez is egyoldalú..
- És el akarsz szakadni? - fékezek egy hirtelenebbet, mert majdnem beleszaladtam a fenekébe az előttünk megálló kocsinak. Megint a lámpa színére fókuszálok, majd a kelleténél nagyobb lendülettel indítom meg a kocsit megint.
- Nem tudtam, hogy tudja! Én se tudtam, a rohadt életbe! - csattanok fel. Ennyire még nem tűnt lassan telőnek az idő, mint most. Esküszöm már ott kéne legyünk, de az utakból világos számomra, hogy még a felét sem tettük meg a szükséges távnak.
- Sose mondtam, hogy már nem szeretlek. Ha nem emlékeznél rá, akkor felhomályosítalak, hogy azt te sem említetted, hogy már nem szeretsz. csak azt beszéltük meg, hogy együtt nem megy. Addigi együttélésünk legkulturáltabb veszekedése során szakítottunk egymással és döntöttünk a szétköltözés mellett. De egyébként igen, valóban azt hittem, hogy már nem érek irántad semmit. Annyira akartam rád haragudni, annyira beletemetkeztem az egyetembe, Lilybe és mindenbe, hogy nem tűnt fel nekem sem ez az egész. És nem, nem várok tőled semmit, vagyis nem vártam. De megcsókoltál, Archie és én egy pillanatra azt hittem.. hogy.. - belecsuklik a hangom, dühösen csapok rá a kormánykerékre tizenkét óránál.
- Felejtsd el, tényleg rossz ötlet volt. Nem akartam a lányunkat megbántani.
Hogy Archiet akartam-e? Nem. De jelen helyzetben az teljesen irreleváns.
- Bocs, mindenért. Nem akarok veszekedni, régen sem esett jól. - sóhajtok fel. Persze, volt amikor jólesett. De az még akkor volt, amikor édes volt a kibékülés és nem mérgesedett minden el.

Zene:   Build it better
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Csüt. Dec. 17, 2015 1:03 am Keletkezett az írás



Angie & Archie



Ahogy hallgatom őt, megrázom a fejem és a szemeimet is sikerül megforgatnom, akármennyire is udvariatlan gesztus ez valójában. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak most neki vagy egyáltalán mit kellene. Zavaros ez az egész úgy, ahogy van.
- Nem! A fene egye meg, dehogy akarok! – vágom rá azonnal az elszakadást emlegető kérdésére a választ.
- Ne forgasd ki a szavaimat, mert én nem ezt mondtam. – toldom meg kicsit halkabban az előbbieket. Eszemben sincs elszakadni tőle, Lilytől meg pláne nem. Tudom, hogy ők ketten mindig is az életem részei lesznek és én ezzel ki is vagyok békülve, mindig is ki voltam.
- Oké, rendben van. – igaza van, az sosem hangzott el, hogy nem szeretjük más egymást, de tíz év után nehéz nem azt gondolni, hogy tulajdonképpen ez a helyzet, főleg azért, mert eddig nem sok példa volt arra, hogy felkavarjuk egymás érzéseit és életét. Pontosabban mondva jó hússzú ideje nem fordult már ez elő, nagyjából azóta, hogy szétmentünk. És most megint itt tartunk.
- Nem véletlen hitted azt… – morgom az orrom alatt magam elé nézve, mert nyilván, ha semmit sem éreznék már iránta, akkor nem csókoltam volna meg. Csakhogy nekem nem olyan könnyű ezt az egészet tisztán látni. Mert nem értem, hogy mi történik velünk és főként miért most.
- Hidd el, én sem akarok veszekedni. – egész elcsendesülök és ha nem fűz hozzá többet ehhez az egészhez, akkor az út hátralévő részében nem szólalok már meg. Egészen addig, míg meg nem érkezünk a lakásomig.
- Feljössz? – szusszanok magam elé, végül pedig rá pillantok. Mert ezt az egészet nem ártana megbeszélnünk, de az még én sem tudom, hogy hová tudnánk kilyukadni a végén, ráadásul Lily is egyedül van otthon, akkor is, ha még nincs olyan késő.
Ha akar jönni, én nem bánom, ha nem, akkor valószínűleg hamarosan úgyis időt fogunk szakítani arra, hogy tiszta vizet öntsünk abba a bizonyos pohárba. Mert máshogy nem lehet…
Vissza az elejére Go down

Vendég

Vendég

»Pént. Dec. 25, 2015 10:02 pm Keletkezett az írás



-Hallottam mit mondtal, de ettol meg bennem igy csapodott le.
Jegyzem meg csendesen, lekuzdve a szemforgatas viszonzasat. Nem epp komfortos ez a beszelgetes, de azert ennyire nem kene felszivja magat. Nekem is lenne okom kiakadni, megsem fene egye megezek itt neki.
Mondanek valamit meg, amikor a veletleneket, pontosabban azoknak nem letet emlegeti. Elkerekednek szemeim, bennem szakad a levego is es hirtelen fogalmam sincs mit kene nyilatkozzam vagy hogy kene-e egyaltalan.
Megannyi "de", "akkor" es tarsai cikazik fejemben, de egyiket sem ontom szavakba. Csak tatogok egy darabig, mint a hal, majd a veszekedesi hajlandosagom tokeletes visszaszivasaval es tagadasaval lapozok inkabb tovabb. Mert felek, hogy olyasmibe mennek bele, amibe abszolut nem kellene. Es fajna csak. Foleg a mai utan.
A kerdesevel meglep. Ha csak magam lennek es nem varna otthon Lily, akkor valoszinuleg nem tudnek kifarolni ebbol, pont azert, mert nem is szertnek. Akkor szivem szerint mondanek igent, de igy csak faradt, picit szomoru sohajjal megrazom fejem.
-Nem lehet, Lily egyedul van otthon es azt hiszem amugy sem tudnank ezt ma kello modon megbeszelni. Egyebkent is aludnod kell, faradt vagy..
Bujik ki belolem az aggodas is amellett, hogy menekulok. Nem akarom en belebeszelni a faradtsagot, eleg ha ranezek, latszik az.
-Jo pihenest! - hajolok hozza kozelebb, hogy kinosan ugyelve a szokasos tavolsagtartasra egy elkoszonopuszit helyezzek arcara.
-Majd beszelunk rola meg, oke?
Jelzem ezzel, hogy nem zarkozom el, de most nem menne. Lily nelkul se, plane igy. Hivok magamnak egy taxit es inkabb hazamegyek. Muelott pedig otthon visszaulnek a konyveim fole, Lily is megkapja a joejt puszijat. Hacsak nem ebren van meg, es hidegen elutasit.

//Koszonom a jatekot! szereti Imadtam! *.*//
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


»Today at 11:16 pm Keletkezett az írás



Vissza az elejére Go down
 
Angie & Archie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Angie & Archie

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: